Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-15 / 1. szám

A CSEHSZLOVÁKIAI M­­AGYA­R DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1948. december 15. 1 é­vfoly íl­ma (1943)­­ szám. „Népi demokratikus alkotmányunk szellemében oldjuk meg a szlovákiai magyar kérdést" Široký kormányelnökhelyettes történelmi jelentőségű beszéde W­ A Szlovákiai Kommmunista Párt Központi bizottságának nemrégen megtartott ülésén Široký kormánye­lnökhelyettes, a Szlovákiai Kommu­nista Párt elnöke, nagy beszédet mondott, melyben foglalkozott az időszerű kérdésekkel. A kormányelnökhelyettes elsősorban ismertette azt a helyzetet, mely a februári események után keletkezett és hang­súlyozta, hogy ezt az új fejlődési folyamatot elsősorban az osztályharc kiéleződése jellemzi, mely gyakran egészen új formákat ölt. Hangsú­lyozta, hogy úgy a gazdasági, mint a politikai életben likvidálták a Demokrata párt kebelében rejtőző reakciós bástyákat. Rámutatott arra, miben rejlik a reakció ereje, majd beszédét így folytatta: — Pártunk Központi bizottsága nem elégedhetik meg annak a tény­nek a megállapításával, hogy a fel­forgató reakció makacs ellenállást fejt ki a népi demokráciával szem­ben, hanem meg kell mutatnia a re­akció elleni harc új formáit is, me­lyeket a munkásosztálynak és a dolgozóknak kell elsajátítaniok, hogy a reakciót legyőzzék és elejét vegyék további cselszövéseinek. A reakciót felforgatók ellen mozgósí­tanunk kell pártunk minden ideoló­giai eszközét. Beszéde további során Široký kormány­elnökhelyettes kijelentette, hogy a szocialista fejlődés további problémája Csehszlovákiában a kis polgári nacionalizmus még mindig tartó befolyása A párt keretén be­lül és ezzel kapcsolatosan bizonyos fcépr­é legekben is. f ' A ni .ií. -v lS-'t-^i Ksifejíigír&ért > !>is nagy veszélyt jelentenek, mert a kommunisták kimagasló szerepe a nemzeti felszabadítás harcaiban és az a tudat, hogy a komunisták jelentik a nemzeti szabadság egyetlen kezességét, becsületes szlovák hazaffiak tízezreit vezette a párt kebelébe, akik ugyan for­mailag elfordultak a polgári sovi­nizmustól, de mégis magukkal hozták a pártba és a mi újjá­építő mozgalmunkba a maguk na­cionalista előítéleteit. Široký kormányelnökhelyettes ez­után azzal foglalkozott, hol vannak a kispolgári nacionalizmus befolyá­sának ideológiai gyökerei,­­majd így szólt:­­ — Ma, amikor az ellentétek az imperialista és az antiimperialista tábor között és ezzel kapcsolatosan az osztályellentétek is kiéleződnek, tudnunk kell, hogy csak a munkásság és a dolgozók nemzet­közi szövetségében van meg a nemzetiségi szabadság és a szo­cializmus felé vezető fejlődés biz­tosítéka. Annak tudatában, hogy a naciona­lizmus a burzsoázia uszályhordozója és így nem egyeztethető össze a kom­munista mozgalom eszméivel és cél­kitűzéseivel és mert semmi köze nincsen a nép valódi nemzeti érde­keihez — pártunknak likvidálnia kell eddigi álláspontját a nemzeti­ségekkel szemben. A dolgok ilyen állásából a párt részére, valamint minden haladó szellemű szlovák részére önként adódik annak felismerése, hogy a béke, a szlovák nemzeti szabadság és a szocializmus érdekében­ likvidálnunk kell a kispolgári na­cionalizmust, mert csak azok tart­ják tiszteletben minden nemzet szabadságát és függetlenségét, akik a nemzetközi szolidaritás el­vét vallják. Sőt az igazi nemzeti szabadság csak ott tekinthető biztosítottnak, ahol az internacionalizmus erői győztek azért A proletár interna­cionalizmus nemcsak hogy nincsen ellentétben az igazi nemzeti érzés­sel, nemzeti öntudattal és hazafi­sággal, hanem elkerülhetetlen elő­feltétele és alapja minden hazafi­ságnak és nemzeti szellemnek. Sztálin marsall szavait idézve a kormány­ elnökhelyettes­e jelen­tette, hogy a Szovjetunió népei tiszteletben tartják minden állam népének jogait és függetlenségét és kifejezésre juttatják hajlandó­ságukat, hogy a szomszéd álla­mokkal békében és barátságban akarnak élni. Beszéde további során a Szlová­kiai Kommunista Párt elnöke kifej­tette, hogy az antiszemitizmus is a reakció fegyvere, a hatalmuktól megfosztott kapitalista és földesúri . , . , J­i "." niííj. uiu»any­áK ESZKÖZE % N­EUI Dem­o­krácia köztársasága elieru Itt az ideje, hogy mindnyájan ki­vétel nélkül megértsük, nem zsidó kérdésről, hanem szlovák kérdés­ről« demokráciáról, haladásról és szocializmusról van itt szó. Aki antiszemita előítéletek sodrá­ban marad, az soha nem fogja meg­érteni szerepét az osztályharcban és akarva — nem akarva annak a re­akciónak válik eszközévé, mely ná­lunk a kapitalizmus megújhodásáért harcol. A kormányelnökhelyettes kijelentette, hogy a párt nem ismeri a faji elméletet, majd kü­lönféle pártszervezeti kérdésekkel foglalkozva rátért a magyar kérdés megoldására. — A rég­­én közelmúltban is, köztársaságunknak és a szlovák népnek nagy erőfeszítéseket kellett tennie a magyar irredentizmus és revizionismus elleni harcban. A ma­gyar vezetőosztály és harcias nacio­nalizmusa állandóan nyugtalanította a köztársaság nemzeti életét és biz­tonságát. Az a tény, hogy a magyar vezetőosztály a magyar kisebbség földesúri és polgári köreiben tá­maszra talált csehszlovák­ellenes politikájában, odavezetett, hogy szlovák nemzet a „magyarok" iránt­a állandó bizalmatlanságot táplált. Ez az állapot különösen a köztársaság biztonságának veszél­yeztetése ideje­kormánykörök a német fasiszta im­perializmus szolgálatába álltak és Gottwald köztár­sasági elnök kilenc pontja Gottwald köztársasági elnök 9 pontban foglalta össze azokat a fő feladatokat, amelyeknek betartása lehetővé teszi a szocializ­mus felé való haladást. 1. Biztosítani és javítani kell a közellátást, különösen a köz­élelmezést. Sikeresen be kell fejeznünk a Kétéves tervet és még sikeresebben kell megkezdenünk az ötéves tervet. A közellátás javítása, különösen élelmezés terén, a Kétéves terv teljesítése, az Ötéves terv jó megkezdése és a mi gazdasági szervezetünk műkö­dése — ez a reakció veszte. 2. A mezőgazdasági termékek vidéki felvásárlásánál ügyelnünk kell arra, hogy többet szolgáltassanak be a tehetősebbek és ily­módon könnyítsünk a kisgazdákon. A gyakorlati életben véghez kell vinnünk a kapitalista élősködők korlátozását és elnyomását úgy az adópolitikában, mint az árpolitikában, valamint a közel­látás politikájában. 3. A köztulajdont képező készletek elosztásánál előnyben kell részesítenünk a munkásokat az élősködőkkel szemben. 4. Vidéken erős anyagi és technikai bázisokat kell építeni; sűrű traktorállomáshálózat, közös sertés- szarvasmarha- és baromfi­tenyésztő állomások létesítése formájában. 5. A vidéken támogatnunk kell mindennemű gazdasági szövet­kezést, különösen a közös termelés szolgálatában álló szövetkeze­teket és mindenáron gondoskodnunk kell arról, hogy ezekben a szövetkezetekben ne a vidéki nagygazda, hanem a törpe- és kisbirtokos részesüljön előnyben. 6. A kapitalista osztály maradványainál erős kézzel végre kell hajtani minden állami és közkötelezettséget úgy a városokban, valamint a vidéken és ezeknek esetleges állam- vagy törvény­ellenes cselekményeit vagyoni büntetéssel kell sújtanunk. 7.-t kell "alakítanunk és szerveznünk a közigazgatást kerületi nemrSri bizottságok alapján. Be kell vezetnünk minden szak­osztálya az új jogi rendet az új alkotmány szerint és gondoskod­nunk kell, hogy a népi demokratikus államszervezet a társadalom szociális újjáépítésénél erős tényező legyen. 8. Iskoláznunk kell a­ párti, szakszervezeti, gazdasági, közigaz­gatási, közművelődési, közbiztonsági és katonai kádereinket, úgy, hogy azok kitűnjenek magas szaktudásukkal és ezzel egyidejűleg bírják a minden tudományok tudományát és minden művészetek művészetét a marx-leninizmust. 9. Meg kell erősítenünk az újjászületett Népfrontot tetőtől talpig, abban a tudaton, hogy az újjászületett Népfront — amelyben a reakció nem­­ fog tudni érvényesülni úgy, ahogy az februárig volt — továbbra is megmarad közéletünk fő formájaként a szocia­lizmus felé vezető atoau y .VWI­* .vvvj'VA JunvniC Uvenjeiltytitt CS tUľľlUSZCL­U í € y ijlý^ti&it.i.vil nagyhatalom, a mi Sztálinunk és Gottwaldunk." V. BlIiOKÝ. INDULÁSKOR A haladó erők februári győzelme a reakció felett fordulópontot je­lent a csehszlovákiai magyarság életében is. Azokat a sötét erőket, melyek mesterségesen szították itt a sovinista gyűlölet tüzét, melyek gátat emeltek a társadalmi fejlődés elé, a népi demokrácia, a szociális haladás konok ellenségeit elsöpörte a februári forradalom vihara. Ma új szó, új hang kopogtat a Csehszlovákiai magyar nép ajtaján: a jobb jövőbe vetett bizalom és biztonság szava. Kialakultak azok az előfel­tételek, melyek lehetővé teszik az alkotó és építőmunka gyorsabb ütemét. Gyárkémények füstje gomolyog az égnek, traktorok százai törik a televényt százezer és százezer dolgos kéz jött lendületbe, hogy több legyen a kenyér, a hús, a lábbeli és a ruha. A csehszlovákiai magyar dolgozók, mint egyenjogú állampolgárai ennek a köztársaságnak, az egyenjogúság érzetével, őszinte örömmel és lelkesedéssel kapcsolódnak bele ebbe az építőmunkába. Mi több, mint e köztársaság egyenjogú állampolgárai nemcsak kötelességüknek, hanem szent és elvitathatatlan joguknak tartják, hogy részt kérjenek ebből a munkából. Ez természetes is. Évtizedek súlyos harcai, keserves csalódásai és szenvedései után először dolgoznak maguknak. Ma már megszűnt a kapitalista kizsákmányolás és a­ földesúri önkény. Be­alkonyul csakhamar a basáskodó zsíros­ parasztnak is. A föld és a föld terméke ma azé kell hogy legyen, aki a földet me­gműveli, aki dol­gozik; kenyék, uzsorások, feketekereskedők és más élősdiek számára ne legyen föld és ne legyen kenyér. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Ezt a megdönthetetlen sarkigazságot váltja valóra a népi demo­krácia. Az a tejtékozó düh, mellyel a népi demokratikus kormány intéz­kedéseit fogadja a legyőzött, de konok osztályellenség, legjobb bizo­nyítéka annak, hogy kormányunk célkitűzése helyes: a népi demokrácia útján előre a szocializmus felé. Csakhogy ez az út, nem a békés és zavartalan fejlődés útja. Ezernyi akadályt kell még leküzdenünk, és sok sok rágalommal megbirkóznunk, . A­' •vi'/liítor»lV«sŕrt »prn bír. < bn<*v rabtartó r',1-rupra'v­egyszer és mindenkor a vége szakadt. Szabotál, gáncsoskodik, rémhíreket terjeszt, zavargásokat szít, sőt a terror e­szközeit,pl sem riad v­ssza. Uszít a mezőgazdasági termékek beszolgáltatása ellen. Ki akarja éheztetni a munkást, hogy az ne tudja felfrissíteni munkaerejét. Azon mesterkedik, hogy a munkás, iparos, hivatalnok gyűlölje meg a falu dolgozóit és fordítva, hogy a falusi dolgozó gyűlölje osztályostársát és természetes szövetségesét, a városi munkást. „Árulásnak" minősíti azt az elkerülhetetlen történelmi fontosságú megegyezést is, mely a népi Csehszlovákia és a népi Magyarország kö­zött van készülőben, s mely örök időkre véget vet a két ország közötti bizalmatlankodásnak és torzsalkodásnak. Azt szeretné a reakció, ha a két egymásra utalt nép, a szlovák és a magyar továbbra is a nacio­­nalista gyűlölet útvesztőiben tévelyegne, hogy szétforgácsoltan, egy­másra acsarkodva, könnyebben váljanak a levitézlett tőkések, nagy­birtokosok és külföldi imperialista cinkosaik martalékává. Azt szeretnék, ha Csehszlovákia és Magyarország népei külpolitikájukban nem a bé­ketábor bástyájára, a kis népek védelmezőjére, az egész világ dolgo­zóinak remény­ségére, a Szovjetunióra támaszkodnának, hanem az ame­rikai, angol, francia tőkések és háborús uszítók zsoldosaivá züllenének. Röviden: az osztályellenség az épülő szocialista jólét helyett kapitalista kizsákmányolást, béke helyett háborút, a népek kölcsönös megértése helyett szakadatlan ellenségeskedést és zűrzavart szeretne. Nem épí­teni, hanem rombolni akar! Csehszlovákia magyar dolgozói sok viharos napot láttak. Sebeket kaptak, sebeket osztottak. Egész életüket a tőkés, földbirtokos és zsíros paraszt elleni kenyérharc foglalta le. Az osztályellenség elleni küzdelem formája ma nem a kenyérharc, nem a sztrájk, hanem a ki­tartó, önfeláldozó és lelkiismeretes munka. Ez az a nehéz­ üteg, mellyel halomra lehet lőni a bel- és külföldi reakció összes mesterkedéseit, ér­veit és rágalmait. „A nép jóléte és megelégedettsége alapvető feladata és célja állami programunknak... Tehát nem pártharcok, hanem a mun­ka, az öntudatos, szorgalmas munka a tengelye és főkérdése politikánk­nak. A békés építőmunka bebiztosítása pedig külpolitikánk fő feladata..." (KI. Gottwald). Minden attól függ tehát, mennyire sikerül megvalósítani azt az öt­éves tervet, amit a köztársaság elnöke Gottwald elvtárs terjesztett elő a parlamentben miniszterelnöksége idején, s amit a nemzetgyűlés is elfogadott. Ez lesz az az alap, melyet nem ingathat meg többé az osz­tályellenség aknamunkája. Ez lesz az a szegletkő, melyen fel lehet épí­teni országunkban a szocializmus fellegvárát. Nagy feladat vár tehát Csehszlovákia dolgozóira. Ki kell mélyíteni­­ és szélesíteni a szocialista versenyt üzem és üzem, munkás és munkás között. Az ipari munkást fűtse az a t­udat, hogy sokmillió embernek, mun­kásnak, parasztnak, kisiparosnak és hivatalnoknak cipőre, ruhára, fehér­neműre van szüksége s hogy minnél több lesz a közszükségleti cikk, annál elégedetteb lesz a nép, annál ellentállóbb lesz az osztályellenség bűnös praktikáival szemben., A falu dolgozó parasztsága sem maradhat ki a nemes versenyből. Hiszen az élelmiszerkérdés ma a legégetőbb probléma. A magyar dol­­­gozó paraszt pontos és lelkiismeretes, beszállította a rá kivetett gabona-és élelmiszermennyiséget Meg is tetézte becsülettel. De ott van a falusi uzsorás a feketéző, a fekete lelkiismeretű. A becsületes gazdatársadalom szégyene. Ezen a javíthatatlan emberfajtán csak a legszigorúbb tör­vényparagrafus segít. A falu öntudatos dolgozói mindent elkövetnek, hogy földjük termelését fokozzák, hogy évről évre jobb terméssel járul­janak hozzá a szocializmus építéséhez. Magyar dolgozók, a munka jegyében köszönt­és hozzátok az Új Szó, 1 Fogadjátok szeretettelJ

Next