Új Szárnyak, 1992 (1. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Tisztelt Sportbarátaim! megosztására irányul. Csak egy visszatérő kérdést említek: mi legyen a repülőterek sorsa? Sokan nem látják világosan, hogy nincs ma a hatalomban senki, aki egy-egy repteret egy-egy repülőklub tulajdonába adna. A repülés jövője szempontjából legveszedelmesebbek azok a szándékok, amelyek az elmúlt évtizedekhez hasonlóan a tulajdonosi körbe nem repülő szakembereket akarnak ültetni. Emlékeztetek rá, hogy az MHSZ időszakában a repterek tulajdonosai, azaz a tulajdonos képviselői az MHSZ megyei titkárai voltak; ki tudja, véletlenül-e, de nem repülőemberek. Ugyanez történne most is, ha a repterek önkormányzat, vagy más intézmény, minisztérium tulajdonába kerülnének, és nem a repülőtársadalom kezébe. Igen sokan igyekeznek most repteret szerezni maguknak... Miközben e sorokat írtam, hívtak telefonon, hogy március 6-án az LRI szakemberei bizonyos amerikai szakértőkkel együtt felmérik a péri repülőtér műszaki állapotát, kapacitását stb. Senki nem tájékoztatott erről bennünket, véletlenül tudtuk meg. Ki tudja, kik és mire akarják használni ezt a repteret a hátunk mögött? A másik, már eléggé közismert példapáros a Göngyös-pipishegyi és a békéscsabai reptér sorsának párhuzama, legalábbis napjainkig. Mindkettő HM-kezelésű, mindkettőn MRSZ klub működött, mindkét klub vezetője vészjelzést küldött, hogy a repteret ki akarják húzni a talpuk alól, bérbe akarják adni. Békéscsabán, mivel idejében szóltak, még sikerült megakadályozni azt, hogy egy nem sportcélú üzleti vállalkozás rátegye a kezét a reptérre, Pipishegyen azonban már nem. Mi történik ott azóta? A pipishegyi repteret bérlő Sámson Kft. igyekszik a repülőklubból hasznot húzni, és bár ez nem megy, az ott működő repülőklub szinte a padlón van. Az más kérdés, hogy a vállalkozásba, nagyon úgy néz ki, a kft. is belebukott. Ez tanulság lehet azok számára, akik szakértelem nélkül vállalkozásokba akarják vinni a repülőtereket úgy, hogy e vállalkozásoknak a reptér maga is tulajdon, illetve apportként tárgya legyen. Azok számára is legyen ez tanulság, akik hatalmuknál fogva odaadják a reptereket a vállalkozóknak. Akik a szakmában otthon vannak, tudják, hogy a repterek közvetlenül - főleg nem hozzáértő emberek kezében - nem hoznak hasznot. Egy repülőtér közelsége fellendíti általában egy régió életét, tehát eredendően hasznos, de ez alapvetően a ráépülő gazdasági vállalkozások eredménye. Ilyenek pl. a szállodák, vendéglátóipari létesítmények, üzletek, a turizmus, az idegenforgalom, a javítóbázisok stb. Visszatérve a békéscsabai esetre, ott az üzemben tartó repülőklub ma már tisztességes összegeket kap szolgáltatásaiért a hoppon maradt vállalkozótól, s ez javukat szolgálja, virágzó sportrepülőéletet folytatnak. Felmerül a kérdés: miért jó, ha a sportrepülőterek a Magyar Nemzeti Repülő Alap tulajdonába kerülnek? Azért, mert - mivel a repülő alapot az MRSZ és a Magyar Veterán Repülő Egyesület hozta létre - alapvető célja az, hogy a reptereket az egyetemes magyar repülés számára megmentse. Nyilvánvaló, hogy ha a repülőterek repülőtulajdonban maradnak és sportrepülők használják, ez a legnagyobb biztosíték arra, hogy a repülőterek repülőterek is maradnak, és szakmailag is elkötelezett emberek fogják azokat működtetni. Sokan, kellő tájékozottság hiányában, vagy kimondottan félrevezetve azt hiszik, hogy egy önkormányzat, amely rajong a reptérért, többet segíthet a repülőklubnak, mint az, hogyha a repterek egységesen az alapban vannak. Rövid távon ez még igaz is lehet. Az önkormányzatok azonban általában nem túl jól állnak anyagilag, és a tulajdonosi körbe sem hozzáértő emberek kerülnek általuk. Ha az éppen munkálkodó önkormányzat megbukik, nincs biztosíték rá, hogy az utána következő minden olyat, amit az elődje művelt, nem titulál rossznak és nem vet el. Félreértés ne legyen: nem akarom lejáratni az önkormányzatokat, sőt. Az alap birtokába kerülő reptereken a környék önkormányzatai kell hogy legyenek a klubok gazdaságilag és mindenféleképpen leghatékonyabb szövetségesei. Azt értsétek meg, és értessétek meg másokkal is, hogy a repülőtér a repülő célú, vagy repüléssel kapcsolatos vállalkozásoknak ne a tárgya, hanem a színhelye legyen, mint ahogy a pénzügyi vállalkozásoké a tőzsde. Ha valaki belebukik vállalkozásába, attól még a repülőtér repülőtér marad, mint ahogy a tőzsdéből sem lesz garniszálló, ha valaki ott bukik meg. Vagy hogy egy más példával illusztráljam: kellő hozzáértéssel a Balatonon vagy a Dunán gazdaságilag rendkívül jól működő hajózási társaságot lehet szervezni anélkül, hogy a Balatont vagy a Dunát a hajótársaság a „nevére íratná”. Dr. Hegedűs Dezső főtitkár 5