Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)
1962-05-01 / 119. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Bratislava, 1962. MÁJUS 1. • 30 fillér • XV. évfolyam, 119. szám. A lenini úton előre a szocializmus és a béke újabb világgyőzelmei felé a FRISS tavaszi szélben lobognak a zászlók, a vörös zászlók. A virágba borult fák az élet szépségéről regélnek. Kezünkben is virág és kis zászlócskák. Már hajnalban keltünk, hogy mielőbb társaink közé mehessünk és a menetbe állhassunk. És megindulunk. Sokan vagyunk. Emberáradat az utcákon... Nagyokat lépünk, mert feszül bennünk az erő, mert nagy bennünk az életöröm. Milyen jó, hogy sokan vagyunk és együtt vagyunk, s hogy szívünk egy ütemre dobbanhat. Énekelünk. Dalunk a békét, a munka szépségét és dicsőségét zengi. A mi munkánk győzelmét. Dalunk a békét zengi, mert kell nekünk a béke, mint a természetnek az eső és a napfény. Csak békében érlelődhet munkánk gazdag gyümölccsé. Ma a sorakozó napja van, a nagy május sorakozó napja. Moszkvában a Vörös téren, Lenin Mauzóleuma előtt menetelnek a kommunizmus építői. Testvérországaink népe is kivonul az utcákra és számot ad, akárcsak mi, a szocialista építés sikereiről. De május elseje nemcsak a miénk, hanem az egész világé. Nálunk a munka ünnepe a szabadság és a győzelem ünnepe. De vannak országok, ahol a dolgozók vörös zászlók alatt tüntetnek, jogot és szabadságot követelnek. Gumibotos és lovasrendőrök rohannak közéjük, mert a tőke urai féltik hatalmukat. S a munkástömegek kart karba fonva menetelnek, acélfalként törnek előre. Rettegj, burzsoá! A gumibot ütése okozta fájdalom elmúlik, ha kell életünket is áldozzuk, mint a fasiszták ellen tüntető párizsi elvtársaink, hogy győzzön akaratunk, győzzön a bennünket harcba szólító jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! Még a tőkések börtöneiben is zeng ilyenkor a dal: Fel, fel, ti rabjai a földnek ... Az egész világon vörös zászlók alatt menetelnek. Május elseje van, a nagy sorakozó napja. Milyen jó tudni, hogy ahol nem is olyan rég az imperialisták terrorja dühöngött és mészárolták a népet, ott ma hozzánk hasonlóan büszkén emelik magasba a győzelmes forradalom zászlaját. Igen, az amerikai imperialisták közvetlen szomszédságában is felkelt a nap, a szabadság napja. A tőlünk messzi Kubában, a napfényes Havannában ujjong a tömeg és zengi a dalt: Szabadság vagy halál! Győz a szocializmus! De nemcsak a napfényes Kubában fog győzni, hanem az egész világon. Ezt dübörgik mindenütt a májusi menetek, összefogunk Kelet és Nyugat, Észak és Dél fiai, hogy így legyen, hogy győzzön az élet szépsége, az élet tavasza, a kommunizmus! Menetelünk. Keményen tartjuk a zászló rúdját és leng felettünk a vörös lobogó a friss tavaszi szélben. Már a tizenhetedik szabad májust ünnepeljük. Tizenhét év. Kis idő a történelemben és mégis évszázadok vágyát, álmát váltottuk valóra e rövid évek alatt. Már a kommunizmus alapjait építjük. Utunk nem sima, kitaposott út, vannak nehézségeink is és mégis nagyszerű munkát végzünk. Új emberekké lettünk, olyan emberekké ,kiknek vérébe szívódott a győzni akarás Nézz csak végig a májusi meneten! Transzparensünkre ezt írtuk, amit vállaltunk, véghezvisszük. Többet termelünk, többet adunk a népnek, mert ezt fogadtuk meg a kommunisták közelgő kongresszusa tiszteletére. A kommunista pártnak adott szavunk szent, mert a pártnak köszönhetjük, hogy a virágzó hazában boldogan élünk. A párt győzelemre vezetett bennünket, megmutatta nekünk, mily hatalmas erő rejlik az emberben. S ez a felszabadult erő csodákra képes... És ma a májusi menetben emelt fővel, büszkén emeljük a magasba pártunk vörös zászlaját. Dalunk, szavunk a pártot élteti, mely új győzelmek felé vezet bennünket. Menetelünk. Előrenézünk, előremegyünk. Nincs, aki megállíthatna bennünket. Mert aki egyszer a szocializmus útjára lépett, le nem térítheti útjáról senki sem. Mert laki egyszer megízlelte az ízletes gyümölcsöt, az élet teljességét, az meg is tartja magának. Ez május forradalmi parancsa. Ez a mi erőnk! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZABÓ GYULA rajza