Uj-Somogy, 1934. október (16. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
XV]. évfolyam, 222. (4470.) Bitóm, Ara: 10 Aller. Kaposvár, 1984. október 2., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal POLITIKAI NAPILAP. Elöllsetéil árski KAPOSVÁR, KOEVI. 11 AfeiMYU l*'*nA fl.SZAfit. — fegy hóra 2* pengO. A *FÜggetlenség“-gel együtt 2*50 pengő. ""111 “ Felelős szerkesztő: Hirdetések ára nilllimétersoronként 10 011., szövegrévben 16 fillér T E L H F O N S Z A la I IS S. Dr. THURY ZSIGMONS. Higatalon és pénzintézeti hirdetések nullinétersoronklot 16 0. mßmmßiimmmßß/m^mßifßmtmmmmmmMmßßßinßmmmßmßßßmmßßßßßßmßßßßtmßßßßßtmßmmßßmmßmnmßmm Félezer somogyi hódolata a kormányzó előtt. Impozáns arányú hódoló felvonulást rendezett vasárnap az ország népe Horthy Miklós kormányzó előtt abból az alkalomból, hogy tegnap volt 15-ik évfordulója Bpestre történt bevonulásának. Az évforduló alkalmával 100.000 főnyi közönség vett részt az ügetőversenypályán rendezett hódoló felvonuláson, amelyben részt vettek a törvényhatóságok, képviselőház, vitézek, frontharcosok, hadirokkantak, vasutasok, postások, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és a munkás-érdekeltségek küldöttei. Somogyból félezeren vettek részt a hódoló felvonulásban. Külön vonultak fel a törvényhatóság, külön az iparosság, külön a vasutasság és külön a munkásság küldöttségei, számszerint 520-an Délben érkezett meg tengernagyi egyenruhában Horthy Miklós kormányzó, akit a 100.000 főnyi tömeg nevében Gömbös Gyula miniszterelnök köszöntött és üdvözölt. A beszéd után a tömeg viharosan éltette a kormányzót, majd díszmenetben elvonult az államfő előtt a végeláthatatlanul hosszú hódoló menet. Fényeson sikerült a kaposvári lovasünnepély. Jövőre valószínűleg az olympiai keret látogat el Kaposvárra. Felállítva a szombati lovas ünnepély mérlegét, könnyen megállapítható, hogy a Somogy—Zalai Lótenyésztő és Lovas Sport Egylet által rendezett verseny társadalmilag is, sportbelileg is egyformán fényesen sikerült és felülmúlta a legvérmesebb várakozásokat is. Szombaton délután Somogy, Tolna, Baranya, Zala úri közönsége adott találkozót egymásnak a Turul-pályán, hogy tanúja legyen a nagyszerű sportküzdelmeknek. Lapunk szűk terjedelme, sajnos nem engedi meg, hogy részletesen felsoroljuk azokat a társadalmi és közéleti kitűnőségeket, akiket künn láttunk a pályán s igy csak pár nevet sorolunk fel a fényes galériából Ott volt: Stephaich Pál alispán, nemes Suhay Imre altábornagy, vegyesdandár parancsnok, dr. Kaposváry György polgármester, saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, a Lovaregylet elnöke, gróf Jankovich Bésán József, Lisznyay Damelle towntvabb 22.000 látogató volt a kaposvári kiállításon. Termésértékesítés. A gazdasági bajok közepette az egész nemzetre nézve nem közömbös, hogy a termelés menetét biztosítani lehessen, vagyis: osztályérdekeken messze túlmenőleg fontos államérdek fűződik ahhoz, hogy minden termelő águnk, de különösen a mezőgazdaság boldogulni tudjon. De nem kevésbbé fontos az sem, hogy a fogyasztó társadalmat is olyan életnívón tartsuk, amelyet a nemzet életérdeke megkíván. Jogos-e tehát a termelő gazda kívánsága, hogy verejtékes munkájának gyümölcséért megfelelő árat kapjon? Hogy a szabolcsi termelő, akinek burgonyáját a pesti piacon tíz fillérrel fizeti meg a fogyasztó, ebből a 10 fillérből többet kapjon, mint másfél, vagy legfeljebb két fillért? Hogy a termelő gazda ne kényszerüljön 5—6 fillérért elkótyavetyélni a tejét, amikor a fővárosban 32 fillérért kapja meg a fogyasztó? Tűrhető-e általában, hogy a termelő a valóságos fogyasztási árnak csak ötöd-hatodrészét kapja meg és négyötöd, vagy öthatod része ennek az árnak azok zsebébe vándoroljon, akik eljuttatják a gazda, termékét a piacra? Akié a zöld, aki azt megmunkálja, aki fáradságával kitermeli a fogyasztó részére az élelmet, éppen csak az jusson az ám piaci árának legkisebb részéhez — lehet-e tőle követelni, hogy termelése ezeken át állandóan veszteséges legyen, ellenben mások, akik a termelés munkájába be nem folytak, a piaci árunak túlnyomóan nagyobb részét foglalják le maguknak? Állandóan veszteséges mezőgazdasági termelést egy, ország sem bír el és ezért kormányzati feladat, hogy az értékesítés során elérhető árból a gazda méltányos hányadhoz jusson. Ezt a kérdést helyesen megoldani, az élelmezési cikkek forgalmát a termelő jogos igényeinek megfelelően szabályozni, a fővárosi burgonyaellátás és tejfogyasztás rendezésének, volt és marad a célja. A gyakorlati tapasztalat bebizonyította, hogy a termelőnek méltányosabb árat biztosítani a fogyasztás újabb megdrágítása nélkül csakis központi bevásárlószerv útján lehetséges. A földmivelésügyi miniszter már a múlt évben az összes érdekeltek kívánsága szerint, életbeléptette ezt a szervet és az eredmény kedvező volt a termelő gazdára és a főváros fogyasztóira nézve is. A gazda magasabb árakat kapott, amelyek legalább termelési költségeit biztosították, a budapesti fogyasztó pedig jóformán éppen oly áron vette a burgonyát, mint annak előtte, amikor pedig a gazda termelési költségeinek még csak egy töredékéhez sem jutott. Csak természetes tehát, hogy ezt a célszerű rendezést az idei évben is fentartotta. A számadatok bizonyítják, hogy a termelő 120—150 százalékkal magasabb árat kap, mint tavaly, a nagykereskedő és termelő ár közötti különbözet inkább alacsonyabb, mint a tavalyi, a kiskereskedő, vagyis utolsó fogyasztói árakban kilogrammonként alig következett be 1 filléres eltolódás. Tehát a gazdák kivárhatják azt az időt, amikor a burgonya iránt a külföldi részéről is meg fog indulni erősebb kereslet és amíg a burgonyának egyéb hasznosítására vonatkozó lehetőségek is megvalósulást nyernek. Hogy ez az állapot sok magánérdekeltnek nem tetszik, az csak természetes. Az olyan kereskedők és közvetítők, akik a rendezés előtt másfél, 2 fillérért szedték össze a burgonyát a megszorult kisgazdáktól, nem szívesen fizetnek most a gazdáknak két-háromszor annyit. Az árunak a termelőtől a fogyasztóig való eljuttatása ma már nem az az aranybánya, ami volt a piaci anarchia idején. Ezek a magánérdekeltek és csoportok nap-nap után rohamozzák a burgonyaellátás mai rendjét és a maguk üzleti érdekeinek csorbítása miatti panaszaikat a fogyasztói érdekek mezébe öltöztetik. Elferdített számításokkal, többnyire hamis adatokkal azt akarják elhitetni, hogy a termelő gazda csak úgy kaphatott nagyobb árat, hogy a fogyasztó részére jelentősen megdrágították a burgonyát. Ez a krumplidemagógia nem átallja a termelő gazdatársadalom ellen harcba szólítani a fogyasztókat. Holott a meztelen valóság az, hogy a maguk közvetítői hasznát fájlalják és nem tudnak beletörődni abba, hogy a termelő, elsősorban a kisgazda is megtalálja a maga számításait. mér, várm. testn. felügyelő, Algya Papp Sándor és vitéz Markóczy Antal ny. altábornagyok, Tallián Andor ny. alispán és sokan mások, akik rajongói a legszebb úri sportnak, a lovaglásnak. A versenyek sportbeli értéke is kiemelkedő, lovasok és lovak teljesítménye egyformán kiváló. A népes és rutinírozott mezőny és egyben a nap hőse a fiatal báró Rohonczy Imre volt, aki oly bravúros teljesítményével hívta magára a szakkörök figyelmét, hogy benne sejtik a jövő egyik legjobb lovasát. A fiatal másodéves ludovikás Lily nevű lovát az idén kapta ajándékba gróf Széchenyi Andor Pálnétól. Ainnál figyelemreméltóbb az eredménye, ha tekintetbe vesszük, hogy a lovat ő törte be s ő lovagolta először. Premierje volt tulajdonképpen Inkey Erzsébetnek is, aki szombaton szerepelt először nyilvános versenyen s első bemutatkozásával is igazolta, h hogy rövidesen első urlovas hölgyeink közé emelkedik. Lovának fatális bukása is »lámpalázának« folyománya. A fiatal ur- Lovasnő pontszerűségére, lélekjelenlétére jellemző, hogy újból nyeregbeszállt s a kaposvári díjugratásban második lett. A ma reggeli hétfői pesti lapok nagykanizsai tudósítás alapján hajmeresztő tudósítást írnak, holott egyszerű lábadás történt és más semmi. A régi civil versenyző gárdából ismét kiemelkedett Somssich Andor Pál, aki Sansgéne nevű lován fölényesen nyerte a somogyi vadászdís- ugratást. A kaposvári lovastisztgárdából Lugossy László és Schlott Iván tüzérfőhadnagyokat említjük és dicsérjük meg, mint akik a nagy konkurrenciában is elsőrangúan megállták helyüket s biztos urai voltak azoknak a lovaknak, amelyeket lovagoltak. A verseny részletes eredménye egyébként a következő: Fogatszépségverseny, ötös fogat: I. a szentimrei mezőgazd. szakiskola lipszai ötös fogata, hajtotta Fodor Jenő, főigazgató. 4-es fogat: I. Kovács Béla, fbirtokos, Merencse, II. Bogyay Szilárd fbirtokos, Prakovácsi,III. Skublics János fbirt. Urkocsisok négyesfogatú hajtása: I. Nemestóthy Szabó Tivadar balatonszentgyörgyi kocsisa, II. Kaposvár város kocsisa, illetve fogata. Kettes fogatok: I. Petracsek Béla lipótfai fb. kocsisa, II. özv. Chernel Gyuláné kaposvári kocsisa, illetve fogata. 30 km.-es országúti kocsiverseny: I. Mándy Erzsébet Kató—Klári lovaival, II. Hencz László Rézi—Bá-