Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-01 / 27. szám, csütörtök

Fi­dg proletárjai egyesüljetek! A C­SE­HSZLO­VÁKIAI MAGYAR DO­LGOZÓK L­A­P­J­A Bratislava, 1951 február 1, csütörtök 3 K és IV. évfolyam, 27. szám & koanáremi Skoda-müvek temme, Winfer anteS lubínintož, a ženíngr&B terveiat ii tanul A szovjet technika és tudomány élenjáró tapasztalatai meggyorsítják hazánkban az építés ütemei Rekordöntést értek el a trined­­öntők A komáromi Skoda-művek egyik régi kiváló tervezője, Wieder Antal, már a választervezés folyamán, mint a normák szilárdításának lelkes agitátora vált ki. Wieder Antal munkája példás és nagy érdemeket szer­zett különösen abban, hogy gazdag tapasztaltak­­nak. Még decemberben történt, hogy a bratislavai átadtak új munkatársai-Pravda cikket írt a komáromi Skoda-üzem tervezőinek márkájáról és Wieder Antal kezdemé­nyezéseiről Ezt a cikket elolvasták a leningrádi egyetemen tanuló szlo­vákiai főiskolások is, akik levelet írtak a Skoda-üzemnek és Wieder An­talnak. A levélben azt írták, hogy közülük többen foglalkoznak a szocia­lista munkaverseny, a káderek és a gazdaságtan kérdéseivel a szocialista iparban. Figyelmet szentelnek a fémek gépi feldolgozásának, a gyorsvá­gásnak, a szkra és anód megmunkálási módszernek Érdekli őket a gép­művek tervezőinek munkája is. Wieder Antal kezdeményezése — írják az egyetemi hallgatók — nagy jelentőséggel bír és ezért elhatározták, hogy segítségére sietnek. Leningrád, — írják levelükben — a Szovjetúnió nagy ipari központja, amely most a kommunizmusba való át­menet korszakában a műszaki haladás laboratóriumává vált Leningrád új hazafias mozgalmak szülőhazája. In­nen indult ki 1923-ban a termelési ta­nácskozások mozgalma. 1929-ben a Vörös Viborg-ü­zemben a szocialista munkaverseny új hullámai, szocialista szerződések keletkeztek. 1931-ben itt állították fel az első műszaki válasz­terveket, 1935-ben elindult győzelmi útjára a sztahanovista mozgalom és a Nagy Honvédő Háború idején . Lenin­grád minden munkása a­ hősiesség ta­nújelét nyújtotta a munkában. A há­Levelü­kben a továbbiakban ezeket írják: „Megkíséreljük, hogy átadjuk nektek a szovjet tervezők tapasztala­tait, főleg Lubinin elvtársét, akinek mun­káját a legjobban ismerjük. A tervező munkája, mondotta Lubinin, az üzem­ben nagyon fontos. A tervező valósítja meg a mérnök gondolatát az ércben és ezért együtt alkot vele. A tervező­től függ sokszor az anyagszükséglet, vagy a fekete öntvények felhasználásá­nak mesteri kezelése, a tervező látja legjobban az alkatrészek műszaki összeállítását, és javaslatai ezért lehe­tőséget nyújtanak arra, hogy meg­könnyítsék a termelést és növeljék a munka és a gépek termelékenységét. A régi leningrádi ércmunkások között az a szólás-mondás járja, hogy min­den tervező­­ könnyen válhat mesterré, de kevés mester válhat jó tervezővé. Maga a­ m­inősítést és szakismereteket igényel ez. Leningrádban a műszaki főiskolán havonta kétszer jönnek össze a terve­zők, hogy a mérnökök segítségével tanulmányozzák az elméletet, főleg a mérta­nt és az ábrázolást. Azután vi­tatkoznak mód­szereikről és újításaik­ról Negyedévenként megállapítják egymással folytatott versenyük ered­ményeit és megjelölik a legjobbakat. Versenyü­k feltételei a következők: A normák teljesítése és túllépése. A selejt korlátozása és kizárása Az újítási mozgalomban való részvétel. Korú utáni első ötéves tervben a lenin­grádiak kiterjesztették a szakművelt­ség tanulását és 1948-ban itt indult meg a fémek gyors megmunkálásának, az anyagtakarékoskodásnak, a magas minőség mozgalmának tömegszerve­zése. A műszaki haladás és a szocialista munkaverseny egyik úttörője, a Vörös Viborg-üzem tervezője, vejevics Lubinin, aki már Grigorij Mat­ 1929-ben a komszomolok munkaversenyének egyik első kezdeményezőjévé vált. 1948-ban ő indította meg a tudomány és a ter­melés együttműködésének nagyszerű mozgalmát. Anyagtakarékosság. A tapasztalatok terjesztése. Lubinin elvtárs sztahanovi iskolákat vezet. Az újítás területén a szovjet sztahanovisták biztosítják a magas tel­jesítményt és a normák szilárdítását, így pl. a tervezésben is fontos újításo­ka vezettek be. Így pl. bevezették a tervezőtáblák melegítését, a kemény fémhegyű rajzkészítlékek felhasználá­sát, egyszerű emelőket és sablonokat használnak, felhasználják a homlokzati skiccelés módszereit, bevezették a mé­rési folyamatok gépesítését, stb. Így írtak a leningrádi egyetem hall­gatói Wieder Antalnak és az ő levelük­re Wieder Antal összeköttetésbe lé­pett a szovjet sztahanovista tervező­vel, Lubinin elvtárssal. Levelében töb­bek között ezeket írta: „Mindannyian versenyzünk és szí­vesen tanulunk. Amit adsz örömmel fogadjuk. Alaposan nekünk, tanul­mányozni fogjuk munkamódszerei­det, hogy ebből tanulhasson egész szocialista hazánk. Tervező irodánk vezetője, Csík János elvtárs, egyike a legjobb újítóknak, maga is csat­lakozik kérésemhez. Érdeklődik az új munkamódszerek iránt és szeret­né ismerni a ti módszereiteket. Ép­pen most tanítok 14 új elvtársat és védnökséget vállaltam fölöttük. Kér­lek téged, vállalj védnökséget felet­tünk és biztosítlak arról, hogy mi igyekezni fogunk kiérdemelni a te védnökségedet."­ ­ gályosok tovább folytatják munkáju­kat s a szovjet tapasztalatok még tökéletesebb átvételével még gyobb léptekkel haladnak előre ter­vük túllépése terén. A ^rineci öntök rekordöntése Osztravából jelentik, hogy a trine­ci kohónál az üzem öntudatos mun­kásai új nagy sikereket értek el. A Siemens Martin-kemencék két öntő­je, K­orcinek János és Kapustka Já­nos hétfőn rekordöntést értek el. A mesterek együtm­űködésével és az üzemmérnök vezetésével gyorsön­tést végeztek, amelynél az öntés ide­jét 5 óra 10 perce rövidítették. Így túlteljesítették szilárdított normáju­kat is 187 százalékra és május előtti kötelezettségvállalásaikat 170 száza­lékra. Ezt a rendkívüli sikert a tri­­neci öntők az egész munkakollek­tívum lelkes és odaadó együttműkö­désének köszönhették. Korabelnyikova módszere újabb ifaemexben Dolgozóink megértették, mit je­lent nemzetgazdaságunk számára az anyagtakarékoskodás és segítenek jobban teljesíteni a tervet és meg­gyorsítani a szocializmus építését. Az egyik stettini üzemben komplex­megtakarítások mozgalmának elmé­lyülésére került sor. A szerszámké­szítő műhelyekben a munkások nagy sikerrel alkalmazták Korabelnyiko­va módszerét és igen nagy értékű anyagot takarítottak meg. A pilzeni Skoda-művek dolgozói a 2. számú gépműhelyben kötelezett­séget vállaltak, hogy a vashenger­anyag gazdaságos felhasználásával, valamint a vaspléh takarékos szabá­sával évi 240.000 koronát takaríta­nak meg. Ugyanitt az acélöntődében Sesz­ták öntő élcsapata kötelezte magát arra, hogy szintetikus betonhomok­ba való formázást kiterjeszti a kö­zépnehéz öntvényekre is. Így ugyan­olyan formaterületen 15 százalékkal több öntvényt ér el, megtakarítja a formák második szárítását, csökken­ti a formakeretek szükségletét és megkönnyíti az öntvények faluzását. A pilzeni Skoda-művek fiatal öntői versenyre hívják az egész köztársa­ság öntőbrigádjait. Így terjednek az élenjáró szovjet technika és tudomány tapasztalatai szocializmust építő hazánkban. Így dolgozik jövőjének biztosításán az a nép, amelyet a szovjet hadsereg szabadított fel a rabszolgaság alól, amelyet a Szovjetúnió segített talp­raállni és amely most az élenjáró szovjet dolgozók tapasztalainak alap­ján meggyorsítja szocialista hazája felépítését. Az üzemek egész sorá­ban veszik már át ezeket az értékes kinccsel felérő tapasztalatokat és így Gottwald elvtárs újévi üzenetének szavai már a harmadik tervév má­­­­sodik hónapjában valóra válnak és­­ lehetővé teszik, hogy jelentősen fel­emeljük tervünk irányszámait. Nincs is olyan üzem, ahol ne gondolkodná­­­j­nak és ne vitatkoznának a munká­j[ sok a gyorsvágók sikerein, nincs­­ olyan bánya, ahol ne kezdték volna­­ meg a ciklusos fejtés előkészítő­­ munkálatait és még sok más fontos­­ szovjet tapasztalat terjed el napról napra és megkönnyíti utunkat előre a tartós béke és népeink boldogsá­ga felé. A Vörös Vyborg-üzem­ ímmim na­ fi Klement Gottwald-művek gyorsvágóinak versenyfelhívása visszhangra talált Az elmúlt év utolsó napjaiban­­ hívták versenyre a vágbesztercei­­ Klement Gottwald-művek újítói és a gyors fémmegmunkálás többi meste­rei az ország összes ércfeldolgozó és gépüzemét. A vágbeszterceiek fel­hívását e napokban fogadták el a cselakovicei TOZ és a brnoi Sverma­müvek dolgozói. Egyúttal a Svermá­sok versenyre hívták a brnoi kerü­let összes gyorsvágóit és marásait.­­ A vágbeszterceiek mindazoknak az üzemeknek, akik felhívásukat el­fogadták, elküldték újonnan kidol­gozott késgyártási tervüket, melyet az üzemben és az országos eszter­gályos tanácskozásokon is bemutat­tak. A múlt héten az üzemben gyorsvágási kísérleteket végeztek ötven kilogramm súlyú acél-munka­darabon. E kísérletekkel elérték az ő gépeiken elérhető legnagyobb vá­gási sebességet, 400 percmétert. A gépi kapcsolású késtartóknál 1050 méteres vágási sebesség sem volt ritkaság. A besztercebányai eszter­ Štefan Baštovanský: A Tito-banda -a jugoszláv nép alias et­sége 1948 tavaszán Kardelj, a Tito-féle kém- és renegátklikk egyik vezetője, nagyszájúan ezeket jelentette ki a jugoszláviai viszonyokról: „Országunk­ban az embernek ember általi kizsák­mányolása maradványainak napjai meg vannak számlálva." A kommunista- és munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusi és 1949 novemberi határozatai Titot és bandáját, mint a szocializmus és a pro­letár nemzetköziség árulóit, az impe­rializmus ügynökeit leplezte le és megmutatta visszataszító demagógiá­ját és hazugságát az ilyen és hozzá hasonló kijelentéseknek „a szocializ­mus építésének sikereiről Jugoszláviá­ban"; olyan kijelentéseknek, amelyek­kel a titoista imperialista bérencek so­hasem takarékoskodtak. Egyszerűen ilyen volt a feladatuk: „a szocializmus építéséről" szóló demagóg beszédekkel saját népüket és a többi országok dol­gozóit félrevezetni, elaltatni kel és ezalatt az álarc alatt éberségü­l onnan teljesíteni a kapitalista körmön­kenyér­adók parancsait, amelyeknek az volt a célja, hogy elszakítsák Jugoszláviát és a többi népi demokratikus országokat a Szovjetuniótól és átvezessék őket az imperializmus, a háborús gyújtogatók táborába. Ez az a fő titok, ez a „szocializmus felé haladás speciális jugoszláv út Már a Tájékoztató Iroda 1948 júniusi határozata nagy eszmei átütőerővel és előrelátással ezt a „jugoszláv utat" úgy jellemezte, mint „Jugoszlávia kö­zönséges polgári köztársasággá degra­dálásának, Jugoszlávia önállósága el­vesztésének és Jugoszláviának az im­perialista országok gyarmattá válásá­nak útját". Az események fejlődése minden két­séget kizáróan bebizonyította ennek az elemzésnek helyességét és megmutat­ta, hogy a Tito-klikk esetében veszé­lyes kémbandával és az angol-amerikai imperialisták kártevő ügynökségével van dolgunk; gaztevő kártevőkkel, a nemzetközi munkásmozgalom megbon­tására törekvő, mindenre elszánt go­nosztevőkkel, undok háborús provoka­tőrökkel, a Szovjetúnió, a népi demo­kráciák és az egész világ demokrati­kus, békeszerető és szocializmus felé haladó táborának ádáz ellenségeivel és nem kis mértékben a jugoszláv nép nemzeti érdekeinek aljas árulóival, a jugoszláv nemzetek aljas ellenségével. Jugoszlávia dolgozó népe hovato­vább meggyőződik arról, hogy a jugo­szláv kormány, amelyet a Tito-banda képvisel, egészen a külföldi imperia­listák szolgálatában áll és hogy ter­jeszkedő háborús politikájuk engedel­mes eszköze Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között ma nem beszél­hetünk Jugoszlávia függetlenségéről, nyilvánvaló, hogy Tito és klikkje meg­semmisítették országuk függetlensé­gét és az angol-amerikai imperialisták gyarmatává tették. Milyenek tehát a viszonyok, milyen osztályerők határoznak abban az or­szágban, amelyről a hatalom ideiglenes gyakorlói azt jelentik ki, hogy benne „az embernek ember általi kizsákmá­nyolása maradványainak napjai meg vannak számlálva"? — Tito és Rankovics m­andájának el­lenforradalmi politikája következtében — mondotta Georgiu Dej elvtárs a Tá­jékoztató iroda 1949 novemberében tartott ülésén, — amely banda meg­kaparintotta a hatalmat a pártban és az államban, Jugoszláviában megszilár­dult a kommunistaellenes fasiszta típusú rendőrrendszer. Ennek a rendszernek szociális alapja a vidéken a és a városokban a kapitalista kulákság elemek. Jugoszláviában a hatalom ténylegesen a népellenes, reakciós elemek kezében n. Bizonyára nem kell külön bizonyíta­ni, hogy abban az országban, amelynek gazdasági forrásait ideiglenes áruló kormányzói átadták az amerikai és brit imperialistáknak, amely elvesztette , politikai és gazdasági önállóságát, amelynek rendszere a város és falu kapitalista elemeire támaszkodik, az embernek ember általi lása nemcsak, hogy nem kizsákmánya­szűnt meg, és nem is szűnhetett meg, hanem ép­pen fordítva: a kapitalista kizsákmá­nyolás még jobban fokozódik és a dol­gozók életszínvonala napról napra rosszabbodik. Tito Jugoszláviájában ma éhség, nyomor uralkodik, az élel­mezési helyzet katasztrofális. A gaz­dasági bomlás, az éhség és a nyomor a legsúlyosabban a munkásosztályra nehezedik, amelynek munka- és élet­körülményei egyenesen kétségbeejtőek és egyre rosszabbodnak. Dej elvtárs 1949 novemberében rámutatott­­ arra, hogy a jugoszláv munkás nem dolgozik magának és népének, mivel az érték­többletet, amelyet termel, hovatovább mindinkább­ a külföldi bankok és trösz­tök tulajdonítják el. „Az állami szek­tor (Jugoszláviában) nem a nép tulaj­dona, hanem az államkapitalizmus szek­tora, amelyet a külföldi tőke szolgála­tába állítottak". A kizsákmányolásnak egyik legke­gyetlenebb formája, amely újra csak az idegen külföldi tőkét szolgálja, az úgynevezett „önkéntes" munka, mely­nek keretében az emberek tízezreit erőszakkal vetik be erdei munkákra, utak, katonai és sztratégiai­­ objektu­mok építésébe, stb Nem kevésbbé kétségbeejtő a falu dolgozó népének helyzete. A dolgozó parasztokat a falusi gazdagok könyör­telenül kizsákmányolják. Nyomasztja őket az adók és a kényszermunkák nehéz terhe is. A Titoék által olyan nagyszájúan kidícsért „termelő szö­vetkezetek", amelyeket a falusi gazda­gok vezetnek, nem mások, mint a dol­gozó parasztok új formájú kizsákmá­nyolása a falusi burzsoázia által. Minél jobban kerül Jugoszlávia a gazdasági bomlás, az éhség és nyomor hatalmába, minél inkább rosszabbod­nak az ellátási viszonyok és a­ dolgo­zók életkörülményei, annál inkább be­vonják a titoista gazemberek az im­perialista kizsákmányolás hálójába, kockázatos kalandokba és kapitalista kenyéradóik gaz háborús terveibe. Ma Tito Jugoszláviája a háborús ve­szélyek és a háborús provokációk fő­tűzh­elye a Balkánon. A jugoszláv kor­mány élén álló kalandorok és desperá­ciók azonban még nagyravágyóbb és aljasabb terveket kovácsolnak. Szolgá­latkészen támogatják imperialista uraik intrikáit, piszkos ténykedéseit és ott látják ujjaikat mindenütt, ahol hábo­rús provokációról, zavarokról, támadási törekvésekről van szó Legújabban ezt például Korea esetében láttuk. A ti­toisták teljes mértékben támogatják a gonosztevő amerikai támadást és az ENSZ-ben igyekeztek kezdeményezően még „erkölcsi támogatást is" nyújtani a USA-nak, a hősiesen harcoló koreai nép aljas becsmérlésében, hogy az im­perialista támadók rettenetes gaztet­teit ily módon igazolják. A pénzügyi kölcsönök, amelyekért Tito az imperialistáknál koldul, nem szolgálják a nemzetgazdaság felépíté­sét és fejlődését. A kapitalista orszá­gok élelmiszerekben nyújtott „segít­sége" sem szolgál arra, hogy a dolgo­zó­ nép kétségbeejtő élelmezési helyze­tén könnyítsen, hanem háborús célokra,­­a titoi fasiszta hadsereg céljaira, az amerikai-brit imperialisták katonai tá­maszpontjává vált, Jugoszlávia további militarizálása céljaira. „Semmi sem mutatja jobban annak a gaztettnek nagyságát, amelyet a Tito-klikk elkövetett a jugoszláv népen és a­­ jugoszláv munkásosztályon — írta Slánský elvtárs a „Tartós békéért, népi demokráciáért" című folyóiratban — mint az, hogy Tito a jugoszláv had­testek formájában ágyútölteléket kí­nál fel az imperialistáknak". Éppen ezért ma már senkit sem lep meg, ha Tito nem beszél többet Jugo­szlávia iparosításáról, sőt, már előre bejelentette, hogy az új ötéves tervre nem is gondol és hogy a maga idejé­ben államosított műhelyeket újra vis­­szaadják volt tulajdonosaiknak. „Gazdasági összeomlás és éhség, ez­ a kapitalista Amerika alá rendelt Jugoszlávia mérlege." (Slánský) A munkásosztály és a dolgozó nép ellenállása fokozódik az áruló, erő­szakos és kizsákmányoló Tito-rend­szer ellen. Az üzemekben mind gyak­rabban kerül sor sztrájkokra, he­lyenként — különösen a bányákban —a munkások tömegesen hagyják el munkahelyüket, a gyárakban és fal­vakon sokasodnak a tömeges szabo­tázsakciók. A dolgozók legszélesebb tömegei elégedetlenek és ez az elé­gedetlenség a hadseregbe is befész­kelődik, amelynek különben a titois­ta kényurak különleges figyelmet szentelnek, éppen úgy, mint a Ge­stapo mintájára megszervezett „biz­tonsági" szolgálatuknak. Igen, éppen az elégedetlenség el­nyomására, a szabad véleménynyil­vánítás elnyomására szervezték meg a titoista árulók azt az óriási rend­őrségi gépezetet, amely támogatja rothadt, gonosztevő rendszerüket és amely semmiben sem rosszhírű Gestapo állati marad el a mögött. A tömött fogházak, módszeres kínzó­helyek, a kínzások, gyilkosságok és kivégzések, amelyek a hóhér Tito vé­res rendszerét jellemzik, — mindez bizonyítja azt is, hogy a Tito-banda Jugoszláviában már régen felszámol­ta a népi demokratikus rendszert és rendőri, fasiszta rendszert létesített­­ helyette. Rendszeresen, lépésről lépésre el­­­árulva a jugoszláv nép nemzeti ér­­­dekeit, Tito már régen lemondott a szlovén Karintiáról és a nyugati im­perialisták parancsa alapján tárgya­lásokat folytat az osztrák kormán­­nyal a háborús állapot beszüntetésé­re. De Gasperi reakciós kormányával szövetkezve a titoisták feláldozták a trieszti jugoszláv érdekeket. A véres monarchofasiszta görög kormánnyal, amely a jugoszláv nép és a balkáni béke ellensége, a Tito-kormány szo­ros baráti kapcsolatokat kötött. A viszonyok alakulása Jugoszlá­viában világosan megmutatta azt is. (Folytatás­ a 3. oldalort) |

Next