Uj-Somogy, 1935. február (17. évfolyam, 26-48. szám)
1935-02-01 / 26. szám
XVH. évfolyam, 26. (4567.) szám. Kaposvár, 1935. február 1., péntek. Ara: 8 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI M A P I L A P. EHKketéslánki KAPOSVÁR, KOZINTHÁLSY*UTCA 6. SZÁM. mid . Egy hftra 2— peogO. A „KilggeO«n*ég“-gel «gyűli 250 peugA felelős szerkesztő : mrdMM»* tri RillUBlur««roBl[l))i (O Ilii, llflUtfi TELEFON SZÁM: 128. or. THURY ZSIGMOND. tthrauica és pénzintézet) hirdetések nlHimtétersikont tpt 15 Gázgyárat ajánlanak a városnak. A mai nap eseményei: Eckhardt Tibor lemondott a népszövetségi megbízotti tisztéről. Eckhardt Tibor tegnap levelet intézett Gömbös Gyula miniszterelnökhöz, akinek bejelentette, hogy a Nemzeti Egység Pártjában történt támadások miatt, lemond a népszövetségi megbízotti tisztéről. A vörös terroristák kegyetlenségei a Rákosi- ügy mai tárgyalásán. A Rákosi-ügy mai tárgyalásán az elnök a régebben letárgyalt népbiztosi perekben tett tanúvallomásokat ismertette. A tanúvallomások mind arról szólnak, hogy a vörös terroristák hogyan kegyetlenkedtek. Bécsben újból mozgolódnak a szocialisták. Bécsben a februári forradalom évfordulóján a szocialisták ismét mozgolódni akarnak és 1-én nagy tüntetésre készülnek Már ma több épületre kitűznék a vörös zászlót. A rendőrség már több mint 300 szocialistát vett őrizetbe. Újból kitört a bányászsztrájk Pécsen. Pécsi jelentés szerint a Széchenyi-aknában újból kitört a bányászsztrájk A bányászok nem akarnak fel jönni a tárnákból és újból éhségsztrájkba kezdtek. A sztrájk nem gazdasági, hanem hatalmi kérdés miatt tört ki. A sztrájkoló szocialista bányászok az aknákból a keresztény"szocialista bányászokat nem engedik fel. A szovjet hadügyi népbiztos harcias beszédet mondott. Moszkvában a hadügyi népbiztos beszédet mondott és kijelentette, hogy a szovjet hadsereg békelétszámát 1 millió főre emelték fel és a hadsereg fenntartásának évi költsége 6 és fél millió rubelre rúg. Arról is beszélt a szovjet hadügyi népbiztos, hogy a kapitalista államok meg akarják támadni a szovjetet, de a szovjet hadsereg erős iss így nem fél attól, hogy bármely oldalról megtámadják, sikerrel. Nem utasítottak ki újabban magyarokat Szerbiából. Szegedre 13 magyar család érkezett megszállt területről. Azt hitték, hogy újabb kiutasított magyar családok érkeztek. De megállapították, hogy a most érkezők olyan magyarok, akiket már régebben kiutasítottak és most a szerbek engedélyével 3 napra visszamehettek otthonukba Megindult a verseny a városok közt a tankerületi székhelyért Kaposvár joggal tart igényt az Orvosi Kamarára. A dunántúli városok közt erős tempóban megindult a verseny a felállítandó tankerületi főigazgatói, vagy orvosi kamarai székhely elnyeréséért. Szombathely Ostffy Lajos vasmegyei főispán vitte maga mellett harcba, Győr Breyer István püspök közbelépését kérte, Székesfehérvár a szerzett jog alapján tart igényt a főigazgatóságra, Sopron temérdek iskolájára hivatkozva kéri a főigazgatóságot. Pécs pedig mint egyetemi város bízik akciója sikerében. Ilyen erős riválisok mellett tényleg vajmi kevés reménye volt Kaposvárnak a főigazgatóság elnyeréséhez. Ide Hómon Bálintnak a képviselőháziján benyújtott törvényjavaslata megnyugtatott bennünket. A főigazgatóságok alá tartoznak a jövőben nemcsak a közép, hanem a polgári, elemi iskolák, tanfelügyelőségek is. Ha az iskolák számát veszik tekintetbe a tankerületek felállításánál, akkor Kaposvár joggal reménykedhetik. Somogyban működik két fiú reál-, 1 leánygimnázium, 1 felsőkereskedelmi iskola, 9 polgári iskola, 458 elemi iskola, 17 óvoda és 2 gazdasági szakiskola. Ennyi iskolával egyetlen megyei székhely sem dicsekedhetik a Dunántúlon. Területét számítva, Somogy egész kis birodalom, kikerülne belőle Győr és Sopron megye együttvéve. Az orvosi kamarai székhelyre meg egyenesen számíthat Kaposvár. A megyében 180 orvos folytat orvosi prakszist. Dr Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek a képviselőházban beterjesztett javaslata szerint az orvosi kamaráknak 100-nál kevesebb és 1000-nél több tagja nem lehet, a kamarák helyét a törvény végrehajtási utasítása fogja közölni. A taglétszám kérdés s az a tény, hogy a kamarák helyét később állapítja meg a miniszter, azt a reményt táplálja bennünk, kaposváriakban, hogy Kaposvár is lesz orvosi kamarai székhely. Mit jelent az ipari ministérium a magyar iparosnak? Írta: Szilassy Lajos. Néhány évtizede csak,hogy a minden civilizáció és dologi kultúra főforrása, az ipar annyira lenézett foglalkozás lett hazánkban. Pedig kézzelfoghatóan megállapítható, hogy az ipar rakta le alapjait a városoknak, mert a jó ipari produktumokért özönlő más vidékiek szinte gócponttá tették azokat a helyeket, ahol fontos és elismert ipari termékek voltak beszerezhetők. Az ipar rakta le a kereskedelem alapjait, mert a mezőgazdasági, kerti termékek előállításához szükséges eszközökért távolabb kellven járni a földművelőknek, élelmes emberek rájöttek, hogy ilyenek csoportos szállításával és bazárok nyitásával újabb kereseti forrásra lehet szert tenni. Az ipar lett forrásává a pénzügynek, egyáltalán magának a pénznek rendszerré válásának. Ipar nélkül nincs mezőgazdaság, nincsen kultúra, semmi sincs, ami államszínvonal, társadalmi létnivó, vagy egyéni civilizáltság fokmérőjeként ma és mindenkor megkülönbözteti a primitív embert a művelttől. A magyar ember inkább Lovas, vadász és gazdálkodó nemzetet alkotván, bizony nálunk a fricauli és comói kőművesek, müncheni ácsok, egyáltalán olasz és német iparosok kezdik a rendszeres iparűzést, bár a legtöbb magyarban ma is igen nagy találékonyság és kézügyesség volt mindig, amit mai, különösen népies művészeteink bizonyítanak legeklatánsabban. A legrégibb magyar iparosok inkább a fegyvergyártók, kovácsok, txignárok, szíjgyártók, csizmások, ékszerészek és szalwik mesterségével foglalkoztak. A tartós török invázió szétszórta azt a kevéssé megerősödött iparosságot is, amelyik a városok jellegét elkezdte kialakítani. A törökök elvonulása után egy még pokolibb okkupáció, az osztrák önkény igyekezett csírájában is elfojtani a magyar ipart, hogy Ausztria iparát a mi bőrünkre lendíthesse fel. A kiegyezés újabb lélekzethez juttatja a magyar ipart, de ez sem olyan mérvű még, amekkorát ez a lelkileg kulturált ország dologi tereken megkívánna és bár egyik oldalon a szaporodások és bevándorlások folytán is, állandóan több és több lesz az iparosok létszáma, és jobbnál jobb, világviszonylatban is elsőrendű és versenyképes termékeket termel a kézműipar, a másik oldalon egyre több külföldi gyártó érdekeltség is beereszti gyökerét a magyar ipar talajába, parazita módjára szíva el mindig jó bír életerőt előlünk. A háború előtt már teljes tökélyében és életrevalóságában pompázik a magyar ipar sok olyan téren is, amit újabban tanult meg iparosságunk és mégsem foglalhatta el azt a helyet, ami megilleti, mert a hivatalos körök és az állampénzügyek érdekei a bekövetkezett háború miatt is előtérbe hozták a kereskedelemnek nagyobb pénzforgalmat, könnyebb pénzforrást és több, újabb adózási lehetőséget kínáló, telátt előbbrevalóságra méltóbb voltát. Épen a háború és azt követő elszomorító állapotok ugyanakkor, amikor az ipar teherbírását is egyre fokozottabb mértékben vették igénybe, annyira egyoldalú kereskedelempolitikára kényszerültek, hogy magában a kereskedelem érdekkörében is elsősorban a legtőkeerősebb és legnagyobb, talán saját lábukon is könnyen megállni tudó mammuth-válalatok és újabb ily nagytőkéjű alakulások önkéntelen támogatóivá tették magát az államot, mert a körülöttünk zajló világharc gazdasági részében a minél gyorsabban, minél több ehe dominált és meddő virágkarózást átlépő orkánban. Lett volna csupán a kisipari és kiskereskedői érdekek védelmével foglalkozás felvevő piac nélkül, Leszegényedett országban. Ismeretesek azok a harcok, amiket az iparosság érzett mellőzése miatt, bár mindenkor gerincesen és törvényes alapokon, a kormányzattal szemben évtizedeken át folytatott, aminek folyománya volt pl az iparosok politikai párttá tömörülése, Országos Iparospárt címmel (amely pártnak e sorok írója volt az első iparos-főtitkára a szombathelyi nagygyűlés bizalmából.) A magyar kormány belátását jelentette, ammikor a politikával nem szívesen foglalkozott, mindig kormányt támogató, magyar kézműiparosság kívánságára, létrehozta a ma is eredményesen működő Iparosok Országos Központját, örök sérelme volt az a párosság- Ságnak, hogy életbevágóan fontos ügyeiben fogyatékos törvények mellett, a mindenkori kereskedelmi miniszter rendeletekkel irányítható, olyan jogkörét hagyta meg, ami bizony nem egyszer pártok és kisebb