Uj Szó, 1947. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1947-04-01 / 74. szám

2 tóriuma hivatalosan bejelentette Karl Swercewski vezérezredes halálát. A gyászjelentés szerint március 28 án Swercewski vezérezredest, a nissa-luzickai csata hősét fasiszták orvul meggyilkolták Sanok város kö­zelében. A spanyolországi magyar önkéntesek részvéttáviratot küldtek Swercewski lengyel vezérezredes halála alkalmából .A spanyolországi magyar önkénte­sek szövetsége részvéttáviratot kül­dött a lengyelországi spanyol önkén­­tesek szövetségének Karl Swercewski vezérezredes, helyettes honvédelmi miniszter halála alkalmából. Swercewski vezérezredes Walter tábornok néven a spanyol szabadságharc egyik legendás hőse volt. Annak a hadtestnek volt a parancs­noka, amelyhez a magyar önkéntesek Rákosi Mátyás-zászlóalja is tartozott- Swercewskinek elévülhetetlen ér­demei voltak Madrid és Teruel vé­delmében, valamint az ebrói ütközet­ben. A spanyol szabadságharc be­­fejezése után a Szovjetunióba távo­zott, ahol részt vett a lengyel had­sereg felállításában. Itt előbb a Kosciusko hadosztály parancsnoka volt, majd a 11. lengyel hadsereg főparancsnokává lett, s végül a lengyel nagyvezérkar he­lyettes főnökévé, és helyettes honvé­delmi miniszterévé nevezték ki. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Angliában Londonból jelenti a TASS. Az an­gol légierőnél tett látogatás után Podviszovkája és Szimonazsenkova, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének tagjai az alsóházijain Attlee miniszterelnökkel és feleségé­vel, s az angol kormány több tagjá­val találkoztak. Este a küldöttség tiszteletére a greenwichi tengerészeti iskolában volt­ vacsora. Az iskola vezetője üd­vözlőbeszédében kiemelte azt: a je­lentős szerepet, amelyet a Szovjet Hadsereg és haditengerészet a fa­siszta Németország fölötti győzelem kivívásában játszott és hangsúlyozta a Nag­y-Britannia és a Szovjetunió közötti barát­ság fontosságát. La Guardia, az UNRRA volt ve­zérigazgatója a szenátus külügyi bi­zottságában tartott, beszédében fel­hívta a szenátus külügyi bizottsá­gát, hogy ne hallgasson a katonai körökből származó tanácsokra, ame­lyek azt sugalmazzák, hogy az USA intervenciós politikát folytasson. La Guardia felszólította a külügyi bizottságot, hogy élelmiszerek terén nyújtson segítséget Görögországnak az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek keretében. Ha az USA — mon­dotta La­ Guardia — megkísérelné bizonyos egyoldalú akciók végre­hajtását, a Balkánon — ahol sok or­szág együttműködésére és hosszú időre van szükség ahhoz, hogy le­gyűrjék a hagyományos, kölcsönös gyűlöletet, melyet az előző rezsimek olyan nagyon igyekeztek ébrentar­­tani és szítani — akkor­­ Amerika meg fogja bánni ezt a lépését. La Guardia hivatkozott arra, hogy ő személyesen több ízben kísérletet tett olyan nemzetközi szervezet meg­alakítására, amely az Egyesült Nem­zetek Szervezetének keretében komoly segítséget nyújtana a rászorulóknak- Az US­A azonban elvetette ezt az in­dítványt. La Guardia kijelentette, hogy e javaslat keresztülvitele körül­belül 100 millió dollárjába került volna az USAnak. Most pedig 400 millió dollárt kér a külügyminiszté­rium­ , La Guardia tiltakozott az ellen, hogy katonai segítséget nyújtsanak Törökországnak. Utalt Török­ország­nak a két világháborúban játszott szerepére, a Görögország elleni török támadásra és arra, hogy Törökör A szovjet küldöttség nevében Lat­­szis, a Lett Szovjetköztársaság mi­niszterelnöke válaszolt: — A tizenhat szovjet köztársaság egyikének képviselője vagyok. Ha­zánk sokat szenvedett a hitlerista, rablók pusztításaitól. A többi szov­jet köztársaság azonban segítsé­günkre van az újjáépítés munkájá­ban és így reméljük, hogy azt­ rövid időn belül sikeresen befejezhetjük. A lett nép határozottan elutasítja még a gondolatát is annak, hogy a régi rendszerhez visszatérjen. Előre tekint és jövőjét csak a szovjet né­pek családján belül látja biztosítva­. Latszis végül kifejezte azt a hitét, hogy a testvéri szovjet népek kö­zötti barátság és együttműködés egyre szorosabbá válik és az ellen­ség sohasem zavarhatja meg ezt a barátságot. Lewis bejelentette az amerikai bányászok egyhetes sztrájkját Washingtonból jelenti a TASS. Lewis, az amerikai bányászok egye­sült szakszervezetének elnöke beje­lentette, hogy a bitumenbányák­ 400 ezer bányásza március 31-én éjféltől kezdődőleg egy hétre beszünteti a munkát a nemrégiben elpusztult 111 bányász halála iránti részvéte és tiltakozása jeléül. Lewis kijelentet­te: a sztrájknak az a célja, hogy a közvélemény figyelmét felhívja ar­ra, hogy az ilyen bányakatasztrófák okai a bányatulajdonosok, akik nem tesznek megfelelő biztonsági in­tézkedéseket­ a bányászok életé­nek védelmében. Lewis kijelentette, hogy véleménye szerint Krug munkaügyi miniszter­nek távoznia kell a kormányból, mert az USA kormánya magára vál­lalta a felelősséget a bányászok élet­biztonságáért, amikor ellenőrzése alá vonta ezeket a bányákat, melyek még most is a kormány ellenőrzése alatt állnak, legalább is névlegesen. Lewis néhány kivonatot idézett Seyersnek, az USA bányairodája ve­­zetőjének abból a leveléből, amely­ben Seyers közli, hogy az 1946-ban felülvizsgált 3345 bituminbánya kö­zül mindössze kettőben nem fedeztek fel olyan visszaéléseket, amelyek sértik az életbiztonságra vonatkozó szabályokat. Lewis kijelentette, hogy Krug egyetlenegyet sem csukatott be ezek közül a bányák közül és nem törődik azzal, hogy teljesítik-e az életbiztonságra vonatkozó szabályo­kat. Izag elnyomja a nemzeti kisebbsége­ket. La Guardia több példát hozott fel arra vonatkozólag, hogy a görög kor­mány visszaélést, követett el az UNRRA-szállítmányok kapcsán. Ez a kormány azzal vádolta meg az UNRRA munkatársait, hogy kommu­nisták. A vád oka az volt, hogy az UNRRA tisztviselői meg akarták aka­dályozni a görög részről elkövetett visszaéléseket. La Guardia felhívta a külügyi bi­zottságot, hogy a bizottság nyugtassa meg az egész világot arról, hogy Ame­rika nem tér el az Eg­yesült,Nemzetek Szervezetétől. Végül kijelentette, hogy az eszméket, nem lehet legyőzni a fegyverek erejével. Az angol szakszervezetek az angol kormány külpolitikájáról Londonból jelenti a TASS.A Reu­ter-iroda közlése szerint az április 4 én Brindlingtonban (Yorkshire) megnyílik az elektromosipari munká­sok szakszervezetének ötvenhatodik konferenciája. A szakszervezet, helyi tagozatai eddig több mint tizenkét határozati javaslatot terjesztettek­ elő, amelyekben elítélik a kormány külpolitikáját. A glasgowi helyi szak­szervezeti tagozat határozati javas­lata többek között a következőket tar­talmazza: »Az értekezlet kiábrándul­tan veszi tudom­ásul, hogy a kormány nem tartja meg választás előtti ígé­retét, nevezetesen azt, hogy demokra­tikus külpolitikát fog folytatni. Ag­godalommal tölt el bennünket annak lehetősége, hogy az amerikai kapita­lizmus a világbéke ellen irányuló fegyverként fogja felhasználni az an­golszász együttműködést.« A murilbonei helyi szakszervezeti tagozat sajnálatát fejezi ki amiatt, ho­gy Anglia továbbra is imperia­lista külpolitikát folytat Indiával szemben és nem adja meg az igazi teljes függetlenséget ennek a nagy országnak.­­Megítélésünk szerint katasztrófán kívül más eredmény­űvel nem járhat az amerikai impe­rializmussal való mostani szoros gaz­dasági együttműködésünk.­ A hatá­rozati javaslat felszólítja a konfe­renciát, hívja fel a kormányt, hogy vessen véget az eddigi imperialista politikának és ne tanúsítson olyan szolgálatkészséget az ameri­kaikkal szemben, mint eddig. A közelkeleti olajdiplomácia Washingtonból jelenti a TASS. A »Baltimore Sun« című amerikai lap azt írja ,hogy nyomós érvek szólnak amellett, hogy az Egyesült Államok közelkeleti politikája azon alapul, hogy Görögország, Törökország és Irán kulcspozíciókat jelentenek a Szaudi-Arábiában lévő óriási olajkész­letek felé vezető úton, amely ország­ba az amerikaiak igen komoly tőké­ket vittek be.­­A szaudiarábiai petróleum helyze­tét — írja az újság, — alaposan ta­nulmányozza a háborús jövedelmek eredetének kivizsgálására alakult szenátusi bizottság, amely az elmúlt napokban meghallgatta Moffetnek, egy petróleumtársaság volt tekinté­lyes képviselőjének tanúvallomását, aki azzal vádolta a haditengerészetet, hogy rendkívül magas árat fizetett az arábiai petróleumért, ami az »Ara­bian American Oil Company« nevű olajtársaság számára lehetővé tette, hogy három év alatt — 1944 től 1946-ig — 68 millió dollár hasznot vágjon zsebre.« Amint a »New­ York Post« című lap közli, a haditengerészet részéről Car­ter tengernagy, a haditengerészet szállítási és elszámolási irodájának volt igazgatója folytatott, tárgyaláso­kat a rendkívül magas árakon való olajbeszerzés tárgyában kötendő szer­ződésre vonatkozólag. Carter jelenleg szoros kapcsolatban áll Benon Smith­­­­tel, a Wall Street ismert spekulánsá­val. Carter testvére, Andrew Carter annak idején a hadsereg és a haditen­gerészet olajügyeinek intézője volt. Később több nagy olajvállalat ügyeit vezette. A szenátusi vizsgálóbizottság tag­jai, a lap értesülései szerint, kijelen­­­tették, hogy meg akarják állapítani, milyen szerepet játszottak a Ca­rter­­t­est­vérek az ol­a­jegyezmények meg­kötése ügyében folyó tárgyalásokon. A bizottság utalt arra, hogy a nyo­mozást tovább fogják folytatni, amíg a­­ közelkeleti olajdiplomácia egész kérdéskomplexusára, nem derítenek tülies világosságot. Az Izvesztija Németország egységesítéséről Az Izvesztija, Melnikov tollából hosszabb cikket, közölt, amely Német­ország­­ politikai és gazdasági egy­ségesítésének kérdésével foglalkozik. A cikkíró megállapítja, hogy a fö­derációs megoldás szétforgácsolja az ország demokratikus erőit, és kedvező légkört teremt a reakció számára. Az eddig megalakult kor­mányzati szervek búvóhelyül szol­gáltak a háborús bűnösöknek, ná­ciknak és reakciós elemeknek. A fö­derációs megoldás ezenkívül módot nyújt arra, hogy a nemzetközi reak­ció az imperializmus politikájának szolgálatába állítsa Németországot. A cikkíró példaképpen megemlíti a bajor kormányt. Ez a kormány ellenzi az egységes Németországot és odáig ment, hogy a régi Wittels­­bachok színeit választotta nemzeti lobogónak. Ruprecht főherceg pedig a Vatikánban várja, mikor térhet vissza a bajor trónra. Bajorország­ban monarchista és fasiszta elemek vették kézbe az ügyek irányítását és olyan alkotmányt dolgoztak ki­­amely biztosítja hatalmunkat. Az egységes Németország meghiúsítaná az ilyen törekvéseket. A cikkíró megállapítja, hogy x, csak azok ellenzik az egységes Né­metországot, akiknek nem érde­­kük az ország demokratikus fej­lődése. Demokratikus körökben viszont rá­mutatnak arra, hogy a politikailag és gazdaságilag egyesített Németor­szág semmiben sem emlékeztetne Hit­ler államára, hiszen a szövetségesek­nek minden módjuk megvan arra, hogy az ország politikai és gazdasági életét ellenőrizzék. Német háborús bűnösök új konszerneket szerveznek a Ruhr-vidéken Berlinből jelenti a TASS. Mint már korábban közölték, a düsseldor­fi gondnokság, amelyet az angolok a »konszernek« feloszlatása és az acélipar »szocializálása« programjá­nak megvalósítása céljából szervez­tek, kijelentette, hogy a konszernek kötelékéből kiválik a négy legna­gyobb acélgyár. Ez a­ gondnokság Dinckelbach ve­zetése alatt működik. Az angolok ellenőrzése alatt álló német sajtó Dinckelbach fentebbi intézkedéseiről szóló számos tudósításában különö­sen aláhúzta a »konszernek feloszla­tása, a gyáraknak a konszernekből való kilépése« stb. kifejezéseket. A Ruhr-vidékről érkező jelentések ar­ról tanúskodnak, hogy Dinckelbach intézkedései a valóságban távolról sem jelentik a konszernek felszámo­lását. A konszernek feloszlatásáról csak abban az esetben lehetne be­szélni, ha ezeket a gyárakat, kiven­nék a konszernek tulajdonából. A négy gyár kapirítása — ame­lyek most új acéltársasággá akar­nak egyesülni — 3.256.000 tonna acél évente, más szavakkal kifejezve az új konszern kezében van az egész megengedett acéltermelés 56 száza­léka. A legközelebbi három—hat hó­nap alatt a régi konszernekből ugyanilyen úton még huszonöt újabb gyár fog kiválni. Ezek a­ gyá­rak mind be fognak lépni Dinckel­bach új társaságába. A rendelkezés­re álló okmányok tanúbizonysága szerint a »Stalwerk Bohun A. G.« nevű új társaságok egyikének rész­vénytőkéje mindössze 100 ezer már­kára­ rúg. Nyilvánvaló, hogy a tár­saságnak külső pénzsegítséghez kell folyamodnia. Ily módon Dinckelbach program­ja kényelmes utat nyit a külföl­di tőkének a német iparba való beáramlása számára. A »Neues Deutschland« című lap terjedelmes anyagot közölt a napok­ban Dinckelbach egyik jobbkezéről, Gerhardt Bruns nevű háborús bűnös­ről, aki aktívan részt vesz a konszer­nek konszerjének megszervezésében- Gerhardt Bruns Hitler uralma alatt több fontos állami állást töltött be. 1916 óta a »hadiipar führerje« volt, kitüntették a »háborús érdemrend« első fokozatának kersztjével is. La Guardia beszéde a szenátus külügyi bizottságában Truman tervei ellen Új Szó 1947 április 1, kedd Szovjet szakszervezeti küldöttség indult Prágába Moszkvából jelenti a TASS. A csehszlovák szakszervezeti tanács meghívására szovjet szakszervezeti küldöttség indult repülőgépen Prá­gába. A küldöttség vezetője Kozin, a leningrádi körzet szakszervezeti ta­nácsának képviselője. Ki tud róluk? Czibere Sándornak (Moszkva, Vöröskereszt postafiók 101.): Olseni felesége és kisfia­ .Te­ vagyunk, leveledet megkaptuk. Egészségesek vagyunk. Üzen­ az Uj Szó útján. Oókodtunk sokszor. Feleséged és gyermeked. Hajduhad­­hisz. Tóldy Miklós u. 6. Balogh Vincének (1909, Decski Eszter; Moszkva, Vöröskereszt pozsafiók 241/8.): Fele­­séged és családod jól van. Várunk haza. Csó­kolunk, Anna. Kristó Nagy Jmnréné, Budapest. CETOS'S 11. 78' Fazekas Mihály özv.-nek (1921, Szlávik Anna; Moszkva, Vöröskereszt posafiók 148 25.): Leve­ledet megkaptuk. Sok szeretettel gondolunk rád, nagyon várunk haza." Számtalanszor csó­­kol édesanyád, édesapái. Sartos ,Tánosné, Albertirsa, Fiamokréky 218. Vimi Sándor (1911, Juhá­sz Apollónia). Utolsó hír róla 1944 okt. 15-én Kiskunsner Aniklósmé. Aki tud róla, értesítse Vimi Sándornak, Ujpeay, Rákóczii u. 35. 1 la­t­i­na. !

Next