Új Szó, 1964. január (17. évfolyam, 1-31.szám)

1964-01-01 / 01. szám, újév

Csehszlovák és szovjet államférfiak táviratváltása N. SZ. HRUSCSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A CSKP Központi Bizottsága, Csehszlovákia kormánya, a csehszlovák nép és saját nevünkben Önöknek, és önök útján az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának és a szovjet népnek az újév alkalmából elvtársi üdvözleteinket küldjük. Tiszta szívből sok új sikert kívánunk a kommunizmus építésében és a világbéke megőrzéséért kifejtett törekvésükben. Az az óhajunk, hogy az SZKP KB decemberi ülésén a szovjet nép elé kitűzött új feladatok to­vábbi jelentős szakaszt jelentsenek a Szovjetunió kommunista építése prog­ramjának megvalósításában. Az elmúlt év az önök lenini külpolitikájának igen sikeres esztendeje volt. E politika eredményei összhangban állnak valamennyi szocialista ország és az egész emberiség érdekeivel, szüntelenül bővítik az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetek közötti együttműködésért harcolók sorait. A szovjet külpolitika eredményei lelkesítik a világ békeerőit, hathatós segítséget je­lentenek a szabadságért és a­ függetlenségért, a régi és az új gyarmatosítás végleges vereségéért, országuk haladó fejlődéséért küzdő valamennyi népnek. Kedves elvtársak, meggyőződésünk, hogy az új évben, 1964-ben is sikere­sen továbbfejlődik kommunista pártunk szilárd elvtársi együttműködése, testvéri országaink dolgozó népeinek megbonthatatlan barátsága! ANTONÍN NOVOTNÝ, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke • • Václav Dávid, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Zdenek Fierlinger, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésé­nek elnöke I. V. Szpiridonovnak, és J. V. Pelvenek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa elnökeinek küldött újévi üdvözletet. • • • ANTONÍN NOVOTNÝ elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, JOZEF LENÁRT elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökének Prága. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa Önök­nek és önök útján Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és a testvéri csehszlovák népnek forró üdvözleteit küldi és minden jót kíván nekik az új esztendőben. Az új év küszöbén megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista országok népeinek a békés együttélés lenini politikája érvényesítéséért ki­fejtett igyekezete kedvező eredményeket hoz. A szovjet dolgozók tiszta szívből örülnek a testvéri csehszlovák dol­gozók sikereinek, melyeket a szocialista építésben a kommunista párt vezetésével elértek. Szilárd meggyőződésünk, hogy az új év további sike­reket eredményez országainkban a szocializmus és a kommunizmus épí­tésében, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért és felzárkózottságáért, a békéért és a nemzetek barátságáért kifejtett törek­vésben. Kedves elvtársak, önöknek és a Csehszlovák­­ Szocialista Köztársaság egész népének új nagy sikereket kívánunk a kommunista jövőért vívott harcban. N. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, f>. BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. u I) r­u ­Világ proletárjai, egyesüljetek! ÚJ SZÓ SZLOVÁKIA KOHH­UNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1964. O­S­E­V 50 fillér XVII. évfolyam, 1. szám Az utolsó lapot tépjük le a naptár­ból. Kifogyott. Egy év ismét elillant. Észre sem vettük. Idősebbek, tapasz­taltabbak lettünk. Elmúlt egy év, de nem tűnt el nyomtalanul. Győzelmeinket, kudar­cainkat magunkkal visszük. Tapaszta­lataink gazdagítják eljövendő mun­kánkat. Ebben van az élet folyama­tossága. Ezért nem is lenne helyén­való az év utolsó napján valamiféle zárszámadás. Nem, számlánkat nem zárjuk le. Új „tartozik" és új „kö­vetel" tételeket vezetünk rájuk és ezeket hozzáadjuk a már ott levők­höz, vagy éppen levonjuk belőlük. Így folyik össze múlt és jelen — jelen és jövendő. Reménykedve lépünk az új eszten­dőbe. Gazdag, termékeny 365 napot hagyunk magunk mögött, a párt Xll. kongresszusa termékenyítette meg és bizakodva várjuk gyümölcsének beé­rését. Elzárt zsilipek nyíltak meg és szabad tere nyílt a vitának, az ál­dásos eszmecserének. 1963 a viták esztendeje volt. Nem­zetközi szinten kormányfők, kormá­nyok, külügyminiszterek, atomtudósok és közgazdászok vitáztak. Talán még soha annyit, mint éppen ebben az év­ben. A fenyegetőzés, a kardcsörtetés felett a józan érvek diadalmaskodtak, legalábbis 1963-ban. Épp a viták bi­zonyították a viták Csak így ismerkedhetünk szükségességét mások né­zeteivel, szándékaival, csak így kö­zeledhetnek az álláspontok. Márpe­dig a közeledés az elkövetkező évek békéjének egyedüli záloga. A jövő évbe nem lépünk üres tarsollyal. Az óesztendő nem kisebb ajándékot nyújthat át az újnak, mint a moszkvai atomcsendegyezményt és a világűr békés felhasználásáról szü­letett ugyancsak nagy jelentőségű egyezményt. Nem, az elfogultságnak nincs helye. Tudjuk, a kezdet kezde­tén vagyunk. Eredményeink tartós­sága, realitása attól függ, őket újabbak. Mégis azt valljuk, követik-e hogy a közeledés, a békés megegyezés út­ját nagy kitérők után végre meglel­tük. Erről az útról a következő évben sem szabad 1983 a viták lptflmünk. esztendeje volt hazai viszonylatban is. Vitázott a minikris a szövetkezeti paraszt, az író, az újságíró­­ művész. Vitázott az egész ország. Nemcsak körlevelekben meg­szabott témákról, hanem mindenről, ami életünkben vitára adhatott okot. Tévedéseket tisztáztunk, és a vita he­vében néha újabb tévedésekbe estünk. Szemrehánytunk és kölcsönösen meg­bocsátottunk. 1963 a szellemi élet, a gondolkodás megújhodásának éve volt. A párt­kongresszus feltárta a múlt fogyaté­kosságait, felvetette a problémákat és további célokat tűzött ki. A vitákban a problémák megoldásának, a célki­tűzések elérésének hogyanja, miként­je szerepelt napirenden. Megnöveke­dett a lávok ^vidámi °...Amn, mert mit szóla kísérték figyelemmel a nézetek kristályosodását és ezrek kértek szót Vitáztunk és újra vitáztunk. Ez nem baj. A vitában, az alkotó és jőszán­dékú vitában diadalmaskodik az igaz­ság — milliók igazsága. A nézetek cseréjének csalhatatlan rostáján ki­hull a snlpb. És ez jó — mindan­­nyiunknak jó. Vitánkból nem hiányzott a szenve­dély, az elfogultság, néha az egyol­dalúság sem. Akadtak hangosk­oť, és nem hiányoztak a vágok sem, akik a múlt konjunktúra-le­szavalásával, a hibák ostorozásával karriert szeret­tek volna megalapozni — a maguk számára. Nem, nem az ő, nem a hoz­zájuk hasonlók jövőjéről van szó. A mi jövőnk , milliók jövője a fon­tos. És az őszinte szándék kizárólag csak ezt tarthatja szem előtt. Gyakran ítélték el a múltat azok is, akik ugyanazt a múltat évekkel ezelőtt lelkendezve éltették, dicsőítet­ték. Tévedésükből ocsúdtak? Lehet­séges. A vitában tőlük sem vontuk meg a szót, hogy a jövő nemzedékek bkuljanak és soha többé ne kelljen évek, évtizedek múltán mea culpáz­niok múltbeli tévedéseikért. Mi nem tagadhatjuk meg a múltat, ha vannak is fenntartásaink. A múlt­ból jöttünk, jelenlegi és eljövendő sikereink gyökerei is a múltba nyúl­nak vissza. A múlt tagadásával önma­gunkat tagadnánk. De szépíteni se akarjuk. A történelem kohójában úgyis leolvad minden máz. Az őszin­teség a múltban és a jelenben egy­aránt a bizalom és a szavahihetőség feltétele. Vannak, akik továbbra is vitázná­nak. Az alkotómunka helyett is. Ta­lán éppen azért, mert vitázni kön­­­nyebb, mint alkotni. Ám a vita sem lehet öncélú. A legszebb, legtisztább eltökéltség is szappanbuborék marad, ha nem az életben, nem a minden­napi munkában szerzünk neki A vitát nem zárjuk le. De csak érvényt an­­nyit vitázzunk, hogy munkára, al­­kotásra is maradjon időnk. Nemegyszer nyugtalankodtunk, tü­relmetlenkedtünk. Szerettünk volna minden kérdést egyszerre tisztázni, minden felmerült problémát azonnal megoldani. Azokat is, amelyekre az elmúlt másfél évtized kevésnek bizo­nyult. Ez is 1963-at jellemzi. Nagyot markoltunk, sürgettük önmagunkat és másokat is. S akadtak csalódottak, akik azt hitték, elegendő a varázs­pálca suhintása és egyszerre minden megoldódik. Nem történt így. Nem is történhetett. A személyi kultusz ma­radványainak felszámolására nem elegendő egy év. Még az olyan viták­ban, tettekben gazdag se, mint az 1963-as volt. A hibák, mulasztások felszámolása nem lehet egyszeri, sőt többszöri akció sem. Mindennapi mu­zji­­kánk tartalma és az elkövetkező évek­ programjának szerves része. A XII. kongresszus áthatotta egész életünket. Megelevenedett a közélet. S egyesek éppen 1963 pezsgésében döbbentek rá, hogy a tisztség nem kibérelt páholy. Az érdemek, a szo­cializmus ügyéhez való viszony mel­lett elsősorban a rátermettség és a képesség nyom a latba. Ezt a kong­resszus után ismételten és határo­zottan leszögezte a Központi Bizott­ság decemberi ideológiai plénuma is. Sokan saját tapasztalatukból győ­ződhettek meg arról, hogy végérvé­nyesen elmúlt az ideje annak, ami­kor kisebb-nagyobb tisztségekben ele­gendő volt mások gondolkodására tá­maszkodni és tálcán tálalt határo­zatokat teljesíteni, irányelveket végre­hajtani. A társadalomépítés bonyolult feladatai csakis sablonoktól mentes alkotómunkával teljesíthetők. Nagy ügyünket csak milliók lelkesedése, milliók gondolkodása viheti előre. A párt maga tárta fel a hibákat, őszintén bevallotta és bátran vállalta őket. Már ez egymagában is óriási erő tanújele. De ennél megnyugta­tóbb, hogy a hibák orvoslásához má­ris hozzálátott. Elavult, de begyöpö­södött módszereket kellett újakkal felváltani. A szólamok helyébe a hoz­záértés lép. S a múlt év egyik leg­nagyobb hozadéka, hogy ennek a folyamatnak szabad utat nyitott. Egészen természetes, hogy a fel­tételek megteremtésétől a célig hos­­szú, néha göröngyös út vezet. Cél­kitűzések és határozatok a minden­napi serény munkában kapnak élő tartalmat. A heves vitákban felkor­bácsolt kedélyek lassan lecsillapod­nak. A szenvedélyt felváltja a józan megfontolás. A szócsaták, nézetek tisztázása után következnek a dolgos hétköznapok. Ezek jegyében lépjük át az új esztendő küszöbét is. Búcsúzunk az óesztendőtől. Sok új­fal gyarapította megújhodó életün­ket. De már a múlté — egy darabka történelem. Fordítunk egyet a törté­nelem lapján és új fejezet írásába kezdünk. Búcsúzunk 1963-tól és reménykedés­sel kezdjük az újat. Eltökélt szándé­kunk, hogy a tavalyi és tavalyelőtti célkitűzéseinket az új évben valóra Váltjuk. Ennek reményében köszöntünk, tif Esztendő! ZSILKA EÄSZLO tt II fUSfvif iliil mmmtmmmí 'mimtmmmm n»{IIIMH«IIM«M :nmmmummi\ [»lllit«j!iMiunir >95/ q«' HFIVE2IK A i7iOVA*lA»'VASMU; Ilyenkor az új esztendő küszöbén mindenkiben felvetődik a kér­* dés: Ugyan mit hoz a következő év, milyen eseményeket "váltavi az elkövetkező 36J& M^ egyégl­i^ffl^Bk^^ ^ __ ^ ,„, k­éptán meg e& ea?$felsé £ nagy kérdéseiről, a béke kilátásairól. Szerkesztőségünk a következő kérdést tette tg különböző részein él« kifeeíCFtl3^^­­f/mm oldalainkon közöljük GEDIMINAS JA! szovjet szobŕfe^ IŤICTOk PERI.Ô,­ amgrjikal fei GEE BBSÖÍ osztrák ienÄerziLi^/Jifc^eáíÚá jOSITARO HIRANA; éT Japán­'líllti^^ HENRI ALLEG algériai újságíró, TANIA CASTELLANOS kubai zene­­­szerző, WALLACE JOHNSON siera leonei békeharcos, és mások vá­­­laszait.

Next