Uj-Somogy, 1934. október (16. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

XV]. évfolyam, 222. (4470.) Bitóm, Ara: 10 Aller. Kaposvár, 1984. október 2., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ POLITIKAI NAPILAP. Elöllsetéil árski KAPOSVÁR, KOEVI. 11 AfeiMY­U l*'*nA fl.SZAfit. — fegy hóra 2* pengO. A *FÜggetlenség“-gel együtt 2*50 pengő. ""111 “­ Felelős szerkesztő: Hirdetések ára nil­llimétersoronként 10 011., szövegrévben 16 fillér T E L H F O N S Z A la I IS S. Dr. THURY ZSIGMONS. Higatalon és pénzintézeti hirdetések nu­llinétersoronklot 16 0­. mßmmßiimmmßß/m^mßifßmtmmmmmmMmßßßinßmmmßmßßßmmßßßßßßmßßßßtmßßßßßtmßmmßßmmßmnmßmm Félezer somogyi hódolata a kormányzó előtt. Impozáns arányú hódoló felvo­nulást rendezett vasárnap az or­szág népe Horthy Miklós kormány­zó előtt abból az alkalomból, hogy tegnap volt 15-ik évfordulója B­­pestre történt bevonulásának. Az évforduló alkalmával 100.000 főnyi közönség vett részt az ügető­­versenypályán rendezett hódoló fel­vonuláson, amelyben részt vettek a törvényhatóságok, képviselőház, vi­tézek, frontharcosok, hadirokkan­tak, vasutasok, postások, ipari, ke­reskedelmi, mezőgazdasági és a munkás-érdekeltségek küldöttei. Somogyból félezeren vettek részt a hódoló felvonulásban. Külön vo­nultak fel a törvényhatóság, külön az iparosság, külön a vasutasság és külön a munkásság küldöttségei, számszerint 520-an Délben érkezett meg tengernagyi egyenruhában Horthy Miklós kor­mányzó, akit a 100.000 főnyi tömeg nevében Gömbös Gyula miniszter­­elnök köszöntött és üdvözölt. A be­széd után a tömeg viharosan éltette a kormányzót, majd díszmenetben elvonult az államfő előtt a vége­­láthatatlanul hosszú hódoló menet. Fényeson sikerült a kaposvári lovasünnepély. Jövőre valószínűleg az olympiai keret látogat el Kaposvárra. Felállítva a szombati lovas ünne­pély mérlegét, könnyen megállapít­ható, hogy a Somogy—Zalai Lóte­nyésztő és Lovas Sport Egylet ál­tal rendezett verseny társadalmi­lag is, sportbelileg is egyformán fé­nyesen sikerült és felülmúlta a leg­­vérmesebb várakozásokat is. Szom­baton délután Somogy, Tolna, Ba­ranya, Zala úri közönsége adott ta­lálkozót egymásnak a Turul-pá­lyán, hogy tanúja legyen a nagy­szerű sportküzdelmeknek. Lapunk szűk terjedelme, sajnos nem engedi meg, hogy részletesen felsoroljuk azokat a társadalmi és közéleti kitűnőségeket, akiket künn láttunk a pályán s igy csak pár ne­vet sorolunk fel a fényes galériából Ott volt: Stephaich Pál alispán, nemes Suhay Imre altábornagy, ve­gyesdandár parancsnok, dr. Kapos­­váry György polgármester, saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, a Lovaregylet elnöke, gróf Jankovich Bésán József, Lisznyay Dame­lle­ townt­­vabb 22.000 látogató volt a kaposvári kiállításon. Termésértékesítés. A gazdasági bajok közepette az egész nemzetre nézve nem közöm­bös, hogy a termelés menetét biz­tosítani leh­essen, vagyis: osztály­­érdekeken messze túlmenől­eg fon­tos államérdek fűződik ahhoz, hogy­­ minden termelő águnk, de különö­sen a mezőgazdaság boldogulni tud­­jon. De nem kevésbbé fontos az sem, hogy a fogyasztó társadalmat is olyan életnívón tartsuk, amelyet a nemzet életérdeke megkíván. Jogos-e tehát a termelő gazda kívánsága, hogy verejtékes munká­jának gyümölcséért megfelelő árat kapjon? Hogy a szabolcsi termelő, akinek burgonyáját a pesti piacon tíz fillérrel fizeti meg a fogyasztó, ebből a 10 fillérből többet kapjon, mint másfél, vagy legfeljebb két fillért? Hogy a termelő gazda ne kényszerüljön 5—6 fillérért elkó­tyavetyélni a tejét, amikor a fővá­rosban 32 fillérért kapja meg a fogyasztó? Tűrhető-e általában, hogy a termelő a valóságos fogyasz­tási árnak csak ötöd-hatodrészét kapja meg és négyötöd, vagy ötha­tod­ része ennek az árnak azok zse­bébe vándoroljon, akik eljuttatják a gazda, termékét a piacra? Akié a zöld, aki azt megmunkálja, aki fá­radságával kitermeli a fogyasztó ré­szére az élelmet, éppen csak az jusson az ám piaci árának legki­sebb részéhez — lehet-e tőle köve­telni, hogy termelése ezeken át állandóan veszteséges legyen, ellen­ben mások, akik a termelés mun­kájába be nem folytak, a piaci ár­unak túlnyomóan nagyobb részét foglalják le maguknak? Állandóan veszteséges mezőgazdasági terme­lést egy, ország sem bír el és ezért kormányzati feladat, hogy az érté­kesítés során elérhető árból a gaz­da méltányos hányadhoz jusson. Ezt a kérdést helyesen megolda­ni, az élelmezési cikkek forgalmát a termelő jogos igényeinek megfe­lelően szabályozni, a fővárosi bur­gonyaellátás és tejfogyasztás rende­zésének, volt és marad a célja. A gyakorlati tapasztalat bebizonyítot­ta, hogy a termelőnek méltányo­­sabb árat biztosítani a fogyasztás újabb megdrágítása nélkül csakis központi bevásárló­szerv útján le­hetséges. A földmivelésügyi minisz­ter már a múlt évben az összes ér­dekeltek kívánsága szerint, életbe­léptette ezt a szervet és az ered­mény kedvező volt a termelő­ gaz­dára és a főváros fogyasztóira néz­ve is. A gazda magasabb árakat ka­pott, amelyek legalább termelési költségeit biztosították, a budapesti fogyasztó pedig jóformán éppen oly áron vette a burgonyát, mint annak előtte, amikor pedig a gazda termelési költségeinek még csak egy töredékéhez sem jutott. Csak ter­mészetes tehát, hogy ezt a célszerű rendezést az idei évben is fentar­­totta. A számadatok bizonyítják, hogy a termelő 120—150 százalék­kal magasabb árat kap, mint ta­valy, a nagykereskedő­ és termelő ár közötti különbözet inkább ala­csonyabb, mint a tavalyi, a kiske­reskedő, vagyis utolsó fogyasztói árakban kilogrammonként alig kö­vetkezett be 1 filléres eltolódás. Te­hát a gazdák kivárhatják azt az időt, amikor a burgonya iránt a külföldi részéről is meg fog indulni erősebb kereslet és amíg a burgo­nyának egyéb hasznosítására vo­natkozó lehetőségek is megvalósu­lást nyernek. Hogy ez az állapot sok magánér­dekeltnek nem tetszik, az csak ter­mészetes. Az olyan kereskedők és­­ közvetítők, akik a rendezés előtt másfél, 2 fillérért szedték össze a­­ burgonyát a megszorult kisgazdák­tól, nem szívesen fizetnek most a gazdáknak két-háromszor annyit. Az árunak a termelőtől a fogyasztó­ig való eljuttatása ma már nem az az aranybánya, ami volt a piaci anarchia idején. Ezek a magán­érdekeltek és csoportok nap-nap után rohamozzák a burgonyaellá­tás mai rendjét és a maguk üzleti érdekeinek csorbítása miatti pana­szaikat a fogyasztói érdekek mezé­be öltöztetik. Elferdített számítások­kal, többnyire hamis adatokkal azt akarják elhitetni, hogy a termelő gazda csak úgy kaphatott nagyobb árat, hogy a fogyasztó részére je­lentősen megdrágították a burgo­nyát. Ez a krumplidemagógia nem átallja a termelő gazdatársadalom ellen harcba szólítani a fogyasztó­kat. Holott a meztelen valóság az, hogy a maguk közvetítői hasznát fájlalják és nem tudnak beletörődni abba, hogy a termelő, elsősorban a kisgazda is megtalálja a maga számításait. mér, várm. testn. felügyelő, Algya Papp Sándor és vitéz Markóczy An­tal ny. altábornagyok, Tallián An­dor ny. alispán és sokan mások, a­kik rajongói a legszebb úri sport­nak, a lovaglásnak. A versenyek sportbeli értéke is kiemelkedő, lovasok és lovak tel­jesítménye egyformán kiváló. A né­pes és rutinírozott mezőny és egy­ben a nap hőse a fiatal báró Ro­­honczy Imre volt, aki oly bravúros teljesítményével hívta magára a szakkörök figyelmét, hogy benne sejtik a jövő egyik legjobb lovasát. A fiatal másodéves ludovikás Lily nevű lovát az idén kapta ajándék­ba gróf Széchenyi Andor Pálnétól. Ainnál figyelemreméltóbb az ered­ménye, h­a tekintetbe vesszük, hogy a lovat ő törte be s ő lovagolta elő­ször. Premierje volt tulajdonképpen Inkey Erzsébetnek is, aki szomba­ton szerepelt először nyilvános ver­senyen s első bemutatkozásával is igazolta, h hogy rövidesen első urlo­­vas hölgyeink közé emelkedik. Lo­vának fatális bukása is »lámpalá­zának« folyománya. A fiatal ur- Lovasnő pontszerűségére, lélekjelen­létére jellemző, hogy újból nyereg­beszállt s a kaposvári díjugratás­ban második lett. A ma reggeli hétfői pesti lapok nagykanizsai tu­dósítás alapján hajmeresztő tudó­sítást írnak, holott egyszerű lábad­­­ás történt és más semmi. A régi civil versenyző gárdából ismét kiemelkedett Somssich Andor Pál, aki Sansgéne nevű lován fölé­nyesen nyerte a somogyi vadászdís- ugratást. A kaposvári lovastisztgárdából Lugossy László és Schlott Iván tü­zérfőhadnagyokat említjük és di­csérjük meg, mint akik a nagy kon­­kurrenciában is elsőrangúan meg­állták helyüket s biztos urai voltak azoknak a lovaknak, amelyeket lo­vagoltak. A verseny részletes eredménye egyébként a következő: Fogatszépségverseny, ötös fogat: I. a szentimrei mezőgazd. szakis­kola lipszai ötös­ fogata, hajtotta Fo­dor Jenő, főigazgató. 4-es fogat: I. Kovács Béla, fbirtokos, Merencse, II. Bogyay Szilárd fbirtokos, Pra­­kovácsi,III. Skublics János fbirt. Urkocsisok négyesfogatú hajtása: I. Nemestóthy Szabó Tivadar bala­tonszentgyörgyi kocsisa, II. Kapos­vár város kocsisa, illetve fogata­. Kettes fogatok: I. Petracsek Béla lipótfai fb. kocsisa, II. özv. Chernel Gyuláné kaposvári kocsisa, illetve fogata. 30 km.-es országúti kocsiverseny: I. Mándy Erzsébet Kató—Klári lo­vaival, II. Hencz László Rézi—Bá-

Next