Uj-Somogy, 1940. április (22. évfolyam, 73-98. szám)
1940-04-01 / 73. szám
XXII. évfolyam, 73. (7001.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1940. április 1., hétfő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP Elfifizetési ári KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM 1 hóra *•— P, „Függetlenség“-gel együtt 8*- I Felelős szerkesztő: _ , . . . 1. TELEFONSZÁM: 128. Dr THURY ZSIGMOND szövegrészben 15 fillér. Vad vizek örvényében. Írta: Daán Miklósné. A legszörnyűbb ellenség a víz! A színtelen... folyékony elem, elengedhetelen szüksége életfenntartásunknak, testünk legtöbb alkatrésze... a játékos... hűsítő víz, amíg ártatlan csevegéssel , csendesen folydogál megszabott medrében, addig engedelmes rabszolgája az embernek. Készséggel hordja hátán a hajókat, szállítja idegen világrészek... a kereskedelem ... ipar terményeit ide-oda és emeletes lukszus csodák úszó palotáiban a föld és teremtés urát — azt a félelmetes lényt —, aki minden teremtett élő között egyedül jár fennállva... aki az ég villámait szolgálatába áhítottja... aki parancsol mindeneknek... életet, háláit osztogat és uralkodik levegőn ... tűzön ... vízen.. . De jaj az embernek, ha egy napon a lustán vág frissen folydogáló folyók... patakok.. . kis, jelentéktelen erecskék megdagadnak ... felduzzadnak * . „ Ordító... gátakat szaggató, partot, töltést... mindent elmosó haragos szörnyeteg bömböl a csevegő habok helyén. Harsogva rohanó éhes hullámszörnyek nyaldossák, harapják az útjukban álló anyagokat. Törve-zúzva ömlenek, zúdulnak békés tűzhelyek, szendergő emberek hajlékaira. Sárga, iszapos, szennyes vadvizek sziszegve marják a biztosnak hitt emberi alkotások fából, kőből, vasból épített palotáit. Városok büszke utcasora dűl össze, mállik szét a nyalakodó vizek nyomására, akár csak a kis falusi sár vityillók gyenge tömés fala. A víz elől nincs menekvés! Kúszik áldozata után a rémmesék szörnyeteg hüllőjeként, tekereg, csavarog, örvénylik, utakat tép fel, nem kegyelmez élőnek, anyagnak, semmiféle földi teremtménynek. Széttört bilincsei — gátak, partok — összetörve, sziétttépve úsznak a hátán, viszi, hordja, marja, hurcolja magával tehetetlen áldozatait. Mindnyájan érezzük azt a szorongó rettenetet — ebben a szerencsétlen tavaszban — amikor szembe kerültünk az áradó víz harsogó fenyegetésével. Remegve lestük, hogyan omlanak le a hótorlaszok az első meleg nap parancsára és az égi jövevény — a makulátlan fehér hókristályok szennyes vére az olvadt hólé, hogyan árad szét vdakon, mezőkön. Elöntött vidékek, romokban heverő emberi hajlékok, vagyon, érték, felbecsülhetetlen kár, panasz, jajszó. Szegény, dolgozó kisemberek egész életének keserves fáradsága, munkájának gyümölcse hever romba dűlve a víz alól. Hajléktalanná lett családok menekülnek a pusztulás rémségéből, talán csak a puszta életüket mentve. És a mezők, a kenyértermő, kalászt ringató mezők ékes tavaszi zöld ruhájuk, a zsendülő élet millió és millió szálacskája helyett piszkos és bűzös vizek tömegét hordják felázott hátukon. Sem szorgalmas, serény mimkáskéz, sem fényes ekevas nem hasogatja meg a kövér, fekete földet, hogy beleszórják az «idei»vetést. Pedig már április eleje is itt van! Más boldogabb esztendőben — a tavaszi szél zöld vetést borzolt, virágos réten fütyörészett már és a meleg földben csirzottak, kikeltek magok, gumók, óriási munka vár a magyar társadalomra, az árvíztől megkímélt, illetve csak kevésbbé sújtott vidékekre. Minden kéz, minden polgár kezet sújtott hazából, kell, hogy kinyúljon most segítségre. Ki hogyan tud, úgy segítsen! A magyar társadalom mindig hazafias kőszeggel, megértő jósággal sietett segíteni, ahol arra szükség volt. És — fájdalom — sokszor szükség volt! Megcsonkított, széttépett kis országunk véres sebeit nagyon sokszor kellett az irgalmas szamaritánus társadalomnak — egymást segítő testvéri érzésnek — bekötnie, így tudtuk csak átvágni magunkat a keserves húsz esztendőnek ama szörnyű nyomorúságán szorító bilincsein, ami hátunk mögött van már. És élünk — Istennek hála! Élünk — és emberi gonoszság újabb merényletei ellen védekezni is van erőnk már. De ez a csapás — a természet erőinek kivédhetetlen sorscsapása — sorompóba szólít ma mindenkit. Most félre kell tenni mindent és vállalni kell a lehetetlent is! Az alattomos vizek ellenséges ütegei létünkben rendszerek meg és ostromának szörnyűségéből nyomor, éhség és pusztulás fenyeget. Minden szeretettel adott fillér, minden készséggel teljesített munka, minden áldozat, amit a sorssújtottak, nélkülözők számára magunk részéről hozunk a köznek, egy-egy pillére, téglája lesz az újjáépítő nagy teljesítménynek. Egy könnyet, ha letörülünk, egy sebet, ha bekötözünk — már előbbre vittük az ügyet — már elhelyeztünk egy téglát az építő munkában. Gondoljunk a veszély rémségeiben gyötrődő testvéreinkre, akik az áradó folyók vízjelzéseit lesve — rettegve várják a fejrevert harangok, vészszirénák szívtépő hangjait, ami vagyonuk, megélhetésük — minden emberi életlehetőségük pusztulását jelenti. Kezdjük meg a legmagyarabb ősi vármegye — Somogyország — szívében az adakozási — az árvízkárosultak országos alapjára — az Új-Somogy szerkesztősége útján. Tegyük le először mi, somogyiak a haza oltárára filléreinket, hogy példánkat követve, az ország társadalma is belekapcsolódjék a tiónmentő munkába, amit az állam, a hatóság, hős katonáink, embertelen erőfeszítéssel már megkezdték, a töltéseken, gátakon, virrasztva éjjel, nappal. Az ő hősi munkájukhoz nekünk kell szállítani az anyagi segítséget, a muníciót, ami ebben a szörnyű háborúban vízzel és ostromló hullámokkal, győzelemre vigye és megmentse országunk és termésünk lehetőségét. Isten, a haza és a felebaráti szeretet nevében. LEGÚJABB! A miniszterelnök beszámolója a római útjáról." Gróf Teleki Pál miniszterelnök hazaérkezve Rómából, nyilatkozott római útjáról. Nyilatkozatában hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy utazásának magánjellege volt — amint ezt elutazásakor kijelentette — ezen nem változott semmi. Elmondotta a miniszterelnök, hogy Mussolinival és D'Janóval folytatott beszélgetései hosszúak és érdekesek voltak. Sokkal gyakrabban kellene találkozni a vezető embereknek, mondotta a miniszterelnök. A mi politikánk nyitott és célkitűzéseinket békés úton kívánjuk megvalósítani. Mi a Dunamedence békéjét szolgáljuk és Európa érdekeit is szolgálja a Dunamedence békéje. A végleges békének olyannak kell lenni, amely megszünteti az igazságtalanságokat. Végre elmondotta a miniszterelnök, hogy a Szent Atya nagy szeretettel fogadta és behatóan érdeklődött Magyarország sorsa iránt. (MTI.) Nagy légi harc volt a nyugati fronton. Vasárnap a német jelentések szerint a nyugati harctéren nagy légi csata folyt le 25 német és 36 francia repülőgép között. A légi harcban a németek nagy győzelmet arattak, amennyiben 7 francia vadászrepülőgépet lelőttek. (MTI.) Anglia megszorítja a blokádot. Az Alsóház holnapi ülésén Chamberlain angol miniszterelnök, mint a legfelsőbb haditanács határozatát bejelenti, hogy Anglia megszorítja a blokádot. Az angol kormánynak emez intézkedése érinti Németország valamennyi szomszédját — írják az angol lapok. (MTI.) A finnektől elvett területen megalakult a 12. szovjet köztársaság. A szovjet főtanács elhatározta, hogy a karéliai félszigeten a Ladoga-tó nyugati partvidékén és a finnektől elvett területen megalakítja a 12-ik szovjet köztársaságot. (MTI.) Tárgyalás a Cukorgyárral a vezetékbérletről. Amint már lapunk olvasói előtt ismeretes, a Salgótarjáni vállalat által Kaposvár rendelkezésére bocsátott 250.000 pengő a megyei távvezetékes villanyáramszolgáltatás fejlesztésére használandó fel. Kaposvár megyei város vezetősége minden vonatkozásban igyekszik előkészíteni a megyei villamosítás ügyét és éppen ezért ma délelőtt 11 órakor dr Kaposvári György kormányfőtanácsos, fzolgármester felkereste a Cukorgyárban, Czanyó Lászlónak, a Közüzemek igazgatójának társaságában, dr Novacsek János igazgatót, mint a Georgia itteni vezetőemberét, akivel tárgyalásokat kezdett a MIR vezetékének a megyei villamosítás céljaira leendő bérbevétele érdekében. A tárgyalásokat Budapesten fogják folytatni és befejezni.