Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)
1964-11-08 / 311. szám, vasárnap
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 8. Vasárnap XVII. ÉVFOLYAM 311. szám Ára 30 fillér BRATISLAVA 19B4. NOVEMBER A kommunista párt tántoríthatatlanul követi a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméit A SZOVJET FEGYVERES ERŐK IMPOZÁNS DÍSZSZEMLÉJE ÉS A DOLGOZÓK FELVONULÁSA MOSZKVÁBAN • A SZOVJET FŐVÁROS NÉPE ÖRÖMMÁMORBAN ÜNNEPELTE A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 47. ÉVFORDULÓJÁT November 7-én a szovjet városokban díszünnepségekkel és díszszemlékkel kezdődtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának ünnepségei. A szovjet főváros ünnepi díszbe öltözött. A város minden részéből, az üzemekből hatalmas áradatban egyesült tömeg özönlött Moszkva központjába. A vendégek már 10 óra előtt megjelentek a Vörös téren. A környező épületeket jelszavak, zászlók, arcképek díszítették. A Kreml várfalán a szovjet köztársaságok címerei. A Történelmi Múzeum épületén óriási betűkkel: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Az Állami Áruház homlokzatán Lenin képe és a párt, valamint a szovjet kormány célkitűzéseit hirdető jelszavak. Az SZKP Központi Bizottsága elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának tagjai röviddel tíz óra előtt elfoglalták helyüket a Mauzóleum emelvényén. Megjelent Alekszej Koszigin, Leonyid Brezsnyev, Anasztasz Mikojan és más szovjet vezetők, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, a jugoszláv, a koreai, a kubai, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a lengyel, a román és a VDK-beli pártküldöttségek vezetői. A díszemelvényen foglalt helyet Hadzsben Alia, az algériai küldöttség vezetője. A többi emelvényen a vendégek, több ország szakszervezeti küldöttségei, a diplomáciai testület, a tábornoki kar, tudományos és kulturális dolgozók, külföldi újságírók. Amikor a Kreml toronyórája elütötte a tízet, a Szpasszki torony kapujából kigördült Rogyion Malinovszkij megállt honvédelmi miniszter autója. Az emelvény előtt A. Beloborodov hadseregtábornok, a díszszemle parancsnoka jelentést tett Maiinovszkij elvtársnak, aztán megszemlélték a felsorakozott díszalakulatokat. A miniszter üdvözölte az egyes fegyvernemeket, majd fellépett a díszemelvényre, és elmondta ünnepi beszédét. A szovjet fegyveres erők éberen őrzik a Nagy Október vívmányait MALINOVSZKIJ MARSALL BESZÉDE Malinovszkij elvtárs beszédében üdvözölte a jelenlevőket, majd méltatta a szovjet nép idei sikereit, melyeknek egyik legszebb bizonyítéka a Voszhod háromszemélyes szputnyik-űrhajó eredményes útja. A kommunista párt tántoríthatatlanul követi a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméit, s a lenini úton vezetve népünket következetesen érvényesíti a XX., XXI. és XXII. pártkongresszuson kollektíván kimunkált fő irányvonalat — mondotta. A szovjet közösség országai eredményesen folytatták az új társadalom építését. A szocialista világrendszer további győzelmeket arat a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben, és egyre jobban befolyásolja a történelmi fejlődést. A szocialista országok sikerei a tudományos kommunizmus eszméinek győzelmét jelentik, és világosan bizonyítják, hogy csak a szocializmus biztosíthatja népek szabad és boldog életét, a tárasadalmi és gazdasági haladást A szocializmus és a erők további szilárdulása demokratikus érdekében pártunk a testvérpártokkal egyetemben kitartóan törekedni fog a nagy szocialista közösség egységének és a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista és proletár internacionalista összeforrottságának erősítésére. A kommunizmus fényes épületét emelő népek létérdeke a béke megőrzése és megszilárdítása, a kapcsolatok megjavítása valamennyi országgal. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép és a haladó emberiség akaratát kifejezve következetes, békeszerető lenini külpolitikát folytat, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének politikáját szorgalmazza. A szovjet emberek nagyon jól tudják, hogy ma a békeharc a legnagyobb fokú éberség betartását, az imperialista politika állandó leleplezését, béke ellenségei cselszövéseinek állandó szemmel tartását jelenti. Az Egyesült Államok vezette nyugati imperialista körök makacsul szembehelyezkednek a nemzetközi helyzet további enyhítésével. Az imperialista erők nem mondtak le a háborús kalandokról, és állandóan veszélyeztetik a békét. Ilyen körülmények között a kommunista párt és a szovjet nép kitartóan törekszik a szovjet állam védelmi erejének további fokozására, hadsereg és a haditengerészet legkoraszerűbb felfegyverzésére. A néphez, a párthoz és a kommunizmushoz végtelenül ragaszkodó és hű szovjet fegyveres erők éberen őrzik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi győzelmeinek eredményeit, s mindig készek teljesíteni szent kötelességüket, hogy a testvéri szocialista országok hadseregeivel együtt bármilyen támadótól megóvják hazánk és az egész szocialista közösség szabadságát és függetlenségét. Malinovszkij marsall a forradalom, a nép és a párt éltetésével fejezte be beszédét. Új típusú univerzális rakéták első ízben a díszszemlén A himnuszok és a díszlövések után megkezdődött a fegyveres erők hagyományos díszmenete. A szokott sorrendben elől a dobosok, a szuvorovisták—katonanövendékek, majd a katonai akadémiák hallgatói Utánuk a gépesített alakulatok vonultak — a könnyű páncélautóktól a nehéz tankokig és kétéltű autókig valamennyi katonai jármű képviselve volt. (Folytatás a 3. oldalon] WBm.mmm MMH A szovjet fegyveres erők húsz méteres rakétaóriásokkal lepték meg a díszszemle nézőit. (CTK - TASZSZ felvétele,) FÁBRY ZOLTÁN: A VARÁZSSZÓ MIKOR 1917 TAVASZÁN híre kelt az orosz forradalomnak, az önkéntes svájci száműzetésben élő Romain Rolland, a „szabad és szabadító Oroszországot" köszöntötte. Ez a nagy humanista az első perctől érezte és tudta, hogy itt és most kormányváltozásnál, cárdetronizálásnál több történt, hogy ez nem orosz belügy többé, de egy világforradalom kezdete: „Ti nemcsak a magatok érdekében harcoltok, de mindnyájunkért". Az orosz forradalom világtörténeti feladat lett, Romain Rolland, a háborús hazugságok leleplezője, az emberiség békéjének e fáradhatatlan hűségese, a kezdet kezdetétől így sugallmazta és nyugtázta: „Előre! Követni fogunk benneteket! Emeljétek fel a fejszét, mely a mi kezünkből kihullott, hogy az igaztalanságok és szociális hazugságok őserdejében most már ti vágjatok tisztásokra és napos utakra nyíló csapásokat". A francia forradalom eredményei elévültek, a célkitűzés a világ e legnagyobb háborúja* ban a maximumra érett: „Atyáink 1792-ben az egész világ szabad*ságát akarták megalapozni. Ez akkor nem sikerült. Ti sem adhatjátok alább. Hozzátok meg Európának a békét és szabadságot!" Európa, az imperializmus szülője és áldozata, a béke után szomrazott. „Legyen béke már, legyen vége már", énekelték költői egyformán magyarul, németül és franciául, de tömegei, a dolgozók és parasztok, a polgárok és kisemberek, a diákok és adótisztek, hol engedelmes baromként, hol dühödt gyilkosként gabalyodtak egymásba hullahegyekké, és némultak tömegsírokká. Itt-ott ugyan valaki vagy valakik eldobták a fegyvert, az erdőben, a hegyekben szökevények gyűltek, az utakon zöld káderek betyároztak. Berlinben Liebknecht köré ökölrázó emberek és üres szatyrokkal kenyeret és békét sikoltó asszonyok tömörültek tüntetéssé, a gyárakban helyenként és időnként a dolgozók lecsapták a kalapácsot és a gránátforgató esztergályosok vagy srapneltöltő asszonyok sztrájkba forrósodtak, de egészében és nagyjában Ady krónikás éneke ütemezte a vigasztalan háborús valóságot: „Szegény emberek ölnek és csak ölnek S lázálmaikban boldogan békülnek S reggelre kelvén megint megdühödnek, kárhoznak, hálnak, vadakká tömörülnek." Oroszországban forrradalom van, az orosz katona nem akar többé harcolni, a frontokon már kezüket rázzuk, csudamód parolázunk velük, és akkor júniusban az orosz katona újra visszabukik a lövész árokba és felénk süti fegyverét. A Bruszilov-offenzíva, a kerenszkíjimperializmus gyümölcse volt: újra háború, tovább háború! Hol a különbség? Hol a forradalom? Hol Romain Rolland regénye és igazolása? És ekkor jött Október, a gyökeres változás, az új, a sosem volt proletárok első világforradalma, a tíz világrengető nap. És e forradalom első világba kiáltott szava a béke volt. A világbéke megvalósításának első fejezete így kezdődött: November 8. Az összorosz szovjetKongresszus termének emelvényén Lenin áll. Amikor az Ováció elmúlt, egyszerűen ezt mondta: — Itt az ideje, hogy megkezdjük a szocialista rend felépítését. Újból tomboló taps. — Első teendőnk most az, hogy gyakorlati lépéseket tegyünk a béke megvalósítása érdekében... A háború és béke kérdése annyira világos, hogy minden bevezetés nélkül felolvashatom az ös* szes hadviselő országok népeihez intézendő felhívás szövegét... A szó elhangzott és az ige, mely után az egész világ szomjazott. Kimondása pillanatában mindenkié lehetett. Varázsszó volt, az ember lényegét, vágyát, célját legjobban kifejező szó. A varázsszó elhangzott és ez a szó a béke volt. De az ige most keményen koppant: vád számadás és ítélet szava lett. Békét mondott, de nem az imperializmus békéjét gondolta: győzők és legyőzöttek irgalmatlan viszonyát, a „rablás vagy erőszak annexiós békéjét". A felhívás „igazságos és demokratikus békének, amilyet a háború által kimerült munkások és dolgozók túlnyomó többsége valamennyi országban oly sóvárogva kíván, az azonnali, annexió nélküli és hadikárpótlás nélkül való békét tekinti". PROLETÁRFORRADALOM békét kívánt, de ez a béke csak dolgozók szabadságharca útján realizálódhatott. Az imper fi rialista háború, a dolgozók kizsákmányolása más eszközökkel. Az imperialista háború a tömegek katonai kisajáttítása. Októberben és Október által e háború hordozói és EU áldozatai jutottak szóhoz és a maguk legsajátosabb szabadságharcát manifesztálva, mindenkinél nagyobb joggal mondhattak vétót, „hogy az emberiség megszabaduljon a háború borzalmaitól és következményeitől". A felhívás utolsó mondata történelmi világcélt tűz ki: „Sikerre vinni a béke ügyét és a dolgozó és kizsákmányolt tömegek megszabadítását mindennemű rabságtól és kizsákmányolástól". Október első világszava a béke volt és a béke ebben a viszonylatban a realitás varázsszava lett: világige, mely mindenkihez szól"hatott. Szólhatott volna az angol, a francia, a német kormány az összes népekhez? Ferenc József „mindent megfontolva és meggondolva" csak „Népeimhez" szólva mondhatott háborút. De minden néphez egyformán szólni és egyformát — békét — mondani csak az októberi manifesztácói tudott. Varázsszó volt: szíveket nyitott, agyakat gyújtott és világot rengetett. Mindenki szava volt: háború és béke kérdése itt és most lett tömegek első számú ügye. Mindenkihez szólhatott: az eddig fel nem hívott többséghez, tehát az ágyútöltelékhez, az imperializmus háborús eszközéhez és áldozatához. Mindenkihez szólott, hogy így — e többség felrázásával, tudatosításával — kikapcsolhassa a kevesek zsarnoki túlsúlyát, azon kevesekét, kik az imperializmust jelentik. Október megmutatta, hogy békét csak a többség, csak a háborút szenvedő többség mozgósításánal lehet megvalósítani. A háború a kisebbségé, a bitorolt hatalomé. Ha a béke ügye győz, a többség győz, és a háború s a kisebbség kint reked. A béke és háború kérdése az élet és halál Kérdése. Miért? Október negyedik évfordulóján Lenin visszanézőn és összegezőn így felel: „Az imperialista háborúk kérdése a pénztőke egész világot eláruló nemzetközi politikájának kérdése, melynek elmaradhatatlan következménye az egymást szülő háborúk sorozata ... ez a kérdés 1914 óta földgolyónk politikájának központi kérdése, mely élet és halál felett dönt. És e kérdésben a mi októberi forradalmunk új vezetet nyitott a világtörténelemben". Az imperializmust halálos csapás érte. Szervezői, intézői, mozgatói jól tudták ezt és Foch generális, az antant fővezére a békefelhívásra csak a maga módján felelhetett: „A bolsevikok minden kormány ellen irányuló ellenséges magatartása és a nemzetközi forradalomnak általuk proklamált programja minden hatalom részére nagy veszélyt jelent". És e nagy veszély ellen fegyverrel, uszítással, intervencióval és éhségblokáddal védekeztek, de a varázsszó erejét meg nem törhették. Októbert többé le nem győzhették. (Folytatás az 5. oldalon.jQ th-m • j •