Uj-Somogy, 1941. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-01 / 26. szám
2 Gr.SOMOGY 1941. február 1. TABLETTAKÁT Engesztelő szentmiseáldozat volt ma Kaposvárott gróf Csáky István volt külügyminiszter lelki üdvéért. Szombaton reggel 9 órakor csaknem zsúfolásig megtelt a kaposvári Nagyboldogasszony plébániatemplom abból az alkalomból, hogy dr Kis György prépost-plébános engesztelő szentmise-áldozatot mutatott be Magyarország elhunyt nagy külügyminiszterének, gróf Csáky Istvánnak, a lelki üdvéért. Az engesztelő szentmise-áldozaton megjelent gróf Széchényi Endre főispán. Schephiaich Pál alispán dr Kaposváry György polgármester, dr Regedy Péter vm. főjegyző, dr Máthé Endre ügyészségi elnök, dr Siposs György árvaszéki elnök, dr Rónay Elemér OTI-igazgató, Smodiss Tibor gazd. tanácsos, dr Varga Gyula min. tanácsos, pénzügyigazgató- dr vitéz Lengyel István rendőrkapitány, a kapitányság h. vezetője, Krucsiny Kamill rendőrfelügyelő,az őrszemélyzet parancsnoka, Bíró Sándor gazdasági főfelügyelő, László Géza siket némain tüzesi igazgató és még sokan a hivatalok vezetői és tisztviselői közül. Ott volt a Somogyvármegyei Vendéglősök és Korcsmánosok Egyesületének küldöttsége és Lenkey Lajos elnök vezetésével. Az engesztelő szentmist áldoztaközreműködőit az egyházi énekkar is. Extra minőségű torontáli és válogatott kivitelű magyar perzsa szőnyegek minden méretben kaphatók Lőw Divatházban Kaposvár, Fő utca 21. Minden hatodik megbukott a legutóbbi mestervizsgákon az Ipartestületen. Január 31-én az ipartestületen mestervizsgák voltak, melyeken a következők tettek sikerrel mestervizsgát: Asztalos iparból: Csobod Sándor és Sánecz György Kaposvár, Rózsafi János Kereki. Bognár-iparból: Kunicz Sándor Nagybajom. Cipésziparból: Küld József. Rácz Mihály Kaposvár. Varga Gyula Somogyiszil, Nyakas István Pamuik, Győrfi József Alsósegesd. Gyócsi József Somogyjád. Ibuszin József Nagyatád. Férfisutbóiparból: Kalmár Lajos Kaposvár, Schuk Lajos Kaposvár, Kisss Lajos Pál Csurgó, Vermes István Somogyszil. Fodrásziparból: Apáti István Kaposvár, Trapp Kristóf Gadács Pór József Karád, Budvig László Nagybajom, Bognár Béla Bolhás, Mohr Mihály Bodrog, Pássa Jenő Erdőcsokonya. Kovácsiparból: Mészáros Imre Szabad hidvég, Pálfi Ferenc Somogy Jámson, Szívós István Háromfa: Horváth Ernő Csurgó, Czippán Imre Inke, Polcz Lajos Varászló. Zillantosi parból: Jakab György Balatonboglár és Havas Ferenc Szülősgyörök. Márosfiiparból: Kaproncai József Balatonlelle és Kónya István Balatonlelle. Mészárosiparból: Reitingler János Attala. Női szinbóiparból: Rózsa Józsefné, Porkoláb Erzsébet, Olasz Sándorné és özv. Antal Nándorné Andocs, Kleinbauer Mátyásné Bisisa, Tóth Julia Balatonújhely, Keller Lajosné Inke, Gergits Ilona Erzsébet Dombóvár. Sütőiparból: Kelterer Tibor és Zsinkó Imre Kaposvár. Vörös Gyula Barcs. Vendérölésiparból: Rózsás Györfi Sándor Csurgó. A vizsgákra behívást kapott 59, sikerrel vizsgázott 45, megbukott 11, nem jelent meg 2, egyet pedig a bizottság nem engedett vizsgára. CSUMW órás, ékszerész és látszerészeti szaküzleté- ben a legtöbb letese 66 összeállítás- ban vásárolgat. 506 ICOROMfl-II. 1. §1. Mindennek a nap az oka! Írta: Daán Miklósáé. Azt mondják a csillagászok, hogy a napnak emberi ésszel fel nem fogható hőfoka a világűrben rettenetes kisülések alakjában robban ki. Minden tizenegyedik évben ismétlődnek meg a különösen nagymérvű kitörések. Ilyenkor ezek a napfoltok nemcsak csillagászati műszerrel, de kormos üvegen keresztül, szabad szemmel is láthatók a fénylő égitesten. Ezek a visszatérő óriási napkitörések végzetes befolyást gyakorolnak a föld életére és lakóira, merttemérdek sok ibolyántúli sugár kerül le hozzánk, a föld légkörébe, ami különösen serkentőleg hat minden földi szervezetre. Persze az ember idegrendszerére is. Enyhén szólva ideként meghibban a hideg, józan lágy velő és a föld népe Ciomásnak ront. Háború van, rettenetes járvány, fertőző betegségek. Szörnyű elemi csapások, pusztulás. Úgy látszik a természet idegrendszere is megrendül. Hát ezt mi ésszel és tudással, véges emberi tudással, már úgy ahogyan felszerel emberek, megértjük és megadással el is fogadjuk. Mert mit is tehetnénk egyebet? Nem is csodálkozunk már azon sem, hogy a csikorgó hideg téli időjárásra - minden átmenet nélkül — meleg tavaszi idő rontott be a Kárpátok medencéjébe.« Hogy az eresz alatti jégcsapokat a földön a félvér hóttakarót megette, felfalta a lágy fuvallat és a kertiek alján öles léptekkel közéig a kikelet . De nem csodálkozhatunk azon sem, ha egyik nap megint ordító, csontfagyasztó hidegre ébredtünk és a csalfa tavaszi tündér gúnyos kacajjal odébb állt tőlünk. Nem! Mi már rém csodálkozunk semmi felett! Mit szól azonban a szegény gubancos bundájú medve, mikor Gyertyaszentelő napján felébred téli álmából és dermedt tagjait kivonszolja a barlang Szájához, hogy körül nézzen odakint? Mit szól, ha látja a hegyek zord, hósipkás csúcsain a fekete foltokat és hogy a vastag hótakaró helyett most a tavalyi száraz avar zörögő, mezítelen levelei fogadják ? S mivel az erdőben, abban a szűz rengetegben, alvós tanyája van nincs még bevezetve a telefonszolgálat, a meteorológiai intézethez sem fordulhat felvilágosításért. Mit csinál a szegény medve most,? Rákezd-e arra a nevetséges, fura medveláncra, amit erdőjáró emberek állítólag meglestek már, amint pergő-orsó módján két lábra állva tipeg-forog, míg lomha testében megindul a vérkeringés? Vagy legyint egyet a mancsával, aztán visszafekszik meleg vackára? Bizony a tapasztalt medvét is megtréfálja az idén a korai olvadás, meg a szokatlan hőemelkedés. Korán gyújtották meg, mint a néphit tartja, a gyertyákat a fa tövében. Mi halovány arcunkat boldogan fordítjuk a meleg sugarak felé és sóvár örömmel vennénk az Ég kegyességét, ha fülünkbe nem recsegne olvadó jégpáncélok pattogása, meg félre vert harangok borzalmas kongása. De mi lesz a megáradó vizek hirtelen felszaporodó tömegével? Ha falvak és városok népe megint a töltésen áll, hogy lesse az ordító áradat szennyes kavargásai. Melengető anyánk, a map szeszélye sok gondot okoz az ő gyermekeinek. Másfelől aztán pazar kézzel hinti ránk majd a tavaszi pompáját. Virággal szórja tele a rétet, zöld köntöst terít a csupasz faágakra és lágy, selymes füvet fakaszt az öreg föld gödrös hátán. Mert tavasszal megfiatalodik a föld. A sok üde, friss, az aranyos napfény, elkendőzi a meglepett gyűrődéseket, öreg, kizsarolt, fáradt ráncokat a kérgén. Fürge ujjú Tavasz a kozmetikussá és úgy felékesíti egy-kettőre, hogy alig ismerünk rá. Új nász, új élet Zsendül, új dal fakad erdőn, mezőn. Régi, vedlett öreg köntösök hullanak növényről, állatról. Selymes bundák fényesednek a kócos szőrpamacsok helyén, finom pihés pelyhek bársonya csillog a madárnép kecses testén. Zörgő, száraz levelek alázatosan táplálják az új fű fiatal zöldjét a felosztó testük utolsó nedvével. Tél, gonosz, zord, könnyeket fakasztó jeges tél, nem sokáig tűrjük már zsarnokságodat. Megyünk új tavasz felé. Megyünk csukott szemmel, tapogató, vak lépéssel sorsunk, végzetünk elé. Lesz-e izgalmas kéz, aki visszarántson bennünket szakadékok szélén és átvezessen viharok forgatagán, világtalan szemünk riadt kérésére? Mert nem látjuk az utat s ami elvégeztetett. Nem látjuk, csak halálos pontossággal megcsináljuk. Égi magasságok tündöklő fény világa, tűztengert dobáló napkorongok mérhetetlen érzete, sodor, visz a kiszabott úton előre, megállás nélkül, mindig előre! Világrészek, országok, népiek, fajok sodródnak a végtelen országútján a rohanó éltet irtózatos iramában, kitűzött, kiszabott, elvégzett, sorsrendeléssel. Miért kínoznánk hát magunkat felesleges téptelődéssel? Örüljünk a mának és boldog hittel reméljük a holnapot!