Uj-Somogy, 1935. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-01 / 1. szám

XVII. évfolyam, 1. (4542.) szám. Ara: 12 filler. Kaposvár, 1935. január 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP Eltü­ltetés: iraki KAPOSVÁR, K­ONTRÁTSY­ UTCA 6. SZÁM. _______ „ M „ . „„ “ — Egy hóra 2­— pengő. A T,függetlenség“-gel együtt 2­60 pengő. ““Felelős szerkesztő: Hirdetések ara Bl Ilimé társ őrönként 10 Ilit.. .70.p^révben 13 t­llex TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND Hivatalon 6a pénzintézeti hirdetések aulométeraoronként 15 Il. w^·»wwm»»»t«·tww«t»wtwa­rt%rff~»iie»Ai‹»iaitv·ar,,i^»!gravivt«ier.iukrjeee»e›eei»»e»ewi­on­e‹va·h­rtw~,tra›wi››BW»»eeeeeee Kaposi jogász szenvedése az idegenlégióban Újévi gondolatok. Irta: vitéz Marton Béla orsz. képviselő. A nagy görög bölcs és tudós po­litikus szavaival élve »ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, ren­desen a földre tekint le, ha pedig a jövőről, az egekbe néz fel«. Eb­ből a szemszögből tartsunk sereg­szemlét a múlt bajainak végső okai,­ S a jövendő reményei és teendői fe­lett. Egy szörnyű­ kettősség vezetett az Ember válságához s az emberi in­tézmények eltorzulásához, mely in­tézmények végeredményben mind­annyian csak az emberi szellem »meghosszabbított árnyai«. A fehér ember erkölcsi, jogi és politikai be­rendezkedései a maguk kulturális összességében a krisztusi ősrégi alapokon nyugszanak közel kétezer év óta, de ugyanekkor a gazdasági­ berendezkedések és technikai civi­lizáció ezekkel az alapokkal hom­­lokegyenest ellenkező vonalon fej­lődtek. Nem a kultúra, nem is a civilizáció van válságban, hanem: a kellőnek össze nem hangolható struktúrája vitte mindkettőnek Hor­dozóját, az Embert oly lelki vál­ságba, melynek romboló hatását vi­lágrengető megrázkódtatások alak­jában két évtizede szenvedjük. Az egész »emberiséget« említet­tem, mert a háborúnak kizárólag csak legyőzöttjei voltak és varrnak mind a mai napig s mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna az ezzel járó súlyos megrázkódta­tásokat. Egyébként azonban, ha meg akarjuk érteni a mai káoszból kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tartani, hogy a Teremitőnek bi­­zonyára módjában állott volna egy­­faju, egynyelvű és egyvérű ember­típussal megkoronázni a föld te­remtményeit s ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha még az emberiség tör­ténelmének folyamán nem mutat­­­kozott meg oly világosan, hogy ez a szó »emberiség«, lehet nyelvtani ki­fejezés, lehet embertani fogalom, d­e a történelem csak nyelvükben, kul­­­túrájukban, céljaikban és ideálisaik­­­ban különálló életet élő és egymás­­sal való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzet­­ek azok a valóban létező és önma­gukban zárt egészet képező, sajt­ts kultúrájukban megcsiszolt darabok, amelyekből az »emberiség« óriási prózaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nemzeti öntudatra ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak mindenütt oly lég­kört teremteni, mely a válságba­ jutott emberiségnek vissza tudta volna adni lelki egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a keresztény kultúra és az anyagelvű civilizáció diszharmóniájából keletkező bajok tömege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy­ aránylag ily rövid idő alatt győz­elemre lehessen vinni egy kor­szerű és minden tekintetben tisztult idealizmus zászlaját. Mindenütt, ahol a nemzeti mozgalmak megin­dultak, egyetlen egy világos és egy-­­szerű tételre vezethetők vissza cél­kitűzéseik: minden nemzet teremt­se mert a maga sajátosságaihoz illő, krisztusi alapra helyezett szociális életét, ez az a gondolat, mely körül a nemzeti mozgalmak elméleti for­mulái és gyakorlati megnyilvánu­lásai kikristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely­ ma megint egyszer a történelem vál­­aszútján áll, inkább életkérdés az, hogy meg tudjam találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzetre nézve. Ha itt sikerül min­den rendelkezésre álló­ erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalan össze­fogása, vagyis sikerül a nemzet egy-­­ségének olyan megalapozása, mely mind­en várható veszedelemmel szemben biztosítja a nemzet ellen­­állóképiességét, akkor a nemzet meg­tette kötelességét önmagánál — és ugyanakkor Isten és a keresztény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltá­nak ősi jele, melyben győznie kell: az apostoli kettőskereszt éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisz­tus követésének, mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a történelem legtöbbször kálváriás útján hordani kénysze­rült mert ezer esztendőn át kellett küzdenie, azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyanannyi ideig azért hogy az maradhasson, ami öncélzú­ság­át igazolja és örök életét bizto­­­sítja: sajátos kultúrájú magyar? Zsírmárkázási jogosultságot kell szerezni Kaposvár részére. Havi 3 vagyon zsírra s­ü­­rget kiviteli kontingens biz­­tosítását a város.­­ Rendkívül érdekes vita fejlődött ki a városi mezőgazdasági bizottság vasárnapi közgyűlésén. Kaposvár m. város mezőgazd. bi­zottsága vasárnap d. e. 11 órai­ kezdettel közgyűlést tartott a Vá­rosháza nagytermében. A közgyű­lésnek egyetlen tárgya vett: állás­­foglalás a németországi zsírkiviteli kontingens elosztása tárgyában. A közgyűlésen a mezőgazda bi­zottság tagjain kívül megjelent a kaposvári ipartestület húsiparos­­szakosztály­ának küldöttsége, Vajt­hó Jenő ipartestületi jegyző vezetésé­vel. Sziklay János gazd.­felügyelő a gazdi felügyelőséget, dr Csima Jó­zsef fő­titkár pedig a mezőgazda­sági kamarát képviselte. Sámik József elnök közölte, hogy" Németországba évenkint 1000 va­gon zsir és 150 vagon szalonba vihető ki Magyarország részéről. E kontingens legnagyobb részét Buda­pestről szállítják ki, de az utóbbi időben egyes városok is kaptak bi­zonyos kontingenst. A vidéki váro­sok részeltetését a zsirkivitelben, csak kezdtetnek tartja. Ha a vidé­ki városok meg tudnak fe­lelni a követel­ményeknek és a fokozott zsírtermeléssel együtt járó nagyobb húsmennyiségeknek a vidéken való elhelyezéséről gondoskodni tudnak, minden valószínűség szerint na­gyobb kontingenst is szerezhetnek. Meg van győződve arról, hogy a kaposvári húsiparosok is megfele­lő minőségű zsírt tudnának előállí­tani és ha meg lehetne oldani a többlet-hús értékesítésének kérdé­sét, igen kívánatos volna Kaposvári részére is megfelelő kontingens ki­­eszközlése, így a gazdák részére az eddiginél nagyobb ár volna biz­tosítható és a húsiparosok is na­­­gyobb keresethez jutnának, mert a zsírt a mainál lényegesen előnyö­sebben tudnák értékesíteni. A kon­tingens engedélyezésének az az alapfeltétele, hogy a vidékről tör­ténő zsírkivitel után fennmaradó hús­mennyiség semmi esetre se ke­rülhessen a fővárosba. Siposi Kálmán gazdi,A­tanácsnok bizottsági tag hálás köszönetét nyil­vánította a bizottság és a maga ré­széről Sámik József elnök előrelá­tó közérdekű munkásságáért. Vé­leménye szerint a zsírkivitel révén bizonyos időszakokban akkora lesz a húsmennyiség, hogy azt a város közönsége elfogyasztani nem tudja. Éppen ezért hűtőkamráról kell gon­doskodni. Ezután Vajthó Jenő mondott kö­szönetet az ipartestület nevében az elnöknek, aki e javaslatával és an­nak megvalósításával nemcsak a mezőgazdaság, hanem az iparosság, sőt a fogyasztóközönség érd­ekeit is szolgálja. Meggyőződése szerint a kaposvári húsiparosok elé tudják állítani a megfelelő minőségű és kivitelre minden tekintetben alkal­mas zsírt. Eszenyi József, a Mezőgazda Ipar Rt. jószágigazgatója szintén helye­­selte az elgondolást, rámutatott azonban a húsértékesítéssel kapcso­latos nehézségekre. Bejelentette, hogy­ a MIR, amiben csak teheti, segítségére lesz a gazdaközönség-­ nek és­­az iparosságnak. A kivitelre­ kerülő zsír megfelelő előállításához költséges berendezés szükséges. Kér­dés, be tudják-e ezt szerezni az érdekeitek. Hernesz György hentesmester be­jelentette, hogy a hús értékesítése­ semmiféle nehézségbe nem ütközik. Jelenleg az a helyzet, hogy Kapos­­váron most sem tudják értékesíte­ni az összes zsírt, hanem közvetí­tőnek adják el. Így azonban lé­nyegesen kisebb árat tudnak elér­ni, mint kivitel esetén. Ha a város iparossága megfelelő kontingenst kap, nem kényszerül a zsirt olcsón eladni, hanem magasabb árat érhet el, a mostaninál több sertést is vág­hat és mégis módjában áll a húst is értékesíteni. A zsír jobb értékesí­­tése esetén nemcsak a gazdáknak­ tudnak nagyobb árat fizetni, hanem esetleg a húst is olcsóbban tudják­ adni, miáltal emelkedik a fogyasz­tás. Az ipartestület képviselői a köz­gyűlésen kijelentették, hogy azon­nal megteszik a lépéseket a zsir­­márkázási jogosultság megszerzésé­re s azután pedig havi 3 vagon zsírkiviteli kontingenst kérnek a­ Külkereskedelmi Hivataltól. . Ezt tudomásul véve, a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a ké­relem támogatása érdekében a leg­rövidebb időn belül felkéri Kaposi vár­megyei város polgármesterét és Somogy vármegye alispánját. A gazdák, illetve a hentesmeste­rek már tárgyaltak a zsirkiviteli ügyében a földművelésügyi miniszt­­riumban, illetve a fővárossal, ahol készséggel bocsátanának rendelke­zésre megfelelő hűtőberendezést. A zsirmárkázó készüléket a Gruber József-féle szalámigyárban állítanák­ fel s ott végeznék a Németország­ba küldendő zsír márkázását. A készüléket bérbeadnák a városnak, illetve az érdekelteknek, akik et­től a közérdekű vállalkozástól vár­ják a kaposvári sertéspiac fellendí­tését és megfelelő élősertés- és ol­csóbb sertéshúsár kialakulását, így állva a helyzet, remény van arra, hogy ez az akció eredményes lesz. . Mai számunkhoz a Képes Híradót mellékeljük.

Next