Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-01 / 51. szám, kedd
Világ proletárjai egyesüljetek! " V--: •:.., m H vy.sr • ' « t/Wŕ*' M •Vr'.: "- r ?f . *><L > -.• P Í J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. március 1. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 51. szám .. V- i _ MIÉRT IROM ALÁ? Régi jó ismerősként üdvözöltük egymást, hiszen nem először jártak nálunk. Tavaly a választások idején ők hívtak a gyűlésekre, ők bíztattak, hogy nem vész kárba az időm, derék, jóravaló emberek a jelöltjeink, érdemes lesz meghallgatni őket. Most újra itt vannak, frissen és vasárnapias díszben. Derűs mosolyuk azt mondja: ma kinyílnak az ajtók, kinyílnak, feltárulnak előtétünk a szívek is. Hellyel kínálom őket. Leülnek. A fiatal leány nyújtja felém az ívet, a férfi meg a töltőtollat, s közben ezt mondja: — Másutt mindenütt megmagyarázzuk, miért jöttünk. A leány is rámfüggeszti szemét és arca kissé kipirul. — Magától inkább megkérdezném, miért írja alá? Elgondolkozva nézek rájuk. — Sietnek? — Délig biztosan megagitáljuk az egész utcát. Ráérünk. — feleli a fiatalember. — Akkor hát kicsit elbeszélgethetünk. Kint havas az utca. Fehér az egész táj és a jóleső melegben emlékek rajzanak fel bennem. Úgy érzem e pillanatban, hogy az egyiket el kell mondanom nekik. — Tíz esztendővel ezelőtt történt, — kezdem — éppen ilyen havas télben. Ott a hegyek közt keményebb volt a zimankó, keményebb és zordabb az egész élet. Emlékszem, hajnali ötkor egy SS-század hirtelen rajta ütött az irtványon és négyfelől körülfogta. Minden ösvényt géppuskások álltak el. Partizánok, katonaszökevények után kutattak. Már nem volt idő elbújni a rejtekhelyeken. Előző nap itt az irtvány közelében nyoma veszett három SS-tisztnek. Megtorlásra jött a század. Ha egy gyanús lelket talál, négyfelől felgyújtják az irtványt és elpusztul asszonyostul-gyermekestül, mint Lidice vagy Oradour. — Talán más is így van vele, hogy amikor az elkerülhetetlen véget, a megsemmisülést érzi, halálos nyugalommal telik meg. Az élet minden kicsinyes terhe leszakad az emberről és csak arra gondol, ezeket a búcsúpillanatokat nem adja oda a félelemnek. Minden tiszta és mély érzés, minden szép pillanat, amit az élet adott, egy percben összegyűl a szívben, az ember megbékél és oly könnyű lesz, hogy szinte szállni tudna. így voltam én is akkor, így vártam, hogy benyitnak a kis parasztház szobájába és aztán percek múlva eldördülnek a fegyverek ... — A világért sem mondanám, hogy ebben a nagy-nagy nyugalomban valami hősi volna. Nagyon is emberi, mindennapi érzés ez ott a szakadék szélén, a halálát mezsgyéjén... — Már a konyha küszöbén állt két kutató legény. Nagy karéj kenyereket szelt nekik éppen a feleségem és szóval tartotta őket, amikor kint a ház előtt felhangzott az altiszt parancsa: „Gyerünk! Itt tiszta a padló." — Annyit jelentett ez, hogy éjszaka nem hintettek szét szalmát a konyhában, itt partizánok nem alhattak. — Eltakarodott a két legény és fél óra múlva takarodott az irtványról az egész század. Dolga végezetlenül indult vissza a faluba.... Hogy miért gondolok vissza erre a különös télvégi hajnalra? Mert én akkor éreztem utoljára a halálos veszedelmet, amit a fasiszta háború keltett. Ami azután jött, a gránáteső és gépfegyvertűz, már nélkülözte a fasizmus öldöklő, fojtó retteneteit. Az én szememben az egész visszavonulásuk ott fent a hegyen olybá tűnt, mintha egy dilettáns rendező hajszolna egy háromfelé szaladni akaró fejetlen statisztahadat. Tíz éve már. Vagy inkább azt mondtam: még csak tíz éve? Észbontó a puszta gondolat, hogy újból ránk törjön ilyen eszeveszett rettenet, hogy felgyújtott faházas falvaink pernyéjét újból messzire ragadja a szél, anyák és gyerekek meneküljenek a gyilkos golyózáporban. — Nem folytatom ... nem mintha feledni szabadna Lidicét, Oradourt, Tokajikot, az auschwitzi börtönöket, a gázkamrákat, a felperzselt ukrán falvakat, a Donba, Visztulába, Dunába omlasztott hidakat ... De beszéljünk inkább azokról a piroscserepes takaros fódrusi házacskákról, amelyekbe beköltöznek az új lakók. Valahányszor kint járok és nézem őket, valami nagy-nagy békesség tölt el. Szerte az országban mindenütt gombamódra nőnek a falvak szélén, némelyiknek még vakolatlan a fala, de már száll a kémény füstje, fehér függönyöcske takarja az ablakot, a másiknak csak a fala áll és csak tavasszal kap tetőt, de ez is, jelzi, megint egy kis család jut tiszta boldog otthonhoz, derűhöz, meleghez, s lesz zúg a bölcsőnek, az új életeknek benne. — Ezeket a faluszéli házacskákat én kis erődöknek érzem. Mindegyik arról beszél, hogy benne friss, embertermő erő vert tanyát s hogy ezek a törékenynek tűnő embertanyák százszorta erősebbek az ellenfél acél- és betonerődjeinél, mert olyan szívek és karok védik, melyeknek mindennél szentebb a béke! — Szeretném a háború őrültjeinek tekintetét a piroscseréptetős házakra irányítani. Épülnek nemcsak nálunk, hanem Koreában, Kínában, Vietnamban és mindenütt, ahol sebeket ütött a háború, romokat hagyott a fasizmus, hidakat döntött a folyókba és a fájdalomnak kiapadhatatlan patakjait fakasztotta. — Ezeknek az apró házaknak a nevében mondom, hogy elég volt a romokból, a könnyekből, az olyan múzeumokból, amelyekben gyermekcipőcskéket őriznek garmadákban ... Olyan cipőket, melyeknek apró gazdáit elevenen dobták SS-hóhérok a máglyatűzbe ... Gyere közelebb kisunokám. Most nem csinálhatok neked hajót, majd később játszunk együtt autóval, traktorral is... Mesét is mondok szépet, hogy egyszer volt... Ez a kedves néni és a bácsi azért jött, hogy aláírjak nekik valamit. De előbb azt szeretném, ha jól megnéznének téged. Mert te nem vagy olyan mindennapi lurkó. Meg kell még gyorsan magyaráznom nekik, hogy te egy kis embercsoda vagy, a legszebb és a legédesebb, meg a legokosabb az egész világon. Nini, hogy mosolyognak rajtam. Udvariasak, nem mondják ki, amit gondolnak, de én kitalálom. Azt, hogy millió és millió ugyanilyen édes, okos lurkó és csinos kislány van a világon. Persze azok is embercsodák, óvni való bűbájos, varázsos lények, kislányok meg csibészek, rakoncátlan gyerekek, kisunokák. Hogyan magyarázzam nekik, hogy én azt a sok milliót mind szeretem, mégis te vagy nekem a legkedvesebb, neked tartogatom a legszebb mesémet és most elárulom azt is, hogy téged féltelek a legjobban. — Lehet, hogy a szomszéd házban ugyanezt érzi egy apa vagy nagymama, amikor kezébe veszi a tollat... Te még nem tudod, a szomszédék Lillája se tudja, hogy van olyan világ, amely nem törődik a ti ártatlan mosolyotokkal. — Látod, kisunokám, én valami másról akartam elbeszélgetni a nénivel és a bácsival. Szép és bölcs felnőtt dolgokat akartam nekik mondani és az lett belőle, milyen halaszthatatlanul fontos a te papírhajócskád, amit békésen úsztathatsz a mosdó vizében. És a mese is fontos a három kis kacsáról... Mert milyen is a világ, amelyben megszűnik a mese és amelyben bűnös kezek miatt ott sír egy ártatlan gyerek az anyja teteme mellett. Elmondjam neked mese helyett, hogy én láttam képen, filmen is ilyen gyereket, a szemében a mondhatatlan rémülettel, mit csinált az a szörnyű bűnös világ az édes gyöngédség, a meleg szeretet forrásával, az édesanyjával. — A te nevedben mondom a néninek és bácsinak, hogy kemény, elszánt gyűlölet égjen a szívünkben mindenki ellen, aki gyújtogat és bujtogat. Az én kis erőm kevés, a szavam is gyönge, de nem vagyok egyedül. Milliók és százmilliók veszik a kezükbe a tollat, az iránt és együtt erősek, lebírhatatlanok vagyunk. — Én a te nevedben és millió gyermek nevében hajolok a papírlap fölé és aláírom, mert a boldogságtokat akarom. EGRI VIKTOR Zvolenská Slatina ünnepelt A Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívása aláírásának előestéjén ünnepelték Zvolenská Slatina lakosai községüknek a hős szovjet katonák által való felszabadítása 10. évfordulóját. Az ünnepségen felidézték azt a szomorú napot, amikor 10 évvel ezelőtt községükből 200 személyt hurcoltak el a német fasiszták. Nem akarják többé megengedni, hogy az ilyen napok megismétlődjenek, azért aláírják a Béke-Világtanács felhívását, hogy támogassák a világ békeerőit. A felszabadítás 10. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek alkalmával Zvolenská Slatinán megnyitották a kultúrotthont, amelyben a CsISz népművészeti csoportja, a nyolcéves középiskola mandolin-együttese és a műkedvelő színjátszók alkalmas helyet találnak kultúrmunkájuk gyakorlására. i A bányászok szava A kišovcei és švábovcei bányászok újabb munkasikert értek el. A januári terv határidő előtt való teljesítése után, amikor több, mint 120,1 tonna ércet fejtettek ki terven felül, teljesítették a februári fejtés tervét is Béke utáni vágyukat és azon óhajukat, hogy hazánkat békében akarják építeni, új kötelezettségvállalásokkal fejezték ki, s elhatározták, hogy május 1-ig 2060 tonna ércet fejtenek terven felül és 65 folyóméter folyosót törnek át. A békevédők járási konferenciái A Béke-Világtanács felhívása aláírásának megkezdése előtti napon Szlovákia járásaiban a küldöttek ezrei találkoztak az iparból, mezőgazdaságból, hivatalokból és iskolákból, a békevédők konferenciáin. A különféle foglalkozású polgárok nemzetiségi és valláskülönbség nélkül juttatták kifejezésre a konferenciákon azon szilárd elhatározásukat és akaratukat, hogy megtesznek mindent a béke megtartásáért és az atomháborút szírtók terveinek megakadályozására. A békevédők járási konferenciái megmutatták, hogy a dolgozó nép a Béke-Világtanács felhívását azzal a tudattal írja alá, hogy az építőfeladatok teljesítésével hozzájárul otthonának fejlesztéséhez és drága hazája védelmi képességének megszilárdításához. BRATISLAVA „Harcra az új háború gyújtogatói ellen. Az atomenergia békés felhasználásáért, az élet felvirágoztatása érdekében!" — jelszó jegyében folyt Bratislavában a békevédők városi konferenciája, amelyen több mint 100 küldött vett részt. A nemzetközi helyzetről Mudr. Viliam Thurzo, az onkológiai intézet igazgatója, a békevédők városi bizottságának elnöke beszélt. ROZSNYÓ Gömör bányászközpontjában, Rozsnyón a békevédők járási konferenciáján a nemzetközi helyzetről és a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívása jelentőségéről Saluga elvtárs, a békevédők kerületi bizottságának képviselője beszélt. A vita folyamán a küldöttek az emberiség boldogságáért folytatott békeharc jelentőségéről beszéltek. Mária Dorcová, alsósajói bányász özvegye a bányászok életfeltételeinek javulásáról beszélt a népi demokratikus államban és hangsúlyozta, hogy még örömtelibb életünk megvalósításához szükségünk van a békére. KASSA A békevédők kassai járási konferenciáján 160 küldött vett részt az üzemekből, az EFSz-ekből, a Szövetségi Vasútvonalról és más munkahelyekről. Jozef Vričan, a Szövetségi Vasútvonal kassai gépüzemének dolgozója közölte, hogy a gépészek kollektívája határidő előtt teljesítette kötelezettség-vállalását több mint 65 ezer korona értékben. A kassaújfalusi küldött bejelentette, hogy a községben 122 kis- és középparaszt tett kötelezettségvállalást a hektárhozamok növelésére. Az állami munkaerőtartalékok kassai 9. számú tanintézetének tanulói vállalták, hogy a tavaszi és nyári munkák folyamán 1760 órát dolgoznak le. A vita folyamán Mária Parnajová, slaneci nyolcgyermekes anya beszélt. Felhívta az anyákat, hogy minden erejükkel harcoljanak az atomháború ellen, az óhajtott béke megőrzéséért. TRNAVA A békevédők trnavai járási konferenciáján több mint 300 küldött vett részt a trnavai Kovosmaltból, a vasútikocsi javítóműhelyekből, a Biely Kostol-i szövetkezeti tagok, a zelenai dolgozók, az egyénileg gazdálkodó földművesek és a dolgozó értelmiség tagjai köréből. A tranavai vasútikocsi javítóműhely lakatosa, Jan Marec többszörös újító, „a kiváló munkáért" kitüntetés birtokosa kifejezésre juttatta elhatározását, hogy mindent megtesz a béke megszilárdításáért. Szavait új kötelezettségvállalással támasztotta alá, mely szerint május 1-ig újabb két újítójavaslatot fejez be. Az újítójavaslatotokal a vasúti kocsik egyes berendezéseinek gyártási idejét 60 százalékkal megrövidíti. „Gyermekeink számára szebb életet építünk és ezért harcolunk a békéért" — mondotta a trnavai Kovosmartyöntőmestere, Mária Hanzlíková, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, öt gyermek anyja. Már a Béke-Világtanács felhívásának aláírása előtt több mint 6500 kötelezettségvállalást tettek a trnavai járás dolgozói. GÁLSZÉCS A gálszécsi járásban, ahol a második világháború a községek túlnyomó részében puszta mezőket, romokat és nyomorban levő embereket hagyott maga után, a békevédők járási konferenciáján 80 küldött vett részt. A nagy hófúvások ellenére is szánokon, kocsikon jöttek a konferenciára. A nemzetközi helyzetről Jan Haško nemzetgyűlési képviselő beszélt. „Járásunkban egytől egyik aláírjuk a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése elleni felhívását" — mondotta Ján Škvarkovský munkás, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője. Anna Papcová božticei lakos elmondotta, hogy a járásban minden anya békében akarja nevelni gyermekét és megtesz mindent, hogy a béke és az élet győzedelmeskedjék. A békevédők gálszécsi konferenciájának résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben kifejezésre juttatják ama szilárd elhatározásukat, hogy a járás összes dolgozóit további aktív harcra vezetik a világbéke Nyugat-Németország megszilárdításáért, újrafelfegyverzése ellen és a tömegpusztító atomfegyverek gyártásának betiltásáért. ČADCA Felső-Kystica járási székhelyén, Čadcán szombaton, február 26-án tartották meg a békevédők járási konferenciáját. Több mint 150 küldött üdvözölte körében Andrej Žiakot, nemzetgyűlés alelnökét, a Békevédők a Szlovákiai Bizottsága elnökségének tagját A konferencia Kystica lakosságának határozott tiltakozása volt az imperialista atomháború előkészítői ellen. A konferencia összes résztvevői kifejezésre juttatták egyetértésüket a Béke-Világtanácsnak az atombombák használata elleni felhívásával. Rudolf Mackovčiak — CsISz-tag —, a csehszlovák, magyar és osztrák ifjúság bratislavai találkozójának résztvevője a konferencia résztvevőinek nevében ígéretet tett, hogy sohasem hagyja cserben a béke megvédésének és a dolgozók jobb életének gondolatát. A čadcai járásban felszabadításának 10. évfordulója alkalmából több mint 3000 kis- és középparaszt tett építő kötelezettségvállalást 265 000 korona értékben a békéért és a csehszlovák haza dolgozóinak jobb, szebb életéért. Ha az egész világ anyái összefognak (H. I.) Bukovszky Zsuzsanna hat gyermek édesanyja. Amikor megkérdeztük tőle, miért írja alá a békeívet, ennyit felelt. — Elsősorban, mint anya, gyermekeim jövőjének biztosításáért, boldogságáért és örömteli életük megtartásáért írom alá a békeívet. Másodszor, mint dolgozó nő, a Stollwercküzem munkása írom alá, hogy továbbra is biztosítva legyen megélhetésünk özvegyasszony vagyok, férjemet a fasiszták gyilkolták meg, öt gyermekemmel és hatodikkal a szívem alatt bujdostam a háború alatt, míg végre a szovjet katonák felszabadították hazánkat. Hogyne írnám alá a békeívet, hisz gyermekeimmel együtt annyit szenvedtem és nélkülöztem a háború alatt. Gyermekeim László fiam mérnök, Károly felnőttek, sebész-orvos, Margit leányom szövőnő a trencséni Merina-üzemben. Két kisebbik fiam szakiskolába jár. Julika, a legkisebbik, negyedik elemista A dolgozók állama segített felnevelni gyermekeimet, jólétet, jövőt biztosított számukra. Bukovszkyné magához ölelte kislányát, Julikát. A csendes, tiszta szobára ráborult az alkony. Villanyt gyújtottunk. Előkerültek a fényképek. Az anya boldog mosollyal az arcán, mutatta gyermekeit. — Öértük és sok millió gyermekért írom alá a békeívet hogy ne ismerjék soha többé a bunkerek fojtott levegőjét, ne ismerjék a kenyér nélküli napok kínzó éhségét, ne kelljen megalázkodniok az urak előtt, mint nekem kellett valamikor, — és elmondotta, hogy mint cselédnek milyen sora volt a gazdag gyáros otthonában. Búcsúzáskor még ennyit mondott : — Mi, anyák, akik szívünk vérével tápláltuk gyermekeinket, nem engedjük, hogy barbár háború áldozataivá legyenek, összefognak. Ha az egész világ anyái olyan egységes, hatalmas béketábort alkotunk, melyet sohasem fog megbontani semmiféle ármánykodás, mert mi, anyák Európában és túl a tengereken mindennél erősebbek vagyunk