Új Symposion, 1975 (11. évfolyam, 117-128. szám)
1975-01-01 / 117-118. szám
podolszki József vidékiesség, jugoszlávság, európaiság - harc az autonóm irodalomért előtanulmány a Symposionról Bevezető fölhívás 1.0. Vázlatokat írok, anyagot, gondolatokat, érveket és ellenérveket halmozok, kicédulázom és égbegyűjtöm az irodalmi-szellemi életünk közelmúltjának vezéráramlatára jellemző adatokat. 1.1. Célom fölkutatni és megrajzolni irodalmunk legutóbbi évtizedének a légkörét, természetét, erővonalait, külön tekintettel a Symposion szerepére, helyére, jelentőségére a vizsgált időszakban. 1.2. Témámat eredetileg csak a Symposion tíz éve képezte. Az anyag olvasása, tanulmányozása közben jöttem rá, hogy kénytelen leszek mélyebbre hatolni, ha csak hozzávetőlegesen is helytálló képet akarok kialakítani. 1.3. Ennek vállalása viszont nem várt mértékben földuzzasztja az elemzésre váró anyagot; sok kitérővel, visszapillantással jár, s nem egy, a Symposionhoz csak közvetve kapcsolódó kérdés tisztázását is megköveteli. 1.4. Ugyanakkor számos elvi-esztétikai problémát is aktualizál, melyeknek legalább vázlatos kibontása nélkül nem tudnám megközelíteni célomat. 1.5. Ezek közül a jugoszláviai magyar irodalom általános fejlődésvonala, a vidékiesség hozzá kötődő kérdése, a jugoszláv szellemiség mibenléte, az egységes mércerendszer, vagyis az irodalmi standard kialakítása ígérkeznek a legfontosabbaknak, úgyhogy minden jel szerint külön is foglalkoznom kell majd velük. 1.6. Már az eddigiekből is kitűnik, mennyire össszetett, messzire vezető vizsgálódást igényel a téma, s már ennek megértése, meglátása is elegendő. 1.1. Mert elöljáróban nem a téma fölvetette kérdések, részletkutatások leltárát akarom ismertetni, hanem csupán jelezni szeretném, miért döntöttem a vázlatok közzététele, a nyers, még átdolgozásra szoruló jegyzetek nyilvánosságra hozása mellett. 1.8. Mert jogosan érhet bírálat azok részéről, akik véglegesített megállapításokat, végérvényes igazságokat várnak munkám jelenlegi formájától. 1.9. De épp erről is van szó. Azon fölismerésről, hogy az anyag mind terjedelmében, mind jelentőségében több felelősséget, körültekintőbb elemzést igényel, semhogy értékelése egyszeri nekifutásra véglegesíthető lehetne. 1.10. Több kínálkozó lehetőség közül ezért választottam ezt a módszert, a többékevésbé csak egy-egy gondolati magot tartalmazó szakaszokra tagolt formát. 1.11. A számozásra is csak a kifejtett tétel pontos jelölése miatt van szükség, ez lehetővé teszi az egészen konkrét utalásokat, ugyanakkor a módosítás, vagy, ha kell, a törlés lehetőségét is meghagyja. Egyszóval, a lazább szerkesztés szolgálatában áll. 1.12. Ugyanakkor a gondolatvezetés folyamatossága sem szenvedhet csorbát — szinte magától adódott a koncentrikus körökben való előrehaladás, ami újabb és újabb részletmegvilágításaival épp a nyitva hagyott gondolatkörök kiegészítését, modifikálását, tökéletesebbé tételét szolgálja. 1.13. Végül pedig még egy lényeges mozzanat látszik igazolni a feldolgozás alatt levő anyag közlését. Nem tartom magamat sem tévedhetetlennek, sem ítélőbírónak, és számolnom kell azzal is, hogy esetleg némely lényeges mozzanat fölött elsiklik a figyelmem, ugyanakkor ez a témakör sokkal időszerűbb, előbb valami, semhogy a szükséges időbeli és szellemi távolság híján egyszeriben áttekinthetőnek tarthatnám, tehát a több szem többet lát elvét is érvényesíteni kellene. Tekintsék kedvet adó kezdeményezésnek, s vegyék fölszólításnak e rövid magyarázkodó előszót. Mert eleget rágódtunk már azon, hogy kritikánk miért indifferens saját irodalmi fejlődésünk iránt, hogy miért követjük rendszertelenül saját irodalmi fejlődésünket— lássunk munkához. Erre van szükségünk, épp ma, amikor, úgy tűnik, végre valóban nagy korosodási fázisába lépett irodalmunk. 1.14. Az esetleges tévedéseket és ellenvetéseket vállalnunk kell. Ezek nélkül nem definiálhatjuk önmagunkat, az önmeghatározás pedig központi kérdésünkké vált napjainkban.