Uj Szó, 1947. július (3. évfolyam, 146-172. szám)
1947-07-01 / 146. szám
I I 1947 túlim f, Most zajlott le az Oroszországi Szövetséges Szovjetköztársaságok Legfelsőbb Tanácsának második ülésszaka. A képen az elnökség közepén Mihail Taraszov, a Legfelsőbb Tanács elnöke. A páholyokban J. Sztálin, V. Molotov, L. Berija, A. Andrejev, G. Malenkov, B. Bulganyin és mások A SZOCIALIZMUS LEGIFJABB FÖLDJÉN: KÁRPÁT-UKRAJNÁBAN Kárpátukrajna székvárosától, Uzs*horodtón (Ungvár) az út Mukacsevón (Munkácson) át visz Beregovóra (Beregszász), majd Keletnek fordulva szeli át a Kárpátokat. Az út két oldalán a szocializmus legifjabb földjét látjuk, érő gyümölcseit, gazdag sző* leit Milyen itt most az élet »Izsavcsiná«-ban például, amely azelőtt Kárpátukrajna legszegényebb területe volt? Falvai kopár hegyek, ingóványk között húzódtak meg. A parasztokat az éhség délre vagy tengeren túlra űzte innen, de ott sem kedvezett nekik a szerencse, vissza kellett hát jönniük. Mindez már a múlté- A szovjet állam Kárpátukrajna nincstelen parasztjai között örök használatra 59.000 hektár földesúri földet osztott szét és ötmillió kilogramm vetőmagot. A föld megműveléséhez gép- és traktorállomásokat szerveznek, amelyek megfelelő mennyiségű traktort és mezőgazdasági gépet bocsátottak az újgazdák rendelkezésére. Az irsavesinai parasztok között is osztottak földet, de nem jutott számukra elegendő. Óriási területeket lepett el itt a vadvíz. Dubrovka községet is jó évszázada ingovány vette körül. A községbeliek azelőtt tehetetlenek voltak a természetnek ezzel a csapásával szemben. Most azonban más világ járja. Dubrovka Új gazdái elhatározták, hogy eltüntetik az ingovány okait. Dubrovka történetében a község lakói először fogtak közös munkához: megépítették a 13 kilométeres lecsapoló csatornát, ami 300 hektár földet szabadított meg a vadvizektől. Az eredményen felbuzdulva, a parasztok még 20 hektárt tettek megművelhetővé. * Dubrovka példáját Velikij Rakofree, követte. Egyesült erővel ők is 300 hektárt csapoltak le. Majd Sári, Loza, Verezs-Rosztok, Zarécsa községek lakói indítottak rohamot a mocsaras talaj ellen. A mozgalom átterjedt más területekre is. Izsavcsina kerületben egymagában több mint ezer hektár mocsaras területet változtattak termőtalajjá, Beregovo kerületében a parasztok közös munkával 55 kilométr hosszú lecsapolt csatornát építettek, melynek segítségével többszáz hektár földet tettek megművelhetővé. Imszticsevo kárpátukrajnai községet »pásztorok községének« nevezték azelőtt, mert a község apraja-nagyja földesúriaknál és állattenyésztőknél pásztorkodott. A pásztorokból most kertes- és szőlősgazdák lettek. Azelőtt sohasem voltak kertek Dubrovszkán, Riszicseven, Kivjásban, Dunkovicán. A »pásztorok földjén«, Izsavcsina kerületben, 130 hektáron ültettek új kerteket szőlőt. Jurij Kabelesz kertész volt a kezdeményezője annak, hogy a vadon nőtt gyürmölcsfákat összegyűjtsék és a község faiskolájában ültessék el Ilyen gyümölcsfaiskolák vannak Velikij Rakovec, Brod, Bilki és Gorbok községekben. Bruszturi hegyi községben, ahol a németek mindent elpusztítottak, ma már majdnem az összes házak fel vannak építve és villannyal világinak. Éjjel*nappal dolgozik a villanytelep s az új fűrészgyár. A hegy* alján, ahol kénsavas forrás van, a parasztok részére szanatórium ké p. NYIZOV3 u IFJUSÁG TÁNC SZERELEM Halló Moszkva Az idény legnagyobb sikere l Keddtől URÁNIA Uj 8ai DOVÁTOR ÉS VAKMERŐ LOVASAI Lev Mihajlovics Dovátor nevét 1941 augusztusában ismerték meg, amikor vakmerő lovastámadást hajtott végre az ellenség hátába. Dovátor egy kozák lovascsapatot vezényelt, sokan őt magát is kozáknak tartották. Vakmerő, bátor, kiváló lovas volt, aki semmiben sem különbözött a kubáni vagy téli kozákoktól. Dovátor azonban Bjelorassziában született 1903-ban, a vityebsz környéki Hoüno faiuban, ahol szülei mint szegényparasztok gazdálkodtak. Gyermekéveit ezen az erdős vidéken töltötte. Már egész fiatal korában megszokta a fejsze használatát, úgy élt, mint akkoriban a többi falusi ifjúmunkás: harcolt a kulákok bandái ellen, műkedvelő előadásokon szórakozott és az volt a leghőbb vágya, hogy falusi tanító lehessen. A sors azonban máskép határozott. Donátort egy lovasezred gazdasági alakulatához osztották be, így lett azután belőle lovas. Az ezredtől a leningrádi lovasiskolába küldték tanulni, majd mikor elvégezte ezt az iskoláit, előbb egy kozák szakasz parancsnoka lett, majd utóbb politikai megbízott és egy ezredtörzs parancsnoka Különböző állomáshelyeken szolgált, így többek között a Kubáéban, meg a Bajkálon túli vidéken és elvégezte a Frunze Akadémiát. Amikor a háború kitört, már ezredes volt. Az ellenség hátában Sztálin a háború elején elrendelte, hogy lovas alakulatokat kell szervezni az ellenség hátában eszközlendő hadműveletek végrehajtására. Dovátort nevezték ki az egyik ilyen lovasalakulat parancsnokává. 1941 augusztus 23-án hajnalban Dovátor lovascsapatával vakmerő harci vállalkozásra indult. A sűrű köd leple alatt, észrevétlenül egészen az ellenséges állásokig jutott előre és kézigránátokkal folytatott rövid harc után utat tört magának és csapatának a fronton át az ellenség hátába. Előbb egy erdőben rejtőzött el, majd onnan mintegy 100 kilométerre hatolt előre osztagával az ellenség hátába. Megrongálták az ellenség összeköttetéseit, szétugrasztottak több parancsnokságot, hidakat robbantottak, autóoszlopokat, raktárakat, csapatvonatokat, stb. semmisítettek meg. Pánik tört M a németek között Az alibi járta, hogy IOOIOOO kozák került az ellenség hátába, pedig tényleg csak háromezren voltak. A merész vállalkozás eredményeképpen 2500 németet, 200 gépkocsit semmisítettek meg a bátor kozákok, súlyos veszteségeket okoztak a hitleristáknak, sok hadianyagot és fontos iratokat zsákmányoltak. Dovátort ezért a kiváló haditettéért 1941 szeptember 11-én vezérőrnaggyá léptették elő. Moszkva alatt Néhány hét múlva megindult a németek támadása Moszkva alatt Dovátor lovascsapatait hadtestté szervezték át, mely részt vett Moszkva védelmében. Dovátor lovasai a volokolamszki frontszakaszon harcoltak, a Panfillov-hadosztály közvetlen szomszédságában. Mind a két hadosztály egyszerre kapta meg a »gárda« elnevezést, Dovátor vezérőrnagy Moszkva védelméért elnyerte a Lenin-rendet, ez már a harmadik kitüntetés volt, mely mellét díszítette. Dovátor váratlan, merész támadásait az ellenség nem tudta megakadályozni, így azután elpusztította az ellenség raktárait és tevékenységével megbénította az ellenséges támadás ütemét. A németek novemberben néhány gyalog- és harckocsihadosztályt összpontosítottak Dovotor hadtestével szemben. A kozákok lóról leszállva, úgy harcoltak, mint a gyalogosok, be ásták magukat a földbe. Amikor Dovátornak jelentették, hogy nagyon sok német áll velük szemben, azt felelte: — Nagyon jó. Sokan vannak— lesz legalább kit megvernünk. November végén Dovátor hadtestét a szolnyecsnogorszki frontszakaszra helyezték át. _ Hosszantartó, nehéz harcok után végre megkapta a régen várt parancsot a támadásra. Dovátor katlanba zárja a nácikat Hórengetegben nyomultak a kozákok Ruza felé, hogy elvágják a németek visszavonulási útját. A nagy hóban a gépek elakadtak, csak lovakon lehetett előre jutni. Donátor siettette kozákjait. Megparancsolta, ne várják be a harckocsikat, támadjanak, vágják el az ellenség visszavonulási vonalát. A kozákok nagy lendülettel megkerülték az ellenség ellenállási pontjait, utólérték a visszavonulókat és hátulról foglalták el a védőállásokat. Üldözés közben a kozákok katlanba zárták a 78. német gyaloghadosztályt és teljesen megsemmisítették. Rá* csaptak és pozdorjává zúzták az utakon ide-oda tévelygő hitlerista osttonokat és az egész tüzérséget zsákmányul ejtették. A Moszkvából visszavonuló ellenség üldözése közben naponta 30 kilométert jutott előre Dovátor és lovascsapata. Dovátor az előnyomuló szovjet ezredek élén haladt. Az elsők közt hatolt be az erődítmények** be, ahonnan még néhány perccel azelőtt az ellenség géppuskái tüzeltek. 1941 december 19.-én a lovashadtest élcsapatai elérték a Ruza folyót Dervátor tábornok a Palaskino falu melletti harcban géppuskagolyótól halálos sebet kapott és meghalt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1941 december 21-én a Szovjetunió Hőse címet adományozta a hősi halált halt Lev Vaszil*jevics Dovátornak. P. KORZINKIN Harckocsitól a traktorig Hadkötelességének becsülettel eleget téve, Dzselyuir Barcsikon őrmester, volt tankos, visszatért kolhozotthonába. A harcedzett katona tankján eljutott Sztálingrádtól Berlinig és Prágába. Hazája előtt szerzett harci érdemeiért szovjet kitüntetésekkel és érdemérmekkel jutalmazták. Barcsikov tavasszal tért vissza a kolhozba. Mikor a kolhozvezetőségnél jelentkezett, ezt mondta: — Az idő nem vár. Az országnak több kenyérre van szüksége. Traktorokkal fogok dolgozni. A tavaszi vetés idején traktorával naponta 150—200 százalékra csinálta meg normáját. De ezzel a teljesítménnyel nem elégedett meg. Barcsikov hamarosan a brigád legjobbtraktoristája lett. A brigád többi tagjai igyekeztek lépést tartani vele. Pihenő alatt harci epizódokat mesélt a fiatal traktoristáknak, beszélt a szovjet technika óriási fejlettségéről L TUNK AKIN (Kirgizia) ii»i 11 in In ii um im IDEI AKÁCMÉZ 1 kg. 10 forint Mose Jenő, Király «. Mt TeL 4SMH