Uj Szó, 1946. szeptember (2. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-01 / 196. szám
2 Uj Szó 1946 szeptember 1, vasárnap Molotov ir beszéde a Romániára, Magyarországra, Finnországra és Bulgáriára vonatkozó gazdasági kérdésekkel kapcsolatban Elnök Úr! A szovjet delegáció köszönetét fejezi ki azoknak a delegációknak, melyek a jugoszláv és néhány más küldöttséghez hasonlóan teljes mértékben támogatják a külügyminiszterek tanácsának a jóvátétel kérdésében tett javaslatait, összegezzük a lefolyt vita eredményeit! A kérdés fontossága A szovjet delegáció nagy jelentőséget tulajdonít a jóvátétel kérdésének. Országunkba a háború idején többmillió fasiszta katona tört be: Németországnak és csatlósainak seregei. A fasiszta hadak okozta rombolások nyomaival lépten-nyomon találkozhat az ember a Szovjetunió egész nyugati és déli vidékén. Most az egész szovjet nép nekigyürkőzött, hogy eltakarítsa ennek az ellenséges betörésnek és pusztításnak nyomait. Amint a Honvédő Háború alatt a Szovjetunió népei a nagy Sztálin körül tömörültek és diadalmas harcot folytattak a behatott megszállók ellen, úgy most is immár második éve önfeláldozóan építik újjá országukat nagy vezérük, Sztálin irányítása alatt. Óriási feladatok állnak előttünk: újjá kell építenünk iparunkat, mezőgazdaságunkat, közlekedésünket, szétrombolt városainkat, falvainkat. Most minden szovjet ember ezzel az újjáépítéssel van elfoglalva, hősies és grandiózus munkát végez, hogy helyreállítsa üzemeit, gyárait, villanyfejlesztő telepeit, vasútjait stb. A szovjet emberek milliói, tízmilliói öntudatosan dolgoznak, hogy teljesítsék és túltejesít■sék hazájuk gazdasági megújhodásának és fellendülésének új sztálini ötéves terütevét. Ilyen körülmények között a jóvátételnek nem kis jelentősége van, mert bizonyos morális elégtételt szolgáltat népünknek, amely nem nyugodhat bele abba, hogy azok az országok — melyeknek hadaseregei sok hónapon keresztül önkényt gyakoroltak és pusztításokat végeztek a Szovjetunió területén — büntetlenek maradjanak és ne vállalják magukra az anyagi felelősségnek legalább bizonyos részét a szovjet nép rovására okozott rombolásokért. A Szovjetunió népei rendíthetetlenül hisznek abban, hogy ezeket az új, hatalmas feladatokat, melyeket az ország technikai megújhodási és gazdasági újjáépítése terén magunk elé tűztünk, meg lehet valósítani. Maga a szovjet állam úgy van felépítve, a dolgozó tömegek olyan, mérvű támogatását élvezi, élén olyan nagy vezér áll, hogy teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy az újjáépítés ügye megbízható kezekben van és helyes úton járunk. .Arra törekszünk, hogy az új ötéves tervet sokkal rövidebb idő alatt teljesítsük, mint eredetileg terveztük és szilárd meggyőződésünk, hogy országunk hamarosan még hatalmasabb, még nagyobb feladatok megvalósításához foghat, mint amilyeneket a háború előtt teljesített. Természetesen arra törekszünk, hogy minden akadályt és nehézséget elhárítsunk utunkból. Ha a jóvátétel kérdése a békeértekezleten olyan fordulatot venne, melynek következtében még a Szovjetunió legfontosabb jóvátételi igényeit sem teljesítenék, melyeket már a békeszerződés-tervezetekben is elismertek, ez felbecsülhetetlen kárt jelentene a szovjet népnek. A szovjet delegáció arra hogy megvédje országának törekszik, jogos és igazságos érdekeit. Mi továbbra is erre fogunk törekedni, habár ez néha nem tetszik egyeseknek, akik nem képesek megérteni a legegyszerűbb dolgokat sem, amikor más népek érdekeiről van szó. Válasz ez ausztráliai delegáció védelmezőinek A bizottságban kétszer is felszólalt a glag delegáció képviselője és megjegyzéseket tett az ausztráliai módosító javaslatokkal kapcsolatban, próbálta megmagyarázni álláspontját. A görög delegátus több ízben hangsúlyozta, hogy nem szabad túlságosan megterhelni jóvátételi fizetésekkel azokat az államokat, amelyek felelősek az agresszióért, de ugyanaz a görög delegátus, mint ismeretes, a kis Bulgáriától sem több, sem kevesebb, mint milliárd dollár, azaz pontosabban mondva 985 millió dollár jóvátételt követel. Ezt az összeget teljesen a légből kapták és ez nem bizonyít mást, csak azt, hogy a görögök nagy étvágyat éreznek idegen javakra. Ebből ugyancsak kiderül az is, hogy a görög delegátus ellentmondásba került önmagával, amikor egyfelől azt állítja, hogy óvatosan kell megállapítani a jóvátételi fizetések összegét, másrészt viszont ilyen egészen meggondolatlan és könnyű mű követeléseket támaszt szomszédjával szemben. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a görög delegáció semmi kifogást sem emelt az ausztráliai delegáció javaslatával szemben, ami nagyon jellemző a görög álláspontra. A kanadai delegáció kijelentette, hogy a konferenciát megelőzőleg helyeseknek tartotta a Külügyminisztereik Tanácsának határozatait és csak itt szerzett tudomást a lengyel delegáció egyik megjegyzéséről, melynek eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy okvetlenül támogatnia kell a jóvátétel kérdésében létesítendő bizottságra vonatkozó ausztráliai javaslatot, önök nagyon jól tudják, a lengyel delegáció sokkal hamarább visszavonta azt a bizonyos megjegyzést, mintsem a kanadai delegáció támogathátta volna. Nem tudom, hogy most mit csinál a kanadai delegáció, de az biztos, M. ... ... . . a kanadai delegáció álláspontját némely vonatkozásban az állhatatlanság jellemzi, valamint az a készség, hogy egyik lóról gyorsan átnyergeljen a másikra. Két esztendővel ezelőtt, amikor a fegyverszüneti szerződések előkészület alatt álltak, sőt még tegnap is, egészen a jelentéktelen lengyel módosító javaslat beterjesztéséig, helyesnek tartotta a Romániától követelt jóvátétel mértékét és a jóvátételi fizetések megállapított rendjét. Kiderült, hogy erre a megegyezésre most már nem lehet támaszkodni és a kanadai delegáció — mely, amint megfigyelhettük, a jóvátétel kérdésében rendkívül következetlen magatartást tanúsított — most igyekszik kijutni abból a kényelmetlen helyzetből, amelybe beleesett. Itt egész sor megjegyzés hamigzott el az én előző felszólalásomra vonatkozólag s most ezekre a megjegyzésekre akarok válaszolni. Számos újságban olyan vélemények láttak napvilágot, melyek szerint állítólag a szovjet delegáció nem akarja megengedni a Sajtó képviselőinek, hogy a konferencia és a bizottságok ülésein jelen lehessenek. A szovjet delegáció erre azt válaszolta, hogy ez nem más, mint hazug mendemonda, mely egyáltalán nem felel meg a tényeknek. Mi örülünk annak, hogy a sajtó képviselői jelen vannak bizottságunk ülésén. Mi örülünk annak, ha mind az ausztráliai, mind a szovjet delegációnak a jóvátétel kérdésében elfoglalt álláspontját helyesen és tárgyilagosan világítja meg a világsajtó. Nem kell félni attól, hogy a sajtó foglalkozni fog és foglalkozik is a konferencián megvitatott lényeges kérdésekkel, nem kell félni attól, ha tárgyilagosan megírják, miben áll az egyik, miben áll a másik delegáció javaslata erre vagy arra a fontos kérdésre vonatkozólag és milyen ellenvetéseket hoznak fel ezekkel a javaslatokkal szemben. Ez csak hasznos lesz, mert elősegíti a dolgok tisztázódását, eleve megakadályozza mindenféle hazug mendemonda és korholmány terjesztését, melyek csak zavarnák az embereket abban, hogy tisztán lássák a tényleges helyzetet. Az ausztráliai delegáció azt mondja, hogy elvben a jóvátételi fizetések mellett foglal állást. De emlékszünk rá, hogy miben áll az ausztráliai delegáció javaslatának a lényege. Ezek a javaslatok a valóságban a jóvátételt a semmivel akarják egyenlővé tenni. Ez körülbelül olyanformán hat, mintha valaki barátságosan székkel szomszédját s amikor az le akar kínálja ülni, akkor csupa tréfából ki akarja húzni alóla a széket. Iyen esetekben nem ajánlatos, hogy az ember meghízzon barátjában, hanem sokkal jobb, ha körülnéz, hogy ne váljék a tréfa áldozatává. Éppen ezért a mi véleményünk az, hogy egyik vagy másik javaslatnak a lényegét nem aszerint kell megítélni, hogy milyen szavakba van csomagolva, hanem a tulajdonképpeni tartalmát kell elemezni és ebből a tartalomból kell levonni a megfelelő következtetéseket, még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik. A jóvátétel és a nemzetgazdaság újjáépítése Elhangzottak itt olyan megjegyzések is, hogy mi túl sokat foglalkozunk a jóvátétel kérdésével. A szovjet küldöttség ezzel nem érthet egyet. Megértem, hogy Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok képviselőit nem érdekli annyira mondjuk a Romániával kötendő békeszerződés tervezetének 22. szakasza, — mely a jóvátételi kérdéseket foglalja magában — mint a 28. szakasz, mely arról szól, hogy az Egyesült Nemzeteknek »jogukban áll visszatartani, felszámolni,ésgry bármily más módon igényelni, illetve lefoglalni« a román állam és a román alattvalók vagyonát, melyek ezen országok területén tálálhatók. Az ő számukra ez természetesen lényegesebb kérdés. De kérdem, ki akadályozhat bennünket abban, hogy síkraszálljunk államunk igazságos és törvényes jogaiért. Térjünk a tárgyra. A Szovjetunióban — mint önök is tudják a beterjesztett okmányok alapján — az idegen megszállók a háború alatT 31 ezer 850 ipari vállalatot pusztítottak el, ezek között sok nagy gyárat és üzemet. Ezekben a vállalatokban a háború előtt körülbelül négymillió munkás dolgozott. Ez óriási megrázkódtatástt jelentett iparunk számára. Az Egyesült Államokba szerencsére nem tört be az ellenség Az Egyesült Államokban ezekben az években számos új iparvállalat épült fel. Ezekben az években az Egyesült Államokban hatalmasat fejlődött az ipar és olyan eredményeket mutatott fel, amilyenekre még sohasem volt példa Amerikában. Nemcsak a béketermelés, hanem a háborús termelés céljaira is számos új iparvállalat és gyár épült föl, szemmel láthatóan mert a jövőre való tekintettel minden eshetőségre számítottak. Mindez közremért tény. A szovjet delegáció reméli, hogy helyesen fogják értelmezni azt az igyekezetet, mellyel a háború következtében keletkezett károkat szeretnénk mielőbb helyrehozni. Az az óhajunk, hogy e cél megváltsztásának érdekében felhasználjunk minden rendelkezésünkre álló eszközöt, beleértve a fegyverszüneti egyezményben kikötött aránylag csekély jóvátételt is. Ezért természetesen nem érthetünk egyet az olyan indítványokkal, melyek a Szovjetunió gazdasági életének újjáépítését gátolnák és amelyek a Szovjetunió elpusztult területeinek újjáépítését fenyegetik. Bennünket kielégít az a tudat, hogy jóvátételi igényünket minden tekintetben elismerte úgy az Egyesült Államok, mint Nagy-Britannia. Mi megértettük egymást és megtaláltuk azt a hangot, mely e megértéshez vezetett. Az ausztráliai delegáció azonban más hangot használt. Olyan ajánlatokkal lépett fel, amelyeknek célja, hogy a fennálló megállapodásokat semmisnek tekintsük. Olyan ajánlatokat tett, amelyek nemcsak a Szovjetunió, hanem az Északamerikai Egyesült Államok és Nagy- Britannia fegyverszüneti álláspontjaival sem egyeznek Mi annak idején úgy az USA-val, mint Nagy-Britanniával közös nevezőre tudtuk hozni álláspontunkat, nemcsak a jóvátételi, hanem sok más kérdésben is. Az ausztráliai delegáció azonban egészen más hangot ütött meg, melynek természetesen a célja is teljesen más. Ezt, a Szovjetunió számára elfogadhatatlan hangnemet csak az használhatja, aki megfeledkezik arról, mekkora áldozatot követelt tőlünk a fasizmus elleni háború. Ilyen esetben azonban megmondjuk véleményünket és kifejtjük nézeteinket. Az ausztráliai küldöttség nem azt a hangot használja, amelyen a háború tartama alatt a szövetségesek beszéltek. Az ausztráliai delegáció által használt hangnem nem alkalmas arra, hogy a szövetségeseket egyesítse, elenkezőleg: csak a széthúzást célozza. Ami a háború következményeinek felszámolását illeti, ki kell jelentenem, hogy mi minden körülmények között elsősorban saját erőnkre támaszkodunk, nem pedig a jóvátételekre. Igaz ugyan, hogy a jóvátételi szállítások jelentős segítséget nyújtanak az újjáépítéshez, azonban amire mi leginkább támaszkodhatunk, az a mi szovjet mércünk, sztálini öltéves terveink és nemzetgazdaságunk további erőteljes fejlesztése a háború utáni időkben, ugyanúgy, mint a háború előtt volt. Mint a múltban, úgy most is nagy vezérünk, Sztálin áll az álom élén s ez már magában véve is biztosíték arra nézve, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen fogjuk megoldani. Meg vagyok győződve arról, hogy ezáltal nemcsak a magunk, hanem a többi nemzetek ügyét is szolgáljuk és együtt haladunk a békeszerető népekkel a világ békéjének és biztonságának útján. A munkásegység hívei győztek a francia szocialista kongresszuson Nemzetközi méretekben jelentős esemény, hogy a francia szocialista párt kongresszusán súlyos vereséget szenvedett a francia szocialista párt jobbszárnya, mely Bluni vezetése alatt a kommunistákkal való együttműködésnek konok ellensége. A reakció előretörése Franciaországban nagyrészben annak a következménye, hogy a francia szocialista párt jobboldali vezetősége megakadályozta a munkásság komoly összefogását a demokrácia ellenségeivel szemben. A francia szocialista munkásság nem értett egyet a Blum féle politikával és állandóan a munkásegyséég helyreállítását követelték, Blumék azonban nem voltak hajlandók számolni a munkásság akaratával. Remélték, hogy az országos kongresszuson is sikerül többséget kapniok és folytathatják majd kommunistaellenes politikájukat, mely természetesen csak a reakció malmára hajtja a vizet. Blum a kongresszuson szenvedélyes beszédével igyekezett a delegátusokat a kommunisták ellen hangolni. Kommunistaellenességével azonban ellenkező hatást ért el. Blum így tette fel a kérdést: „A bizalmalansági szavazat annyit jelentene, hogy a szocialista párt együtt kíván haladni a kommunistákkal. Ez viszont a haladó katolikusok pártjával való szakítással volna egyértelmű.« A delegátusok nagy többsége azzal válaszolt a francia szocialista párt jobboldali vezetőségének a kommunisták ellen irányuló támadására, hogy bizalmatlanságot szavazott a jobboldali vezetőségnek. A szavazás után Mayer, a párt főtitkára, Blum politikájának leghívebb végrehajtója, lemondott. A munkásegység ellenségeinek veresége a francia szocialista párt kongresszusán megnyitja Franciaországban is az utat a szoros munkásegység megvalósítására. Természetes, hogy ennek nem maradhat el bel- és külpolitikai kihatása. Kétségtelen, hogy e demokrácia újabb győzelmét könyvelhetjük el