Uj Szó, 1948. február (4. évfolyam, 26-50. szám)
1948-02-01 / 26. szám
1948 február 1. vasárnap V. I. CSUJKOV gárdavezérezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, Sztálingrád védője. A sztálingrádi csata öt éve már, hogy Sztálingrádban elfrdult a gigászi csata végét jelentő utolsó ágyúlövés. A dicsőítettet emlékezete nemzedékről nemzedékre fog szállni. A volgai városban lefolyt ütközet fordulópontot jelentett a háború menetében. A sztálingrádi csata megmutatta az egész világnak a szovjet nép, a Szovjet Hadsereg erejét, Sztálin hadvezér kiválóságát és véglegesen feltárta a németstratégia kalandorszellemét. A német haditerv A német fasiszta főparancsnokság 1942 nyarán hatalmas, elsőrendűen kiképzett és kitűnő technikával ellátott hadseregcsoportot vont össze a Don-kanyarban. Ez a csoport a 4. és 6. német hadseregekből állott. E hatalmas erőnek az lett volna a feladata, hogy kitörjön a Volgáig, elfoglalja Sztálingrádot, elvágja az ország középső részét a Kaukázustól és egy — a Volga mentén észak felé irányuló — csapással megkerülje Moszkvát és elvágja azt volgai és uráli támaszaitól.A német sztratégák arra számítottak, hogy e terv végrehajtásával sikerrel fejezhetik be a keleti hadjáratot Sztálingrád elfoglalása, amelyet Hitler 1942 július 25-re tervezett, a német főparancsnokság sztratégiai tervének egyik legfontosabb alkotórésze volt. Sztálingrádot és a Volgát szörnyű veszedelem fenyegette. A német hadseregcsoport, amely összesen 16—17 gyalog hadosztályból, négy páncélos hadosztályból és négy gépesített hadosztályból állt. 1942 július 23-án döntő támadásba lendült Sztálingrád ellen- A cél: egy csapásra elfoglalni a várost. Elkeseredett, kemény harc kezdődött. A németek nagy erővel és szüntelenül rohamozták a szovjet csapatok állásait. Nagyszámú repülőgép támogatásával sokszáz tankot vetettek be. A szovjet, csapatok bátran verték vissza, a dühös támadásokat és ellentámadásaikkal nagy veszteséget okoztak a németeknek, lassították a jelentékeny túlerőben lévő ellenség előnyomulását. A német főparancsnokság világosan látta, hogy a kezdeti terv, a város villámgyors elfoglalása nem sikerült. Gyors kelet felé vonulás helyett, amire a német parancsnokság számított, az ellenség legfontosabb csoportja kénytelen, volt késleltető harcokba bocsátkozni a Don nyugati partján. E harcok folyamán emberben és hadianyagban óriási veszteségeket szenvedett. A németek ekkor átcsoportosították erőiket és újra támadtak. Már ehhez a támadásukhoz is igénybe kellett venniük tartalékaikat. A szovjet csapatok kemény ellenállása és kitűnő taktikája azonban ezúttal is keresztezte az ellenség számításait. A fasiszta csapatoknak csak augusztus 1 23-án — nagy veszteségek árán — sikerült kijutniuk a Volgához, Sztálingrádtól északra, de a Sztálingrádtól délre folyó támadás kifulladt. A város elfoglalási kísérlet'ezúttal is csődöt mondott. Ezen a napon a dühös hitleristák Sztálingrád ellen vetették be a 4. német légiflotta csaknem egész erejét. Az uccák lángban álltak, egész háztömbök dőltek romba. Fekete füst szállott a nagy orosz folyó partjai fölött Sztálingrád védői — a 62. hadsereg Szeptember 13-án kemény harcok kezdődtek Sztálingrád nyugati elővárosaiban. A város védelme a 62. hadseregre hárult. A hitleri parancsnokság a támadás egész folyamán a legjobb technikával felszerelt, válogatott csapatainak hatalmas tömegét vetette harcba. A rohamok éjjel-nappal, követték egymást. A Szovjet Hadsereg állásait ezernyi , ágyú és repülőgép lőtte és bombázta szüntelenül. A szovjet állások fölött állandóan ott »lógott« a sok német repülőgép: naponta 2—3000 bombázó repült rohamra. A volgai átkelőhelyek állandóan az ellenség tüzérségi tüze és repülőbombái célpontjai voltak. Ez különösen megnehezítette a tartalékok bevetését, a sebesültek elszállítását és a csatához szükséges hadianyag pótlását. A szovjet, katonák teljes tudatában voltakannak a nagy felelősségnek, amelyet hazájuk, a bolsevik párt és Sztálin bízott rájuk , és bátran keltek élet-halálharcra ,az erős és ravasz ellenséggel, amely jelentékeny számbeli fölényben volt. A katonák altisztek, tisztek és tábornokok ezekben, a napokban szinte a saját testükkel védték a várost és az állhatatosság, bátorság és katonai tudás valóságos csodáit tanúsították. Ezek a sztálini ötvözetű emberek egészen kivételes ügyességet tanusítottak és mindig alkalmazkodni tudtaka helyzethez. A szovjet hadsereg csapatai és egységei villámszerű hadműveleteket végeztek. Szüntelen ellentámadásokkal törték meg a németek ellenállását az éppen hogy kialakult védelmi vonal minden irányában. Kázról-házra Sztálingrád védői késleltető uceai harcokat kényszerítettek az ellenségre. Az összecsapások egyszerretöbb frontszakaszon és nagy mélységijén folytak az épületekben, a kezükben, a háztetőkön és az utcákon. Egyes harccsoportok nyilt szárnyakkal folytatták a harcot és tucatjával akadtak olyan szovjet egységek, amelyek bekerítve küzdöttek. A szovjet katonák hamar megtanulták a városi házak védelmét és e házakat valóságos erődítményekké változtatták. A híresPavlovháza az elszánt és ügyes védelem iskolapéldája volt. A harcok folyamán többször is előfordult, hogy a támadás célpontja néhányszor gazdát cserélt, Sztálingrád déli részén állott az elevátor épülete. Szeptember 16-án és 17-én nemcsak az épület, de az egyes emeletek és silók is többször cseréltek gazdát. Ezzel a keménységgel és ilyen hősiesen védték a katonák és tisztek az épületek százait.A sztálingrádiak mindhalálig kitartanak, a Sztálingrádiak nem hátrálnak« — mondták a katonák. Sztálingrád hősiessége — peskiátlan a történelemben. A világ kint lnbozó részein, sok-sok nyelven,, tisztelettel említik az emberek az orosz hősök nevét: a páncéltörőágyús Alejnyikovét, Szamojlovét és Beljakovét, akik egyenlőtlen harcban küzdöttek 30 német tank ellen. Sztálingrádban megtörtént, hogy harminchárom szovjet katona szembeszállt hetven fasiszta páncélossal, huszonhetet felgyújtott és egy lépéssel sem engedte tovább az ellenséget. Állandó feszültségben Minél nagyobb lett az ellenállás, annál dühösebbé vált a hitleristák támadássorozata. Egyetlen szovjet hadosztály egy hónap alatt 117 rohamot vert vissza, egyetlen nap alatt 23 rohammal állt szembe. Sztálingrád védőire zúdult számtalan aknavető üteg, ágyú és repülőgép egész tüzéréje. A németek azt hitték, hogy az emberi szervezetnem bírja ki ezt a feszültséget, de tévedtek. A német technika egész ördögi fegyvertára sem tudta megingatni a szovjet ember állatatosságát A »Mamájev Kurgán« dombjai ■ a Jéghidegebb havas napokon is forrasatlanként gőzölögtek a bombák és lövedékek robbanásaitól. Ezekbe a dombokba nem egy német hadosztálynak tört bele a foga — a »Mamájev Kurgán« sohasem lett az övék A sztalingrádiak, kicsiny, de összeforrott csapatok, vakmerő és váratilan támadásáéval vették vissza az ellenségtől az elhódított épületeket és frontszakaszokat. A szovjet katonák és tisztek éjjel-nappali feszültségben tartották a fasisztákat, belopóztak azok mögöttes területére és lelőttek mindenkit, aki fel kéne emelni fejét- Kis harccsoportok a házaikon belül kézitusára kényszerítették az ellenséget, és könyörtelenül pusztították a rablókat. Rohamcsapatok A kemény harcok közepette így született meg az egyik sajátos típusú rohamcsoport, a másik után. Ezek a csoportok különösen az uceai harcokban váltak jól be. Ügyes és ravasz, védelemben és támadásban egyaránt tapasztalt egységek voltak ezek. Akcióik gyorsak és vakmerőerő voltak. Hosszasan tudtak küzdeni, ha bekerítették őket és győzelmesen tudtak kikerülni az egyenlőtlen küzdelemből- A sztangrádiak megfogadták nagy vezérük, Sztálin, tanításait az uceai harc módszereiről és sajátságairól és az általuk alkalmazott módszerek végeredményben nemcsakhogy megállították a németeket, de védekezésbe kényszerítették őket. A szovjet csapatok által nemcsak Sztálingrád, de később, a Berlin felé vezető győzelmes út egész folyamán is alkalmazott taktikával szemben a németek tehetetlenek voltak. Sztálingrád alatt a németek nemcsak emberben és hadianyagban, szenvedtek hatalmas veszteségeket, Sztálingrádban temettek el örökre a német hadsereg legyőzhetetlenségébe vetett hitet is. A szovjet csapatok Sztálingrád előtt és ,a városban kemény és hősies harccal gyengítették és szétszór Sztálingrádi egyik hős védelmezője, az azerbajdzsáni JA- Husszeinov , tüzértizedes, tüzet vezényel az utolsó berlini ütközetben. A Szovjet Hadsereg a Szovjetunió egyenjogú népeinek katonáiból áll. Ez a képünk a Szovjet Hadsereg 11 idönféle nemzetiségű katonáját mutatja. Balról jobbra: Balmot (baskír), Szimsziva (grúz), Trubin (orosz), Talanov (türkmén), Petrov (csuvas), Iváncsikov (orosz), Szimonenkó (ukrán), Mudarján (örmény), Hassánov ( köszül), Kirgizbájev (üzbég), Silyeponykov (belorussz), Libiten (baskír), Surai’utdínoot kazání Vatámi és Karimov, ttadirai kd . I MAGYAR RÁDIÓ ^ARCHÍVUMAUl Szó 3