Uj Szó, 1946. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

fM6 május 1, szerda Uj Szó Május elseje a bék­ce és a munk­a ünnepe A Szovje­u­ni­ób­an május elsejét min­­den és­ben állami inn­en­ként ü­nn­eplik il­en. Ez a népek közötti békének, m. alkotó és szabad mun­kának szimbólum­­a. Az em­ber ember általi kizsákmányolásának ilien­szüntetésével, a föld minden g­azdasf­­­áffának és valamennyi termelési eszköz társadalmi tulajdonná változtatásával, a leszteljesebb szabadságijogok biztosításá­­val, valamint a népek barátsáfján fel­­ép­­lő társadalom megvalósításával Szovjetunió a szabad munka és a békés­­ élet örömét ajándékozta a dolgozó nép­­nek. A Szovjetunióban a május elseje a meghódított és biztosított szabadság, az új szocialista társadalom ünnepe. Május elseje érthetők minden jelszavai közelállók és ország dolgozói szá­mára. 57 esztendővel ezelőtt, amikor Csi­­kágó munkásai sztrájkba léptek emberi jogaikért, igazságos ügyük hatalmas együttérző mozgalmat váltott ki. Az ak­­kori nemzetközi segél­yakció kiszélesedett és az igazságosság meg az emberiesség védelme jegyében évről évre megújuló tömegfellépé­ssé változott. Május elseje alapja, a kizsákmányolás, tól és elnyomástól mentes munka álma, összemberi gondolatot testesít meg. A munká­smozgalomból nőtt ki és így a leg­­szélesebb néptömegek reménységét jut­­tatja kifejezésre. A proletariátus, mint az az osztály, amely leginkább érzi a ki­­zsákmányolás és elnyomás átkát, legma­­gasabbra emelte a reakció sötét erői el­­len folytatott harc zá­szlaját s legkövet­­kezetesebb harcosa lett a demokrácián és békén felépülő új társadalomnak. Attól az időtől kezdve, amikor a fasiz­­mus a népek békéje és szabadsága ellen tört, különösen fontossá lett valamennyi haladó erő egysége. Csak az egyes or­­szágok népeinek egysége és a szabadság, szerető népek szoros együttműködése menthette meg a civilizációt a fasiszta barbárság és zsarnokság fenyegető ve­szélyétől. És a népek megértették ezt a borparancsot. Az együttműködés létre­­jött és végül is diadalmaskodott a fasiz­­mus fölött. A Szovjetunió rendkívül fontos szere­­pet játszott a szabadság­szerető népek fasisztaellenes koalíciójában. A Szovjet­unió volt már a háború előtt is a béke ügyének legkövetkezetesebb védelmezője és harcosa. Minden erejével a megtáma­dott szabadságszerető népek védelmére sietett. Ma már mindenki előtt világos, hogy a második világháború borzalmait el lehetett volna kerülni, ha a nagy de­­mokratiku­s hatalmak követik a Szovjet­­unió által mutatott utat és nem tesznek engedményeket a fasiszta támadóknak. Mikor azután a fa­sizmus felgyújtotta a világot, a Szovjetunió felfogta a legsú­­lyosabb csapá­sokat és ezzel lehetővé tette, hogy a többi demokratikus hatal­­mak összefogják erőiket és felkészülje­­nek a döntő ö­s­szecsapásra. A Szovjetunió világnézeti téren is a fasizmus legkövetkezetesebb ellenfelének bizonyult. A faji és nemzeti gyűlölet fasiszta ideológiájával saját eszmevilá­­gát szegezte szembe, amely a népek jo­­gainak, egyenjogúságának és független­­ségének kölcsönös megbecsülését vallja. A gyilkos fasiszta leigázás politikájával szemben saját, igazi demokrácián és sza­­badságon felépülő élő valóságának szem­­léltető példáját tárta a világ elé. A Szov­jetunió azért játszhatott vezető sze­­repet a fasisztaellenes koalícióban, mert saját határai közt már megvalósította a következetes népi demokráciát. A fasizmus széttörése a demokrácia felvirágzását vezette be. Világszerte min­­denütt folyamatban van a demokratikus átalakulás. Számos országban, mint Ma­­gyarország, Lengyelország, Románia, a népek történelmük során először jutot­­tak szabadsághoz s most építik demokra­­tikus jövőjüket. Az Egyesült Nemzetek szervezetének megalakítása, a szakszer­­vezeti világegység megvalósítása, amely 5# ország 66 millió szervezett munkáját tömöríti soraiban, valamint a demokra­­tikus erők világszerte fokozódó aktivi­­tása, aminek az angol és a francia vá­lasztások szolgáltatják fényes bizonyíté­­kát — mindez amellett szól, hogy a né­­pek el vannak tökélve a meghódított sza­­badságjogok és a világbéke megvédel­­mezésére. A második világháború után ugyan, olyan szükség van a haladó erők egysé­­gére, mint bármikor azelőtt. A fasizmus erőit szétverték, de eszmeileg még nincs ■ megsemmisítve. A reakciós erők egyre ■lorgolódnak és a­ népek demokratikus szabadságjogai ellen emelik kezüket. A demokratikus egység ilyképpen a béke és a haladás legfőbb biztosítéka. A de­mokratikus erők egysége és a reakció ellen folytatott erélyes harc nélkül le­­hetetlen tartósan biztosítani a világ bé­­kéjét. A Szovjetunió a második világh­áb­orú után is következetes békepolitikát foly­­tat. Az országon belül tovább folytatja nagyszabású építőmunkáját. Ennek a há­­borús pusztítások helyreállítását és a szocialista népgazdaság további giganti­­kus kibontakozását szolgáló új ötéves terv szolgáltatja mindennél m­­eggyőzőbb bizonyságát. A szabad népek szabad munkáján felépülő szovjet társadalom az új ötéves terv megvalósítása után még hatalm­­asabb lesz s így még hathatósab­ban járulhat majd hozzá a tartós béke és a d­em­­okratikus biztonság ügyének védelméh­ez, mint bármikor. A Szovjetunió hatalma a világbéke legfőbb tényezője. Ez lelkesíti világ­­szerte a demokrácia legőszin­tébb harco­sait. Ez fékezi világszerte a reakció erőit. A Szovjetunió május elsejei ün­­nepe ilym­­ódon egybeforr a béke és a demokrácia más országokban élő harco­­sainak május elsejei ünnepével. SZ. SZAMOJLOV 8 A győzelmes szocializmus országában 4 nagy népünnep A Csemles-óceántól a Kárpátokig, a Keher-tengertől a Fe­kete-ten­gerig ünn­ep­li a Szovjetunió csaknem 200 millió lelket számláló nagy testvéri családja a Máju­s Elsejét. Az egész határtalan szovjet föl­­dön, amely két­száznegyvenszerese Ma­gyarország területének, nem találunk ezen a nap­on egyetlen kis sarkot, ahol az emberek szemében örömtűz ne égne, ahol ne vigadnának és ne dalólnának. Négye­sztendős szörnyű­séges, minden eddiginél borzalmasabb és vérengzőbb háború után, a­­ szovjet nép az őt jel­lemző lemdlü­lettel ma ismét megünnepli Május Elsejét. Hatalm­as, sehol nem lá­tott nép­tü­ntetések töltik be a mai nap a szovjet városok és falvak uccáit meg tereit. A győzedelmeskedő szocializmus­­ or­­szága­­ dicsőséégtől Ixmragyogva ünnepli a dolgozó emberiség eme ünnepét, amely dicső­ség örökké fényleni fog és soha el nem homályosul. Ő az, a hősies szovjet nép, amely életre-halálra harcolt a bűzlő és az egé­s­z világot felfalni készülő fasiszta szörnyeteggel és megakadá­­lyozta, hogy az évszázadokra szólóan sö­­tétségbe és rabságba taszítsa az emberi­­séget. És ezen az örömteljes és dicső napon jólesik beszélni a nagy népről, amely a földkerekség leghatalmasabb ál­­lamát, legélepjáróbb demokráciáját meg­­teremtette, amely a cári birodalom rom­jain felépítette a szo­cialistá­kat; arról a népről, amelyhez társadalm hasonló sem a harcban, sem a munkában nincs sehol... Az értelem, az igazság és a szabadság robogója alatt Nem­sokára huszonkilenc esztendeje le­sz annak, hogy az orosz nép Lenin és Sztálin Kommunista Pártjának vezetése alatt felemelte a vörös zászlót a világ fölé, az értelem, az igazság és a szabad­ság zászlaját. Ádáz ütközetekben védel­mezte meg jogát arra, hogy felépítse a kommunizmus világossággal és napfén­­­nyel beragyogott h­atalmas épületét, ahol nincs helyük az élősdieknek és semmitte­vőknek,­ ahol minden ember valóban bol­dog és örömteljes életet élhet. A legyőzött orosz burzsoázia, a kül­földi reakciósok aktív támogatásával megkísérelte vérbefojtani a fiatal szov­­jetköztárs­aságot. De a­­ szovjet nép hal­latlanul nehéz feltételek között kegyet­­lenül megverte ellenségeit. Ennek ellenére a világ minden orszá­gában megmaradt a burzsoáziának a rá­­galmazá­s mérgezett f­eg­yvere. Napról napra, esztendőről esztendőre el is köve­telt mindent, hogy befeketít­se és megrá­­galmazza a Szovjetuniót a világ dolgo­zóinak személyén. A munkások és pa­­­rasztok első szocialista államára szórt rágalmak ,szennyes é­s bűzlő áradata m­eg­­töltötte az ú­jságokat, a folyóiratokat, a könyveket és az étert. A reakciósok min­­den eszközzel vad me­séket és rémhíre­ket igyekeztek fejébe a szovjet beleverni a néptömegek rendről, a kapitali­sta járom alól felszabadult Oroszor­szágról. Miért volt szük­sége minderre a reak­­ciós burzsoáziának ? Azért, hogy orszá­gaik népei ne kövessék Oroszország dol­­go­­­in­ak példáját- Azért, hogy a nép­­ tömegek,­­.m­elyt­k a földön minden gaz­dagság létrehozói, ne rázzák le nyakuk­­ról a földbirtokosokat és kapitalistákat, a­­ért, hogy a semmittevők az egyszerű munká­semberek rovására örökké bőség­­b­en és örömökben dúskálhassanak. A második világháború éveiben fel­­emelkedett a világon az orosz, a szovjet ember hatalmas alakja. És ekkor a vi­­lág minden sarkán megláthatták, milyen ez az ember, akit annyit rágalmazott a világ valamennyi országának burzsoá­­ziája, milyen művet hozott létre. Száz meg százmillió ember esett ámulatba és elragadtatásba az általa véghezvitt hős­­tettektől. »... értelme világos, jelleme állhatatos és türelmes« — mondotta az orosz népről korunk legnagyobb államtétTja, Sztálin. Rettenetes a szovjet nép, ha haragszik. De nagylelkű és egyszerű, nem bo­sszú­­álló, nincs benne gyűlölet más népekkel szemben. Képes minden áldozatra, a ha­­lálra is, hogy az igazság diadalmaskod­jon a gonosz fölött, hogy megvédelmezze szülőföldjét, annak becsületét és szabad­ságát. Ki előtt ne volna ismeretes a Szovjet­unió nagylelkűsége azon országok iránt, amelyek népei rágalmaktól félrevezetve és fasiszta kormányaik által elárulva, a hitlerista Németország oldalán fegyveres kézzel támadtak a világ első szocialista állama ellen? A szovjet állam napról-napra átalakul A­­ Szovjetuniót Május Elsején ezer meg ezer kilométeres területen épitőállványok borítják, úgyszólván mindennap megvál­­tozik a földgolyó egyhatodának arculata, ahol a dolgozóik saját sorsuk irányítói, ahol ismeretlen egyik emb­ernek a másik ember által történő kiz­sákmányolása. A negyedik ötéves tervet sikeresen ülte­tik át az életbe. A szovjet emb­erek olyan éls­entság­­al, olyan ák­kal,stí>san és hősiességgel roha­mozzák az új ötéves terv­e­nt amilyennel a hálmrú maga­slatait, folyamán a b­arotereken a városokat és magaslatokat roha­moz­ták. Ma a tüntetők végtelen tö­­mege nem kevés olyan zászlót visz ma­gával, amelyre az üzemeknek, kolhózok­­nak, körzeteknek és városoknak a május elsejét megelőző szocialista verseny fo­­lyamán elért eredményei vannak feltün­tetve. Ehh­ez hasonló nem volt, nincs­­ el­­ sem gondolható más országokban. Ilyen ön­feláldozó módon csak olyan­ nép dolgoz­hat, amely tudja, hogy nem a kizsákmányolóknak, hanem a maga szá­mára dolgo­zik. Csak az ilyen nép képes a terveit ne­mcsak teljesíteni, hanem túl is­­ szárnyalni. A hitlerista agitátorok, a minden hájjal megkent reakciósok kény­­szermunkán­ak igyekeztek feltüntetni a szabad nép h­italmas megmozdulását. Ma már nyilvánvaló, hogy ez aljas hazug­­ság. Ki hinné ma el azt a hazugságot, hogy a szovjet emberek Sztálingrád és ]>ningrád hősei, akik porba döntötték a fasiszta Németországot, rabszolgamódra dolgoznak? Ami a szovjet em­b­ereket illeti, csak mosolyognak a fasiszta népánrítók go­­nosz meséin. A szovjet emberek új szo­cialista gondolkozásmódját érzékelteti a következő példa. A Kuznyecki szén­­medence Jaroszlavszkijról elnevezett bá­­nyájának vájára, Alexander Kiszelev tudomást szerzett a Donce.me<lenee ifjú­munkás v­ájárnőjének, Nikolaja Lakicse­­vának kimagasló tem­etési rekordjáról és elhatározta, hogy túlhaladja azt. Ki­­szelov gondosan készítette elő a munka­helyet. Mindent a legkisebb részletekig alaposan átgondolt. Mikor a munka szer­­vezésével il­y módon­ elkészült, április 19-én 2510 százalékig teljesítette a napi termelési normát s ezen az egyetlen na­pon mintegy háromezer rubelt keresett. Talán Kiszelevet kényszerítették arra, hogy ilyen munk­agyőzelmet arasson? Ép­­pen ellenkezőleg. Százezer meg százezer Kiszelevhez hasonló dolgozó él a Szovjet­­unióban. Hősies munkájukkal szülőföld­jük boldogságán és felvirágzásán dolgoz­nak. A világ minden népének békéjéért A Szovjet Szövetség a m­ásodik világ­háború folyamán hét millió embert vesz­tett, vagyis annyit, mint Magyarország egész lakossága. Szovjetoroszország leg­­jobb fiai az igazság diadalmaskod­ásáért adták oda életüket; elpusztultak, hogy az emberiséget megszabadítsák a hitle­rista pesti­stől. A szovjet embereknek szüksé­gük van a békére, hog­y fol­ytathassák a kommunizmus dicső épületének éin­tését. Ezért ragyognak a Szovjetunió városai­nak és falvainak vörös tábláin ma a Kommunista P’árt Központi Bizottsága Május Elsejei felhívásának szavai: »Vi­lág dolgozói! Harcoljatok a fasizmus megsemmisítéséért! Leplezzétek le reakciósokat és a fasiszta hivalkodókat,­­ akik az ellenségesked­és magvát vetik el a népek között! Álljatok őrt a béke ügye fölött!»' .­­ Az egész­ világon tudják, hogy ma a moszkvai Vörös téren mint hatalmas óceán hullámzanak az ujjongó néptöme­­gek. A Lenin­ mauzóleum tribünjén har­­cos társaitól körülvéve ál­l a Szovjet­­unió népei elött legdrágább ember­e Sztálin­. Kedvesen és szerető a­paként ü­d­­vözli a hősi népet, a szovjet nép pedig lelkesen nagy vezérét üdvözli. •2­­ ó múló szovjet ember szorosan z­árkó­­ik fel a Kommunista Párt és a kormány mögött, amely mutatja a dicső jövőbe vezető utat. V. TYERENTYEV a Vörös Hadsereg gárdaőrnagy» Halalmas tömegek vonultak­ fel a m­o­szkvai Vörös térre május elsején

Next