Uj-Somogy, 1936. március (18. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

2 1863 ÓTA PILAQMARK­A I * SCHMIDTHAUER jTTuT?f?TrH KESERÜVIZ 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes hashajtó, a Elég már fél pohárral. — Kapható kisüvegekben is 56 fillérért. § Megkapóan szép és értékes anyagot állított ki a keleti tájak kaposvári festőművésznője. Mit láttunk Móricz Margit képkiállításainak sajtóbemutatóján ? ———■■ ■ Vasárnap d. e. 11 órakor az Ipa­rosszékház nagytermében dr Sar­posváry György polgármester egy nem mindennapi érdekességű­ és értékű képkiállítást fog megnyitni. A Kaposvárról származó festő­­művésznő, Móricz Margit, aki a Képzőművészeti Főiskola legjele­sebb mestereinél folytatott tanul­mányai után előbb járásban töké­letesítette művészi ízlését és tudását, a trianoni magyar sors különleges alakulása folytán eljutott Afriká­ba, ahol testvérbátyja alkalmazást nyert és három éven át itt képez­te ki magát, a festészetnek egy egén szén speciális ágazatában, abban i. i. amelyik Afrika különleges ter­mészeti érdekességeit, néger és arab lakosságának szokásait, viseletét,, építkezéseit, színpompáját örökíti meg a festői ecset segítségé­vel. Móricz Margit nem töltötte ide­jét hiában a keleti tájak egzotikus vidékein, mert az az értékes kép­anyag, amelyet most Kaposvár kö­zönségének a vasárnap megnyíló kiállítás keretében bemutat, beszé­desen bizonyítja, hogy a művésznő a festészet Múzsájának különös ke­gyeltje, aki nem csupán a művé­szi meglátás képességeivel dicse-­­kedhetik, nem csak­ megtalálja a vászonra kívánkozó témákat, ha­nem azok kivitelezésében is kiváló talentummal rendelkezik. Vonásai­, színei erőteljesek, határozottak, sőt egészen férfiasak, ugyannyira, hogy gyönge nőtől szinte nem is várna az ember ennyit. Azok után, amiket a sajtóbemu­tatón láttunk, valóban nem lehet csodálkoznunk, ha a fővárosi »Mű­terem «-ben nemrég megtartott ki­állításán a kaposvári művésznő nem csupán erkölcsiekben aratott nagy sikert azáltal, hogy a francia kö­­­vetség egész tisztikara, valamint a kultuszminisztérium m­űvészeti osz­tályának vezetői tisztelték meg ér­deklődő látogatásaikkal, de anyagi­akban is azzal az eredménnyel járt a budapesti bemutatkozó látogatás, hogy úgy a Szépművészeti Muse­um, mint pedig a Székesfőváros részére vásároltak ezekből a Mó­­ricz-féle képekből. Remélni merjük, hogy Kaposvá­ron, a művésznő származási he­lyén is lesznek, akiket meg fog­ kapni ezeknek a kiállított képek­nek szépsége, eredetisége és éppen ezért ,a kaposvári bemutatkozás is sikeresnek ígérkezik. mßßßtmßßßßßß/mßßßtmßtmmmßmmßßmßßtmßmtmßtm Ingyenes filmelőadás lesz márcm 7-én a selyemhernyó­­tenyésztésről Kaposvárom A Somogy megyei Iskolánkívül Népművelési Bizottság és a kapos­vári m. kir. Selyemtenyésztési Fel­ügyelőség rendezésében az Ap­ollo filmszínházban márc. 10-én pro­pagandafilm keretében kerül be­­­mutatásra is selyemhernyótenyész­­tés. Az előadás teljesen ingyenes lesz és bárki részéről megtekinthető. A nagy érdeklődésre való tekintettel a kaposvári közönség részére a ren­­ d­it­ hezőség az este fél 7 órai előadást biztosította. Lesz ezenkívül előadás az iskolák és a sel­ye­t­­e­n v­ész tő ki részére is. A film eddig 30 városban, illetve községben kb. 100 előadás kereté-­­ben került bemutatásra s mintegy 35.000-ren nézték meg, ami a film­bemutató kivételes sikerére vall. Ez a siker nem is csodálható, mert ki ne lenne arra kiváncsi, hogy miből készül a napfénnyel vetélke­dő legszebb selyemszövet és miből lesz a legragyogóbb királyi selyem­ palást, amelyek az örökké változó divat követelményeinek és a legké­nyesebb igényeknek is a legjobban megfelelnek. Fokozza a film értékét, hogy a film keretében a sárközi népviselet és Tolna megye egyik legszebb vi­déke is bemutatásra kerül. Az érdekes témára való tekintet­tel a főrendezők, Tamás József népi művelési titkár és Jászberényi Jó­zsef selyemtenyésztési felügyelő már most mindent megtesznek, hogy a filmhez fűzött remények a várakozásnak mindenben megfelel­jenek. A filmelőadás iránt Kaposváron annál inkább is nagy érdeklődés fog megnyilvánulni, mert Kapos­váron és környékén nagyon sokan foglalkoznak selyemhernyótenyész­téssel. Kiváló minőségű fehérneműek és elsőrangú kelengyék megbízható és szakava­tott szállítója LÖW DIVATHÁZ Kaposvár, Fő­ utca 21. szám. ÚJ-SOMOGY 1930. március 1. A Kaposvári szemtanú érde­kes visszaemlékezései a G mosod pécsi lázadásáról. Számtalan kaposvári iskolát tár­­sammal 1918 április 28-án, mint alig 18 éves gyerekember, a pécsi 19-es honvédekhez vonultam be.,, ahol összesen négy hetet töltöttünk. Ez alatt az idő alatt a katonai tu­dományokból a fegyelmező, tisztel­gő és rendgy­akorlatok­at sajátítottuk el. A puskát csak mások vállán lát­­tuk, azzal Pécsen még nem ismer­tettek meg bennünket. De mielőtt Pécset otthagytuk volna, az utolsó napon rákerült a puska a mi vál­lunkra is. Május 27-én, pünkösd másnapján történt. A szigeti barakktábor 7-es barakkjának lakóit, minket, önkén­teseket, e napon szereltek fel a Fie­­­hérvári laktanyában, hogy délután útnak indítsanak Gödöllőre, tiszti­­iskolai tanulmányaink elvégzésére. Mindenféle felszerelési tárgyat kéz­hez kaptunk, csak a puskák kiadá­sa volt még hátra. Erre azonban már nem került a sor, mert érte­sítés jött a laktanyába, hogy az ugyancsak Pécsett állomásozó ( szabadkmi 6-ik közös gyalog?­­ ezred legénysége fellázadt és nagy lármánál járja be a vá­rost, miközben a békét érlelik­­ és a többi katonai alakulatokat (19-es honvédek és a 8-­as hu­szárok) akarják megnyerni mozgalmuk céljaira s egy nagyobb csoport épen a Fehérvári-laktanya felé tart. Amint említettem, a pus­ka még hiányzott a felszerelésünk­ből, sőt a fentiek hallatára nem is kaptunk. Ellenben azt a parancsot adták, hogy menjünk fel a laktanya emeleti helyiségeibe és ott várjuk meg az események kimenetelét. Mi teljesítettük a kapott parancsot s lázas izgalommal vártuk, hogy mi fog történni. Tudni kell azonban, hogy a lak­tanya csak különféle irodák és rak­tárak céljjaira szolgált s az őrszol­gálatot segédszolgálatos és lábbado­­zó katonák látták el. Lejárták a laktanya kapuját é­s a szolgálatban levő őrsze­mélyzet megfelelő kiegészítéssel felkészült a kaszár­­nya védel­­­­mére. Óriási lárma, puskaropo­­­­­gás jelezte a lázadók jövetelét akik Twar teljesen unalmukba kerí­tették az egész várost. A lázadást tervszerűen készítették elő, hiszen első dolguk is az volt, hogy elvág­ták­­a szigeti barakktábor felé ve­zető telefonhuzalokat, miáltal a honvédek és huszárok részére küld­hető segélykérés teljesen lehetet­lenné vált s igy Pécs lakossága ki volt szolgáltatva a lázadók akara­tának. A Fehérvári laktanya-őrség, látva a nagy túlerőt, nem szállt üszembe velük, de többszöri felszó­lítás dacára, a kaput se nyitotta ki. A lázadók nekiestek a kapunak amit sikerült is betörniük, majd­­ felforgatták és szétszórták a­­ kapu alatt levő irodalmi, az­­ udvar közepén géppuskát he­lyeztek el és felszólították az­­ épületben levőket, hogy az ud­varon gyülekezzenek. Minket, a puskanélküli, de egyéb­ként mindennemű felszereléssel el­látott önkénteseket, külön is felszó­­lítottak, hogy tartsunk velük és fel fognak bennünket puskával is sze­relni. Ezt az a­jánlatot azzal az egy­szerű indokolással utasitottuk visz­­sza, hogy­ alig egy hónapos katonák vagyunk és puskávaal nem is tu­dunk bánni. Mindezek dacára, mint foglyokat, bekísértek bennünket a laktanyájukba, a Frigyes-lakitanyá­­ba s útközben is számtalanszor kér­tek bennünket a lázadásban való részvételre. Erről természetesen hallani sem akartunk, sőt azon gon­dolkodtunk, hogyan is lehetne eb­ből a »fogságból« megszökni. Ha kísérőink egy pillanatra is fél­refordí­tolták a fejüket, már va­lamelyik kapualjban voltunk, ahon­nan szitkok és puskatussal történt hátbavágások után kénytelenek vol­tunk a kényszernek engedelmes­kedni. A Ferdinánd-laktanyában újra meg újra megkísérelték, hogy a mellettük való »harcra« bír­janak, m majd látva próbálkozá­suk meddőségét, a laktanya­­■ egyik emeleti szobájában he­­l­­yeztek el bennünket és az ajtó elé szuronyos őrt állítottak, így telt el kb. két óra. Délután 1 óra felé járt az idő, kíváncsian vártuk ,hogy mi fog velünk tör­ténni, majd amidőn az ablakon ke­resztül lenéztünk az udvarra, kitörő lelkesedéssel vettük tudomásul, hogy szabadok vagyunk, mert hon­­védtársaink elfoglalták a lázadók laktanyáját. Lementünk az udvar­ra, ahol igazoltuk, hogy miként ju­tottunk fogságba, majd a posta­igaz­gatós­ágon levő »főhadiszálláson« puskát is kaptunk és a Zsolnay-s szo­­borhoz vittek szolgálattételre. A szolgálatunk abból állt, hogy elfo­gott lázadókat kísértünk be, továb­bá minden egyes járó­kelőt igazol­tattunk s aki nem tudta magát igazolni, azt bekísértük a városhá­zára. A város belső területe ekkor már meg volt tisztítva a lázadók­tól, csupán a külső részeken foly­tak még harcok, amelyek eléggé komoly »harctéri« jellegűek vol­tak. Ha a város mentes is volt már a harcoktól, az még nem jelentette Divatos tavaszi női­ is férfikelméim beérkeztek. Kertész Manó cég Kaposvár, Fő­ utca 13. — a megyeházzal szemben.

Next