Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-01 / 227. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 október 1, vasárnap 3 Kčs A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának Tartós békéért, nem­ dem­ok­ráciáért! amu netnapját mai számunkhoz csatoljuk LŐRINCZ GYULAs „Szlovíia népe ma látja, hogy életkapuját a szovjet nép nyitotta meg A Szovjetbarátok Szövetségének kerületi konferenciája Statislavában A Szovjetbarátok Szövetsége második nagygyűlésére megteszik köz­társaságunkban az előkészületeket. A kerületekben megkezdték a Szovjet­­barátok Szövetsége kerületi bizottságainak munkaértekezleteit. Ezek a mun­kaértekezletek a Szov­jetúnióval való barátság megszilárdításának jegyében folynak. A kerületi értekezleteken értékelik az eddig elvégzett munkát és ke­rületi méretben kitűzik a Szov­jetbarátok Szövetsége szerveinek és tagjainak a közeljövőben rájuk váró feladatokat. Bratislavában is szombaton délelőtt nyitották meg ünnepélyes keretek között a Szovjetbarátok Szövetsége kerületi értekezletét. Az ülésteremben Sztálin és Gottwald arcképei, a homlokzaton a csehszlovák és szovjet zász­lók, a béke szimbóluma és a következő jelszó állt: látja, hogy életkapuját a szovjet nép nyitotta meg." „Szlovákia népe ma A díszemelvényen helyet foglaltak L. Tokár, a bratislavai Kerületi Pártbizottság elnöke, az SzKP Központi Bizottságát képviselő Major István elvtárs. Kubača, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szovjetunió konzulátusának képviseleté­ben az értekezlet legkedvesebb vendége Viszotyin szovjet vicekonzul, a népi demokratikus köztársaságok képviselői, Urban E., a prágai kerületi bizottság kiküldötte és a többi cseh és szolvákiai kerületeket képviselő ki­küldöttek, a tömegszervezetek kiküldöttei és más vendégek. javítani jelen­téren egyre fokozottabban kell a szövetség munkáját. Tokár elvtárs szavai után levők hosszan éltették Sztai­n és Gottwald elvtársakat, majd megvá­lasztották a tiszteletbeli elnökséget, a konferencia munkaelnökségét. Az ér­tekezlet üdvözletét küldte a tanítók Bratislavában ülésező munkaértekez­letének. A kerületi pártbizottság ne­vében Raško elvtárs üdvözölte az ér­tekezletet, majd a plzeni kerület ki­küldötte, J. Kopec hangsúlyozta, hogy ha őszintén el akarjuk mélyíte­ni a baráti kapcsolatokat a Szovjet­unióval, mindenekelőtt a cseheknek és a szlovákoknak baráti, testvéri viszo­nyát kell igazán elmélyíteni. A prágai, a libereci kerület képviselői és a Kas­sai kerület képviselője az összes szlo­vákiai kerületek nevében üdvözölték a munkaértekezletet. Ezután Viszotyin szovjet vicekonzul lépett a mikrofon elé. Beszédét szlovák nyelven kezdte, majd oroszul folytatta. Tolmácsolta a Szovjetúnió nemzeteinek forró test­véri üdvözletét, amelyek a világon el­sőnek teremtették meg a szocialista gadasági rendszert országukban A nagy győzedelmes Októberi Szocia­­legesek" cselszövései ellen, lista Forradalom után a Szovjetunió dolgozói a nemzetgazdaság, munka­szakaszain egyik győzelmet a másik után aratták. Megvalósították a szo­cializmust, a második világháborúban győzedelmeskedtek a fasizmus felett és most a háború után a kommuniz­mus építésén dogoznak. Viszotyin rámutatott a szovjet kormány leg­utóbb hozott határozataira, amely ha­(Folytatás a 2. oldalon.) A himnuszok elhangzása és rövid kultúrműsor után Tokár elvtárs, kerületi Pártbizottság elnöke megnyi­­­totta az értekezletet. Üdvözölte a meg­jelent vendégeket, kiküldötteket és rámutatott arra, hogy ez a kerületi munkaértekezlet abban a történelmi időszakban folyik le, amikor a világon egyre hevesebb lesz a békeharc. Ki­fejezte a jelenlévők leghőbb h­álaérze­tét is, köszönetet mondva azoknak, akik minden vonalon a békét védel­mezik, akik az ENSZ-ben leálcázzák a háborús uszítók gaz terveit. Köszöne­tet mondott a békeerők bástyájának, a Szovjetúniónak és a békeerők élén haladó nagy tanítónknak, Sztálinnak (Az értekezlet résztvevői viharos tapssal és éljenzéssel köszöntötték Sztálint. A kiküldöttek szinte egybe­forrva fejezték ki mély, forró szere­tetüket Sztálin iránt és békeakaratu­kat.) Tokár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a békéről, a béke megszilárdítá­sáról a dolgozók döntenek az egész világon és azok Sztálinnal haladnak. Majd rámutatott arra, hogy a Szov­jetbarátok Szövetségének, mint tö­megszervezetnek legfontosabb fel­adata a Szovjetunió tapasztalatait megismertetn­i az emberekkel, átültet­ni a gyakorlatba. Bacílek és Bašťo­vanský elvtársak a Szövetség köz­ponti bizottságának III. ülésén bíráló­lag rámutattak arra, hogy ezen a vo­nalon a Szovjetbarátok Szövetségének szervezetei még nem érték el a Szov­jetunió tapasztalatainak a mindennapi életbe való átvitelében azt az ered­ményt, amit el kell érniök. Ezzel vilá­gosan rámutattak arra, hogy ezen a CJ kétezer tanító kon­form­ c Sír­ja Piráti i­lanába­n A szovjet iskolák és tanítóság példáját követi Csehszlovákia tanítósága is Iskoláink váljanak a szocialista nevelés tűzhelyeivé Ma délelőtt 9 órakor kezdődött meg a Kiállítási csarnok nagytermében a Szlovákiai tanítóság eddig legnagyobb méretű országos konferenciája, ame­lyen kb. kétezer delegátus vett részt, köztük a cseh tanítóság és intézmé­nyek képviselői is. A konferencián megjelent a CsKP központi bizottsága képviseletében Gustáv Bareš elvtárs- továbbá J. Sefr­ánek elvtárs, az SzKP kult. prop. osz­tályának vezetője, Benau elvtárs, a Szlovák Szaktanács képviselője, Koubek, az iskolaügy alkalmazottai szövetségé­nek elnöke, dr Vafia, a prágai Károly­egyetem pedagógiai fakultásának déká­nja és tömegszervezeteink, valamint intézményeink képviselői. A Megbízottak Testületét Sýkora és Pavlik elvtársak képviselték, akiket a konferencia elnöksége nevében Gelco szakosztályvezető üdvözölt. A konfe­rencia megnyitása és a himnuszok elha­ngzása után a szaktanács képviselője Benau elvtárs üdvözölte a megjelente­ket, majd Pavlásek, az iskolaügyi mi­niszter helyettese, aki időközben megé­rkezett, tolmácsolta a cseh iskolák üd­vözletét. Az első nap legfontosabb mozzanata Sýkora elvtárs beszéde volt a szlová­kiai iskoláztatás mai helyzetéről. Be­szédében többek között a következőket mondotta: Konferenciánk négy hónappal az SzKP dicső IX kogresszusa után ül össze. A kongresszus kitűzte az irány­vonalat, amelyen iskolaügyünknek haladnia kell. Mai konferenciánk fel­adata az, hogy megvizsgáljuk, ho­gyan valósítjuk meg ezt az irányvo­nalat és mit kell még tennünk, hogy már az 1950—51-es iskolaévben vala­mennyi iskolánk teljesen a szocializ­mus szolgálatában álljon. Ezután részletesen foglalkozott az iskolaügy helyzetével a IX. kongres­­szus után és hangsúlyozta, hogy itt, ezen a helyen, ahol néhány hónappal a SzKP IX. kongresszus­án a munkás­osztály, a kis- és középföldművesek, valamint a dolgozó értelmiség leg­jobbjai bírálták iskolaügyünket és megmutatták a további előrevezető •>+j>t az értekezlet manifesztációs mó­don kijelenti: a CsKP és a SzKP kongresszusainak határozatait az utolsó betűig a lehető leggyorsabban teljesítjük, a dolgozó nép bizalmára rászolgálunk és munkánkkal bebizo­nyítjuk, hogy a dolgozó nép szerves része vagyunk. Sykora elvtárs ezután rámutatott arra, hogy a gyakorlatban szá­mos is­kolánk még nem lett elég politikai szelleművé azért, mert a tanítók kö­zött­­ még vannak olyanok, akik nem tudnak megszabadulni a politikamen­tes iskola burzsoá előítéletétől. Ezért minden erőnkkel oda kell hatnunk, hogy ez­t a hibát kiküszöböljük, mert amint Lenin min­datta „nem fűznénk semmi reményt a tanításhoz, nevelés­hez és a művelődéshez, ha csupán az iskolára korlátozódnék és elszakadna a forrongó élettől". A szocializmust felépítő forrongó életünknek lelkes, öntudatos emberekre van szüksége, igaz, építőkre, amint azt Klement Gottwald elnök is hangsúlyozta. Ezért véglegesen ki kell küszöbölni az iskolák politikamentességét. A leg­utóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy tanítótestületeink pedagógiai kollek­tívumokká alakulnak át, ame­lyeknek az a célja és igyekezete, hogy az iskolákat valóban a szocia­lizmus tűzhelyeivé építsék ki. Iskoláink legsúlyosabb fogyatékos­ságához­­ tartozik a diákoknak a múlt ideológiai maradványaiban gyökere­ző buktatása. Statisztikai számadatok bizonyítják, hogy a középiskolákban, sőt a népiskolákban is nagyon sok diák megbukik Nehéz ennek okait megtalálni, de tény az, hogy az ada­tok szerint a bukott diákok magas százaléka (46 százalék) a dolgozók gyermekeiből kerül ki. Ezzel a kér­déssel mélyrehatóbban kell majd fog­lalkozni. Kétségtelen azonban, hogy a bukások óriási számának fő oka a tanítók egy részének burzsoá állás­foglalása a dolgozó néppel szemben, valamint figyelmetlen, nemtörődöm viszonya a felnövekedő nemzedékhez és szocialista felépítésünkhöz. Ezért kell, hogy az egész tanító­ág, a CsISz, a pionírszervezet, a szülők és iskola­barátok egyesülete minden erejével harcot kezdjen a bukások ellen a szovjet tanítók példája nyomán. Ezek nagyjában azok a komoly hi­bák és fogyatékosságok, amelyeket minél előbb ki kell küszöbölni. Ma, midőn egész nevelésügyünknek vi­lágos szocialista irányzatot adunk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e hibák gyors kiküszöbölését csak harci módszerekkel, a nyílt kri­tika és önkritika kifejlesztésével kü­szöbölhetjük ki. Ezt az utat tanítóink (Folytatás a 2. oldalon.1 Az örök barátság jegyében A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége II. kongresszusára készül, III. évfolyam, 227. szám ezt megelőzőleg tartotta járási érte­kezleteit s a napokban ülnek össze kerületi konferenciái országszerte, hogy kellőképpen felkészülve, legna­gyobb tömegszervezetünkhöz méltó keretekben tarthassa meg november­ben II. egyesítő kongresszusát. A régi közmondás szerint bajban ismerjük meg az igazi barátot. Ez a régi igazság soha kézzelfoghatóbban be nem bizonyult, mint Csehszlovákia népeinek és a Szovjetúniónak baráti viszonyában, amikor az első Cseh­szlovák Köztársaság léte vagy nem­léte forgott kockán, mikor a nyuga­ti imperialisták fasiszta támadói fen­ték fogukat köztársaságunkra, egy­szóval, mikor bajban voltunk. Még nagyon jól emlékszünk és kell is, hogy emlékezzünk azokra a tizenkét év előtti kritikus szeptemberi napok­ra, mikor Münchenben tárgyaltak és döntöttek rólunk, hazánkról, a Cseh­szlovák Köztársaságról, anélkül, hogy Csehszlovákia dolgozó népét megkér­dezték volna. Döntöttek a sorsunkról ellenünk és nélkülünk. Tizenkét évvel ezelőtt egy szeptemberi napon Csehszlovák Kommunista Párt kez­­­deményezésére Csehszlovákia ma­gyar dolgozóinak is mintegy húszez­res tömege gyűlt össze a Vág part­ján, Tornócon, hogy szolidárisan cseh és a szlovák dolgozókkal tüntes­­­sen az akkor már levegőben lógó és egyre nyilvánvalóbbá váló árulás el­len, hogy kifejezésre juttassa harci készségét Csehszlovákia megvédésé­re, hogy tüntessen a nyugati „szövet­Ezen a hatalmas népmanifesztáción mindenki előtt világos volt, hogy bajbajutott Csehszlovák Köztársaság­ a­nak egyetlen hűséges barátja a Szov­jetúnió maradt. A külső és belső el­lenség a nagy összeesküvés pókháló­jával vonta be a dolgozó nép Cseh­szlovákiáját, hogy akadályt gördít­sen az egyetlen megmaradt hű szö­vetséges, a jóbarát, a Szovjetúnió se­gíteni akarása elé. Azt hiszem, minden csehszlovák állampolgár előtt, aki becsülettel és őszintén ragaszkodott hazája függet­lenségéhez, ezeken a napokon vált világossá, hogy mit jelent az igaz barát hűsége, aminek legmeggyőzőbb tanújelét adta a Szovjetúnió az utol­só pillanatig, a tragikus összeom­lásig, sőt bátran mondhatjuk, hogy az­után is teljes erejéből segített ha­zánk népeinek a nemzeti felkelésen keresztül egészen a felszabadulás napjáig. Nem túlozunk tehát, ha azt állítjuk, hogy a csehszlovák-szovjet barátság gyökerei ebbe a messze­multba nyúlnak vissza. Erős gyöke­reket vert ez a barátság már az első köztársaság talajában, de a koroná­ja csak most terebélyesedik ki, a fel­szabadulás után és főleg Sztálin elv­társ tavalyi hetvenedik születésnapja óta, mikor a 31.000 tagot számláló szervezet létszáma több mint félmil­lióra emelkedett csak Szlovákiában, Csehszlovákiában pedig 1.720.000-re. így lett a Szovjetbarátok Szövetsége népi köztársaságunk legnagyobb tö­megszervezete. Vajjon véletlen ez? Nemi Csehszlovákia békeszerető dol­gozó népe nemcsak a múltban, de azóta is számtalan kézzelfogható cse­lekedetből meggyőződött arról, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátsága mit jelent függetlensége, szabadsága, békéje, új szocialista jövőjének ki­építése szempontjából. Csehszlovákia történelmének leg­szebb lapjai a szlovákiai Nemzeti Felkelés hőseinek vérével íródtak, de vájjon ez a nagy véráldozat meghoz­t­a-e szabadságunkat, győzelmünket a ránk zúdult megszálló fasiszta túlerő fölött? Nem! A prágai hősök májusi felkelése, a cseh dolgozók drágán hullatott vére sem hozta volna meg a várt eredményt, ha ez a vér nem pe­csételődött volna meg a szovjet ba­rátság, az örök szövetséges felszaba­dító szovjet hadsereg vérével. A mi hőseink és a szovjet hadsereg hősei­nek közösen folyt vére hitelesítette örök barátságunkat a szabadság je­gyében. A legnagyobb áldozatokat jelentő Duklától egészen a legnyugatibb ha­­tárainkig harcban, vérben, győzelem­ben edződött örök és megbonthatat­lan barátsággá szövetségünk a Szov­jetunió hős nemzeteivel. Számtalan kisebb és nagyobb segítséget sorol­hatnánk fel felszabadulásunk óta, amelyeket a Szovjetúnió nyújtott ne­künk, hogy a háborútól lerombolt ha­zánkat újjáépíthessük. Nem lehet el­felejteni, hogy az 1947-es szárazság idején a Szovjetúnió gyors segítsége nélkül éhség, kenyörtelenség fenye­getett bennünket; a Szovjetúnió volt az első, aki segítségünkre sietett a súlyos természeti csapás leküzdésé­ben. Mindez a gazdasági, illetve anya­gi segítség számunkra akkor döntően fontos volt, mégis le kell szögeznünk, hogy nem ez az anyagi segítség bírt a legnagyobb jelentőséggel. Sokkal nagyobb, sokkal lényegesebb segítsé­get jelent számunkra a Szovjetúnió létezése, az, hogy a győzedelmes nagy október óta szerzett tapaszta­latok, a szocializmus megteremtésé­nek, a munkásosztály győzelmi har­cainak, a parasztság szövetkezeti mozgalmi tapasztalatainak nagy pél­dái a Szovjetunióhoz fűződő barátsá­gaink következtében rendelkezésünk­re állnak. Ma, amikor a Csehszlovákiai Kom­munista Párt, Gottwald és Široký elvtárs vezetése alatt elindultunk a szocializmus útján, azon az úton, amelyet a Szovjetúnió már sikeresen megtett, felmérhetetlen ajándékot je­lent számunkra a Szovjetúnió tapasz­­talatainak megismerése, felhasználása Ma érezzük Lenin azon prófétai elő­relátásának éss nyilatkozatainak gya­korlati megvalósulását, amelyekkel a nagy Októberi Forradalom napjai­ban biztatta a forradalom harcosait, hogy az ő győzelmük nemcsak az orosz nép számára jelent győzelmet, hanem segítségül fog szolgálni vala­mikor a világ proletárjainak is. Íme, ma sok éves kísérletezést, áldozatot, csalódást takarítunk meg azzal, hogy a Szovjetunió már bevált módszereit vesszük át, esetleg csak átformáljuk adott helyzetünknek megfelelően szocialista munkaverseny, a terme­­­lékenység fokozása, megkönnyítése, új munkamódszerek bevezetése, sztahanovista és élmunkásmozgalom a kiszélesítése teréne, bányáinkban ,a sorunkban, valamint az építkezésben. Kis- és középparasztságunk élet­színvonalának emelésére, a föld ho­zamának fokozására, a nehéz föld­művesmunka megkönnyítésére ugyan­csak jó példákkal és tapasztalatokkal szolgál a Szovjetúnió szövetkezeti mozgalma, amely örömteli, boldog életet biztosít a dolgozó parasztság­nak. Nem beszélve a nagy sztálini természetátalak­ító fásítási tervről, a szélvédők létesítéséről, amelynek fel­mérhetetlen jelentősége lesz a szá­razságoktól és szélviharoktól sokszor portengerré váló délszlovákiai, csal­lóközi tájon. Az építő, békés, dolgozó nép bol­dog perspektívája egyszersmind szovjetbarátság záloga. Ezzel szem­­­ben áll az imperialisták hisztérikus háborús csörtetése. Csehszlovákia dolgozó népe, Csehszlovákia minden becsületes polgára a békés építő jö­vőt kívánja. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy minden hiszté­rikus háborús uszítás ellenére a világ béketáborának hívei, harcosai napról napra szaporodnak. Mindnyájan tud­juk azt is, hogy ennek a béketábor­nak, a becsületes emberek táborának élén a legyőzhetetlen nagy Szovjet­únió áll és éppen ezért most, amikor országunk dolgozó népe a Szovjetba­rátok Szövetsége járási és kerületi konferenciáinak, befejezése után a Szovjetbarátok Szövetségének II. kongresszusára készül, ezen a kon­gresszuson Csehszlovákia minden be­csületes polgárának, legyen az mun­kás, paraszt vagy dolgozó értelmisé­gi, egyetlen és legfőbb vászna az, hogy ez a II. kongresszus hűen tük­rözze őszinte barátságu­nkat a Szov­jetúnió iránt, szeretetünket és hűsé­günket a nagy Sztálin iránt, mert ma ez a szó: Sztálin, a világ becsü­letes embereinek közös nyelvén an­­nyit jelent, mint béke.

Next