Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-01 / 44. szám, szerda

Ara ? Kés A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 1, szerda , II. évfolyam, 44. szám Dr. VI. Clementis külügyminiszter a Marshall-tervről és a népi demokratikus államok béketörekvéseiről A Marshall-terv 5 millió amerikai munkanélküli feláldozásával átmenetileg megmentette Amerikát a teljes gazdasági összeomlástól Nem fér kétség ahhoz, hogy a februári vihar külpolitkai látófelületünket is kitisztította. E szavakat Gottwald elvtárs mondta 1948 március 10-én az alkotmányozó nemzetgyűlés új kormányának akciós programjában. A februári események nem változtatták meg — mert nem volt szükség, hogy megváltoztassa — rá a koSicei kormányprogram külpolitikai részét, mégis külpolitikánkban is ugyanolyan alapvető és mélyreható átalakulások történtek február után, akárcsak belpolitikánkban. Más szavakkal ez annyit jelent: A februári események tették lehetővé mind belpolitkai, mind külpolitikai vonatkozásban a koSicei program teljesítését és annak kimélyítését. Tudjuk, hogy a reakció, akarva, nem akarva, inkább nem akarva fogadta el a koSicei kormányprogramot, mert hiszen annak magjában már benne volt a szocializmushoz vezető út, a valódi szocializmushoz, amely a kizsákmányoló osztály kiváltságainak fokozott felszámolását jelenti, tehát a reakció egész szociális alapjának felszámolását. Természetes volt, ha a reakció nem akart idő előtti öngyilkosságot, úgy nyíltan nem léphetett fel a program ellen, amelyet népeink kívántak és az egész csehszlovák nemzet támogatott. Tudatában volt annak, hogy saját maga sohasem fog rendelkezni oly belső erőkkel, hogy külső segítség nélkül nálunk a belpolitika fejlődését megváltoztathatná, meggátolhatná, vagy legalább is meglassíthatná a szocializmushoz vezető utunkon való felsorakozást. És éppen azért, amitől féltek, amit nyíltan nem tudtak végrehajtani, azt megbújva, intrikus módon csinálták és kezdettől fogva a külpolitikában olyan taktikához folyamodtak, amely egyrészről meggyöngítette és feloldotta volna szövetséges kötelezettségeinket, másrészről pedig politikai és gazdasági egyezségekkel akart bennünket ahhoz a Nyugathoz kötni, amelyet belpolitikai reakciós terveik szempontjából szövetségesüknek éreztek. Ezek a megállapodások hivatva lettek volna politikai szabadságunkat megszorítani, meggyöngíteni, meggyöngíteni a már merlévő szövetséges viszonyunkat és a Nyugatnak pedig lehetőségeket adott volna, hogy gazdasági ügyeinkbe befolyhasson. A taktikájuk ez volt: külsőleg a hűség és szeretet lelkületével voltak a Szovjetúnió irányában és harcot hirdettek az úgynevezett „egyi párt" monopóliuma ellen. Valójában azonban sajtójukban csak úgy nyüzsgött a Szovjetúnió elleni álnok támadások sorozata. A kormányban helyet foglaló képviselőik felhasználtak minden alkalmat, hogy nagy szövetségesünkkel a viszonyt megmérgezzék. Itt csak arra a komédiára hívom fel a figyelmet, amelyet 1947 decemberében a csehszlovákszovjet kereskedelmi tárgyalások során a kormány ülésén lejátszottak. A kereskedelmi szerződés megkötése ellen, amelynek alapján későbbéi Csehszlovákia nagyon kedvező feltételek mellett gabonát kapott. A komédiát minden bizonnyal már a közelgő februári eseményekkel kapcsolatban rendezte meg a reakció és ez természetesen végül másként játszódott le és más eredménnyel, mint ahogy azt ezek az urak elképzelték képzeljük csak el, majdnem két esztendeig húzódott, míg a szomszédos Lengyelországrgal a szerződést megköthettük, ha szövetségi tudatában is voltunk az objektív nehézségeknek. De ezek a nehézségek nemcsak objektív okokból származtak, hanem a reakciónak tudatos tása és a felmerülő akadályok vontatovábbi kimélyítése következtében, ami a csehszlovák-lengyel közeledési tárgyalások megállítását célozta. Hasonló állásfoglalással, hasonló taktikával és játékkal találkoztunk minden esetben, ha a szocializmust építő államokkal kívántunk kapcsolatokat keresni. • Ezzel ellentétben — mint már megállapítottam ~ a reakció bennünket oly szerződésekkel kívánt a Nyugathoz kötni, amelyek végeredményben nemcsak meggyengítették, de alapjában megrendítették volna államvédelmi rendszerünket, ami egyet jelentett volna szuverenításunk elvesztésével és a szocializmus kiépítéséhez való jogunkat is elveszítettük volna. Itt elsősorban a Franciaországra vonatkozó szövetséges szerződést értem és a Marshall-tervbe való bekapcsolódásunkat. Tekintettel arra, hogy egyes tények és okmányok, melyek ezzel szorosan összefüggenek, nyilvánosságra még nem kerültek és így ezek közönségünk előtt sem ismeretesek, azt hiszem, hogy hasznos lesz, ha ezekből legalább egy párat itt nyilvánosságra hozok. A koSicei kormányprogram Franciaországgal kapcsolatos szűk baráti viszonyról beszél és hogy ezt a baráti viszonyt a csehszlovák kormány fejleszteni kívánja. Ez részünkről , Franciaország irányában egy jól ellgondolt gesztus volt, a München utáni Franciaország, az iránt a Franciaország iránt, amelyről hittük, hogy a nagy szenvedések azt és a tisztulási folyamat után véglegesen megszabadult mindazoktól, akik az országot Münchenen keresztül második Sedánhoz vitték. Az ilyen Franciaországgal állami és közbiztonsági érdekeink egyek lettek volna, a mi reménységeinket az a körülmény is erősítette, hogy a felszabadított Franciaorzság kormányában, ha nem is elégséges mértékben, de mégis ott volt testvéri pártunk, francia kormány amelynek döntő francia kormánykörök, amelyeknek döntő befolyásuk volt a külpolitika vezetésében, nem nyilvánítottak érdeklődést, hogy velünk szövetséges szerződést kössenek, sőt annyira mentek, hogy hivatalosan megcáfoltak egy olyan a valóságnak megfelelő hírt, amely egy ilyen szerződéssel kapcsolatos beszélgetésről folyt. Figyelemreméltó bizonyára, hogy a kezdeményezésre és az új megbeszélésekre akkor került a sor, amikor Franciaország legerősebb pártját, a Kommunista Pártot, Franciaországban biztosítékul amely szolgált számunkra, hogy az ország nem esik vissza a München előtti hibáiba — a kormányból kizárták. A kezdeményezés részint a francia kormány hivatalos körei részéről jött, részint pedig a csehszlovák nemzeti szocialista és a csehszlovák néppárt vezetői részéről. Az új helyzet ellenére is komolyan foglalkoztunk a kérdéssel s a Franciaországgal kötendő szövetséges szerződés tekintetében továbbra is kedvező álláspontot foglaltunk el. De München megtanított bennünket arra, hogy az ilyen vonatkozású szerződéseknek legkisebb követelménye azok nyíltsága, amely nem engedi a kísérletezéseket, hogy a vállalt kötelezettségek elől a szerződő felek kitérhessenek. A francia kormányjavaslat a feltételeket meg teljesítette, a francia kormány nem volt hajlandó a kívánságokat egyöntetűen az előkészített szerződésbe bevenni és ezeknek hiányában a javaslat elfogadása nemhogy megerősítette, de meggyengítette volna államvédelmi rendszerünket. Ez volt az alapoka elutasító álláspontunknak és ez volt döntő indoka annak, hogy az említett pártok ennek ellenére e szerződés elfogadása mellett szálltak síkra. Egyebekben a szovjet-francia szerződés formális fennállásának ténye nem akadályozta meg a francia kormányt, hogy az az Atlanti paktumhoz csatlakozzék, amely a Szovjetúnió ellen irányul. Ez a tényennél jobban bizonyítja, hogy minmi értelme lett volna egy francia-csehszlovák szerződésnek a maikai és méghozzá olyan politika politiviszonyok mellett, ahogy ezt a francia kormány kívánta. Ezzel egyidejűleg tárgyalások folytak nálunk, hogy részt vegyünk-e a párizsi konferencián, amelyet Nagy-Britannia és Franciaország hívott egybe és célja a Marshall-tervbe való belépés lett volna. Hangsúlyozom és aláhúzom, hogy nálunk a kormányban, illetőleg a kormányelnökségben nem a Marshall-tervbe való részvételünkről történt döntés, de csak a párizsi konfrencián való informatív jellegű részvételünkről. Még egy politikailag iskolázatlan egyén is tisztában van azzal, milyen célt követett és milyen célt követ a Marshall-terv. Ezt az Egyesült Államok hivatalos vezető tényezői sem titkolják el és főleg három pontba sűrítik a terveket. I. Megállapítani a kommunizmus térfoglalását Nyugat-Európában. II. Biztosítani Nyugat-Európában a gazdasági stabilitást. III. Biztosítani az Egyesült Államok részére az áruk elhelyezését, mert ennek hiányában a lappangó gazdasági krízis vagy, ahogy ezt ők nevezik — a recessió — a krízis további fokára lépne, ami viszont gazdasági pangást eredményezne. A Marshall-terv egyéves évfordulója alkalmából az amerikaiak következőképpen értékelték az elért eredményeket. Az első cél a kommunisták kiszorítása a francia, belga kormányból és Olaszországban is nagymértékben sikerült. Nem fogok ez alkalommal a dolgok boncolgatásával foglalkozni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az amerikai kapitalistáknak ez csak formai káprázatul szolgálhat, mert a jövő ebből a ábrándból is ki fogja őket gyógyítani. A második cél: Ameriikában is megállapítják, nem sikerült a nyugateurópai gazdasági rendszert megszilárdítani. A harmadik cél: az Egyesült Államokban sikerült a recessió állapotát megtartani A mai szaknyelv szerint a recessió, a lappangás ideje, 4—5 millió munkanélkülit jelent, míg a pangás 8—10 millió munkanélkülit. A valóság pedig 15 millió munkanélkülit és a tőzsdebukások sorát. A Marshall-terv szerzői megelégedéssel állapították meg, hogy sikerült ezt a lappangó gazdasági időszakot fenntartaniok, de semmiesetre sem a Marshall-terv érdeme ez, hanem a nagyjelentőségű fegyverkezési láz. Ez a megállapítás bizonyára jól rávilágít a háborús hisztériának és az Atlanti paktum megszületésének igazi okára. Ezekhez a messzemenő, a világreakció által vezetett nemzetközi célok segítőtársaként kellett volna a Marshall-tervhez va(Folytatás a 2. oldalon.) papság a néppé a szocializmus felé A puchovi járás római katolikus és evangélikus papjai tanácskozást tartottak, amelyen részt vett a zilinai kerületi nemzeti bizottság képviselője is. A taácskozáson a puchovi járás papjai letárgyalták az állam és az egyház viszonyának aktuális kérdéseit. Mindkét felekezet papjai a népi demokratikus állammal való együttműködés szellemében tettek hitvallást, amely teljes mértékben biztosítja a vallási szabadságot. A tanácskozásról a papok üdvözlő táviratot küldtek a köztársaság elnökének, Klement Gottwaldnak, amelyet a róm. kai egyház 8 és az evangélikus egyház 3 képviselője írt alá. A sürgönyben ezt írják: Puchov járás római katolikus papjai és evangélikus lelkészei ezennel egyhangúlag és nyíltan kijelentjük, hogy minden feltétel nélkül csatlakozunk azoknak soraihoz, akik a tartós világbékéért harcolnak és elítéljük a háborús uszítók aljas munkáját. Biztosítjuk önt, köztársasági elnök úr, hogy mi papok minden esetben és minden körülmények között népünkkel együtt megyünk előre a szebb és jobb életért a szocialzmus útján. Imádkozni és dolgozni fogunk népünk és államunk javára és az egész világ békéjéért. Nem engedjük meg, hogy szent egyházunkat a tőkések a reakció céljaira felhasználják, akik a világbékéért folytatott orszáérítő munkánkat fenyegetik. Az Ön által kitűzött úton fogunk haladni a jobb holnap felé, az összes békeszerető nemzetekkel karöltve. A német nép a Iwm alkotmány megalkotásában nem vett tevékenyen részt, állapította meg Visinskij Párizsban A négyik külügyminiszterének tanácskozása hétfőn délután 14.30 kor vete újból kezdetét. A tárgyalások 3 és tartottak. A négy fél órán keresztül külügyminiszter egy derű tanácskozásaival a négy külügyminiszter helyettese az eddigi tárgyalások eredményeiről kiadandó hivatalos jelentés megsüvegezéséről tárgyalt. Visinskij szovjet külügyminiszter a nyugati nagyhatalmak javaslatával szemben az egységes federatív német köztársaság sírása mellett szállt síkra. megvaló Visinski a nyugatiak javaslatát alapjában támadta meg és részletesen taglalta a nyugati terv hibás pontjait. Megállapította, hogy a terv ellenkezik a német nép kívánságaival és érdekeivel, de elérkezik a potsdami és a jeltai konferenciák határozataival is. Németország szovjet övezete a bonni alkotmányhoz nem csatlakozik, mert ez az alkotmány a demokratikus alapelvek megcsúfolásával jött létre. A német nép a bonni alkotmány megszerkesztésében nem vett tevékenyen részt, mert ez csak a nyugati nagyhatalmak akaraterejét és hatalmát tükrözi vissza. A nyugati hatalmak arra törekszenek, hogy oly rendszert létesítsenek Németországban, amely nem bírja a német nép és nem élezi a Szovjetúnió hozzájárulását sem, bár a szovjet nagyhatalom a potsdami egyezség értelmilen Németország jövőjéért felelős. A nép valódi kívánsága és akaraterejének kifejezésre tása abban az alkotmányban juttavan leszögezve, amelyet a berlini nép már kidolgozott. Az az úgynevezett szabadság, amelyet a nyugati hatalmak hirdetnek, abban nyilvánul meg, hogy a nyugati övezetekben demokratikusan gondolkodó embereket üldözik és számukra csak oly emberek megbízhatóak, akik a Hitler-féle rendszert támogatták. szovjet javaslat — állapíiotta meg Visinskij külügyminiszter — teljesen megegyezik a potsdami szerződés szellemével, megfelel a német nép érdekeinek, de megkönnyíti a békeszerződés megkötésének módját, a megszállási rendszer megszüntetését és így az európai béke helyreállításának jelentős tényezője. • Is súlyosan beteg Max Reimannt letartóztatták A német rendőrség a brit katonai megszálló parancsnokság utasítására tegnap újból letartóztatta Max Reimannt, a németországi Kommunista Párt vezérét. Min ismeretes, Reimannt még februárban az angol katonai bíróság 3 hónapi fegyházra ítélte, mert egyik beszédében állítólag megtámadta azokat a nyugatnémetországi politikusokat, akik a nyugati hatalmakat támogatják német szeparatista törekvéseikben. A nyugatnémetországi Kommunista Párt elnöksége éles tiltakozást adott Max Reimann elnök letartóztatásával kapcsolatosan. A tiltakozó felhívásban Reimann letartóztatását a német néppel szemben elkövetett erőszakosságnak minősítik. Reimannt azért zárták be, állapítja meg a kiáltvány, hogy ezzel Németország egységesítését és egységét követelő tábor növekedését meggyengtsék és a nyugatnémetországi kommunista párt előretörését csökkentsék. 11 haladó erők hatalmas győzelme: frlz angol bíróság kénytelen volt szabadlábra helyezni Eisiert A Bow streeti bíróság pénteken tárgyalta Gerhard Eisler ügyét. Eisiert tudvalevően az amerikaiak kiadatási kérelmére május 15-én Southamptonban letartóztatták és erőszakkal hurcolták a Bátory nevű lengyel óceánjáró fedélzetéről. Azóta fogva trtották és ügyének tárgyalását már két esetben is elhalasztották azzal az indokolással, hogy az ügy iratai még nem érkeztek meg Amerikából A Bow streeti bíróság rövid tárgyalás után kénytelen volt felmenteni és szabadlábra helyezni Eisiert. Indokolásul az ítélet azt mondja ki, „Amerikának nem sikerült bebizonyítania, hogy Eisler bűnös olyan cselekményben amelyért őt ki kellene adni". Ez bizonyosan így van, de az is kétségtelen, hogy a bíróság határozatában döntő volt a világ közvéleményének nyomása és így Eisler szabadlábra helyezése a nemzetközi haladó közvélemény győzelmét és az angol-amerikai vereségét jelenti. Amikor Eisler a tárgyalás után a bíróságról távozott, a következőket mondta az újságíróknak: — Boldog vagyok, hogy az amerikai reakciósok vereségettek. Az a szándékom, hogy szenvedlehetőleg minél gyorsabban Németországba menjek Gerhard Eisler sorsa jellemzi a ma uralkodó amerikai rendszer tevékenységét — írja Grifrovjev a Moszkvában megjelenő Literaturnaja Gazetában. Ugyanakkor, amikor Eisiert Amerikában elítélték és Ellis Islandon internálták, az amerikai bírák Nürnbergben Kruppelmentését készítették elő. A háborús bűnösök közül az amerikaiak szabadon bocsátották a többi között Schachtot, Rundstedtet és Flicket , de Eisiert, a fasizmus áldozatát mint ellenséget üldözték.