Uj-Somogy, 1935. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1935-10-01 / 224. szám

XVII. évfolyam, 224. (4764.) szám. Ara: 10 Mb­er. Kaposvár, 1935. október 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal . KAPOSVÁR, KOJMORÁSSY­ UTCA 0. SZÁM. TELEFONSZÁM! 128. POLITI­kai NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egy hóra 20— pengő. A „Fü­ggetlenség“-gel együ­tt 2­50 pengő Egyes szám ára a „Függetlenség”-gel együtt 10 fillér. Hirdetések ára millimétersoronként 10 HU., szövegrészben 15 1111. Magyarország békét akar. Gömbös miniszterelnök németor­szági útja a legnagyobb érdeklődést váltotta ki nemcsak idehaza, h hanem egész Európában. Pedig ennek az útnak semmi különleges célja nincs Egyszerűen annak a baráti látoga­tásnak a viszonzásáról van szó, me­lyet Göring porosz miniszterelnök tett nemrégiben Magyarországon, amikoris a két államférfi az együtt­­lét ideje alatt alkalmat talált arra, hogy megbeszéljék ,az általános eu­rópai politikai viszonyokat, anél­kül azonban, hogy ezen túlmenőleg bármilyen, fontosabb kérdés szóba­­került volna. Gömbös Gyula mos­tani berlini utazása egyszerűen csak e baráti beszélgetés folytatá­sának tekinthető, amikor is első­sorban Hitler kancellárral és a né­met politika többi vezetőivel vitatta meg mindazokat a kérdéseket, me­lyek Magyarországra nézve fonto­sak. Bármennyire is akadnak ná­lunk egyes körök, amelyek a Né­metország iránti túlzott elfogultság folytán azt szeretnék, hogy Ma­gyarország szinte tudomást se ve­gyen a hitleri Németországról, ez egyszerűen lehetetlen s egy ilyen­­féle politika követése Magyarország részéről nemcsak oktalanság, de a legsúlyosabb hiba is volna. Ma Németország világhatalmi helyzete gyökerében megváltozott. Míg pár esztendővel ezelőtt szét­hulló, különböző világnézetek bel­ső harcától meggyöngített ország képét mutatta a német birodalom, a hitleri politika eszméjének szinte a német nép egyeteme által történt elfogadása először világnézetileg egységesítette a birodalmat s mikor ez megtörtént, felépült ezen az egy­séges világnézeten egy gazdaságilag és katonailag hatalmas Németor­szág, amellyel ma minden európai államnak számolni kell, így szá­molni kell vele Magyarországnak is, amely Középeurópa sokat emle­getett rendezésének kérdésében el­sősorban érdekelve van. Középeu­rópa rendezése pedig Németország szám nélkül elképzelhetetlen, mert csak olyan megoldás lehet tartós és eredményes, amely Németorszá­got is kielégíti. A németországi találkozáson te­hát politikai kérdések igenis szó­ba kerültek, de nem olyan politi­kai kérdések ezek, amelyekről vér­mes fantáziák s ellenséges elfogult­ság által vezetett politikusok, párt­vezérek vagy lapok azt gondolhat­nák, hogy új korszak bevezetői akarnak lenni. A berlini megbeszé­lések sem egy meglévő korszakot lezárni, sem új korszakot nyitni nem fognak. Nevetséges nagyzási mánia lenne a mi kicsiny, minden eszközzel legyöngített országunk ré­széről, ha olyan politikai tervek mozgatója akarna lenni, amelyek „Ha sok ilyen mágnása lenne az ország­nak, mint gróf Festetics Domonkos, keve­sebb bajjal kellene küzdenünk Festetics Domonkos beszámoló körútja kerületében. — Darány népe tüntető meleg szeretettel fogadta képviselőjét. — Festetics Domonkos a célg nadrágos politika el­len, amely már a szigetvári kongregációt sem kíméli. — Vitéz Balogh Gábor a vité­zek és frontharcosok érdekeinek jobb felkarolásáról, Németh Imre a Nemzeti Bank pénzpolitikájáról beszélt. Szigetvár, 1935. szept. 29. Simogató, meleg napsugarak fü­­rösz­tötték egész nap a délsomogyi zónát, amely tarkán nyújtózkodik le a Dráva felé. Vasárnapi boldog, békés hangulat ült a falvakra, me­lyeknek lomberdős zöldjéből piros­cserepes háztető­ világából mint kő­­mutatóujjak merednek a kéklő ég felé a templomtornyok. Egyik tete­jén kereszt, a másikén csillag a szimbólum, de megférnek csendes békességben egymás mellett. Szürke országutakon kocsin, ke­rékpáron, gyalog ünneplőbe öltö­zött, komoly férfiak igyekeznek a Délvidék egyik legnagyobb gócpont­jába, D­arányba, ahol nagy esemény készülődik, gróf Festetics Domon­kos, a­­kerület nemzeti egységpárti képviselője tartja beszámolóját. Tizenegy óra után feketéllik, tar­­kállik a református elemi iskola előtti tér az egy­be­gyűlt hallgatóság­tól. Az emelvény előtt magyarru­­hás leányok festői csoportja, a szé­keken a helybeli és környékbeli intelligencia, köztük gr. Széchenyi Lajos erdőcsokonyai földbirtokos, Boronkai­ Károly barcsi főszolgabí­ró, Nádai Pál, a NÉP megyei tit­kára stb. helyezkedett el. Körös­körül a teret megtöltő emberko­­szorút Darány, Istvándi, Kastélyos­­dombó, Szülök gazdaközönsége al­kotta. Fél 12 órakor érkezett meg gróf Festetics Domonkos vitéz Balogh Gábor bajomi és Németh Imre kősze­gi képv. társaságában. A képvi­selőket lelkes éljenzés fogadta, majd virul­ó-piruló arcú magyar­­ruhás leányok csokrokat adtak át a képviselőknek, akiket Buda Ala­dár szíjgyártómester, a helyi NÉP elnöke üdvözölt. A Hiszekegy elmondása után gr. Festetics Domonkos lépett a szó­ Európa térképének megváltoztatá­sára, uj hatalmi csoportok kialakí­tására s ezzel a jelenlegi erőviszo­nyok dönti eltolására irányulnak. Ha azonban ilyenféle cél nem is lebeg a magyar külpolitika elkép­zeléseinek birodalmában, mert nem is lebeghet, hiszen — mint már előbb jeleztük — erre nem pre­­desztinálnak sem nemzeti erőfor­rásaink, sem jelenlegi helyzetünk — az azonban mégis elsőrangú kö­telességünk, hogy eddigi megfontolt és óvatos külpolitikai vonalvezeté­sünk megőrzése mellett résen le­noki emelvényre. A körülbelül 800 főnyi ember rengeteg tapsba fogott, majd annak elülte után a képviselő beszélni kezdett. Ömlöttek ajkáról a szavak, amelyek mindjobban for­­tisszimóba csapva át, kerestek és találtak utat a hallgatóság szívéhez. A fiatal képviselő kitűnő szónoki rutinnal, hatásos szónoki gesztusok­kal pillanatok alatt játszott a lel­kek húrjain. Zrínyi és Jurisics szel­lemét idézte bevezetőjében, majd­­azokról a kapcsolatokról beszélt, amelyek őt választóihoz fűzik. Öt hónap óta először lépett a nyilvá­nosság előtt választói közé, mert meg­­akarta várni, amíg a választási izgalmak elülnek. A csúfosan meg­bukott ellenzéki párt kortesei azon­ban olyan dúlást végeznek a fal­vakban, hogy nincs társadalmi bé­ke a kerületben. Házról-házra jár­va szítják a békétlenség tüzét, apát a fiúval, apóst a nővel, feleséget a férjjel állítanak szembe csak az­ért, hogy megsüssék politikai pe­csenyéjüket. Terrorral, ígérettel, fe­nyegetéssel gyűjtötték ellene hóna­pokon át a peticiós anyagot s kor­tes-eszközeik közt a vármegye tisz­teletreméltó alispánjának a nevét is felhasználták. N­aszpengős napi­díjat kapó politikai ügynökök ter­­rrorizálták hónapok óta a falvak népét s zeig-nadrágtól ingyentejig minden szerepelt korteseszközeik közt. A bukott párt már az egyik szigetvári pénzintézetet is belevon­ta terrorizáló akciójába­n jar annak az adósnak, aki nem írta alá ellene a petíciós­ ívet. Gáncsolói, piszkolói aknamunká­ja a jövőben nem érdeklik, ha igaz­ságos kritikával illetik, azt konce­­dálja, de többet nem ad rájuk. A múltban is megvédte önmagát és választóit, a kisembereket, a jövő­ben is megvédi magát minden pisz­gyünk s­­a béke alapján állva, biz­tosítsuk magunkat minden esetleges meglepetés ellen. Ma, amikor Euró­pa levegője az angololasz ellentét elektromosságától feszül, nem néz­hetjük tétlenül az események go­­molygó felhőinek felgyülekezését, hanem, amennyiben módunkban van és tehetségünkben áll, fel kell készülnünk minden eshetőségre. Magyarország semmiképpen sem akar az európai béke megzavarója lenni, mint ahogy Németország sem akar békebontóként szerepelni, mint erről a világ éppen Hitler kancel­lálódástól, a választóit minden ter­rortól. Azzal a becsületes nyíltság­gal, amellyel választóközönsége elé lépett a tavasszal, áll tovább is a kisemberek mellett. A támadások nem veszik el kedvét, csak meg­acélozzák erejét, ambícióját s még nagyobb lendülettel dolgozik a kis­emberek érdekében s emel szót az ország házában az elnyomottak, a támogatásra szorulók érdekében s ostorozza a kartellek kizsákmányo­ló politikáját, a SERMA működését s követeli a tisztességes, becsüle­tes munka jutalmát minden vona­lon, mindenki számára. Taps, éljenzés gyakran szakította félbe beszédét, de amikor lelépett az emelvényről, olyan elementáris erővel tört ki a taps, hogy a kö­vetkező szónok, vitéz Balogh Gá­bor csak percek múlva jutott szó­hoz. A nagy bajomi követ a kormány gazdavédelmi politikáját ismertette, beszámolt azokról a pénzügyi ál­dozatokról, amelyeket a kormány azért hozott, nehogy kicsússzon a föld azoknak a gazdáknak a h­iba alól, akik önhibájukon kívül jutot­tak bajba. Beszélt azokról akik a világháború vérzivatarában testük­kel védték, vérük hullásával táp­lálták a haza­­földjét, akikről a kormány az idő rövidsége miatt még nem gondoskodhatott kellő mértékben, de Gömbös Gyula és kormánya becsületbeli kötelességé­nek tartja a vitézek és frontharco­sok, özvegyek és árvák érdekeinek jobb, méltányosabb felkarolását. A Gömbös-kormány munkájának, po­litikájának eredménye, hogy az a rettenetes gazdasági nyomás, mely az utóbbi években a nemzetre ne­hezedett, engedett s az ország né­pén múlik, hogy továbbra is enged­jen s ehhez az első feltétel, hogy már legutóbbi nürnbergi beszéde alapján meggyőződhetett. Azt azon­ban Magyarország és Németország sem óhajtja, hogy az ő békédét megzavarják. Bármennyire őszin­te legyen is egy nép békevágya, ez a békevágy, amíg csak egyolda­lú, nem igazi biztosítéka a béké­nek. Nemcsak magunk vagyunk a világon, hanem kis és nagy nemze­tek is. Nem elég, ha csak mi akar­juk a békét, másoknak is akarni kell. S ezért ezt a békét nekünk nemcsak akarni, de biztosítani is kell

Next