Uj Szó, 1946. június (2. évfolyam, 122-144. szám)
1946-06-01 / 122. szám
iMp június 1 szó ül bat Uj Szó3 Repülőgép a geológia szolgálatában Sem vadász, sem turista nem kapaszkodott még fel soha az Alai hegylánc ama égigérd csúcsaira, amelyek a Fergáni völgy déli oldalát szegélyezik. Örök jég, szakemlékek, sziklatömbök, ameddig szem ellát. De ezeknek a zordon hegyeka nők méhében becses fémek, kiadós széntelepek meg kőolajforrások várnak felfedezésre és feltárásra. Ám hogyan jussanak el felfedzésükhöz és feltárásukhoz? Sok mindennel kísérleteztek a geológusok, míg végül egyiküknek merész ötlete támadt. A hegy közelében repülőteret rendeztek be ,és különleges szerkezetű repülőgépen kezdték el a földtani kutatásokat. Lenn a völgyben negyven fokon felüli hőséget mutat a hőmérő, de a repülők prémbundába burkolóznak. A magasban olyan hideg van, hogy a lélegzéstől zúzmara telepedik a bunda felhajtott gallérjára, így szállnak fel napról napra az »Aerogeologia« jelzésű repülőgéppel. A gép SOO—1000 méter átlagos magasságban mintha szántana, egyenes, párhuzamos vonalakban repüli be a hegyoldal meghatározott szakaszát. A légi fotográfus az egész idő alatt forgatja speciális filmező készülékét. A talaj egyetlen pontjának sem szabad hiányoznia a felvételről, sőt minden talpalatnyi földet legalább négyszer kell lefényképeezni. A felvételeket azután egymás mellé helyezik, miáltal az egész hegyoldal pontos fényképtérképét nyerik. Ennek a térképnek gondos tanulmányozásával a tudósok összeállítják a geológiai térképet, amelyre megközelítő pontossággal fel tudják rajzolni, hogy hol lehet a siker legtöbb kilátásával érc, kőszén, kőolaj, vagy egyéb ásvány után kutatni. Repülőgép? Légi katasztrófa? Egy alkalommal a Fergáni völgy egyik lakótelepének közelében nagy riadalom támadt. Az emberek kirohantak a házakból. Az iskolában félbeszakadt tanítás és az üzbég iskolás gyerekek taanítójukkal együtt a folyóra tódultak. lepülőgép zuhantts #Légi katasztrófak A község felett repülőgép keringett, amely mindig alacsonyabbra és alacsonyabbra ereszkedve végül is a házak felett berregett, pilótája pedig valami ejtőernyős tárgyat dobott ki. Az ejtőernyő még el sem érte a földet, amikor valahonnan, nagy porfelhőt verve kis kék automobil bukkant elő és robogott arra a helyre, ahová a repülőgépről kidobott csomagnak le kellett esnie. A gépkocsiból fiatal, törékeny nő ugrott ki, még a levegőben elkapta a lassan ereszkedő csomagot és gyorsan kibontotta. A geológiai kutatást végző repülőgép felvételei voltak benne. A így történik ez minden felszállás után. repülőgép utasai rádiókapcsolatban állanak a tudományos kísérleti állomással. Pontosan megjelölik a helyet és az időt, ahol a repülőgépnek és az automobilnak a felvételek továbbadása céljából találkozniok kell, akkor azután a fényképanyagot ejtőernyőn egyszerűen kidobják a repülőgépből. A felvételeket rövidesen térképszerűen is feldolgozzák s a geológusok hátizsákkal, iránytűvel, csákánnyal meg kalapáccsal elindulnak a turistaútnak is beillő felderítő munkára. Átkutatják a fényképen alkalmasnak talált területet, mintákat visznek magukkal, jelzéseket álítanak fel. A felvételek egy példánya az egész országból Moszkvába jut el, ahol a Ka Ingái nocában a Geológiai Intézet tudósai veszik még gondosabb vizsgálat alá. Egynapi fényképezés a tudósok számára hetekre szóló munkát jelent. Itt készítik el a repülőgépek felvételeiből a szárazföldön kutató geológusok ellenőrző adataiból, más adatokkal is egybevetve és ellenőrizve, a szovjet ország geológiai térképét. A kis „Aerogeológia“ repülőgép Kazahsztánban a Bet-Fak-Dala sivatag egyre fehér folt még a Szovjetunió geológiai térképén. De már hozzákezdtek megrohamozásához. 1945 őszén a megjelent a kis BeLPak.Dala fölött is »Aerogeológiac jelzésű repülőgép. A gépben egy öreg leningrádi tudós ül, Dimitrij Ivanovics Jakovlev professzor, a geológia tudományának doktora. Ennek a sivatagnak vízre van szüksége, ha elegendő víz volna, buján földelő legelővé vagy termőfölddé változhatna. Ezt tudja az öreg professzor és hiszi, hogy meg fogja találni a vizet. 8 röviddel utóbb meg is találta. Bebizonyította, hogy a Tyan-San hegység patakjai a Bet-Pak.Dala pusztaság izzó homokja alatt folynak. Csak fel kell őket szabadítani és a felszínre kell kényszeríteni, hogy a sivatag virágzó rétté változzon. A sivatag szélén szovhózt létesítettek a karakul-juh tenyésztésére. A Szovhózpák üzbég nevet adtak: Ucs-Aral. Itt találkozott össze Jakovlev professzor az Összszövetségi Légifotogeológiai Expedíció vezetőjével, F. A. Buchaneviccsel. A fiatal tudós a moszkvai egyetemen tanult. A földrajzi fakultás elvégzése után Buehanevics a légi fényképezésnek szentelte magát. Két évet töltött a fronton, ahol ugyancsak hasznát vette szaktudásának. Jelenleg a tizenkilencedik Légifotógeológiai Expedíciót vezeti. Antilop nézi a repülőgépet így találkozott a Bet.Pak-Dala szegélyén két szovjet tudós. Éppen most készülnek arra, hogy közös felderítő útra induljanak a pusztaság fölött. A repülőgép minden pillanatban felszállhat. De hirtelen óriási forgószél kerekedik. A felkavart por eltakarja a napot. A gépet alaposan le kell kötözni a levert vascsövekhez, hogy az orkán magával ne ragadja. Másnapra a szélvihar elült és felszállhattak. A pilóta sohasem volt még ezen a vidéken, így iránytű segítségével repültek a Kamkali-Kul tó felé. A sivatag közepén, egy oázis mellett, időjárásjelző állomást létesítettek, amely naponta rádió útján továbbítja jelentését. Ide akartak eljutni. Mivel azonban az előző napi orkán megismétlődésétől tartottak, jókora csomó vascöveket vittek magukkal, amikhez a gépet szükség esetén oda lehet kötözni. Ezek a vascövekek azután alaposan megtréfálták őket. A nagy vastömeg maga felé irányította a delejtett úgy, hogy már három órája repültek, benzinük is fogytán volt s az oázisnak még mindig nyoma sem mutatkozott. Lassan leereszkedtek egy kis térségre, amelyen vad antilopcsorda tanyázott. Az állatok egyáltalán nem rémültek meg. Mintegy háromszáz méter távolságból mereven figyelték a repülőgépet. Miután a helyzetet megbeszélték és a cövekeket kirakták a gépből, ismét a levegőbe emelkedtek. Útközben ezüssitöe fényben csillogó hatalmas medencét fedeztek fel: egy kiszáradt sós tó medrét. Most már rövidesen elérték a Kamkala Kultavat, ahol elég benzin is volt a visszarepülésre. A tervezett fényképezés és mindenfajta anyaggyűjtés után szerencsésen vissza is jutottak az Ucs-Aral szovházba. * 1946 tavaszán még nagyobb arányokat öltött a légi kutatótevékenység. Nagyszámú felderítő csoport indult ki egy,egy komoly tudós vezetésével a Bet_Pak-Dala teljes feltárására. Az új ötéves terv első évében be kell fejezni az egész 210 ezer négyzetkilométer kiterjedésű sivatag lefényképezését. Erre a célra négy repülőgépet bocsátottak a tudósok rendelkezésére. A Szovjetunió egyéb vidékein tizenegy csoport működik az ország természeti kincseinek feltárása érdekében. Ezeknek a légi geológiai expedícióknak felállítását a szovjet kormány még a Honvédő Háború folyamán határozta el s már akkor útnak indultak egyes csoportok. A háború győzelmes befejezése után a kutatás természetesen egyre nagyobb lendületet vesz és nagyban támasztja alá a Szovjetunió mérték, gazdasági életének további felvirágzását. O. POPOVA Szeretem írta «^ANOA VASZILJEVSZKA Fordította: Makai Imre 17 — Hogy-hogy utaznii — Rendesen, ahogy utazni szokás. Vonatra ülni és utazni, no. Voroncov hallgatott egy percig. — Hosszabb időre, Mária? — Nem, minek utaznék hosszabb időre? Éppen csak oda akarok menni és körülnézni. Egyetlen egyszer szétnézni. Érted, egyetlen egyszer szétnézni! — Azt gondolod, ez használni fog? Semmit se gondolok. Honnan is tudhatnám? Lám, azt mondottad: mindig, ha szükség lesz rá... nos, nem tudnád most az egyszer elintézni ezt felesleges faggatódzás nélkül? Nekem beszélnem kellene az igazgatóval... De nem bírok... így hát ha te... Voroncov elgondolkozott egy pillanatra. — Ezt el lehet intézni. Úgyis el kell utaznom felülvizsgálni egy kórházat. Emlékszel? Ezzel az értesítéssel kapcsolatban beszéltem már erről. Ez a legközelebbi állomás Berjozovka után. Elutazunk... — Okvetlen... veled? Egyedül akarok szétnézni. Teljesen egyedül! — Ne izgasd magad, Mária. Együtt utazunk el, te Berjozovkánál kiszállsz, visszafelé jövet felveszlek. Nekem elég egy nap, valószínűleg neked is. Azt mondják, Berjozovkát teljesen szétrombolták. — Nem tudom, semmit sem tudok. A magam szemével akarom látni. Az órájára tekintett. — Menni akarsz még valahová, Mária? — Nem... De te már bizonyára menni készülsz. — Persze, hogy megyek. Ma nem valami kedves vagy hozzám. — Általában nem igen vagyok kedves. És nem is akarok kedves lenni. Semmi okom sincs rá, hogy kedves legyek. — Velem? — Se veled, se senki mással... És egyáltalában... . — Viszontlátásra, Mária. Remélem, a jövő héten sikerül majd nyélbeütni a dolgot, ha már egyszer annyira akarod. — Akarom, igen. Régóta akarom. Szerintem nincs abban semmi különdnős, ha az ember leruccan Berjozov * kára. — Persze, persze. Nincs benne semmi különös. Csak... mi szükség van rá? — Oh! — No, rendben van, bocsáss meg, Mária. Minden jót! Mária kikísérte az előszobáig, aztán hamar visszament a szobába. Még két-három perc és elkésett volna. Bekapcsolta a rádiót. Oh, a háború alatt hányszor nyitotta már ki készülékét és hallgatta, nem szívta magába, — mohón, mint az éltető levegőt — amit a bemondó felolvasott! — Csapataink támadásba mentek át és elfoglalták... Helységnevek következtek. Lehányta szemét és feszülten _ _ figyelt. Nemrég még minden hadijelentést úgy fogadott, mint Grisatól jövő üdvözletét, Grisa üzenetét.^ Grisa mindegyik helységben _ járhatott, amelynek nevét felolvasták. Biztosan ő foglalta el ezt vagy azt a falut, ő tört be ebbe vagy abba a városba, ő karolta át az ellenség szárnyát, ő gyalogolt erőltetett menetben, ő indult rohamra, ő semmisítette meg az ellenséget, ő ejtett foglyokat, hadizsákmányt. A győzelmi induló Grisának szólt. Grisának küldötte üdvözletét a székesfőváros, Moszkva, az ágyúdörgésben, a „színes rakéták ragyogásában, a győzelmi mámorban és boldogságban... Falvak, községek, állomások... Aztán megint. Csakhogy most ezek a nevek nem a Grisa üzenetét, nem az ő üdvözletét hozták, nem az ő boldog hangja szólt belőlük, mely nemrég a mérhetetlen távolból is ideszállt hozzá. Ez a hang nem volt többé. Grisa már nem indult rohamra, nem nyomult be egy városba sem, nem szabadított fel falvakat, nem nyomult előre erőltetett menetben. Nem ő semmisítette meg azokat az ellenséges tankokat, amelyekről a hadijelentésben szó esett, nem ejtette foglyul azokat a németeket, akiket most számolnak össze, nem ő zsákmányolta azokat az ágyúkat, melyekről most beszél a rádió. ( Folytatása következik.)