Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-01 / 227. szám, vasárnap
Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 október 1, vasárnap 3 Kčs A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának Tartós békéért, nem demokráciáért! amu netnapját mai számunkhoz csatoljuk LŐRINCZ GYULAs „Szlovíia népe ma látja, hogy életkapuját a szovjet nép nyitotta meg A Szovjetbarátok Szövetségének kerületi konferenciája Statislavában A Szovjetbarátok Szövetsége második nagygyűlésére megteszik köztársaságunkban az előkészületeket. A kerületekben megkezdték a Szovjetbarátok Szövetsége kerületi bizottságainak munkaértekezleteit. Ezek a munkaértekezletek a Szovjetúnióval való barátság megszilárdításának jegyében folynak. A kerületi értekezleteken értékelik az eddig elvégzett munkát és kerületi méretben kitűzik a Szovjetbarátok Szövetsége szerveinek és tagjainak a közeljövőben rájuk váró feladatokat. Bratislavában is szombaton délelőtt nyitották meg ünnepélyes keretek között a Szovjetbarátok Szövetsége kerületi értekezletét. Az ülésteremben Sztálin és Gottwald arcképei, a homlokzaton a csehszlovák és szovjet zászlók, a béke szimbóluma és a következő jelszó állt: látja, hogy életkapuját a szovjet nép nyitotta meg." „Szlovákia népe ma A díszemelvényen helyet foglaltak L. Tokár, a bratislavai Kerületi Pártbizottság elnöke, az SzKP Központi Bizottságát képviselő Major István elvtárs. Kubača, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szovjetunió konzulátusának képviseletében az értekezlet legkedvesebb vendége Viszotyin szovjet vicekonzul, a népi demokratikus köztársaságok képviselői, Urban E., a prágai kerületi bizottság kiküldötte és a többi cseh és szolvákiai kerületeket képviselő kiküldöttek, a tömegszervezetek kiküldöttei és más vendégek. javítani jelentéren egyre fokozottabban kell a szövetség munkáját. Tokár elvtárs szavai után levők hosszan éltették Sztain és Gottwald elvtársakat, majd megválasztották a tiszteletbeli elnökséget, a konferencia munkaelnökségét. Az értekezlet üdvözletét küldte a tanítók Bratislavában ülésező munkaértekezletének. A kerületi pártbizottság nevében Raško elvtárs üdvözölte az értekezletet, majd a plzeni kerület kiküldötte, J. Kopec hangsúlyozta, hogy ha őszintén el akarjuk mélyíteni a baráti kapcsolatokat a Szovjetunióval, mindenekelőtt a cseheknek és a szlovákoknak baráti, testvéri viszonyát kell igazán elmélyíteni. A prágai, a libereci kerület képviselői és a Kassai kerület képviselője az összes szlovákiai kerületek nevében üdvözölték a munkaértekezletet. Ezután Viszotyin szovjet vicekonzul lépett a mikrofon elé. Beszédét szlovák nyelven kezdte, majd oroszul folytatta. Tolmácsolta a Szovjetúnió nemzeteinek forró testvéri üdvözletét, amelyek a világon elsőnek teremtették meg a szocialista gadasági rendszert országukban A nagy győzedelmes Októberi Szocialegesek" cselszövései ellen, lista Forradalom után a Szovjetunió dolgozói a nemzetgazdaság, munkaszakaszain egyik győzelmet a másik után aratták. Megvalósították a szocializmust, a második világháborúban győzedelmeskedtek a fasizmus felett és most a háború után a kommunizmus építésén dogoznak. Viszotyin rámutatott a szovjet kormány legutóbb hozott határozataira, amely ha(Folytatás a 2. oldalon.) A himnuszok elhangzása és rövid kultúrműsor után Tokár elvtárs, kerületi Pártbizottság elnöke megnyitotta az értekezletet. Üdvözölte a megjelent vendégeket, kiküldötteket és rámutatott arra, hogy ez a kerületi munkaértekezlet abban a történelmi időszakban folyik le, amikor a világon egyre hevesebb lesz a békeharc. Kifejezte a jelenlévők leghőbb hálaérzetét is, köszönetet mondva azoknak, akik minden vonalon a békét védelmezik, akik az ENSZ-ben leálcázzák a háborús uszítók gaz terveit. Köszönetet mondott a békeerők bástyájának, a Szovjetúniónak és a békeerők élén haladó nagy tanítónknak, Sztálinnak (Az értekezlet résztvevői viharos tapssal és éljenzéssel köszöntötték Sztálint. A kiküldöttek szinte egybeforrva fejezték ki mély, forró szeretetüket Sztálin iránt és békeakaratukat.) Tokár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a békéről, a béke megszilárdításáról a dolgozók döntenek az egész világon és azok Sztálinnal haladnak. Majd rámutatott arra, hogy a Szovjetbarátok Szövetségének, mint tömegszervezetnek legfontosabb feladata a Szovjetunió tapasztalatait megismertetni az emberekkel, átültetni a gyakorlatba. Bacílek és Bašťovanský elvtársak a Szövetség központi bizottságának III. ülésén bírálólag rámutattak arra, hogy ezen a vonalon a Szovjetbarátok Szövetségének szervezetei még nem érték el a Szovjetunió tapasztalatainak a mindennapi életbe való átvitelében azt az eredményt, amit el kell érniök. Ezzel világosan rámutattak arra, hogy ezen a CJ kétezer tanító konform c Sírja Piráti ilanában A szovjet iskolák és tanítóság példáját követi Csehszlovákia tanítósága is Iskoláink váljanak a szocialista nevelés tűzhelyeivé Ma délelőtt 9 órakor kezdődött meg a Kiállítási csarnok nagytermében a Szlovákiai tanítóság eddig legnagyobb méretű országos konferenciája, amelyen kb. kétezer delegátus vett részt, köztük a cseh tanítóság és intézmények képviselői is. A konferencián megjelent a CsKP központi bizottsága képviseletében Gustáv Bareš elvtárs- továbbá J. Sefránek elvtárs, az SzKP kult. prop. osztályának vezetője, Benau elvtárs, a Szlovák Szaktanács képviselője, Koubek, az iskolaügy alkalmazottai szövetségének elnöke, dr Vafia, a prágai Károlyegyetem pedagógiai fakultásának dékánja és tömegszervezeteink, valamint intézményeink képviselői. A Megbízottak Testületét Sýkora és Pavlik elvtársak képviselték, akiket a konferencia elnöksége nevében Gelco szakosztályvezető üdvözölt. A konferencia megnyitása és a himnuszok elhangzása után a szaktanács képviselője Benau elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd Pavlásek, az iskolaügyi miniszter helyettese, aki időközben megérkezett, tolmácsolta a cseh iskolák üdvözletét. Az első nap legfontosabb mozzanata Sýkora elvtárs beszéde volt a szlovákiai iskoláztatás mai helyzetéről. Beszédében többek között a következőket mondotta: Konferenciánk négy hónappal az SzKP dicső IX kogresszusa után ül össze. A kongresszus kitűzte az irányvonalat, amelyen iskolaügyünknek haladnia kell. Mai konferenciánk feladata az, hogy megvizsgáljuk, hogyan valósítjuk meg ezt az irányvonalat és mit kell még tennünk, hogy már az 1950—51-es iskolaévben valamennyi iskolánk teljesen a szocializmus szolgálatában álljon. Ezután részletesen foglalkozott az iskolaügy helyzetével a IX. kongresszus után és hangsúlyozta, hogy itt, ezen a helyen, ahol néhány hónappal a SzKP IX. kongresszusán a munkásosztály, a kis- és középföldművesek, valamint a dolgozó értelmiség legjobbjai bírálták iskolaügyünket és megmutatták a további előrevezető •>+j>t az értekezlet manifesztációs módon kijelenti: a CsKP és a SzKP kongresszusainak határozatait az utolsó betűig a lehető leggyorsabban teljesítjük, a dolgozó nép bizalmára rászolgálunk és munkánkkal bebizonyítjuk, hogy a dolgozó nép szerves része vagyunk. Sykora elvtárs ezután rámutatott arra, hogy a gyakorlatban számos iskolánk még nem lett elég politikai szelleművé azért, mert a tanítók között még vannak olyanok, akik nem tudnak megszabadulni a politikamentes iskola burzsoá előítéletétől. Ezért minden erőnkkel oda kell hatnunk, hogy ezt a hibát kiküszöböljük, mert amint Lenin mindatta „nem fűznénk semmi reményt a tanításhoz, neveléshez és a művelődéshez, ha csupán az iskolára korlátozódnék és elszakadna a forrongó élettől". A szocializmust felépítő forrongó életünknek lelkes, öntudatos emberekre van szüksége, igaz, építőkre, amint azt Klement Gottwald elnök is hangsúlyozta. Ezért véglegesen ki kell küszöbölni az iskolák politikamentességét. A legutóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy tanítótestületeink pedagógiai kollektívumokká alakulnak át, amelyeknek az a célja és igyekezete, hogy az iskolákat valóban a szocializmus tűzhelyeivé építsék ki. Iskoláink legsúlyosabb fogyatékosságához tartozik a diákoknak a múlt ideológiai maradványaiban gyökerező buktatása. Statisztikai számadatok bizonyítják, hogy a középiskolákban, sőt a népiskolákban is nagyon sok diák megbukik Nehéz ennek okait megtalálni, de tény az, hogy az adatok szerint a bukott diákok magas százaléka (46 százalék) a dolgozók gyermekeiből kerül ki. Ezzel a kérdéssel mélyrehatóbban kell majd foglalkozni. Kétségtelen azonban, hogy a bukások óriási számának fő oka a tanítók egy részének burzsoá állásfoglalása a dolgozó néppel szemben, valamint figyelmetlen, nemtörődöm viszonya a felnövekedő nemzedékhez és szocialista felépítésünkhöz. Ezért kell, hogy az egész tanítóág, a CsISz, a pionírszervezet, a szülők és iskolabarátok egyesülete minden erejével harcot kezdjen a bukások ellen a szovjet tanítók példája nyomán. Ezek nagyjában azok a komoly hibák és fogyatékosságok, amelyeket minél előbb ki kell küszöbölni. Ma, midőn egész nevelésügyünknek világos szocialista irányzatot adunk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e hibák gyors kiküszöbölését csak harci módszerekkel, a nyílt kritika és önkritika kifejlesztésével küszöbölhetjük ki. Ezt az utat tanítóink (Folytatás a 2. oldalon.1 Az örök barátság jegyében A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége II. kongresszusára készül, III. évfolyam, 227. szám ezt megelőzőleg tartotta járási értekezleteit s a napokban ülnek össze kerületi konferenciái országszerte, hogy kellőképpen felkészülve, legnagyobb tömegszervezetünkhöz méltó keretekben tarthassa meg novemberben II. egyesítő kongresszusát. A régi közmondás szerint bajban ismerjük meg az igazi barátot. Ez a régi igazság soha kézzelfoghatóbban be nem bizonyult, mint Csehszlovákia népeinek és a Szovjetúniónak baráti viszonyában, amikor az első Csehszlovák Köztársaság léte vagy nemléte forgott kockán, mikor a nyugati imperialisták fasiszta támadói fenték fogukat köztársaságunkra, egyszóval, mikor bajban voltunk. Még nagyon jól emlékszünk és kell is, hogy emlékezzünk azokra a tizenkét év előtti kritikus szeptemberi napokra, mikor Münchenben tárgyaltak és döntöttek rólunk, hazánkról, a Csehszlovák Köztársaságról, anélkül, hogy Csehszlovákia dolgozó népét megkérdezték volna. Döntöttek a sorsunkról ellenünk és nélkülünk. Tizenkét évvel ezelőtt egy szeptemberi napon Csehszlovák Kommunista Párt kezdeményezésére Csehszlovákia magyar dolgozóinak is mintegy húszezres tömege gyűlt össze a Vág partján, Tornócon, hogy szolidárisan cseh és a szlovák dolgozókkal tüntessen az akkor már levegőben lógó és egyre nyilvánvalóbbá váló árulás ellen, hogy kifejezésre juttassa harci készségét Csehszlovákia megvédésére, hogy tüntessen a nyugati „szövetEzen a hatalmas népmanifesztáción mindenki előtt világos volt, hogy bajbajutott Csehszlovák Köztársaság anak egyetlen hűséges barátja a Szovjetúnió maradt. A külső és belső ellenség a nagy összeesküvés pókhálójával vonta be a dolgozó nép Csehszlovákiáját, hogy akadályt gördítsen az egyetlen megmaradt hű szövetséges, a jóbarát, a Szovjetúnió segíteni akarása elé. Azt hiszem, minden csehszlovák állampolgár előtt, aki becsülettel és őszintén ragaszkodott hazája függetlenségéhez, ezeken a napokon vált világossá, hogy mit jelent az igaz barát hűsége, aminek legmeggyőzőbb tanújelét adta a Szovjetúnió az utolsó pillanatig, a tragikus összeomlásig, sőt bátran mondhatjuk, hogy azután is teljes erejéből segített hazánk népeinek a nemzeti felkelésen keresztül egészen a felszabadulás napjáig. Nem túlozunk tehát, ha azt állítjuk, hogy a csehszlovák-szovjet barátság gyökerei ebbe a messzemultba nyúlnak vissza. Erős gyökereket vert ez a barátság már az első köztársaság talajában, de a koronája csak most terebélyesedik ki, a felszabadulás után és főleg Sztálin elvtárs tavalyi hetvenedik születésnapja óta, mikor a 31.000 tagot számláló szervezet létszáma több mint félmillióra emelkedett csak Szlovákiában, Csehszlovákiában pedig 1.720.000-re. így lett a Szovjetbarátok Szövetsége népi köztársaságunk legnagyobb tömegszervezete. Vajjon véletlen ez? Nemi Csehszlovákia békeszerető dolgozó népe nemcsak a múltban, de azóta is számtalan kézzelfogható cselekedetből meggyőződött arról, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátsága mit jelent függetlensége, szabadsága, békéje, új szocialista jövőjének kiépítése szempontjából. Csehszlovákia történelmének legszebb lapjai a szlovákiai Nemzeti Felkelés hőseinek vérével íródtak, de vájjon ez a nagy véráldozat meghozta-e szabadságunkat, győzelmünket a ránk zúdult megszálló fasiszta túlerő fölött? Nem! A prágai hősök májusi felkelése, a cseh dolgozók drágán hullatott vére sem hozta volna meg a várt eredményt, ha ez a vér nem pecsételődött volna meg a szovjet barátság, az örök szövetséges felszabadító szovjet hadsereg vérével. A mi hőseink és a szovjet hadsereg hőseinek közösen folyt vére hitelesítette örök barátságunkat a szabadság jegyében. A legnagyobb áldozatokat jelentő Duklától egészen a legnyugatibb határainkig harcban, vérben, győzelemben edződött örök és megbonthatatlan barátsággá szövetségünk a Szovjetunió hős nemzeteivel. Számtalan kisebb és nagyobb segítséget sorolhatnánk fel felszabadulásunk óta, amelyeket a Szovjetúnió nyújtott nekünk, hogy a háborútól lerombolt hazánkat újjáépíthessük. Nem lehet elfelejteni, hogy az 1947-es szárazság idején a Szovjetúnió gyors segítsége nélkül éhség, kenyörtelenség fenyegetett bennünket; a Szovjetúnió volt az első, aki segítségünkre sietett a súlyos természeti csapás leküzdésében. Mindez a gazdasági, illetve anyagi segítség számunkra akkor döntően fontos volt, mégis le kell szögeznünk, hogy nem ez az anyagi segítség bírt a legnagyobb jelentőséggel. Sokkal nagyobb, sokkal lényegesebb segítséget jelent számunkra a Szovjetúnió létezése, az, hogy a győzedelmes nagy október óta szerzett tapasztalatok, a szocializmus megteremtésének, a munkásosztály győzelmi harcainak, a parasztság szövetkezeti mozgalmi tapasztalatainak nagy példái a Szovjetunióhoz fűződő barátságaink következtében rendelkezésünkre állnak. Ma, amikor a Csehszlovákiai Kommunista Párt, Gottwald és Široký elvtárs vezetése alatt elindultunk a szocializmus útján, azon az úton, amelyet a Szovjetúnió már sikeresen megtett, felmérhetetlen ajándékot jelent számunkra a Szovjetúnió tapasztalatainak megismerése, felhasználása Ma érezzük Lenin azon prófétai előrelátásának éss nyilatkozatainak gyakorlati megvalósulását, amelyekkel a nagy Októberi Forradalom napjaiban biztatta a forradalom harcosait, hogy az ő győzelmük nemcsak az orosz nép számára jelent győzelmet, hanem segítségül fog szolgálni valamikor a világ proletárjainak is. Íme, ma sok éves kísérletezést, áldozatot, csalódást takarítunk meg azzal, hogy a Szovjetunió már bevált módszereit vesszük át, esetleg csak átformáljuk adott helyzetünknek megfelelően szocialista munkaverseny, a termelékenység fokozása, megkönnyítése, új munkamódszerek bevezetése, sztahanovista és élmunkásmozgalom a kiszélesítése teréne, bányáinkban ,a sorunkban, valamint az építkezésben. Kis- és középparasztságunk életszínvonalának emelésére, a föld hozamának fokozására, a nehéz földművesmunka megkönnyítésére ugyancsak jó példákkal és tapasztalatokkal szolgál a Szovjetúnió szövetkezeti mozgalma, amely örömteli, boldog életet biztosít a dolgozó parasztságnak. Nem beszélve a nagy sztálini természetátalakító fásítási tervről, a szélvédők létesítéséről, amelynek felmérhetetlen jelentősége lesz a szárazságoktól és szélviharoktól sokszor portengerré váló délszlovákiai, csallóközi tájon. Az építő, békés, dolgozó nép boldog perspektívája egyszersmind szovjetbarátság záloga. Ezzel szemben áll az imperialisták hisztérikus háborús csörtetése. Csehszlovákia dolgozó népe, Csehszlovákia minden becsületes polgára a békés építő jövőt kívánja. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy minden hisztérikus háborús uszítás ellenére a világ béketáborának hívei, harcosai napról napra szaporodnak. Mindnyájan tudjuk azt is, hogy ennek a béketábornak, a becsületes emberek táborának élén a legyőzhetetlen nagy Szovjetúnió áll és éppen ezért most, amikor országunk dolgozó népe a Szovjetbarátok Szövetsége járási és kerületi konferenciáinak, befejezése után a Szovjetbarátok Szövetségének II. kongresszusára készül, ezen a kongresszuson Csehszlovákia minden becsületes polgárának, legyen az munkás, paraszt vagy dolgozó értelmiségi, egyetlen és legfőbb vászna az, hogy ez a II. kongresszus hűen tükrözze őszinte barátságunkat a Szovjetúnió iránt, szeretetünket és hűségünket a nagy Sztálin iránt, mert ma ez a szó: Sztálin, a világ becsületes embereinek közös nyelvén annyit jelent, mint béke.