Uj-Somogy, 1934. július (16. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

XVI. évfolyam, 146. (4398.) szám. Ára: 12 fillér. Kaposvár, 1934. Julius 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 12­8. POLITIKAI NAPI LAP. Előfizető al Arak. — T-m Imi­. Kg.;bora 2 pengfi. — Negyed évre 6 pengd. — Fél évre 12 peng. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára millimétersoronként 101111., szilvegrészben il S fillér l­r. THÜll­ ZSIGMOND. Hivatalon és p«n­.Intézett hirdetések millimétersoronként 15 Hl Kaposvár idegenforgalmáért. Évek óta hangoztatjuk e lap ha­sábjain, hogy a legutóbbi öt évti­zed alatt rohamosan fejlődő s szép­ségeivel, virágdíszes utcáival orszá­gos hírnévhez jutott Kaposvár me­gyei város nem maradhat el azok mögött a magyar vámsok mögött, amelyek a külföldi városok példá­ján okulva, rájöttek arra, hogy a gazdasági helyzet mostohasága ál­tal megbénult kereseti viszonyokat az intenzív idegenforgalommal lehet sikeresen megjavítani. Ismételten elmondottuk és most sem hallgathatjuk el, hogy okvet­lenül szükségesnek mutatkozik Ka­posvár idegenforgalmának intézmé­nyes biztosítására városházai hiva­talos szervnek munkába állítása, aki a melléje megalakítandó idegen­­forgalmi állandó bizottsággal rend­szeresen kidolgozza azokat a ter­veket, amelyeknek megvalósítása a legcélszerűbben szolgálja az idegen­forgalom érdekeit. A város tisztviselői karából tud­­tunkkal igen alkalmas embert, Si­­poss Kálmán gazda­tanácsnokot ren­delte ki dr. Kaposvári­ György pol­gármester az idegenforgalom ügyei­nek intézésére. Az Idegenforgalmi Bizottság megalakításáról azonban eddig még nincs tudomásunk, noha itt lenne már a legfőbb ideje a megalakításának, hiszen rövid két hónap van még csak hátra addig, amikor a szépen elgondolt »Kapos­­vári Hét« gyakorlatilag igazolhat­­­ja be, hogy mit is jelent városunk­nak, sőt megyénknek a jól előkészí­tett, idegenforgalom. Hogy ebben a bizottságban kiknek kell helyet kapniok, az szinte önként adódik, de jó példamutatásul szolgálhat az öt év előtt országos sikerrel meg­tartott kaposvári kiállítás akkori nagy bizottságának kaposváriakból álló része is. Azóta már a város­ban idegenforgalmi iroda is létesült, amelynek a bekapcsolása szintén nélkülözhete­t­len. A propagálás terén a sajtóra vár nagy feladat, de ezt magától ér­­tetődőleg szívesen kell is, hogy vál­lalja a sajtó, mivel a legelsőmal­­gabb és legegyetemesebb közérdek fűződik az idegenforgalomhoz és ennek a közérdeknek a szolgálata a sajtó nemes feladatai közé tarto­zik. Legfontosabb azonban és minde­nekelőtt erről kellett volna talán megemlékeznünk, hogy t. i. a ka­posvári idegenforgalom fellendíthe­­tésének érdekeit a szorosan vett városi hatóságon kívül úgy a me­gyei, mint pedig a többi helyi ható­ságok, hivatalok lelkes odaadással felkarolják és áldozatosan, tőlük tel­hetően támogassák, mert csak ilyen teljesen harmonikus összefogással lehet elérni azt, hogy az idegenfor­galom első próbálkozása a szep­tember első hetében megtartani szándékozott »Kaposvári Hét» sike­­­ résén bontsa ki zászlóját és nyissa meg az évről-évre vagy páréves idő­közökben megismétlendő idegenfor­galmi alkalmak kaposvári sorozatát. Hisszük, hogy illetékes hatóságaink meg is fognak felelni e tekintetben is a hozzájuk fűzött várakozások­nak. Két tanár búcsúzik. A reálgimnázium értekezletén elmondta Páti Ferenc dr. Mélye­ntisztelt Értekezlet! Ilyen­kor júniusban, az iskolai munka befejezésének, ennek a lelki szüret­nek idején mindig érzek vajmit a gyümölcsös ősz mélabús hangulatá­ból. Íme, egy munkaesztendő me­gint tovavándorolt azon a végte­len országúton, az örök misztériu­mok birodalmába. S miközben a tanulósereg kitódul a kapukon, hogy ujjongjon a szabadságnak, az életnek, melyet most szinte h­atár­­talannnak tart, nekünk itt a tanári szoba rejtekén szívünkre koppan csendesen a figyelmeztetés, hogy­ íme egy iskolaév is milyen nagy idő ebben a mi nagyon is szűk határok közé szorított földi, embe­ri életünkben. És kiváltképpen megüli a lelkünket a bucsuzás mé­labaja a mai alkalommal, mikor két kitűnő kartársunk: Krebsz Er­nő és Szirtes Henrik tanár urak érkeztek el tanári szolgálatuknak fiatárköréhez. Mélyentisztelt Értekezlet! Har­mincöt esztendő csepp és parány a világmindenség viszonylatában, de milyen hosszú idővé válik a mi kis emberlétünknek a viszonylatá­ban. És nagy és impozáns életfel­adatot teljesített az, aki ilyen hosz­­szú tanári pályát becsülettel, mun­kával és eredménnyel megfutott.. Aki nem tanított, sohasem tudja eléggé értékelni, mekkora idegőr­­lődéssel jár becsepegtetése a jövő nemzedékbe azoknak az igazságok­nak, melyek nélkül hordák tömke­legévé változnék megint ez az em­beri társadalom.. S a társadalom sohsem tudja értékelni, hogy a mai élet ezernyi nehézsége közepette az erők mekkora megfeszítését jelen­ti, ha a tanár az ő társadalomra­­nézve alapvető hivatását lelkiisme­retesen betölti. És bármily híven is teljesítette kötelességét a tanár, kitüntetések, címek és rendjelek az ő mellére sohasem hullanak, neki még az erkölcsi elismertetése is na­gyon vékony pénzű. Jól mondja a latin mondás: Quem dii oderunt... Akit az istenek meggyűlöltek, azt tanári pályára küldték. De a tá­nár éppen azért szolgája a szel­lemnek, fegyvernöke, szolgálattevő testvére egy láthatatlan lovagrend­nek, egy szavakkal kifejezhetetlen erkölcsi rendnek, hogy hivatása pa­rancsszavának engedelmeskedjék akkor is, ha sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem remélhet. S kit az istenek meggyűlöltek, azt még szeretheti az Isten!... Valóban Isten különös kegyelmét élvezi mindkét búcsúzó kollégánk, hogy ilyen, szinte fiatalos erőben érték meg azt a napot, melyen őket a társadalom az úgynevezett tényleges szolgálat alól felmenti. Most visszavonultok a csendes csa­ládi körbe, mely nektek mindig enyhelyül adatott az élet viharai ellen, küzdelmek közepett, hiszen egy emberöltős harcban sok seb ér­hette a szigeteket. De ismerni kell a tanári mentalitást, és én tudom, hogy a nyugalom, mely reátok vár, nektek csupán a munka nyugalma lesz, nektek csupán ok­om lesz. S talán majd most valósítjátok meg mindazt, mit eddig csak rejtve-rej­­­tegettetek, mikkel eddig csak vár­notok kellett. De hiszen ez a tanár­sors. Nekiindulunk a pályánknak, tele megvalósítandó tervekkel, az ifjúkor álmaival. S azután mikor beérkeztünk az úgynevezett révbe, nyakunkba szakadnak újabb gon­dok, családi gondok, minden ener­giánkat igénybeveszi a tanítás s mi sem marad arra, hogy továbbker­gethessük ifjúságunknak pillangóit. Közben robog az idő, mint valami láthatatlan lösz­ eső, vadainkra szi­tál az öregedés súlya s ha közben el nem hullunk az­ élet­harcban, megérkezünk a pályánk végére, de akkor talán már régen őszbe csava­­rodott a fejünk... Ősz van, ősz van, de nem a kéztördelő semmittevés ősze, hanem a szorgal­mas gazda megelégedett, nyugal­mas ősze, ki munkája gazdag gyü­mölcseit most takarítja be. Az em­berekben megvan a hajlandóság ar­ra, hogy csak fizikailag érzékelhető Másfél órás felhőszakadás volt pénteken Kaposváron. Pénteken délután tikkasztó hőség nyomódott Kaposvárra és az em­berek ugyancsak szenvedtek a bor­zalmas melegtől, amely tartott 4 óráig. Négy órakor nyugat felől ha­talmas felhők tornyosultak Kapos­vár felé s csakhamar vakító villámok cikáztak át az égen és fülsiketítő dörgések rázták meg a levegőt, az ablakokat és házakat. Pontban 5 órakor irtózatos vil­lámlás, dörgés és szélvihar közben megnyíltak az ég csatornái és ötne­gyed óráig olyan hatalmas felhősza­kadás árasztotta el a várost, ami­lyenre 1929 nyara óta nem volt pél­da. Az utcákon sok helyütt 30—40 cm. magasan hömpölygött a víz és így­ a vízgyűjtő­ részeken csakhamar­­ veszélyes lett a helyzet, azonban a lakosság okulva az 1929-es bajokon, a házak között mindenütt kinyitot­ta a kapukat és így utat engedett a víztömegnek. Még tartott a felhőszakadás, ami­kor vitéz Magyar Károly tűzoltófő­­parancsnok készültséget rendelt el a tűzoltó-tartalékkal. Alig hagyott alább a felhőszakadás, vitéz Ma­gyar főparancsnok az egyik moto­ros öntözőautóval és a tartalékké­­szültséggel bejárta a város veszé­lyeztetett területeit, hogy mindenütt — ahol szükségessé válik — segít­­ségére legyen a rászorulóknak. A tűzoltók első útja a Dülő­ ut­­cába vezetett. Ott a 14. számú ház­ba behatolt a víz, sőt a kút is meg­lelt. Miután a tűzoltók megtették a szükséges intézkedéseket, tovább­mentek a Kanizsai­ utca 22. számú házhoz, amely Horváth kályhásé. Ott is behatolt a lakásba a víz. Onnan tovább ment a tűzoltó-ké­­szültség a Szarvas-vendéglőhöz, ahol a pince tellett meg vízzel. Hivatalos mérés szerint tegnap, délután 43,5 mm. volt a csapadék. Érdekes, hogy a felhőszakadás sáv­ban vonult át, mert a tűzoltólakta­nyás esőmérőtől alig 500 méterre lakó Pfeiffer János ny. főintéző eső­mérő készüléke már 49 mm-t mért. Forgalmi akadály a fonyódi vonalon. A kétórás felhőszakadás a vasúti közlekedésben is némi zavart oko­zott, még­pedig a fonyódi vicinális vonalán keletkezett forgalmi aka­dály, amely kétórás késést okozott. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy a mennyei csatornákból hatalmas mennyiségben lezúduló víztömeg a vasúti sínpár mellett elhúzódó dom­bok oldalsíról oly erővel csapott le a pályára, hogy Kaposfüred és Tüs­kevár között a pálya öt helyen meg­rongálódott, annyira, hogy a sínek alatt keletkezett mosáslyu­kaikon rá is­­folyt a víz. Szerencsére a von­atve­zető ébersége idejekorán észrevet­te a fenyegető veszedelmet és a Kaposvár felé igyekvő 5531. sz. sze­mélyvonatot még kellő időben meg­állította, amely nyílt pályán vesz­tegelt, miközben utolérte a Kapos­váron át Pécsre igyekvő 5541-es sz. fürdővonat is. Mindkét vonat vára­kozni volt kénytelen addig, amíg Kaposvárról megérkeztek a segély­vonattal összeszedett munkások, akik helyreállították a pályát, ak­kor tudta útját kétórás késéssel foly­tatni a két vonat. MÁV-vonalon nem okozott forgal­mi akadályt a felhőszakadás.

Next