Uj-Somogy, 1934. április (16. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
XVI. évfolyam, 73. (4325.) szftm. Ára: 12 fillér. Kaposvár, 1934. április 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal . KAPOSVÁR, KOOTBA 88 Y.UTCA G. SZÁSS. T K LRKONÁZÁSS x 1 2 L. POLITIKAI NAPILAP. »I f—i Felelős szerkesztő: l r. THURY ZSIGMOND). Előfizetési árak: Egy Sori» 2 pengő. — Negyed évre 1 1 peogö. — KOI évre 12 p*o 10 Hirdiionek ír» milllmeiermirunkém 10 (111., «».OTegrOiaOen It fillér UlTaUno» «• pénzintézeti hirdetések mlllméterserankuil ift Dl Feltámadunk. A Dávid nemzetségéből született názáreti Jézust a Golgotha hegyén történt keresztretesztés és a nagypénteki kiszenvedés után sírhatették, de mégis megnyílt a kriptabörtön és akit az emberi gonoszság halálra ítélt, az feltámadt halottaiból, mert feltámasztotta és örökétetűvé tette az isteni akarat. Tizenkilenc évszázad óta szentel ünnepet e nagy jelentőségű esemény, e titokzatos csoda évfordulójának az emberiség. Közel kétezer esztendeje hirdeti ez a történeti tény azt az igazságot, hogy itt e földön sem az emberek akarata dönti el az eszmék sorsát, a nemzetek, tanok, elvek, alkotások jövőjét, hanem az a mindnyájunk felett uralkodó legfőbb akarat, amely emberi tetszéstől és nemtetszéstől függetlenül, földi hatalmak ellenkezésével szemben is, érvényt szerez az égi célkitűzéseknek. Nagy megnyugvást szerezhet, a föld kiserejű népeinek, a legyőzött jól mostohán kezelt államoknak az a mostohán kezelt államoknak az a tudat, hogy az ő sorsukban a döntő szó nem a békekonferenciák szavaslóbíróinak a faváról fog elhangzani, hanem ott mondják ki az örökérvényű ítéletet, ahol nincs öszszejátszás, más kárára való megegyezés, ahol nem az erőhatalom jogán vesznek el és adnak oda eredethetőségeket, ahol nem a fegyveres létszám nagyságától vagy csekélységétől várható az ítélet fejében kár vagy haszon, tűrném ahol egyedül az isteni bölcsesség és igazságosság befolyásolja a kimondandó ítélet szavát. íme! A 19 évszázados példa mutatja, hogy akik az időben hatalmasok voltak, akik az akkor ismert világ javarésze felett uralkodtak, kik Judea tartományt is a győzelem jogán provinciájukká tették: a pogány rómaiak, nagy hatalmukat, messze kiterjedő birodalmukat elveszítették, de az a názárethi Jézus, aki törékeny, gyenge testtel, de annál erősebb lélekkel hirdette nyításszerű tanításait, aki fegyvertelen kézzel járt-kelt a nagy birodalomnak fegyveres katonákkal megszállott tartományaiban, aki a legegyszerűbb foglalkozású emberek közül válogatta össze 12 tanítványát, aki Pontius Pilatus nevű római helytartó kormányzása alatt szenvedett, vértanú halált s akinek kivégzésétől az általa hirdetett tanok végleges elfelejtését remélték és várták, ime több millió lelket hódított meg és sorozhat lelkes hívei közé, mint amennyi volt a hatalmas római birodalom alattvalóinak öszszes száma a Város alapításától a birodalom felbomlásáig. Miért? Mert a római birodalom csak emberek erejére épült hatalom volt, a názárethi Jézus pedig egy isteni akarat és küldetés beteljesítője gyanánt jelent, meg a földön emberi alakzatban. Nem csupán mi mondjuk, de a történelem legavatottabb búvárai is hirdetik, hogy annak a népnek, amelyik ezer év előtt alapított birodalmat a Kárpátok övezte Dunamedencében, isteni hivatása, magasabbrendű küldetése van itt, amelyet nem vállalhat magára semmiféle más nációja a világnak. Ez a hivatás és küldetés nem nyert befejezést az ezeréves állami léttel. Nem vethet tehát véget ennek az isteni missziónak sem Trianon, sem nagyantant, sem békediktátum, sem kisantant, sem leszerelési konferencia, sem gázháború, sem légiharcra való ellenséges berendezkedés. Ezt a hivatást csak a magyar nemzet tudja és fogja betölteni! Vádlottként elítélhették Trianon bírói. Golgotára hurcolhatták gonosz pribékek, elvehettek életlehetőségét, a halálra szánt áldozatot bezárhatták fegyveres őrök által körülvett kriptasírba, ez a nemzet mégsem fog örökre ebben a rideg sírban maradni, a magyar nép, a magyar állam, a magyar birodalom fel fog támadni, mert így rendelte — hiszszük, valljuk és meggyőződéssel hirdetjük — az isteni akarat! A lelkiismeret. Irta: H. Bricher Gizi. — Pontosan délután öt órára készen lesz, mondotta az ékszerész és még hozzátette az előbb mondottakhoz: nyugodt lehet nagyságos kisasszony, nem lesz a gyöngysornak semmi hiánya. Hernád Éva apja karjára támaszkodva, bizonytalan hangulatrban távozott az ékszerészüzletből, rossz előérzete volt. — Apa, inkább vártuk volna meg az átfűzést, még sohasem hagytam ékszerésznél a gyöngyömet. — Kislányom, ne aggódja ösmerjük a Watson-céget, édesanyád ékszerei is innen valók, hatvan éves múlt tanúskodik becsületéről. Milyen hiszékeny — gondolta Éva apjáról — és szomorúan nézett az arcába. — Félek, kicserélik a gyöngyöket, ma annyi minden megtörténik. Nem tudok az emberek becsületességében úgy hinni, mint Te apa, ma mások, minden más — fűzte gondolatait szavakba öntve Éva tovább. — Jó, hiát hogy aggályoskodásod hiábavalóságáról meggyőzzelek , szakértővel megyek átvenni magam a gyöngyödet, mondotta némi boszszuságot kifejező hanggal, leányának Hernád István. Hosszú pauza állt be a beszélgetésbe, mindkettőjüket különböző meggyőződések foglalták le, hallgatagon mentek a tavaszi levegőnek illatát szíva magukba, a forgalmas utcán tovább. Lehet, talán az utca nyüzsgése volt Évának segítségére, mert úgy látszott, kiűzte agyából a kétkedés ördögét, vidámság ült arcára. Nem látszott gondolkodni drága, féltett ékszerének a sorsa fölött most. * A Walson-cég szolidan dolgozott, fől évre szaporodott vásárlóinak a száma. Értékes és ízléses holmik kacérkodtak a nagy kirakatnak az üvegje alatt. Órák, karperecek, láncok, fülbevalók, egyéb arany, ezüst és drágaköves holmik csábítopák megállásra a siető embereket, meg kellett állni a pompásan elrendezett ékszerüzlet kirakata előtt, itt mindég volt valami új dolog. Richard, a szikály termetű tulajdonos megelégedetten mosolygott, ha látta a sóvárgó tekintetű bámulóit ékszereinek, büszke volt a jó hírnevére és nagyértékű ékszereire, hamis értékek itt nem találtak soha helyet. A Walson-cég történelmében még nem szerepeltek betörők, hatvan évi fennállása alatt nem próbáltak szerencsét a veszedelmes látogatók itt. A gyöngyfüzér félénken húzódott, meg egy kipárnázott, világoskék dobozágyban, csillogóbb volt most, mint valaha. — Gyönyörű, ilyen szép darab már régóta volt kezeim közt — tette a megjegyzést főnökének Ren, az öregedő műszerész, amikor letette a pultra az egész frissen átfőzött, gyöngysort. — ötszázötvenhét — számolta meg Walson Richard a szemeket, megvan, jó — és már ment elrejteni páncélszekrényébe azokat. — Roppant érték, látszik, külföldi és rázárta a Wertheim-kulcsot A műszerész boldog nyugalommal sietett a tükrös ajtón keresztül a műhelybe, folytatni a munkáját. — Nem lesz itt semmi baj — mondogatta magában, de munkához ezúttal nem nyúlt, türelmetlenség vett rajta erőt. Hamar ceruzát és papírt kotorászott elő egyik fiókból, számolt. Húszezer dollár ma, a szemek aprók, különben megfizethetetlen érték lenne — nagyot nyelten — miközben még álltak mókás kezei, gondolkozott. Hosszú évek óta nem jutott eszébe, milyen könnyen lehet munkás emberből gazdag is. Ma azonban a gyöngyök fehéren csillogó, tiszta szemei fölött piszkos gondolatok férkőztek agyába. Maga sem tudta, hogyan s miért fogta el a vágy: pénz, pénz csendült fülébe egy idegen, kisértő hang. Óvatosan körülnézett és hallgatódzon a műszerész, nem jön-e ra- Ami Amerikában történik. írta: dr. Neubauer Ferenc. Határozott meggyőződésem, melynek a március hó 18-án tartott előadások alkalmával mondott zárószavaimban is kifejezést adtam, hogy az 1921-ben lezajlott Hegedűsféle pénzrendezési kísérlet meghiúsulásának leghátrányosabb következménye az volt, hogy kiölte a magyar közvéleményből a bizalmat az iránt, hogy bajainkon önmagunkban is segíteni tudunk. Ennek következtében kerültünk az 1924. évi szanálás kapcsán teljesen a külföld járszalagjára, lettünk teljes szenvedőivé a világgazdaságban beállott, nehézségeknek, aminek hátrányait elsősorban a legutóbbi három évben keltett keservesen elszenvedni. Igazán javulásra pedig — szerény nézetem szerint — csak akkor számíthatunk, hogyha evvel az állásponttal szakítunk és kizárólag saját érdekeink szem előtt tartásával folyamatba tesszük azokat a rendszabályokat, amelyek sajátos érdekeinknek és helyzetünknek mindenben megfelelnek. A Hegedűs Lóránt és dr. Görög Frigyes féle előadások meghallgatóinak bizonyára feltűnt az a nézetheti eltérés, amely az előadók részéről az Amerikában folyó események elbírálásában nyilvánult meg. Míg Hegedűs nyilatkozatában az általános európai felfogásnak adott kifejezést, addig Görög rámutatott arra, hogy az amerikai kormány intézkedéseinek igen rossz az európai sajtóvisszhangja, pedig magában Amerikában másképpen vélekednek, a viszonyok határozott javulását elismerik és teljes bizalommal vannak aziránt, hogy el fogják érni azt, amit Roosevelt elnök a londoni világkonferenciához intézett üzenetében így fejezett ki: az Amerikai Egyesült Államok kormánya azt a dollárt keresi, amelynek egy emberöltőn át ugyanaz marad a vásárló és adósságfizető ereje és biztosan reméljük, hogy ezt a dollárértéket rövidesen meg fogjuk találni.« Miután pedig úgy látom, hogy nemcsak a szakemberek véleménye tér el egymástól az amerikai eseményekről, hanem annak rossz sajtója következtében általában nagy a róluk való tájékozatlanság, megkísérlem, hogy alábbi fejtegetéseimmel ezt a hézagot pótoljam. Azt tartom, hogy ezzel a hazai viszonyokról való tisztánlátást is nagyban előmozdíthatom. Aki vissza tud emlékezni tavalyi és két év előtti húsvéti cikkeimre, az könnyebben meg fogja érteni rövid s szükségszerűen tömör fejtegetésemet. Különösen az, akinek még emlékezetében van a világválság pénzügyi okairól írott első cikkem, az bizonyára már eddig