Uj Szó, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1948-01-01 / 1. szám
6 Sas S*4 194. január 1, csütörtök PETŐFI FORRADALMA Széchenyi az önismeretnek egy pillanatában azt írta ,a naplójában, hogy minden reformtörekvése kárbavész, mert ő nem született arra, hogy a magyar társadalmat átalakítsa. Meg is futja ennek okát. Mert mágnás, mert az ország leggazdagabb főuráinál egyike s ennélfogva félti az oligarchikus társadalomhoz fűződő érdekeit. Kossuth Lajos, midőn nehéz börtönévei után először szólalt fel, »a túlbecsülhetetlen helyhatósági rendszert« (értsd: megyerendszert) veszi védelmébe, amelyben »oly meleg közhálát érdemlő születési jog« szerzi a törvényt és orvosolja a sérelmeket. Velük szemben áll Petőfi, akinek nem voltak uradalmai, tehát féltenivaló érdekei sem s habár a Petrovicsok címere szerint nemes volt, sohsem hivatkozott a születéseinek jogára. Ő az emberi jogok, mégpedig azoknak nem csupán a francia forradalom értelmében való költője volt. Tehát nem csupán a harmadik rendre, a polgárságra szorítkozó nemzeti szabadságé, egyenlőségé és testvériségé, hanem az egész nemzet egyenlő rangon testvérisült népének szabadságáé. Petőfinek népies programja nem is szorult csupán a jobbágy felszabadításának követelésére. Mert Petőfi volt Táncsics mellett az első magyar tollforgató, aki a falusi proletariátus mellett, a városinak, általában az ipari munkásnak emberi jogát követelte. Az egyik írótársa még a visszaemlékezéseiben is rémüldözve jegyezte föl, hogy amikor a zalatnai sóbányába leszálltak, Petőfi mily izgalommal érdeklődött a bányászok bérviszonyai iránt S amikor megkapta a kívánt felvilágosítást, akkor olyan lazító igazságokat talált kimondani, amelyekre vonatkozólag, még a 80 esztendős emlékétől is hülledező emlékírónak az volt a véleménye, hogy: 1. hála az Istennek, a román bányászok nem értettek magyarul 2. s hogy ilyeneket a francia munkások is csupán május 1-i felvonulásuk alkalmával mernek hallatni. Ezért nem frázis az »Egy gondolat iránt entiernet* lázas soraiban meglobogtatott piros zászlón eme szent jelszó: »Világszabadség.« S ezért nem véletlen, hanem társadalmi szükségszerűség, hogy 1848-ban, már egy nappal ennek az évnek nagy márciusi napja után, először is hozzá fordult a megrettent rendiség és polgárság nevében, Batthyány miniszterelnök titkára, az egykor híres író és sznob, Kuthy Lajos evvel a reá és megbízóira jellemző levéllel: »Kedves Sándorom! Most nincs szó ajkunkon, csak szíveinkben. Költői lelked elérte a teljesült remények ■örömét. Ily időben és ily nép előtt leghatalmasabb a költő szava! De éppen azért egy pillanatig sem szabad felednie, hogy ő polgár is s midőn a lelkesítés szüksége megszűnt, nyugtató lantot kell húroznia, mely a békét, egyensúlyt, élet- és vagyonbiztonságot megvédje s fenntartsa a kellő nyugalmat, míg a miniszterelnök időt nyer a törvényesség orgánumával minden elvein, két életbehozna nemzetedet, nemzetünket boldoggá! boldoggá léntni! —tízért lelki és polgári egybeköttetésünk erejére kérlek, hogy segélj és siess nemzeti szerencsénk ittas óráiban a közbéke és csend fennmera■dsára, a nép nyugtonlétére lantoddal ’hatni s a lelkes miniszterelnökünk iránti méltó közbizodalom erősítését újra és újra, millióként kiosztandó nyugtatásaid által elősegíteni. — Ez most a hazafi költő Icanemesbk feladata . . . Örök elvrokonság és baráti hűség író és polgártársadtól Kuthytól.s Minek mondjam ezek után, hogy ebből a Kuályból, jóformán két esztendő sem telt bele Bach-huszár lett. * Azt sem kell mondanom, hogy Petőfi máskép fogta föl a hazafi és költő legnemesebb feladatát. Mert ő tisztában volt avval, hogy igenis a nemzeti szerencse ittas óráiban kell cselekedni, nehogy a nyert időnek a bécsi császár s a pozsonyi Karoli é® Rendek vegyék hasznát. Sajnos, azonban a kormány cselekedetek helyett, jó magyar szokás szerint, választásokkal és kortesbeszédekkel töltötte idejét, aminek viszont az volt a következmény©, hogy bekövetkezett, amit Petőfi előre látott: »Felszabadultunk — írja Petőfi augusztus hó 10-én — a Metternich kompánia alól s kaptuk a Batthyány minászit,humoh Erre ugyan elmondhatjuk, hogy eben gubát. Amaz tetteivel törekedett vesztünkre, emez tétlenségével fogja vesztünket okozni. Mi haszna, hogy a mód különböző. Az eredmény egy... Ország-világ tudja, hogyan vélekedtem én e minisztériumról ; mindjárt eleinte... Most pedig egyenesen azt mondom, hogy ez a minisztérium az, mely legbizonyosabban eltemet bennünket... Mind egy szálig derék emberek, talán még mint miniszterek is azok lesznek, de csak talán... Ők azon górnak gyermekei, mely már meghalt: a beszéd, a szónoklat koráé; ebben ők elsők voltak, de vájjon nem lesznek-e az új korban, a tettek korában az utolsók? Mert a kettő között oly nagy a különbség, hogy vagy egészen új emberek kellenek hozzá, vagy a régieknek egészen újjá kell születnök s ez nagy ritkaság. Csak egy Phönix volt a világon, s az is régen volt, tán nem is igaz. Abból, hogy ők a szónoklat mesterei, egyéltaljában nem következik az, hogy mesterei lesznek a tetteknek is. A timár kikészíti a bőrt, de a kikészített bőrből más mesterember csinál csizmát, így gondolkoztam körülbelül a minisztériumról, midőn az megszületett. Alig élt néhány napot s én földhöz vágtam kalapomat s a minisztérium iránti minden hitemet és bizalmamat. Azt mondták ugyan, hogy még gyermek, tehát várakozzunk egy keveset, de ez engem meg nem nyugtatott. Herkules már bölcsőjében kígyókat szaggatott szét s nekünk, ha valaha, úgy most van Herkulesekre szükségünk ... Nem tartóztathattam magamat, fölugrottam a Múzeum udvarán a tribünre és veszett dühömben elkiáltottam a nemzet színe előtt, hogy én e minisztériumra nem a hazát, sőt a kutyámat sem bíznám... Ezen szavaimra dühbe jött az ország és szép fényes nevemet pocsétába dobák és meggázolták, fia fájdalmasan ugyan, de mégis mosolyogtam, mert tudtam, hogy ugyanazok az emberek, kik rátapostak nevemre, föl fogják azt venni a sárból és szépen letörölhetik róla a meg nem érdemlett szennyet. S íme már ott' vagyunk, hogy ’ az mondogatják: Petőfinek mégsem volt egészen igazságtalansága. És ne adja Isten, de maholnap ott leszünk, hogy azt fogják mondani: Petőfinek tökéletesen igaza volt! Napról napra mindinkább látván, hogy a minisztérium olyan, mint a bekötött szemű, hátrakötött kezű és vasravert lábú ember, minden reményemet egybe helyeztem, a nemzetgyűlésbe. Mit nem vártam én a nemzetgyűléstől! Soha ennél nagyobbszerű reményeim nem voltak, soha nem csalatkoztam olyan csúfondárosan, mint e nemzetgyűlésben... ... a legszebb az, hogy ők a nézet, melynek ők képviselői. Oly éretlennek, butának tartják Végső argumentumuk mindenre az, hogy ja a nép, még ilyen, meg olyan éretlen. Köszönd meg ezt a képviselőidnek, nép. Én megvallom, egészen másformának ismerem a népet, éretlen' ségének legföljebb egy példáját tudom, azt hogy ilyen képviselőket választ...« , « Nem könnyen hagyom abba az idézést, mert Petőfinek minden szava, nem csupán a negyvennyolcas helyzetre talál. Mégis úgy érzem, itt az ideje, hogy ezeknek a rég elhangzott szavaknak örök tanulságát levonjam. Minden nemzedéknek, mely a tár-sadalom átalakításának szükségessé ■, vált kötelezettségét vállalja, Petőfi Sándor és Kuthy Lajos programja közt kell választania. Haszontalan, bitang ember, akinek ilyen időben Petőfi programja helyett Kuthy Lajoséra esik a választása. HATVANY LAJOS Leonid Pervomajszkij: PETŐFI SÁNDORHOZ Kunszentmárton. Nem jó álom szememre. Célt ég énekelt e földön, ó! Akadtam rútabb tájra s ennél szebbre. Van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad fel nálunk a kertet. De háború van. Tollam mellett kardom- Így jöttem országodba. Jönnöm kellett. Ez hát a zápor, mely téged vert régen... Ma én vagyok, kit bőrig áztatott. Hajdan s ma is csak egy nap kél az égen, Csak egy a csermely, mely itt lenn csacsog-És épp e fák lestek egykor (ki tudja)! Mi fájt, mi ébredt, zengett szíveden; Merről eredt s hová vitt sorsod útja, — E fákról végre megkérdezhetem, Te is tollal s karddal mentél csatába. Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán! S itt ez az éjszemű lány unokája, Aniták, kit még te csókoltál talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel. Amott már halvány pirt öltött a part. A nap közéig. Felszáll a páratenger. Telkemben ősreménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november. — Egyforma vér- s esőcsepp permetez... . ...... RADÓ GYÖRGY fordítása Sz. Mar sak : ÚJ ESZTENDŐ Minden évben Messzi hajók Van egy óra, Antennám Mely lezárja az esztendőt *» a sarki éjek felett, Mikor éjfélt A Kremlvel üt az óra, Milliom óra Minden másnál szebben zenget. Együtt üti az éjfelet. Egy családként Amikor a ..... Ünnepeljük Kreml tornya ... . ... Uj esztendő első percét: Feldalol a téli csendbe. Szovjet földünk, Odaigazodik minden Sztálin apánk, Szovjet óra szerkezetté. „ _ . . , .. . * Szovjet népünk — sok szerencsét! M. H.