Uj-Somogy, 1937. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1937-07-01 / 145. szám

XIX. évfolyam, 145. (5281.) Mám. Ara: 10 fillér. Kaposvár, 1937. julius 1., csütörtök. Szerkesztőség és Vadóhl TaUK­­ KAPOSVÁR, KONTRÁTSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFON SZÁMI 128. P O L I T I K A I MAPI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. THÜRI ZSIGMOND Előfizetési iraki Egy búra 2-2 pengő. A nK­ggetlenség“-gel együtt 2*80 peng* Hirdetések ára milliméter körönként 10 Illl., szövegrészben Iá 1111 Kaposvári pénzt sikkasztott Torday László. Kaposvárról pattant ki a földmive­­lésügyi minisztériumi sikkasztás. Sungoth gazd. főtanácsos ellen országos körözést adott ki a rendőrség. A földmivelésügyi minisztériumban elkövetett nagyarányú sikkasztás ügyében Darányi Kálmán miniszter­elnök, földmivelésügyi miniszter uta­sítására a rendőrség, az ügyészség és a minisztérium részéről teljes erővel folyik a vizsgálat. Mindenkire való tekintet nélkül folyik a kihall­gatás. Mára megtörtént Czvetkovics Fe­renc miniszteri tanácsos, a terme­lési osztály és Józsa Béla miniszteri tanácsos, a felsőoktatásügyi osztály főnökének a szolgálat alól való fel­mentése és mindkettőjüket délben már tanukép hallgatták ki a rend­őrségen, ahova a kivülök a minisz­térium számos főtisztviselőjét idéz­ték meg. Torday Lászlót ma délben a vizs­gálóbíró hallgatta ki s utána vissza­kérték a cellájába. Az elrendelt bűnügyi zárlatot ma délelőtt foga­­natosította a rendőrség Torday örök­lakásában, ahol lefoglalta a beren­dezést és a bútorokat A vizsgálat során kiderült, hogy Torday a kaposvári téli gazdasági iskolának adott rendelkezésen csú­szott el. Februárban 40 pengős pincérszámlát vittek fel hozzá a hi­vatalba, mivel nem tudta kifizetni, azt mondta e pincérnek, jöjjön más­nap, erre azonnal felhívta Imre Sándort, a kaposvári téli gazdasági iskola igazgatóját és utasította, hogy küldjön fel az iskola egyik alapjá­ból 3000 pengőt, a rendelkezést majd írásban megküldi. Imre Sándor a kapott szóbeli uta­sítás alapján felküldte a 3000 pen­gőt, de mivel az írásbeli rendelke­zést nem kapa meg, nem könyvelte el azonnal a 1000 pengőt. Pár hét múlva a minisztériumból a szokásos Drancsoló-bizottság ér­kezett Kapuvárra s akkor Imre igazgató közölte, hogy Torday gaz­dasági tanácsos szóbeli utasítására küldött 3000 pengőt, de arról még nem kapott szabályszerű írásbeli rendelkezést tőle, illetve a minisz­tériumból. A revizorok vissztérve Budapestre utánanéztek a 3000 pengőnek, ame­lyet természetesen nem találtak, mert Torday­ magának tartott meg, így indult meg a minisztériumban a vizsgálat, amely lakat alá juttatta. A kipattant sikkasztás másik gya­núsítottja, Surgosh gazdasági főta­nácsos ellen, aki nyomtalanul el­tűnt, elrendelték az országos körö­zést mert a rovarcsalás már 150000 pengő hiányt állapított meg. Stephaich Pál alispánt diszelnoká­vé választotta a Szarvasmarhatenyésztő Egyesület.­ A Somogymegyei Szarvasmarha­tenyésztő Egyesület szerdán délelőtt 9 órakor tartotta évi rendes köz­gyűlését a Vármegyeháza kistermé­ben gróf Hoyos József elnöklete mellett. Gróf Hoyos az elnöki megnyitójá­ban foglalkozott az egyesület múlt évi működésével és örömének adott kifejezést, hogy a törzskönyvezett minőség kitűnő. Sajnálatos, hogy So­mogyban nem sikerült az eddigiek­nél jobb tejárakat elérni. Nagy sikert arattak a budapesti kiállításon s so­mogyi bikák. Az egyesület szép eredményét a gaz­dák munkájánál, köszönheti, de kö­szönet illeti Ste­phaich Pál alis­pánt is, aki támo­gatta az Egyesüle­tet. Ugyancsak el­ismeréssel adózói Brokes Rezső gaz­dasági főfelügye­lőnek és vitéz Poroszhegyi Károly igazgatónak a végzett munkáért. Az elnöki jelentéshez elsőnek Hertelendy Miklós országgyűlési képviselő szólt hozzá és teljes elismeréssel adózott Ste­phaich Pál alispánnak, akinek köszönhető, hogy Somogy vár­­megye állattenyésztése a jelen­legi magas fokon áll. Ezért in­dítványozta, hogy Stephaich Pál alispánt az egyesület dísz­­elnökévé válasszák. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette az indítványt magáévá. Stephaich Pál alispán szép beszéd keretében köszönte meg a megtisztel­tetést, azzal, hogy az elismerés azo­kat a vezetőket illeti, akik az egye­sület kebelében dolgoznak. De elismerés illeti a kisgazdá­kat is, akik levetve bizalmat­lanságukat az úri osztály iránt teljes bizalommal fogadták meg az egyesület vezetőinek az uta­sításait és tanácsait. Bizalom kell a kisgazdatársadalom ré­széről a kipróbált vezetők ré­szére, mert csak így érhető el a falu népének a fejlődése. Azokra a vezetőkre hallgasson a falu népe, akik hivatottak a vezetésére. Beszéde során megígérte, hogy ezután is, mint eddig, mindent el­fog követni a vármegye közönségé­nek gazdasági és szociális fellendí­tésére. Dr Horudek Sándor OMGEJ titkár felszólalásában a legteljesebb elis­merés hangján nyilatkozott az egye­sület munkájáról. Vitéz Poroszhegyi Károly a zár­számadásokat és a vagyonmérleget ismertette. Gróf Jank­ovich József a tagdíj­­hátralékok behajtását kérte szorgal­mazni. Az Országos Törzskönyvve­­ző Bizottság határozatait vitéz Po­roszhegyi Károly ismertette. Vitéz Poroszhegyi igazgató javas­lata alapján a közgyűlés kimondotta, hogy azokat a tehenészeteket, ame­lyek 2000 kg. átlagtejelést nem ér­nek el, az egyesület kötelékéből törlik. A tárgysorozat többi pontjainak a letárgyalása után a közgyűlés az el­nök zárószavaival ért véget. wrvtfyrji Északsom­ogy ünnepe vett a karádi országzászlószentelést Péter és Pál napján szentelték fel a karádi országzászlót. A fel­­szent­elési ünnepség egész Észak- Somogy nagy napja volt. Hegyes szentmise '.volt, amelyet­­Kákossy Elek plébános celebrált, majd az országzászlóhoz vonult az óriási tömeg. A l­e­vente zenet­ar a Himnuszt intonálta. Az országos or­­szá­gzász­l­óbizottság kiküldöttje a beszédében foglalkozott az ország­­zásadó-eszme gyönyörű gondolatá­val és örömének adott kifejezést, hogy Karádon felavatják a 21­5-ik országzászlót az ország területén. A karádi dalárda éneke után Vér­telemig Miklós, a kerület népsze­rű országgyűlési képviselője mon­dotta el az ünnepi beszédét, ame­lyet közel 5000 ember hallgatott feszült figyelemmel. — 1926 szeptember 12-én avat­ták a karádi hősök emlékét, akkor hívatlanul jöttem át kötéséről, eg­y piros-fehér-zöld színekben tartott koszorút hoztam egy elesett hős huszárom tiszteletére. Ma itt a hő­sök emléke közelében országzász­­lót állít Karád község és az a meg-,­tisztelő feladat jutott nekem, hogy én mondhatom el ennek a felavatá­sánál az ünnepi beszédet. Mikor ennek a zászlónak a színeit né­zem, egy gondolat vesz rajtam erőt, mégpedig az, hogy nemcsak a mennydörgésnek van hangja és a villámnak fénye, van a színnek is. Mégpedig: mást mond egy piros rózsa, mást egy fehér liliom és mást egy zöld levél. A zászlóban is mást beszélnek ezek a szintek. Árad belőlük a szó, harsog, sőt mennydörög. A történelem lelke szól belőle, annak örök igazságai ragyognak fehéren, vérrózsái égnek pirosan és sok-sok áldozatból, ve­rejtékből, munkából sarjadó jogok adják frissen zöldelő reményét a jövendő jobb életnek. —■ 1914-ben, a limanovai csata előtt pár nappal a Kárpátok aljá­ban álltam egy decemberi reggelen, hóval belepett ősi fenyves szélén. Körülöttem csupa örökzöld fenyő és szűzfehér hó. A keleti égen ró­zsaszínben ragyogott a köd, majd pirosra vált, mint a rubint. A szem­ben levő hegy mögött a nap k­­aszkodott óriási tányérjával fr le. Amint túlhaladta a csúcsot, szerte végigcsókolták vörös s­íat az egész erdőrengeteget. Amnu­kodva néztem ezt a tüneményes ké­pet, íme, az Isten saját kezűleg kitűzte a Kárpátok ormára Ma­gyarország zászlaját. A fenyő adta a zöldet, a hó a fehéret, a rajta elt­­ömlő napsugár a vérnek piros szí­nét. — Ez az ország a miénk, mert Isten nekünk adta és azóta is min­dennap kitűzi a határhavasokra a magyar zászlót. — Szentségtörő volt, aki ezt a Gondviselés által formált, magas hegykerítéssel körülhatárolt, fo­lyókkal részekre osztott egységes országot szétszaggatta, megcsonkí­totta. Gonosz kezek az evező­tolla­kat tépték ki a Turul szárnyaiból, hogy soha több­é ne tudjon repülni. — Ennek a merényletnek a sötét gyászát hordjuk szívünkben és ez teszi fátyolossá szemünket, amikor országzászlót avatunk, hogy itt leng­jen felettünk, itt beszéljen nekünk és a jövőmenőknek, a magyarok­nak és az idegeneknek, hősöknek és bűnösöknek s a magyar múlt és sors fölött kesergő embereknek.­­ Ez a zászló nem egy kultusz­nak a jelvénye, hanem a nemzeti gondolatnak ébresztője, annak a nemzeti gondolatnak, amely magá­ba zárja az ősöket, a hősöket, a megmaradtakat, a felnövő generá­ciót, a parancsokat és intelmeket, amelyek előttünk mind a bibliai tízparancsolat erejével bírnak. — Tiszteld a magyar múltat — mondja az országzászló. Ennek a múltnak ezeresztendős ösvényén fel­ragyognak a honfoglaló Árpád lo­vasai, a Szent István által épített templomok tornyai és bölcs törvé­nyeinek arany bellii. Felvillog Szt

Next