Uj-Somogy, 1934. július (16. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
XVI. évfolyam, 146. (4398.) szám. Ára: 12 fillér. Kaposvár, 1934. Julius 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPI LAP. Előfizető al Arak. — T-m Imi. Kg.;bora 2 pengfi. — Negyed évre 6 pengd. — Fél évre 12 peng. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára millimétersoronként 101111., szilvegrészben il S fillér lr. THÜll ZSIGMOND. Hivatalon és p«n.Intézett hirdetések millimétersoronként 15 Hl Kaposvár idegenforgalmáért. Évek óta hangoztatjuk e lap hasábjain, hogy a legutóbbi öt évtized alatt rohamosan fejlődő s szépségeivel, virágdíszes utcáival országos hírnévhez jutott Kaposvár megyei város nem maradhat el azok mögött a magyar vámsok mögött, amelyek a külföldi városok példáján okulva, rájöttek arra, hogy a gazdasági helyzet mostohasága által megbénult kereseti viszonyokat az intenzív idegenforgalommal lehet sikeresen megjavítani. Ismételten elmondottuk és most sem hallgathatjuk el, hogy okvetlenül szükségesnek mutatkozik Kaposvár idegenforgalmának intézményes biztosítására városházai hivatalos szervnek munkába állítása, aki a melléje megalakítandó idegenforgalmi állandó bizottsággal rendszeresen kidolgozza azokat a terveket, amelyeknek megvalósítása a legcélszerűbben szolgálja az idegenforgalom érdekeit. A város tisztviselői karából tudtunkkal igen alkalmas embert, Siposs Kálmán gazdatanácsnokot rendelte ki dr. Kaposvári György polgármester az idegenforgalom ügyeinek intézésére. Az Idegenforgalmi Bizottság megalakításáról azonban eddig még nincs tudomásunk, noha itt lenne már a legfőbb ideje a megalakításának, hiszen rövid két hónap van még csak hátra addig, amikor a szépen elgondolt »Kaposvári Hét« gyakorlatilag igazolhatja be, hogy mit is jelent városunknak, sőt megyénknek a jól előkészített, idegenforgalom. Hogy ebben a bizottságban kiknek kell helyet kapniok, az szinte önként adódik, de jó példamutatásul szolgálhat az öt év előtt országos sikerrel megtartott kaposvári kiállítás akkori nagy bizottságának kaposváriakból álló része is. Azóta már a városban idegenforgalmi iroda is létesült, amelynek a bekapcsolása szintén nélkülözhetetlen. A propagálás terén a sajtóra vár nagy feladat, de ezt magától értetődőleg szívesen kell is, hogy vállalja a sajtó, mivel a legelsőmalgabb és legegyetemesebb közérdek fűződik az idegenforgalomhoz és ennek a közérdeknek a szolgálata a sajtó nemes feladatai közé tartozik. Legfontosabb azonban és mindenekelőtt erről kellett volna talán megemlékeznünk, hogy t. i. a kaposvári idegenforgalom fellendíthetésének érdekeit a szorosan vett városi hatóságon kívül úgy a megyei, mint pedig a többi helyi hatóságok, hivatalok lelkes odaadással felkarolják és áldozatosan, tőlük telhetően támogassák, mert csak ilyen teljesen harmonikus összefogással lehet elérni azt, hogy az idegenforgalom első próbálkozása a szeptember első hetében megtartani szándékozott »Kaposvári Hét» sike résén bontsa ki zászlóját és nyissa meg az évről-évre vagy páréves időközökben megismétlendő idegenforgalmi alkalmak kaposvári sorozatát. Hisszük, hogy illetékes hatóságaink meg is fognak felelni e tekintetben is a hozzájuk fűzött várakozásoknak. Két tanár búcsúzik. A reálgimnázium értekezletén elmondta Páti Ferenc dr. Mélyentisztelt Értekezlet! Ilyenkor júniusban, az iskolai munka befejezésének, ennek a lelki szüretnek idején mindig érzek vajmit a gyümölcsös ősz mélabús hangulatából. Íme, egy munkaesztendő megint tovavándorolt azon a végtelen országúton, az örök misztériumok birodalmába. S miközben a tanulósereg kitódul a kapukon, hogy ujjongjon a szabadságnak, az életnek, melyet most szinte határtalannnak tart, nekünk itt a tanári szoba rejtekén szívünkre koppan csendesen a figyelmeztetés, hogy íme egy iskolaév is milyen nagy idő ebben a mi nagyon is szűk határok közé szorított földi, emberi életünkben. És kiváltképpen megüli a lelkünket a bucsuzás mélabaja a mai alkalommal, mikor két kitűnő kartársunk: Krebsz Ernő és Szirtes Henrik tanár urak érkeztek el tanári szolgálatuknak fiatárköréhez. Mélyentisztelt Értekezlet! Harmincöt esztendő csepp és parány a világmindenség viszonylatában, de milyen hosszú idővé válik a mi kis emberlétünknek a viszonylatában. És nagy és impozáns életfeladatot teljesített az, aki ilyen hoszszú tanári pályát becsülettel, munkával és eredménnyel megfutott.. Aki nem tanított, sohasem tudja eléggé értékelni, mekkora idegőrlődéssel jár becsepegtetése a jövő nemzedékbe azoknak az igazságoknak, melyek nélkül hordák tömkelegévé változnék megint ez az emberi társadalom.. S a társadalom sohsem tudja értékelni, hogy a mai élet ezernyi nehézsége közepette az erők mekkora megfeszítését jelenti, ha a tanár az ő társadalomranézve alapvető hivatását lelkiismeretesen betölti. És bármily híven is teljesítette kötelességét a tanár, kitüntetések, címek és rendjelek az ő mellére sohasem hullanak, neki még az erkölcsi elismertetése is nagyon vékony pénzű. Jól mondja a latin mondás: Quem dii oderunt... Akit az istenek meggyűlöltek, azt tanári pályára küldték. De a tánár éppen azért szolgája a szellemnek, fegyvernöke, szolgálattevő testvére egy láthatatlan lovagrendnek, egy szavakkal kifejezhetetlen erkölcsi rendnek, hogy hivatása parancsszavának engedelmeskedjék akkor is, ha sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem remélhet. S kit az istenek meggyűlöltek, azt még szeretheti az Isten!... Valóban Isten különös kegyelmét élvezi mindkét búcsúzó kollégánk, hogy ilyen, szinte fiatalos erőben érték meg azt a napot, melyen őket a társadalom az úgynevezett tényleges szolgálat alól felmenti. Most visszavonultok a csendes családi körbe, mely nektek mindig enyhelyül adatott az élet viharai ellen, küzdelmek közepett, hiszen egy emberöltős harcban sok seb érhette a szigeteket. De ismerni kell a tanári mentalitást, és én tudom, hogy a nyugalom, mely reátok vár, nektek csupán a munka nyugalma lesz, nektek csupán okom lesz. S talán majd most valósítjátok meg mindazt, mit eddig csak rejtve-rejtegettetek, mikkel eddig csak várnotok kellett. De hiszen ez a tanársors. Nekiindulunk a pályánknak, tele megvalósítandó tervekkel, az ifjúkor álmaival. S azután mikor beérkeztünk az úgynevezett révbe, nyakunkba szakadnak újabb gondok, családi gondok, minden energiánkat igénybeveszi a tanítás s mi sem marad arra, hogy továbbkergethessük ifjúságunknak pillangóit. Közben robog az idő, mint valami láthatatlan lösz eső, vadainkra szitál az öregedés súlya s ha közben el nem hullunk az életharcban, megérkezünk a pályánk végére, de akkor talán már régen őszbe csavarodott a fejünk... Ősz van, ősz van, de nem a kéztördelő semmittevés ősze, hanem a szorgalmas gazda megelégedett, nyugalmas ősze, ki munkája gazdag gyümölcseit most takarítja be. Az emberekben megvan a hajlandóság arra, hogy csak fizikailag érzékelhető Másfél órás felhőszakadás volt pénteken Kaposváron. Pénteken délután tikkasztó hőség nyomódott Kaposvárra és az emberek ugyancsak szenvedtek a borzalmas melegtől, amely tartott 4 óráig. Négy órakor nyugat felől hatalmas felhők tornyosultak Kaposvár felé s csakhamar vakító villámok cikáztak át az égen és fülsiketítő dörgések rázták meg a levegőt, az ablakokat és házakat. Pontban 5 órakor irtózatos villámlás, dörgés és szélvihar közben megnyíltak az ég csatornái és ötnegyed óráig olyan hatalmas felhőszakadás árasztotta el a várost, amilyenre 1929 nyara óta nem volt példa. Az utcákon sok helyütt 30—40 cm. magasan hömpölygött a víz és így a vízgyűjtő részeken csakhamar veszélyes lett a helyzet, azonban a lakosság okulva az 1929-es bajokon, a házak között mindenütt kinyitotta a kapukat és így utat engedett a víztömegnek. Még tartott a felhőszakadás, amikor vitéz Magyar Károly tűzoltófőparancsnok készültséget rendelt el a tűzoltó-tartalékkal. Alig hagyott alább a felhőszakadás, vitéz Magyar főparancsnok az egyik motoros öntözőautóval és a tartalékkészültséggel bejárta a város veszélyeztetett területeit, hogy mindenütt — ahol szükségessé válik — segítségére legyen a rászorulóknak. A tűzoltók első útja a Dülő utcába vezetett. Ott a 14. számú házba behatolt a víz, sőt a kút is meglelt. Miután a tűzoltók megtették a szükséges intézkedéseket, továbbmentek a Kanizsai utca 22. számú házhoz, amely Horváth kályhásé. Ott is behatolt a lakásba a víz. Onnan tovább ment a tűzoltó-készültség a Szarvas-vendéglőhöz, ahol a pince tellett meg vízzel. Hivatalos mérés szerint tegnap, délután 43,5 mm. volt a csapadék. Érdekes, hogy a felhőszakadás sávban vonult át, mert a tűzoltólaktanyás esőmérőtől alig 500 méterre lakó Pfeiffer János ny. főintéző esőmérő készüléke már 49 mm-t mért. Forgalmi akadály a fonyódi vonalon. A kétórás felhőszakadás a vasúti közlekedésben is némi zavart okozott, mégpedig a fonyódi vicinális vonalán keletkezett forgalmi akadály, amely kétórás késést okozott. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy a mennyei csatornákból hatalmas mennyiségben lezúduló víztömeg a vasúti sínpár mellett elhúzódó dombok oldalsíról oly erővel csapott le a pályára, hogy Kaposfüred és Tüskevár között a pálya öt helyen megrongálódott, annyira, hogy a sínek alatt keletkezett mosáslyukaikon rá isfolyt a víz. Szerencsére a vonatvezető ébersége idejekorán észrevette a fenyegető veszedelmet és a Kaposvár felé igyekvő 5531. sz. személyvonatot még kellő időben megállította, amely nyílt pályán vesztegelt, miközben utolérte a Kaposváron át Pécsre igyekvő 5541-es sz. fürdővonat is. Mindkét vonat várakozni volt kénytelen addig, amíg Kaposvárról megérkeztek a segélyvonattal összeszedett munkások, akik helyreállították a pályát, akkor tudta útját kétórás késéssel folytatni a két vonat. MÁV-vonalon nem okozott forgalmi akadályt a felhőszakadás.