Új Symposion, 1985 (21. évfolyam, 229-240. szám)
1985-01-01 / 229-230. szám
Mi értelme van az 1985-ös évfolyam 1986 februárjában megjelenő számában az Ezerkilencszáznyolcvannéggyel foglalkozni? - teszik fel nyilván többen is a kérdést, amikor fellapozzák ezt a fekete füzetet. Az 1983 második felében tetőző nyugati Orwell-hullám hozzánk is begyűrűzött, mire ránk köszöntött a hírhedt 1984. esztendő. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a regényhez kapcsolódó írások, könyvek, tévéműsorok, tanácskozások tömegét. Akit nem érdekelt az antiutópia, annak is legalább el kellett fordítania a fejét. És persze nemcsak egyének tették ezt, hanem egész közösségek, sőt egész országok is. Így történhetett meg, hogy az egyes adatok szerint - a Biblia és a Tőke után - a történelem harmadik legolvasottabb és legtöbbet fordított könyve hivatalosan még mindig nem jelent meg néhány európai „kultúrnyelven”. Az Új Symposion 1984 folyamán igyekezett hozzásegíteni a magyarul olvasókat, hogy legalább fontosabb részleteiben megismerkedhessenek a kétségkívül súlyos kérdéseket fölvető művel. A divathullám elmúlása azonban nem tünteti el a kérdéseket. Márpedig megnyugtató választ, negatív utópia elleni szavatosságot senki sem nyújthat egyszer s mindenkorra. Csakis a nyugtalanító jelenségek állandó újrafeldolgozásával lehet fenntartani a társadalom szükséges éberségi szintjét. Ezzel nyilván ma sem késtünk el. Késő csak akkor lenne, ha a címben szereplő esztendő elmúltával egyszer mégis arra ébrednénk, hogy a naptár-a két érteremnek köszönve - újra ezerkilencszáznyolcvannégyet mutat. OÁéééé**tt|^| A szerkesztőség