Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-01 / 51. szám, csütörtök

Világ proletifg­iai egyesüljetei] A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 március 1, csütörtök 3 K és IV. évfolyam, 51. szám Zápotocký elvtárs záróbeszéde a CsKP Központi Bizottságának 1951 február 24. ülésén írótársak és elvtársnak! A szónokok sora kimerült. A Köz­ponti Bizottság ülésén a vitában 67 felszólaló vett részt a kijelölt előadó­kon kívül. Bizonyíték ez, hogy az elvtársaknak volt alkalmuk arra, állást foglalni az elmondott beszámolókhoz és azokhoz a kérdésekhez, amelyeket itt letárgyaltunk. Elvtársak, befejezzük Kommunista Pártunk Központi Bizottságának jel ülését. Történelmi jelentő­ségű fel-és gazdag tárgysorú ülés volt ez. Egész tagságunk előtt, a Nemzeti Arcvonal előtt beigazolódott, hogy az újjászületett Nemzeti Front vezető pártja, a Csehszlovákiai Kommunista Párt szilárd és egységes és semmi sem rendítheti meg szilárd akaratát, hogy állandóan és feltartózhatatlanul előre halad azon az úton, amelyet 1948 februárjában megkezdtünk. Központi Bizottságunk ülése és ha­határozatai senkit sem hagyhatnak két­ségben afelől, hogy a Csehszlovákiai Kommunista Párt hű marad szocia­lista céljaihoz, a Szovjetunióhoz, nagy barátjához és tanítómesteréhez Sztá­linhoz és népi demokratikus szövetsé­geseihez. A pártelnöknek és a Köztársaság elnökének, Klement Gottwald elvtárs­nak beszámolója Pártunk minden tag­ja és funkcionáriusa számára vezér­fonalul fog szolgálni és minden ta­gunknak világosan megadja az irányí­tást, merre kell a Csehszlovákiai Kom­munista Párt minden tagjának tájéko­zódnia a mai bel- és külpolitikai hely­zetben, megmutatja azt, mit kell ten­nie és kinek kell hinnie. Mikor három évvel ezelőtt a belföldi burzsoá reakciónak és nyugateurópai kapitalista védnökeinek puccsát vissza­vertük, nem ringattuk magunkat il­lúzióba afelől, hogy már minden aka­dályt leküzdöttünk és a szocializmus felépítéséhez vezető utunkon többé semmi sem tartóztathat fel és semmi sem zavarhatja a haladást. és El voltunk készülve a nehézségekre tudtuk, hogy a szocializmus fel­építése döntő szakasza az osztályellen­tétek és az osztályharc kiéleződését jelenti. Ennek a tanulságnak helyessége másutt mindenütt beigazolódott és bebizonyosodott nálunk is. Az osztály­ellenség vereséget szenvedett, nyílt harcra nem képes és ezért cselszövé­nyekhez, fondorlatokhoz, szabotázshoz és merénylethez folyamodik. Pártunk és a szocializmus építését kellett vol­na az álnok árulók merényleteinek fenyegetniük. Hogyan végződnek fon­dorlataik, azt nem kell újból kifejte­nem. A fondorlatokat lelepleztük és a Párt megszabadítja magát az összes árulóktól, akik közül sokan, mint ide­gen zsoldban álló közönséges kémek furakodtak be sorainkba. A Párt meg­szabadítja magát mindazoktól, akik az árulók félrevezetéseinek áldozatul estek. Elintéztük Sling, Sverma és Cle­mentis eseteit és a frakciók tagjait. Egyöntetűen és minden további inga­dozás nélkül intéztük el. Hiszem, hogy ugyanolyan egységes­­ ingadozás és megrendülés nélkül oldja meg ezeket a kérdéseket az egész Párt. Azonban nem elégséges ezeket az eseteket csupán megoldani, le kell von­ni belőlük a következtetéseket és oku­lást kell meríteni belőlük. Első és legfontosabb kérdés, hogyan lehet a jövőben az itt felmerültekhez hasonló jelenségeket kiküszöbölni. Azt hiszem, hogy szüséges, hangsú­lyozottan emlékeztetni nemzeti hősünk Július Fučík elvtárs szavaira. „Embe­rek, legyetek éberek!" Igen elvtársak legyetek éberek! Legyetek éberek és védjétek a Párt tisztaságát és alap­elveit! Először is mindenki saját ma­gával szemben legyen éber. Vessetek le és dobjatok el mindent, ami kom­munistához nem méltó, amit a kom­munista nem tehet és amit kom­munistának nem szabad megtennie. Az éberség szükségességét egy feltűnő jelenséggel akarom csupán jelle­mezni. Ez mint vörös vonal húzódott vé­gig Sling, Svermová Mária, Fuchs és­ társainak esetéről lezajlott vitán az, hogy rámutattak helytelen diktátori fellépésükre, a párton belüli demokrá­cia megsértésére, a demokratikus centralizmus, a kritika és önkritika mellőzésére. Nem először beszélünk ezekről a hibákról. Ilyen irányú szemrehányások jelentkeztek a karlove-varyi esetben, Stavinohnál stb. Milyen tanulságot kell ebből levon­ni? Be kell ismerni elvtársak azt, hogy közöttünk még valóban sok „szintén a kommunista" van, aki azt hiszi, hogy párton belüli demokrácia, a kritika és önkritika általunk történő hangoz­tatása csupán frázis, amely nem érvé­nyes a Párt funkcionáriusára, különö­sen nem az alkalmazottakra és a tit­károkra. És ez egy nagy hiba, elvtársak. Ná­lunk, bolsevikoknál az első erény az őszinteség és nyíltság. Vegyetek pél­dát Sztálin elvtárs legutóbbi beszé­déről. Mennyi őszinteség és nyíltság van benne, minden irányban. Semmi­féle titkos diplomácia vagy ügyeske­dés. Így áll a helyzet, ezt mi így lát­juk, így és így fogunk tenni, így fo­gunk erről tárgyalni. Ami bennünk Mária Svermová esetében a leginkább ellenszenvet éb­resztett, az Svermová fellépése volt a Központi Bizottság plénuma előtt, az­­ nem őszinte volta, nem őszinte viszonya a saját kommunista pártjá­hoz, a takargatás és csűrés-csavarás. Ha nem tudok őszinte és nyílt lenni kommunista pártomhoz és intézmé­nyeihez, tagjaihoz és az elvtársakhoz, akkor nem vagyok kommunista, akkor nem vagyok jó ember. Ezért ha a slingiádát korlátozni akarjuk első feladatunk megsem­misíteni az egyének diktátori hajlamait, a párton belüli demokráciá­nak a megsértését, a klikkrendszert, a protekciózást és a szankciózást, a párthoz és a Szovjetúnióhoz való nem őszinte viszonyt. Elvtársak és elvtárs­nők, nem elemezhetek itt eseteket, de biztosítsak benneteket, hogy a napi posta egész sor panaszt hoz arról, hogy funkcionáriusaink közül néhányan milyen felelőtlenül és diktátori módon cselekszenek, mintha nem is sejtenék, mennyire ártanak ezzel a Pártnak. Biztosítlak benneteket arról, hogy Pártunk és a Köztársas­ág elnöke, Klement Gottwald elvtárs sohasem tenné meg azt, hogy olyan jogkört önkényes döntést és diktátori fellé­pést igényelne a maga számára, mint ahogyan ezt sok kerületi és járási tit­kár cselekszi, vagy pedig némely in­tézményünk alkalmazottai teszik. Stetka elvtárs, a központi ellenőr funk­ciójában sokat tudna erről beszélni. Néhány esetre rámutatok Vegyétek csak azt a példát, hogy a járás tit­kára elrendeli a nemzeti vállalat igaz­gatóságának, hogy pénzt kell kölcsö­nöznie a titkárság kiadásainak fede­zésére. Vannak azonban ennél rosszabb ügyek is. Elrendeli a nemzeti vállalat igazgatóságának, hogy pénzt nemcsak kölcsönöznie, hanem szolgáltatnia kell. Mit mondjunk az ilyen eljárásról? Az, aki ehhez hasonlót képes elrendelni, annak mindenütt , másutt kellene ülnie, csak éppen a Kommunista Párt titkár­ságán nem. (Taps.) Kor­­ányunk semelyik minisztere nem engedne meg magának ehhez hasonlót. Gazdálkodni költségvetés szerint kell. Még akkor is, ha vala­melyik költségvetési fejezet kiadásait abban az esetben, ha már az előirány­zottat kimerítette, más fejezet szám­lájára kellene fedeznie, amelyben feles­leg mutatkozik, nem teheti meg ezt önkényes döntéssel, hanem előre ki kell kérnie az egységes Nemzeti Arc­vonal egész kormányának hozzájáru­lását Választ akartok arra a kérdésre, hogy Sling és hozzá hasonlók miért protezsálnak felelős helyekre kétes buurzsoá és megbízhatatlan elemeket? Azért, mert az olyan ember, akinek lelkiismeretén szárad valami, könnyeb­ben hagyja magát irányítani és kön­­nyebben hagyja, hogy visszaéljenek a vele. És ezért azok az emberek, akik párton belüli demokráciát megsértik és diktátorosdit játszanak, szíveseb­ben látják az engedelmes burzsoá igazgatókat, mint a szilárd, párthoz hű munkásigazgatókat. Ezért gyanúsak és veszélyesek a Pártra az ilyen­­ haj­lamú emberek. Vigyázni kell rájuk, el­lenőrizni kell tetteiket és idejében megfelelő korlátok közé kell szorítani. Ha ezt rendszeresen fogjuk csinálni, megakadályozzuk az új slingrádát. És aztán a kétes jellemű emberek a mi kommunista pártunkban soha mes­­szire nem jutnak el. A Kommunista Párt nem parancsol, elvtársak, a Kommunista Párt vezet, meggyőz, nevel és tudatosít. Eszméi­nek erejére támaszkodik, hisz az igaz­ságban, szocialista céljainak igazságá­ban­­ és hasznosságában az összeség számára és ezért hisz győzelmében. gen Az, aki fél másokat meggyőzni, ide­tekintélyekkel takaródzik, klikke­ket és frakciókat szervez, összeeskü­véseket kovácsol, fenyeget és paran­csol, nem érdemli meg, hogy funkcio­nárius legyen és azt sem érdemli meg, hogy kommunista legyen. Hogy a Csehszlovákiai Kommunista Párt ezt az elvet nem csak hirdeti, ha­nem Klement Gottwald vezetése alatt a gyakorlatban is érvényesíti, arról egész múltunk tanúbizonyságot tesz, arról legjobban Központi Bizottságunk utolsó határozata tanúskodik, amel­­lyel mindazok, akik azt hitték, hogy a Pártnak ezt az alapvető elvét büntet­lenül megsérthetik, a Pártból kizárat­tak. Pártunk abban a törekvésében, hogy megvédi a kommunizmus lenini­sztálini elveinek tisztaságát, nem áll meg semmi ilyen akadály előtt, leszá­mol a bűnösökkel, még akkor is, ha azok bármilyen pozícióban vannak és bármilyen funkciót töltenek is be. Kétségtelenül a funkciókból jogok származnak, de mindenekelőtt és első­ is sorban felelőséggel járnak. Ha bizal­mat ajándékozol arra alkalmatlannak és visszaélsz funkcióddal, kell, hogy elítéljenek. Minél magasabb a funk­ció, annál nagyobb a bűn és annál szi­gorúbb a büntetés. Ez az alapvető kü­lönbség a mi kommunista szolgáltatásunk és a burzsoá igazság­igazság-szolgáltatás között. A burzsoá igazságszolgáltatás a kis bűnösöket büntette, a nagyokat, a nagy címekkel rendelkezőket védte. Abból a meggyőződésből indult ki, hogy a nagy urak leleplezésével és megbüntetésével, hibáik feltárásával megszűnik a tekintély. Nálunk a magas funkció nem nyújt és nem szabad, hogy bárkinek alibit nyújtson. Ez a Pártba és a vezetésbe vetett bizalmat nemcsak nem gyengí­ti, ellenkezőleg, erősíti. Ezért lesz Pártunk a Központi Bi­zottság ülése után bensőleg még erő­sebb. Még nagyobb erőfeszítéssel fogja mozgósítani erőit azon feladatok teljesí­tésére, amelyeke itt­ Gottwald, Dolán­ský Slánský és Frank elvtársak be­számolói kitűztek. Ezekkel a feladatokkal kapcsolat­ban egész sor kérdést kell megoldani, amelyek a beszámolókban és a vitában felvetettek. Folytatás a 2. oldalon.) Új feladatok az EFSz-ek előtt (b. 1.) Amikor Slánský elvtárs a Párt­­ Központi Bizottságának ülésén mon­dott beszámolójában értékelte a mező­gazdaságban eddig elért eredményein­ket, kijelölte azokat a feladatokat is, amelyeket mezőgazdaságunknak telje­sítenie kell. Rámutatott egyúttal a le­hetőségekre is, amelyekkel a mező­gazdaságra hárult feladatokat teljesí­teni is tudjuk. „A mezőgazdaságban — mondotta Slánský elvtárs —, elindultunk a szo­cializmushoz vezető úton. Ez az az út, amely mezőgazdaságunkat a maga­sabb termelékenységhez vezeti. Ha tehát összegezni akarjuk a mező­gazdaságban eddig elért eredményein­ket, tudnunk kell azt, hogy azoknak elérését a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése tette lehetővé és tudnunk kell azt is, hogy a mező­gazdaság jövő feladatait is csak úgy tudjuk elvégezni, ha tovább megyünk a megkezdett úton és mind nagyobb mértékben valósítjuk meg a föld ma­gasabb termelékenységét biztosító szö­vetkezeti gazdálkodást. A szövetkezeti gazdálkodásban ed­dig elért eredményeinket a legszembe­tűnőbben azt mutatja meg, hogy egy évvel ezelőtt még csak 314 EFSz haj­totta végre a közös vetést és csak 56 szövetkezetben szántották fel a mezs­gyéket. Ma viszont 3.868 magasabb típusú szövetkezetünk van, amelyek több mint egymillió hektár földön folytatnak közös gazdálkodást. Ezek a számok napnál világosabban bizonyít­ják, hogy dolgozó megtette az első komoly parasztságunk és jelentős lépést a föld magasabb termelékenysé­gét biztosító szövetkezeti gazdálkodás s ennek eredményeképpen a magasabb életszínvonal felé. Hogy a magasabb típusú EFSz-ek száma egy év alatt több mint a tízszeresére emelkedett, ezt csak a szövetkezeti gazdálkodás, valamint a közös munkák tapasztalatai alapján érhettük el. Világos tehát, hogy a jövőben is az EFSz-ek megszi­lárdítását, valamint az ú­j szövetkeze­tek alakítását és a szövetkeze­tek tagságának kibővítését csak szem­léltető, a tapasztalatokból szerzett meggyőző bizonyítékokkal folytathat­juk és érhet­jü­k el. Szövetkezeti mozgalmunk fejlődését mind jobban akadályozni igyekszik az egyre inkább háttérbe szorított falusi reakció, a kulákság. Nem szabad elfe­lejteni, hogy a majdnem 4.000 maga­sabb típusú EFSz, a közösen művelt egymillió hektár föld komoly csapás a kulákok ábrándjaira, akik népi demokrá­ciánkat csak átmeneti kényszerhely­zetnek tekintik és abban reményked­nek, hogy majd visszatér az­­ elmúlt világuk. Amilyen mértékben növekszik dolgozó népünk hatalma ahogyan szaporodnak és erősödnek EFSz-eink, a falusi reakció éppen olyan mértékben szorul ki a porondról. Ennek pedig természetes következménye hogy ép­pen olyan mértékben fejti ki ellenállását is. Teszi ezt aztán a kulák nyíltan is, alattomban is, — mindenesetre nem válogatja meg eszközeit, hogyan tudná a szövetkezeti gazdálkodást szétrom­bolni. Vannak kulákok, akik tehetetlen dü­hükben egyáltalán nem türtőztetik ma­gukat és mint a szövetkezeti gazdálko­dás nyílt ellenségei lépnek fel. Ez még a jobbik eset, tud­juk, h­ogy kik s mik Ezekről legalább és hogy mit akarnak és úgy is járunk el velü­k szemben. Veszedelmesebb aztán a ku­lákok másik fajtája, az úgynevezett jó kulák, aki dehogyis szólna akár egy szót is a népi demokrácia és a szövet­kezeti gazdálkodás ellen. Ellenkezőleg! A kulák az első! aki a szövetkezet megalakítását sürgeti. Ő az, akiből mint a vízfolyás úgy dől a szövetke­zeti gazdálkodás szükségességét han­goztató szólam. Ez a kulák, a legkész­ségesebben ajánlja fel „élete során szerzett gazdag szakismereteit" a szö­vetkezetnek és „puszi elvtársa" a leg­szegényebb embernek is Hogy aztán az ilyen kulák szövet­kezeti tag a valóságban milyen mun­kát végez a szövetkezetben, ezt a leg­jobban azoknak a szövetkezeteknek a sorsa bizonyítja, amelyek minden eről­ködésük ellenére is évek óta nem hogy előre haladnának, hanem a legjobb esetben is egy helyben topognak és a semittevésre vannak kárhoztatva. A lévai párttitkárságról írja levele­zőnk, hogy a járáshoz tartozó Nagyod községben a szövetkezetbe több kulák befurakodott. A szövetkezet tagja töb­bek között a 19 hektáros Szilvás Ernő zsírosparaszt is, aki persze nem azért lépett be a szövetkezetbe, hogy ott dolgozzék és végzett munkája szerint részesüljön a jövedelemből, hanem azért, hogy kulák társaival együtt a szövetkezet fejlődését megakadályozza és a szövetkezetet szétrombolja. Slánský elvtárs beszédében újból hangsúlyozta, hogy a falusi gazdago­kat nem szabad felvenni a szövetkezet tagjai sorába és azok az EFSz-ek, amelyeknek vannak kulák tagjai, hív­janak össze taggyűlést és zárják ki a kulákokat a szövetkezetből. A szövet­kezet tagjai között pedig a legalapo­sabb felvilágosító munkát kell végezni. Meg kell magyarázni a szövetkezet tagjainak, mennyire ártalmas a szö­vetkezet munkájára a kulák tagsága és hogy a kuláknak a szövetkezetben semmi helye nincs. Sok embert megtéveszt a kulák sí­rása. Ellágyulnak a kulák zuhogó pa­naszaitól és elnézők lesznek iránta. Ez a leghelytelenebb eljárás. Nem sza­bad elfelejteni és állandóan szem előtt kell tartani: nem babra megy a játék. Az osztályharc létérdekünket jelenti. Vagy ők, vagy mi. Az EFSz-ek fejlődését sok esetben az is akadályozza, hogy sem a szövet­kezet vezetőségében, sem pedig tag­sága között nem igen vannak olyan földművesek, akik értenék és irányítani tudnák a szövetkezeti gazdálkodást. „El tudjuk képzelni azokat a nehézsé­geket — mondotta Slánský elvtárs, — amelyekkel az olyan szövetkezeti el­nök találkozik, aki azelőtt 5 vagy 8 hektár földön gazdálkodott és ma már néhány száz hektár tagosított földön kell a munkát irányítania." Ezeket a nehézségeket csak a szö­vetkezetek állandó és fokozottabb tá­mogatásával és a szövetkezet tagjai­nak állandó politikai és szakiskolázá­sával tudjuk kiküszöbölni. Gottwald elvtárs a soron lévő feladatok egyiké­nek tűzte ki, hogy „meg kell szilárdí­tanunk a meglévő EFSz-eket és ezeket a magasabb típusba kell átvezetni." Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a Párt és a mezőgazdasági szakemberek minden támogatást megadnak EFSz-eknek feladataik teljesítéséhez. az A nagyüzemi gazdálkodáshoz értő szakemberek hiányát sok szövetkezet­ben egy kis körültekintéssel ki lehet küszöbölni. Nem szabad elfeledkeznünk a volt mezőgazdasági cselédekről és munkásokról. Az egykori uradalmak volt alkalmazottai hosszú évek során át állandóan nagygazdaságban dolgoz­tak és így megszerezték a nagybani gazdálkodáshoz szükséges tapasztala­tokat. Ezek az emberek, akik több száz vagy több ezer holdas nagybirtokon dolgoztak, nem a kisparaszt egy-két holdas látókörével gondolkodnak, ha­nem ha búzatábláról beszélnek, akkor legalább száz holdra gondolnak. A volt mezőgazdasági cselédek ismerik a csoportos munka megszervezését és irányítását, hisz eddigi életükben csak abban volt részük, tehát ezt az ismere­tüket a szövetkezeti gazdálkodásban eredményesen fel is tudják használni. A bősi szövetkezet annak ellenére, hogy már több éve fennáll, egészen a legutóbbi időkig nem indult fejlődés­nek. Először a szövetkezetbe befurako­dott kulákok akadályozták meg a fej­lődését, később aztán kisparasztok vet­ték kezükbe a szövetkezet vezetését, de még­sem tudtak jelentősebb ered­ményt felmutatni. Néhány hónappal ezelőtt választották meg a szövetkezet alelnökévé Major Jánost, aki élete fo­lyamán néhány évtizedig dolgozott kü­lönféle uradalmakban, ahol látta és megtanulta a nagybani gazdálkodás csínját-bínját. Most, hogy a szövetke­zet alelnöke lett, a szövetkezeti gaz­dálkodásban és a csoportos munka irányításában nagyszerűen tudja érvé­nyesíteni a nagybirtokon szerzett ta­pasztalatait. Meg is látszik a bősi szövetkezeten a hozzáértő ember irá­nyítása. Az évekig tespedésre ítélt szövetkezet határozott és biztos fej­lődésnek indult. Sok ilyen példát lehetne még felso­rolni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a volt uradalmi cselédek igen nagy segítségre tudnak lenni a szö­vetkezeti munkában. Fel kell használni ezeket a lehetőségeket és ezzel nagy­ban hozzá lehet járulni az EFSz-ek eredményesebb munkájához. „A Párt számára — mondotta Slán­ský elvtárs — nincs fontosabb fel­adat ma a falun, mint a szövetkezetek megszilárdítása különös tekintettel a magasabb típusú szövetkezetekre, va­lamint gazdálkodásuk jobb eredmé­nyeinek biztosítására." Az EFSz-ek megszilárdítását és azok gazdálkodásának megjavítását csak úgy érhetjük el, ha a falusi pártszer­vezetek és az EFSz-ek megvalósítják e két legfontosabb feladatot- kiküszö­bölik a kulák befolyását a szövetkezeti életből és a szövetkezet élére a nagy­bani gazdálkodáshoz értő dolgozó pa­rasztikat állítanak.

Next