Új Symposion, 1971 (7. évfolyam, 69-80. szám)
1971-01-01 / 69. szám
* thomba beáta továbbírás a szavak szavakat jelölnek és egymásra utalnak M. Pleynet A párizsi Tel Quel folyóirat fedőlapján az eddigi Tudomány/Irodalom megjelölés helyett Irodalom / Filozófia / Tudomány / Politika áll a legutolsó / 1970. ősz / számtól kezdve. A Tudomány / Irodalom jelzés pontosan meghatározta a Tel Quel csoport törekvéseinek eddigi irányát: radikális „forradalmuk” a nyugati polgári irodalomkoncepció lerombolását és egy elméletileg megalapozott / tehát „sikeresnek” mondható / új irodalmi-gondolkodás-rendszer kialakítását tűzte célul. Egy olyan irodalomszemlélet, elméleti koncepció megalapozása, mely az általános nyelvészetet, a szemantikát, a marxizmust, a pszichoanalízist veszi bázisul / Marx magyarázásában Althusserre hivatkozik /, az irodalomban az orosz formalizmus eredményeit, Dante, Sade, Joyce, Lautréamont, Ponge, Kafka, Bataille, Artaud műveinek pozitív hagyományát emeli ki / és használja fel /, módszerben a strukturalista analízis eljárásait követi, semmi esetre sem képzelhető el tudományos rendszeresség/igény elhanyagolásával. Az újraértelmezett irodalmi aktivitás is lényegesen különbözik a klasszikus fogalomtól: szerkezetének alapvető felépítésében összefügg a tudományos megismeréssel és a „társadalmi átalakulás folyamatával”, feladatának tartja a „történelem” és a „tudomány” fogalmainak megváltoztatását. Áttekintve a folyóirat tízéves munkáját, a köré csoportosuló alkotók másutt megjelent publikációit s a könyvtárnyi önálló művet, melyek a Tel Quel-es szellemben alakultak az elméleti gondolkodás minden szintjét újraértelmező Tel Quelaktivitás magától értetődően kialakított egy sajátos fluidumot, túlzás nélkül beszélhetünk totalitásról. Az — a polgári ízű irodalomelmélet helyére kerülő — ÍRÁSTUDOMÁNY-nak vagy ÍRÁS-ELMÉLET-nek az irodalom struktúrájában véghezvitt radikalizáló gyakorlata magában foglalja a lehetőségeket, melyek képesek arra, hogy leszámoljanak egy meghaladott ideológia egész fogalomrendszerével. A filozófia és a politika hangsúlyozása mindenképpen egy újabb periódus kezdetét vagy legalábbis a program kiszélesítését jelenti. A címoldalra kerülő „politika” az írás-értelmezés természetes következményei. A filozófiai gondolkodás pedig kezdettől fogva alapvetően hozzátartozott a Tel Quelhez. Jacques Derrida munkái nem csak most jelentek meg, s párhuzamként, Sollers-nek 1969-ben filozófiai értekezéseit tartalmazó könyve jelent meg a MATERIALIZMUSRÓL címmel. A Tel Quel-elméletről sem lehetne ma már mint progresszív tényezőről beszélni, ha feltevései, irodalommagyarázásai nem állnának progresszív filozófiai alapokon. A leggyakoribb bírálat nem általában támadja a mozgalmat, hanem éppen az elméletét. Sollers — válaszként — a módszerre hivatkozik. ..Semmi esetre sincs szó — amint bennünket a régi kifejezési és szubjektivista nyelv koncepció vádol • — a praxisnak az elméletre való redukálásáról, vagy az előző elmélet / narratív vagy „poétikus”/ gyakorlatra való illusztrálásáról. Az elméletet itt abban a jelentésben kell értelmezni, amelyet Althusser adott meg egészen határozottan: „a praxis sajátos formája”-ként. Ezért található meg a Programban / a Longiques c. tanulmánykötet előszavában /: „lehetetlenné vált / ... / az írásból tárgyat alkotni, melyet másként is lehetne tanulmányozni, nemcsak magával a nyelvvel /a nyelv gyakorlásával és bizonyos föltételeivel/”/2. Elméletük elvontságával vagy az elméleti munka eluralkodásával a „gyakorlati” fölött csak az vádolhat, aki nem ismeri a Tel Quel körüli alkotók sokrétű ténykedését / a* teoretikusok regényírók, költők is egyben, a költők teoretikusok... /. A textuális írás fogalmának bevezetése is, melynek helye a szkriptuális gyakorlat és elmélete között van megjelölve, azt a célt szolgálja, hogy kiemelje egy újszerű elméleti gyakorlat / Althusser / fontosságát. Amikor azt hangsúlyozzák, hogy: Meg kell teremteni az írás gyakorlatából eredő gondolati egység elméletét /3 — az elméleti kutatások kiindulópontja az egyetlen elfogadható pontban van kijelölve. 2) Philippe Sollers: Írás és forradalom (L’écriture et le revolution), Théorie d’ ensemble, Coll. T. Q., Aux Ed. du Seuil, Paris 1968; Szerb nyelven: Pisan je i revolucija, Student, 70. 12. 8., 9. o. 3) Ph. Sollers: Programme, Logiques, Coll. T. Q., Aux Ed. du Seuil, Paris 1968. 1) Az idelógia/ák részéről oly mértékben meghatározott irodalom-fogalmakkal szemben, melyeket Európa eddig ismert, csak egy hamértékben „politikus” ,,írás”-koncepció léphet fel. sonló