Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-01 / 106. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek, SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1953 május 1. péntek 2 .és VI. évfolyam, 106. szám. G­ál­y Olga: MÁJUS ELSEJE Fényözönben fürdik a reggel s a szertefutó utak vidám menete a kéklő s zöldelő messzibe mutat: mi vagyunk az ország fogaskereke. Rajtunk dübörög fürge lábon a béke és építés milliós serege, mely harcos hittel indult a csatába s most ráköszöntött győzelem ünnepe. Május egy, te ragyogó s dicső, lelkünket csorbuló örömmel töltöd el, a munka az, mely méltóvá tett hozzád és az emberi magasba felemelt. Ezért köszönt oly forró szívvel munkás, paraszt, tudós, diák és gyermek, ezért zsongnak már hajnaltól az utcák és áldozzák fel díszeik a kertek. Virágos májusi menetben virágos kedvvel lobognak zászlóink, a szél, mint egyetértő harcos büszkén viszi szárnyán a nagy társunk Sztálint. S játékos kedvvel megsimítja Gottwald arcát, mosolygó, jóságos Sztálin—Gottwald—Zápotocky—Siroky szemét, — harsogjuk túl az ünnepi zenét. Milyen élő, erős az egység, milyen szilárdak, biztosak a lépteink! Szemünk jövőnk tág távlatain nyugszik s tudatunk­at köszönti, Iljicset, Lenint.­­ Nagy utat tettünk meg a máig. Volt már sok harcos, könnyes május Ma könny helyett a hála dala csendül: elsejénk­ örökre egybeforrt a munka és a nép! FRANYO­KRÁL: 1945. MÁJU­S Léptünk ma már kemény. Friss, lelkes ütemét Ágyúdörgés szilaj zenéje szab­ja meg. íietetről testvérünk nyújtja felénk kezét. A világ fekélyét tűzzel-vassal irtja. Pusztul a fasizmus, virrad éltünk napja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyóba vert lelkünk széttörte bilincsét , újult lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog. Többé meg nem állunk, csak előre, rajta! Fordította: Tóth Tibor Éljen május 1. a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja* valamennyi ország munkásai testvériségének napja! « (A Nemzeti Arcvonal május 1-i jelszavaiból.) A lenini-sztálini zászló alatt mély sebbel a Szívü­nkben, mély fájdalom­mal eltelve, de kemény elhatározás­sal először vonulunk fel május else­jén a nagy Sztálin és hű harcostár­sa, Gottwald elvtárs nélkül. Pártunkat, a haladó, békeszerető emberiséget kimondhatatlan és pó­tolhatatlan veszteség érte Sztálin elvtárs halálával. Hazánk nemzetei­nek fájdalma még fokozódott szere­tett köztársasági elnökünk, Gottwald elvtárs halálával, melyet csak az enyhített, hogy fájdalmunkban osz­toztak a világ békeszerető emberei, hogy fájdalmunkban osztoztak a szovjet emberek, testvérpártunk, példaképünk, a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja. Ezért nem es­tünk kétségbe az első pillanattól kezdve, ezért sorakoztunk fel bolse­vik határozottsággal és elszántság­gal még szorosabban a lenini-sztálini típusú párt gottwaldi Központi Bi­zottsága mellé, hogy végrehajtsuk, hogy megvalósítsuk Gottwald elv­társ örökét, hazánk szocialista épí­tését. A nagy Sztálin hős katonái voltak azok, akik felszabadították hazán­kat, akik meghozták Csehszlovákia nemzeteinek a békés, szabad életet, akik megteremtették az előfeltételét a gottwaldi programm, a békés szo­cialista Csehszlovákia megvalósításá­nak. Ennek köszönhetjük, hogy mai május elsején hazánk dolgozó­i népe büszke és bátor öntudattal vo­nul fel a dolgozók legnagyobb ün­nepén, hogy számot adjon elért ered­ményeiről, hogy megmutassa a vi­lágnak, hogy az új rendszer, a népi demokrácia jó és helyes választás volt, mert ebben a népi demokrati­kus rendszerben a világ béketáborá­nak erős bástyáját építi a gottwaldi úton, az emberi szabadság, a nem­zeti függetlenség gyönyörű, virágzó hazáját. Hazánk dolgozó népében már csak mint rossz emlék él az olyan május elseje, amilyen a kapitalista orszá­gokban, az imperializmus járma alatt sínylődő gyarmati népeknél van még ma is, mikor rendőrkordo­nok, gumibotok, fegyveres sortüzek kísérik a szabadságukért, a békéért, a munkáért és kenyérért tüntető dol­gozókat legnagyobb ünnepük, május elseje napján. Nálunk ennek a gyászos emlékű múltnak visszatértét szabad, boldog népünk nem kívánja, soha meg nem engedi. A mi május elsejénk az el­ért szabadság boldog örömünnepe lett, pártunk harca győzelmének, sikerének megkoronázása. És ezt a sikert, ezt az eredményt biztosítani akarjuk és biztosítani fogjuk Gott­wald örökéhez híven azzal, hogy szent kötelességünknek tartjuk tel­jes erőnkből segíteni és támogatni fegyveres erőinket, néphadseregün­ket, állambiztonsági szerveinket, hogy mindenkor elég erősek legye­nek bármilyen háborús kísérletet, bármilyen aljas provokációt vissza­verni, hazánk népének szabadságát, nemzeti függetlenségét, szocialista építését megvédeni. Ma joggal mond­hatjuk, hogy büszkeségünk a nép­hadsereg, mert ez a hadsereg győzedelmes Szovjet Hadsereg min­ a tájára épült ki, elindulva a nagy fel­szabadító hadsereggel, háborúban ezzel a dicső kiépítve a gottwaldi harci tapasztalatok szellemében. Ma tudjuk, hogy bátor és erős hadsere­günk politikailag fejlett, öntudatos katonákkal és tisztekkel rendelke­zik, akik tudatában vannak legszen­tebb kötelességüknek: megvédeni a munkásosztálynak, hazánk dolgozó népének elért eredményeit a szocia­lizmus építésének útján, békénk biz­tosításának útján. Óriási sikereket értünk el a tava­lyi május elseje óta. Megerősítettük belső biztonságunkat az imperialista ügynökök leleplezése, eltávolítása ál­tal, okultunk és tanultunk a jövőre is éberségünk fokozása megerősítése terén. Annak ellenére, hogy az ellen­séges imperialista ügynökök gátol­ták és szabotálták hazánk szocialis­ta építését politikai és gazdasági téren, mégis óriási sikereket köny­velhetünk el és ezeket a sikereket és eredményeket a jövőben még csak fokozzuk. 1949 óta, a gottwaldi ötéves terv kezdete óta rengeteg új ipari üze­met indítottunk meg úgy, hogy a gottwaldi ötéves terv négy éve alatt minden hónapban átlag két teljesen új, vagy újjáépített üzemmel gazda­godtunk. A múlt évben új vízierő­műveket, nagyolvasztókat, Martin­kemencéket építettünk. Büszkeségünk a nemzeti egyen­jogúság, a sztálini nemzetiségi po­litika gottwaldi megvalósítása Szlovákia iparosítása. Az ipari termelés, az iparosítás a tech­nika fejlődése következtében köz­társaságunkban 193T-tel szemben kétszeresére emelkedett. Szlo­­vákiai viszonylatban négy és egy­negyedszeresére. Még ebben az év­ben, 1953-ban az ipari termelés Szlovákiában az 1937-es évi terme­léssel szemben ötszörösére emelke­dik. A nehéziparban, amely ipari fejlődésünk záloga, már 1952-ben elértük Szlovákiában az 1937-es ne­hézipari termelés hatszorosát. Gottwald elvtárs figyelmeztetett bennünket arra a fogyatékosságra, arra az ellentétre, amely rohamos ipari fejlődésünk és hátramaradó mezőgazdaságunk közt fenyegetően jelentkezik. Gottwald elvtárs figyel­meztető, intő szavai az 1962-es év­ben már részben meghozta gyümöl­csét. Az 1952-es év a szocialista fa­lu kiépítése terén jelentékeny ered­ményeket mutat, ami megnyilvánul abban is, hogy a szocializált szek­tor a mezőgazdasági terület 37 szá­zalékával emelkedett az 1951-es te­rülettel szemben. Ez azt jelenti, hogy a szocialista szektorba bekap­csolt mezőgazdasági terület egész állami méretben közel 40 százalék. Szlovákiában a mezőgazdasági terü­let fele, 50 százaléka már a szocia­lista szektorba tartozik. Sőt vannak járásaink, mint például a nagyme­gyeri, somorjai, dunaszerdahelyi, ahol a földnek több, mint 90 szá­zaléka már új, szocialista formák között adja hazánk dolgozó népének az új életet, a nagyobb darab ke­nyeret. Az állami költségvetés az 1953-as évre Szlovákia további iparosítása mellett az állattenyésztésre 46 mil­lió, növénytermelésre 24 millió, zoo­technikára és állategészségügyi gondoskodásra 61,3 millió koronát fordít. Szlovákia iparosítása, a szocialis­ta mezőgazdaság fejlődése nagyban hozzájárul a valaha elhanyagolt szlovákiai délvidék, a magyarlakta területek gazdasági és kulturális színvonalának emeléséhez. Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja Gottwald elvtárs örökéhez híven megvalósítja a sztálini nemzetiségi politikát, következetesen hazánk minden nemzete, nemzetisége tegyen­jogúságának alapelvén, amint az Si­roky elvtárs, kormányunk miniszter­elnöke, a Nemzetgyűlés április 16-i ülésén hangsúlyozta: „Népünk egységét és ezzel népi demokratikus államunk erejét és szilárdságát a csehek és szlovákok szövetségének és testvériségének to­vábbi elmélyítésével, nemzetiségeink polgárainak egyenjogú együttélésé­vel szilárdítjuk meg. A csehek és szlovákok egyenjogúságának alapja: Szlovákia szocialista iparosításának sikeres fejlődése. A köztársaság kormánya folytatni fogja egyenjogú nemzeteink szilárd állami szövetség­ben való tartós egyesítésének poli­tikáját. Folytatni fogja Szlovákia iparosítását, Szlovákia gazdasága és nemzeti kultúrája hatalmas fejlődé­se anyagi alapjainak megteremtését, valamennyi nemzetiségünk kulturális fejlesztéséért." Nemzeteink, nemzetiségeink egyen­jogúsága népi demokratikus hazánk­ban kézzelfogható valóság a cseh­szlovákiai magyar dolgozók számá­ra is. Az utolsó évben ezen a téren hatalmas eredményeket értünk el. Gyors ütemben épül a szocialista város, az új Komárom hatalmas iparával, büszkeségünkkel, a komá­romi hajógyárral, amely a proletár­nemzetköziség próbaköve lett ha­zánkban, ahol cseh, szlovák, ma­gyar dolgozók, szovjet szaktanács­adók testvéri együttműködése kez­di meghozni gyümölcsét a terv tel­jesítésével. Az új, szocialista falvak Szlovákia délvidékén ugyancsak ha­zánk nemzetiségi politikájának ered­ményeit mutatják gazdasági és kul­turális fellendülésünk terén. Az utol­só évben új iskoláink nyíltak, meg­kezdte működését a Területi Szín­ház, szép eredményeink vannak a könyvkiadás, a sajtó terjesztése te­rén. A magyar dolgozók fokozott mértékben kapcsolódtak be a párt s a közigazgatás életébe. Az elért eredmények köteleznek bennünket arra, hogy a munka ün­nepén a proletárok harcos forradal­mi vörös zászlaja mellett büszkén emeljük magasba drága hazánk aeimbóliimát, szabadságunk és egyenjogúságunk jelképét, a cseh­szlovák zászlót. Sztálin elvtárs a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XIX. kongres­­szusán felejthetetlen szavakban szólt a kommunista pártokhoz: „A burzsoáziát azelőtt a nemzetek vezetőjének tekintették, védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek" fölé helyezett. A „nemzeti elv"-nek most már nyo­ma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuvere­nitás zászlaját félrelökte. Kétségte­len, hogy ezt a zászlót Önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és előrevinniök, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki ma­gasra emelje ezt a zászlót. Ez a zászló számunkra csehszlo­vákiai magyar dolgozók számára függetlenségünk és szabadságunk zászlaja, a csehszlovák zászló. Mi ezt a zászlót magasra emeljük má­jus elsején, a munka ünnepén, mi ezt a zászlót nem hagyjuk el és visszük magasra tartva a proletárok vörös zászlaja mellett, Lenin és Sztálin zászlaja mellett, a gottwaldi úton, hűen pártunkhoz és köztársa­sági elnökünkhöz, Antonin Zápotoc­ky elvtárshoz, hogy éljen és virá­gozzék gyönyörű csah­z­ovák ha­zánk. L Gy, usí zaszlo a U f

Next