Uj Szó, 1945. február-június (1. évfolyam, 1-67. szám)

1945-02-02 / 1. szám

irr». Uj Szó 45 febroftr S A toborzásról Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya a fegyverszüneti egyezmény­ben, melyet a Szocialista Szovjetköz­­­társaságok, az Egyesült Brit Királyság és az Északamerikai Egyesült Államok kormányaival kötött, kötelezte magát arra, hogy »Magyarország legalább nyolc nehézfegyverzettel ellátott gyaloghadosz­­tályt állít fel­. Ez az újonnan létre­­hozandó magyar nemzeti hadsereg meg­kapta a Szövetségesektől az engedélyt arra, hogy résztvevőn a Hitler Német­­országa elleni sz­odságharcban. Ez az engedély nagyban megkönnyíti Magyar­­ország nemzetközi helyzetét. A magyar közvélemény nincs teljesen tisztában Magyarország nem­­zetközi hely­­zetével. Azt sem tudja pontosan, hogy m­ilyen óriási vérveszteséget szenvedett a magyar nép a Don mellett és Galíciá­ban, de m­ég kevésbbé tudja, hogy ez az idegen érdekekért, Hitler érdekeiért ki­öntött magyar vér minden cseppje gyű­lá z­at­ot­ hozott a magyar népre és most világszerte a német után a legjobban a magyar nevet vetik meg. Ezzel a szomorú ténnyel számolnia kell minden magyarnak, aki a mai nehéz helyzetből a kivezető utat keresi. Nehéz volna megállapítani, hogy mi súlyosabb teher a magyarság vál­­lán: a rettenetes vérveszteség, a szegény­ség, amit az országnak a németek és Hit­­ler magyar zsoldosai által rendezett, szer­­vezett, »német alapossággal« végrehajtott kirablá­s okozott, vagy az a körülmény, hogy még nemrégiben az egész világ a magyarban látta Hitler, utolsó zsoldosát. A fegyverszüTieti megállapodás elb­­írása annyiban könnyített ezen a hely­zeten, h­gy Magyarországnak megadja a lehetőséget, hogy miután éveken át kutya­­hűséggel szolgálta az emberiség legocsmá­­ellenségét, H­itert, most kivegye risz-rf a világ- népeim^ HitUr^ellenes­­ antifad-ági­araiból. Természetes, hogy ez a cigriti •m­értékten fogja aKiagyar ságot’-lρ-^<^té*-< «m­egnn fSiergidúial, szi. 'r­íggal és lelkesedéssel dolgozik a hadsereg feláll­ásán és am­elyen n és sikeresen fog az új hal-Dálnoki Miklós Béla, Magyarország miniszterelnöke és vitéz Vörös János hon­védelmi miniszter toborzási felhívással ordultak Magyarország népéhe. Ezzel megkezdték a fegyverszüneti megállapo­­t­ban Magyarországra rótt kötelezett­égek végrehajtását és egyben először él­­­ek a magyar kormányra ruházott joggal, a hadseregszervezés jogával. Ha a magyar nép nincs is teljesen tudatában súlyos nemzetközi helyzetének, azt bizonyára meg fogja érteni, életérdeke minél gyorsabban és teljesebben eleget tenni az Ideiglen­es Nemzeti Kormány felírá­sának. Aligha lehet kételkedni Man, hogy sokkal több magyar férfi és nő jelent­katonai szolgá­latra, mint amennyi idősz. a y f.­lállításához szüksé­ges, hét kételkedni abban, h­gy a ma. Jo­va amennyi demokratikus pártja 'underi ^Vét la­baveti, hogy felvilágo­­itsa a magyar népet a toborzás óriási elentőségérel, hogy felkeltse a magyar k­iakarást és felszítsa a magyar nép szószeretetét. Aligha lehet kételkedni abban, hogy Magyarország demokratikus ajtója ezekben a napokban­­ a toborzás kérdését állítja az érdeklődés előterébe ,s mindent elkövet, hogy megérttesse a­­ kérdés óriási jelentőségét. És nem szabad kételkedni abban, h­gy nemcsak azok áll­­nak csatasorba, akik fegyvert fognak — le együtt fog harcolni az új magyar ser­eg­gel az egész magyar nép. Ha ez így­örténnik (és ennek így kell történnie), akor Magyaroc.zár naly lépést tett az újászületés fel, Belafv» 1913 február 2-án fejeződött be a tör­ténelem addig legnagyobb csatája: a sztá­lingrádi csata. Barát és ellenség hónapo­kon át lélegzetvisszafojtva várt választ a kérdésre: „Mi újság Sztálingrád alatt?“ Nemcsak katonai szakértők és politiku­sok, a világ egész közvéleménye is tudta, hogy Sztálingrád fordulópont ebben a háborúban. Rali Suri, arab író akkor írta ezeket a sorokat: i Sztálingrád nemcsak oroszlakta város, mely egy nagy ember nevét viseli. Sztálin­grád nevének hallatára megdobban minden szabadságszerető ember szíve. Sztálingrád ércfal, amely nemcsak felőrli a német had­­­sereget, de megrengeti Berlin falait is. A sztálingrádi ágyúk dörgése visszhangzik Franciaországban, Jugoszláviában, Nor­végiában, a Közel- és Távol-Keleten. A sztálingrádi ágyúk tüze megrengeti a föld minden sarkát. Fellobban Csungkingban, Kína fővárosában, Newyorkban és Lon­donban ... Rómában Mussolini remegve ejti ki a szót: Sztálingrád.* A mai események tükrében még vilá­gosabb, hár a Vörös Hadsereg páratlan győzelme Sztálingrád alatt megindítája volt azoknak a sorozatos diadaloknak, melyeket a Vörös Hadsereg azóta arat. Joggal állapítják meg a katonai szak­értők : »Évtizedekig fogják tanulmányozni tör­ténészek és katonai akadémiák a sztálin­i­grádi csatát­ Azt, hogy tudott a Vörös Hadsereg a védelemből támadásba át­menni, a kezdeményezést az egész fron­ton megragadni, Sztálingrád körzetében 22 ellenséges hadosztályt bekeríteni és —­ azokon kivü­l, akik a fegyvert letették — teljesen megsemmisíteni. Azt, hogy ez a harc mint fejlődött támadássá az összes frontszakaszokon.« (New­ York Herald) Mivel magyarázható a Vörös Had­sereg ekkora, a háború egész kimenete­lére kiható győzelme és a német had­sereg többé helyre nem hozható vere­sége ? A háború­­ első szakaszában a németek azért értek el eredményeket a szovjet­német fronton, mert mint szerződést­­szegő támadó, a váratlan támadással járó kezdeményezés előnyeit élvezhették és teljesen kibontakozott és amellett már háborús tapasztalatokkal rendelkező had­erőkkel támadták meg M. ssováet or<^*Agot­:L. A Szovjetuniónál' »ége hogy véoroha _ JmoKji­­.'.il. __ .ii^át. >iSi.onkiVtri Trífier­zésére állt szinte az egész haditett i«­­lésre teljese­!! átállított európai gazdaság, aminek egyik fontos és a mai háborúban külön­ös_ !! nagyjelentőségű következmé­nye az volt, hogy a német h­adsereg a ■ nfolm­ma­i 4 l>órC­kocsit és rop&2óf^cpet tudott harcbd Yd­ni mint a Vörös Hadsereg. A szovjet gazda­ságnak el kellett érnie és túlszárnyalnia a németeknek haditechnikáját. A legsúlyosabb katonai és gazdasági helyzetben kellett a szovjet rendszernek kiállania a próbát. És­­ kiállta. Kiállta a fronton, kiállta a hátországban, kiállta az ellenség mögöttes területén. Megol­dotta, éspedig egyedül oldotta meg azt a feladatot, melyet a megtámadott többi ország külön-külön és közösen sem tudott megoldani: feltartóztatta a nácik bandita hadát és olyan csapásokat mért, egész német hadigépezetre, hogy ma már ném­et földön, 120 kilométernyire Berlintől üldözi a menekülő német csapatokat.­­ Sztálingrád alatt a németek elvesztették a Stratégiai kezdeményezést. És nemcsak a szovjet-német fronton, Afrikában is A német hadvezetőség Sztálingrád után csaknem az egé­­sz német haderőt a Vörös Hadsereg­­ ellen volt kénytelen bevetni és az összes front­szakaszoké,s a támadó stratégiáról a védelmi stratégiára áttérni. Ennek oka és magyarázata az, hogy a sztálini hadvezetés és a Vörös Hadse­reg győzelmeinek eredményeképpen a né­metek elvesztették azt a katonai előny­ü­­ket, amellyel a Szovjetunió elleni hit­­szegő és váratlan támadásuk következ­tében a háború elején rend­elkeztek. El­használták a hirtelen rajtaütés váratlanság tényezőjét. Megszűnt a had­és viselés feltételeinek az az egyenlőtlen­sége, melyet a német-fasiszta támadás váratlansága hozott létre. Már nem mel­lékkörülmények, hanem állandó­­ tényezők­­ kezdtek hatni: a hátország szilárdsága, a hadsereg erkölcsi állapota, a hadosztályok mennyisége és minősége, a hadsereg fegy­verzete, a hadsereg parancsnokainak szer­vezőképessége. • Mindebben a Vörös Hadsereg kétség­telen fölénye egyre nyilvánvalóbb lett. Sztálingrádnál véglegesen megtorpant a ném­et előnyomulás. Sztálingrádnál meg­kezdődött a német visszavonulás, mely — ha eltekintünk az 1913. évi offenzíva­­kísérletektől, melyek a legnagyobb erő­feszítések­ ellenére hetek, sőt nalpok alatt összeomlottak — azóta tart és egyre köze­­­­lebb hozza a német hadsereget a végső összeomláshoz. A Vörös Hadsereg azzal, hogy szaka­datlan harcban lekötötte és tervszerűen megsemmisítette a német hadosztályo­kat, arra késztette a német ha­dvezető­­séget, hogy elhasználja stratégiai tartalé­kait is és a Szovjetunió szövetségeseinek is időt adott hatalmas hadseregeik meg­szervezésére, valamint arra, hogy a Vö­rös Hadsereggel vállvetve nyugatról és délről is barlangjába szorítsák a német fenevadat.­­A Sztálingrádnál megindult szovjet henger súlya alatt nemcsak a német hadi­gépezet rendült meg, összeomlott az egész Hitler-tengely. Németország zsoldos ál­lamai sorba kidőltek és nemcsak szakí­tottak a hitleri Németországgal, hadat is üzentek neki és­ ma a szövetségesek oldalán vívják szabadságharcukat a fasiz­mus ellen. Magyarország is, amely utolsó­ként tartott ki Hitler süllyedő hajója mellett, fegyverszünetet kötött a Szov­jetunióval és szövetségeseivel és már megkezdte a szaba­dságharcos magyar hadsereg szervezését a közös harcra az emberiség legádázabb ellensége, a fasiz­mus ellen. Ma, két évvel Sztálingrád­ott el le­het mondani, hogy a Vörös Hadsereg nagyszerű győzelmeinek hatása alatt­i fasizmus ellen csatasorba álltak a világ népei és a hitleri Németországot gyón iramban sodorják a végső katonai, gaz­dasági és politikai összeomlás felé. A Vö­rös Hadsereg büszkén vallhatja,­ hogy a demokratikus népek nagy szabadságharcá­nak az élén haladt és halad és ennek a gigantikus küzdelemnek a legsúlyosabb , legdicsőbb feladait maga oldotta meg Joggal mondhatta Sztaí­n 1944 novem­ber 6-i beszédjében : »Most, amikor a hol> védelmi háború a győzelmes befejezéséhez közeledik, teljes nagyságában áll előttem­ a szovjet nép történelmi szerepe. Most mindenki elismeri, hogy a­­ szovjet nép ön­ feláldozó harcával megm­eitette az európai civilizációt a fasiszta pq­­omlovagoktól. Ez a szovjet nép világtörténelmi nagy érdeme.« Kassai Géza Sztálingrádi évforduló s­etailing smaicd ‘ (1943 február 2.—1945 február 2.) Walter J. Seydlitz német tüzértá­bornoknak, a „Freies Deutschland‘* („Szabaid Németország*") c. lap ja­nuár 14-i számában megjelent cikkéből. Második évfordulója van a sztálin­grádi véres összeomlásnak, amely 330.000 főből álló német hadsereg vég­pusztulását jelentette. Én most nem a pusztulás katonai jelentőségéről akarok szólni, hanem arról a napról, — január 8-ról — amikor a parancsnokság el­utasította az oroszok ultimátumát Ezzel 330.000 ember sorsa megpecsételődött A helyzet a következő volt: Éhség és hideg erősen legyengítette a 6. német hadsereget A tartalékok el­­fogytak.­.Az a pár­:alentéktelen cso­­.•ocskát amely rendelkezésünk­re állt ..sm_4sSiercit Esŕrahšinnak­ nevezni.—­ A levegőből való ellátás csődöt mon­dott Sem élelmünk, sem ruhánk, sem lőszerünk. A hadsereg katasztrofálisan legy­en­­gült. Az északi és déli szárnyak ve­reséget­ vereségre szenvedtek. El­képzelni is nehéz volt, hogy a meg­vert német csapatok­ Rosztovtól keletre meg tudjanak állni. Ezt a helyzetet nagyon jól ismerte a Vörös Hadsereg parancsnoksága. Az ultimátummal vé­get akart vetni a felesleges vérontás­nak, miután a harc máris végérvénye­sen eldőlt A 6. német hadsereg pa­rancsnoksága az ultimátumra nem adott választ és ezzel az oroszok ultimátu­mát elutasította. Miért tette ezt? — kérdezhetjük mi ma. Nem értük el még akkor azt a pontot amelyet Clausewitz >A háború­ról« írt híres könyvének 9. fejezetében így jellemez: »Bármily magasra is becsüljük­ a háborúban a bátorságot és hősiességet, mégis van egy pont, amelyen túl a kitartást olyan kétségbeesett ostobaság­nak kell nevezni, amely minden kriti­kán alul áll.« Ma már kétségtelen, hogy az ulti­mátum napján ezt a pontot már elér­tük. A 6. német hadsereg parancsnoka, Paulus marsall mégis azt hitte, hogy helyesen cselekszik, amikor az ultimátu­mot elutasította. Ő ekkor még hitt Hitlernek, aki megígérte neki, hogy újabb csapatokat indít útnak és a skalingrádi hadsereget felmenti. Most már tudjuk magától Paulustól, hogy ha Hitler nem vezette volna félre és nem csapta volna Ifc, akkor egészen más­kép cselekedett volna. Kétség sem fér hozzá, hogy ha Paulus marsall elfogadja az orosz mátimot, a céltalanul feláldozott nők tízezrei menekültek volna P­usZiilSSfől."Az Ojsf SäÄn­na­ í védelmére, akik az elutasították, meg kell állapítanál ekkor ők még nem ismerték fel a ború igazi jellegét és azt sem hogy a háború sorsa már eldőlt, a helyzet egész más. Hitler azóta ve­­reségről vereségig vonszolja a német hadsereget Hitler háborúja már vég­leg elveszett És ami a háború jelle­gét illeti, h­a már­ mindenki tudja, hogy Hitler háborúja rablóháború. Azóta szerzett tapasztalataink alapján meg kell állapítanunk a következőket: Ha Sztálingrádnál nem hagytuk volna magunkat Hitlertől becsapni, sok min­dent megmenthettünk volna, ami azóta menthetetlenül elpusztult. Világos, hogy azt, ami még máig nem­­ pusztult el, csak úgy lehet megmenteni, ha szem­befordulunk Hitlerrel Ezt ma minden tábornoknak, minden tisztnek és min­den egyes katonának tudnia kell. És azt is, hogy ma sokkal könnyebb sza­kítani Hitlerrel, mint akkor volt Hitler azóta vereséget vereségre szenvedett és Hitler ellen széles népm­ozgalom in­dult meg, amiben nemcsak sok katona vesz részt, hanem sok német tábornok is. tAtm Német haláltábor Elzászban Párizsból jelentik: Strasbourg köze­lében élt Elzászt felszabadító francia csapatok német koncentrációs tábort találtak. Ez is egyike volt a német halálgyáraknak­, ahol Elzász és Európa más megszállt területeinek elhurcolt polgárait gyilkolták le. »Elzászi Dachau«-nak nevezték ezt a tábort. Mint Dachauban és Maida­­nekben, itt is modern technikai eljá­rással hajtották végre a gyilkosságo­kat: gázkamrával, krematóriummal. Volt olyan nap, hogy 400 embert vé­geztek ki. 1943 augusztus 10-én 88 asszonyt gyilkoltak meg a gázkamrá­ban. A gázkamra működését három német »professzor« ellenőrizte. A német hóhérok cinikus kegyet­lenségét legjobban mutatja, hogy külön fülkékben, operációs asztalon »tanul­mányi kísérlet« címén kínoztak asszo­­nyokat. A Strasbourg­ városi kórhá­z pincéjében is megtalálták 86 »tudo­mányos kísérlet« közben halálra kín­zott asszony holttestét.

Next