Uj-Somogy, 1937. augusztus (19. évfolyam, 172-195. szám)
1937-08-01 / 172. szám
XIX. évfolyam, 172. (5307.) »zám. ára: 12 ttüdr. Kaposvár, 1937. augusztus 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatalls SaPOSVÁR, KONTRÁ 88 Y.UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁMI 128. POLITIKAI NAPI LAP. Elfifizeténi árakt Felelős szerkesztő: Egz “TM **' peng°- A ”Függetlenség“-gel tgvOU 2 80 :pínc 4 Inr THÚRY ZSIGMOND Hirdetések ára millimétersoronként 10 illl., szövegrészben 15 mi Lezuhant Albrecht kir. herceg repülőgépe. Megtalálják-e a Megyeház fundamentumában 105 éve elrejtett emlékiratot a légvédelmi pince létesítésekor? mßßßßmßmßamßßßßßßßßaaim-------------Földvárán és környékén mindenki lázas izgalommal lesivárja a Windsori hercegeket. — Az Új-Somogy kiküldött tudósítójától. — Sok szó esett öt évvel ezelőtt, amikor Somogy vármegye ódon székházának, vagyis a kaposvári Megyeiházának százéves jubileumát ünnepelhettük, arról, hogy megbízható adatok szerint, az akkori ,idők szokásához híven, 1832-ben, amikor a megyei székház alapkövét letették, emlékiratot helyeztek el a fundamentumba, illetve a falba, de azt nem hagyta ránk semmiféle eddig ismert feljegyzés, hogy a »falbarejelés« hol történt meg, tehát hol kellene ma keresni, ha rá akarnánk akadni. Azt pedig szintén megírtuk ebben az évben, hogy a megyegyűlés határozata értelmében a Megyeház is berendezkedik egy esetleges légitámadás, illetve gázosítás esetére, úgy, hogy a megyei székház alatti pincében légoltalmi búvóhelyet létesít. Ezt a határozatot még eddig nem hajtották végre, mert valószínűleg nem érkezett meg felsőbb helyről a jóváhagyás. A megyeházán létesítendő légo lilálmi pince megépítésével kapcsolatban felvetődött az a kérdés, hogy várjon a 105 évvel ezelőtt elrejtett,alapítási emlékirat megtalálható lesz-e a székház pincéjének megbolygatásakor. Ha történetesen olyan helyen fogyunk a tervezett munkához, ahol remény lehet a rejtett írás megtalálására, vagy ha szándékosan összekötik a pince létesítését az irat után való tervszerű kutatással, akkor valóban előkerülhet a 105 éves emlékirat, amelynek a szövegét ezidő. szerint — sajnos — nem ismerjük. Hogy pedig az ódon irat megtalálását elősegíthessük, az alábbiakban feltárjuk mindazt, ami erre vonatkozólag a régi jegyzőkönyvekbentalálható. Már 1829-ben, tehát 108 évvel ezelőtt kiküldötte a megyegyűlés a kaposvári székház építési küldöttégét, melynek tagjai a következők: gr. Schmidegg József, Somssich József kamarás, Sárközy Lajos, Siklóssy József főszolgabíró, Török Ferenc földmérő. Két évvel később, azaz 1831-ben, január 10-én, egy jelentés beszámol arról, hogy: »A talpkőbe terjendő írást Somssich Miklós úr, küldött társaival el fogja készíteni.«. Ugyanez évben az aug. 1-i gyűlés 1709. jegyzőkönyvi szám alatt ezt örökíti meg: »A Talpkőben leendő femlékirás készülése Somssich Miklós Urra és Társaira bizattatott, kik is azt ezen a gyűlésen beadván, felöl vastaltalo 11. és az tökéletesen helyben hagyattak)!s, oly változtatással!, hogy abban mindenekelőtt szeretett koronás Fejedelmünk neve neveztessen meg,— a tisztviselő Urak közé Somssich Pál és Illés Ferenc tiszteletbeli jegyzőknek, úgy Bezerédy Gergely tiszti Allügyész, Szotkolay Dániel, Hermann István és Biró István esküit uraknak nevei hozzácsatolhassannak.« »Kéri tovább ezen küldöttség a talpkőben letejendő emlék irást , hogyannak elrejtésérül a készületeket megtehesse.« Az 1832. évi május hó 1-én tartott megyegyűlésen azután már meg is történt ennek a kívánság szerint módosított, de máig ismeretlen szövegű emlékiratnak a megfelelő helyre való letétele, amiről az 1365. számú határozat a következőképen emlékezik meg, amint az a »P. 144« számú közgyűlési jegyzőkönyv 526 —527. számú lapján az eredeti írás szerint olvasható: »Az ujonnnjan épült Vármegye Tanács házának Talpköve eránt az hívén végezve, hogy letétele ezen alkalmatosságra hallasztasson midőn Méltóságos Fő Ispány Ő Nagysága lejövend; s erre nézve most ezen Nemzeti Ünnepnek öregbittése végett meghatározta lván, hogy ez most tellyjesittessen; ezen alkalommal Gróf Schmidegg József Ur mint az Építő Küldöttségnek Elősülője Szép beszédjébe előadta a Kai-ároknak és Rendeknek adakozó bőkezűségét, amelyből ezen épület felláttatott, úgy nem különben elhunyt Gróf Sigray József Fő Iszpány 1 3 Excellenciájának a rendekkel egyesített igyekezetét Somsich Pomgrácz előbb idevaló Első Aldispány, most Al-Nádor ő Nagyságának különös iparkodását és buzgóságát, valamint szinte mostani Első Al-Ispány Czindery László Urnak gondoskodását és az egész tiszti karnak serénységét s az éplitő küldöttség többi tagjainak fáradhalatlan szorgalmát, melyet ezen épületnek elkezdése és építése körüli telljes mértékben ki tündököltettek, bemutatván azon írást, melly a múlt gyűlés végzése szerint ezen talpkor be betejendő, Méltóságos Fő Ispány Ur és némely Tagok által aláiattatását kérvén. Ez tellyesittetett; egyszersmind, valamint a megemlített Uraknak tettei háládatos emlékezetekbe tartatnak, úgy az Épitő Küldöttségnek különösen pedig Gróf Schmidegg József ő Nagyságainak, mint ezen küldöttség Elölülőjének ezen építés körül tett buzgósága és nem kéméit fáradozásai Méltóságos Fő Ispány Ur által a Karok és Rendek részéről is forró köszönettel viszonoztállak. Annak utánna az előkészített írás öreg tokjába zároltatván, Méltóságos Fő Ispány Ur által az egész Bföldvár, 1937. július 30. A nap még teljes erejével tűz, de már megkezdte az aranytűdverést az olajlakrű Balatonon. Tündér szép a kép. Kocsim könnyedén gördül a síma útszalagon Földvár felé. A víztoronynál földtúrás, csövek, lázas munka, csatornáznak. Szembontó a köznapi hangulat, a munkábafzeledkezés, mikor ünnepet vártam. Úgy képzeltem, áll a munka, minden kész a nagy látogatásra, csak a parki utakat kell újra gereblyézni, a vázákba virágot tenni, a hajat hátrasimítani a már kedves, vendégfogadó mosolyra simult homlokokból és kész az egész. Tévedtem ! A »Kupa Vezér« tekintélyes portása komorszavú, aki fél eldicsekedni legnagyobb dicsőségével, amit állítva remél. Tán babonás? Mit sem akar tudni a magas vendég érkezéséről. Szobát keresek ez időpontba. Ajánlja, hogy másodikétól Vegyem ki. Napi 5 P-től a szoba, 6 P az étkezés. — Tehát másodikától?! Körültekintek. Az épület csendes, délutáni álmából alig ébredő még. Valahol halk fütyörészés száll a magasból. A hang a nyugati oldal felé vezet, ahol létra támaszkodik ernyedten az első emelet egyik ablakába. Lábánál csempedarabok, festékes putlik, fent az ablak mögötti motozás hangja cseveg a füttyszóval. Felé indulok, fel a létrán, mely ijedt reccsenéssel csodálkozik. Fent vagyok, a festőt keresem. (Hirtelen eszembe jutnak fakó ablakkereteim.) Üzletien tárgyalunk. Egy négyzetméter csontszínű olajmázolás egy harminc, egy ablakot ötször veszünk... Itt a héten elvégeznek. Ez fürdőszoba. Fehér csempefal, kék szalag-dísszel, most ragasztják. Jobbra, balra tapétaajtó. Balra dél gyülekezet jelenlétében szokott szertartásokkal a falba betetetett. — Gróf Schmidegg József Ur beszédje pedig szép emlékül a jegyzőkönyvébe is beiktattatok egyszersmind minthogy ez is a jelen Fő Ispányi beiktatás Ünnepének diszesitésére szolgál, a többi beszédekkel együtt kinyomattatni rendeltetett.Címe! Az írásnak valahol ott kell lennie a Vármegyeháza falában, csak meg kell találni! felé egy „ Valyskék*, frissen festett falu szoba. — »Hála lesz a herceginének!«. — Hajópadló, barna cserépkályha, a folyosó felé zöldre mászott ajtó. Ez úgy marad. Kár... Bántja a szemem. Egyébként derűs szoba, négy-öt méteres, magas. Két nagyra táruló ablaka a park ageratumszegte kannaindikás gyepszőnyegére és a mögötte nyugatmatoskodó vén fákra tekint. A fürdőszoba jobbfelőli ajtaja zárva. Tegnap festették át drappra, hercegi hálónak, de ma már ki van adva ideiglenesen. Abból nyilik a Balatonra néző északnyugati szalon, mely bordó-arany mintával fogja várni az ifjú párt, kik az esős, ködös Albionban divatba hozták ismét a mindent legyőző szerelmet. A fürdőegyesület 2—3-ára várja az útimarsallja értesítését; a posta félreteszi leveleit; az utakon halkan róla csevegnek, az élet igazi regényének nagy hőséről, a »Szívkirályról«. Hiába zárkózik el a portás, hiába burkolódzik közönybe a várakozás, mindenki várja Földváron, mindenki megtisztelve érzi magát jövetele miatt. A szépítő alkonyat szálktával megélénkülnek a parki utak. Ifjú párocskák, öregedő párok tűnnek el, és jönnek elő a kanyaroknál. Holdvilág szűrődik át a levélfüggönyön. A Balaton halkan csobban néha. Varázsos est. A szírekre rámosolyodik az örömvárás, az élet, összhangba dobbannak, a szemek öszszenéznek. A lány ígér, a fiú bátor, küzdeni akar érte, hogyne, hiszen ő is bátor volt, küzdött. A hős mindennel szembeszállt és győzött. A példája vonz, Földváron is divatba jött az igaz szerelem. Tessék megpróbálni! Földvár mindnyájunkra örömmel vár. Bástya János*