Új Symposion, 1985 (21. évfolyam, 229-240. szám)

1985-01-01 / 229-230. szám

Mi értelme van az 1985-ös évfolyam 1986 februárjában megjelenő számában az Ezerkilencszáznyolcvannéggyel fog­lalkozni? - teszik fel nyilván többen is a kérdést, amikor fel­lapozzák ezt a fekete füzetet. Az 1983 második felében tetőző nyugati Orwell-hullám hozzánk is begyűrűzött, mire ránk köszöntött a hírhedt 1984. esztendő. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a re­gényhez kapcsolódó írások, könyvek, tévéműsorok, tanács­kozások tömegét. Akit nem érdekelt az antiutópia, annak is legalább el kellett fordítania a fejét. És persze nemcsak egyé­nek tették ezt, hanem egész közösségek, sőt egész országok is. Így történhetett meg, hogy az egyes adatok szerint - a Biblia és a Tőke után - a történelem harmadik legolvasottabb és legtöbbet fordított könyve hivatalosan még mindig nem jelent meg néhány európai „kultúrnyelven”. Az Új Sympo­sion 1984 folyamán igyekezett hozzásegíteni a magyarul ol­vasókat, hogy legalább fontosabb részleteiben megismer­kedhessenek a kétségkívül súlyos kérdéseket fölvető művel. A divathullám elmúlása azonban nem tünteti el a kérdé­seket. Márpedig megnyugtató választ, negatív utópia elleni szavatosságot senki sem nyújthat egyszer s mindenkorra. Csakis a nyugtalanító jelenségek állandó újrafeldolgozásá­val lehet fenntartani a társadalom szükséges éberségi szint­jét. Ezzel nyilván ma sem késtünk el. Késő csak akkor lenne, ha a címben szereplő esztendő elmúltával egyszer mégis arra ébrednénk, hogy a naptár-a két érteremnek köszönve - újra ezerkilencszáznyolcvanné­­gyet mutat. OÁéééé**tt|^| A szerkesztőség

Next