Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-01 / 1. szám, péntek

Világ prole­tárjai, egyesületek UJSZO , SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 196S. JANUÁR 1. ifi vOD öl O­ O r­M ÚJRA egy békés, alkotmunká­ban eltelt esz­tendő van mö­göttünk, és át­léptük az új év küszöbét. S amikor az új évet kö­szöntjük, boldog és békés új évet kívánunk, mindannyiunkban felme­rül a kérdés: vajon mit hoz az új esztendő? A béke éve lesz, mint az elmúlt? A háború veszélyének még a gondolatától is irtózik az ember, s jóleső érzés tölti el, hogy az új esztendőt a béke örömteljes mámorában köszöntheti. De az új év ünnepnapját a munka hétköznapja váltja fel, amikor már az élet rideg valóságával állunk szemben, amely az új évi kérdésre választ ad: hogy boldog és békés legyen az új év, az elsősorban tő­lünk, a béke melletti harcos kiál­lásunktól függ. Az egyetemes béke megvalósulását nem lehet ölbe tett kézzel várni. Aki igazán akarja a békét, annak áldozatos munkájával kell hozzájárulnia az emberiség eme évezredes álmának valóra váltásá­hoz. Az emberiség történetére az év­ezredek óta folyó öldöklés jellemző A mi XX. századunkban, a civili­záció századában sem volt eddig egyetlen olyan esztendő, amikor az imperialisták ármánykodása folytán ne dúlt volna háború valahol a föld­kerekségünkön. S minél civilizál­tabb a társadalmunk, annál borzal­masabb a háború. Három évtized búló hatása szinte felmérhetetlen. Ez a nyers és durva tény maga is elegendő mementó ahhoz, hogy vi­lággá kiáltsuk: soha többé háborút, ideje már, hogy örök időkre béke honoljon a földön! Mégis embermilliókat érintő sar­kalatos kérdés, a jelen és a jövő nemzedék sorsát legközvetlenebbül befolyásoló kérdés rá és a béke kérdése. ma is — a hábo­ Az imperializ­ IRTA: DÉNES FERENC más létezik, s Lenin tanítása sze­rint, amíg van imperializmus, fenn­áll a háború veszélye is. A két vi­lágháború 70 millió ember pusztulá­sát okozta, de az újabb, a harma­dik már nem tízmilliók, hanem száz­milliók, talán az egész emberiség élet-halál kérdése, mivel az impe­rializmus a halál szolgálatába állí­totta a legnagyobb tudományos-tech­nikai vívmányokat, s a világon már annyi a tömegpusztító eszköz, hogy néhány óra alatt az országok sorát lehet velük a Föld színéről egész el­törölni. A Nagy Októberi Szocialista For­radalomban született első szocialis­ta állam — amely áttörte az im­perializmus frontját — a nemzetközi porondon először adta ki a béke jel­szavát. A Szovjetunió, majd a továb­bi szocialista államok megszületése, a szocialista világrendszer kialaku­lása — amikor már megszűnt az imperializmus egyeduralma — gyö­kerestől megváltoztatta lazát. A két világrendszer a világ arcu­erőviszo­nyai jelentősen eltolódtak a szocia­lizmus javára. A szocialista orszá­goknak a szocializmus és a kommu­nizmus győzelméért vívott harca el­választhatatlan a béke megőrzéséért, a termonukleáris háború elhárításá­ért és­ kitörésének megakadályozásá­ért folytatott harctól. Az egész világ haladó emberisége elismeri, hogy a szocialista világrendszer, télen a Szovjetunióval, az igaz elv, amely a világ népeit az imperializmus hábo­rús kalandjaitól oltalmazza, s így a legmegbízhatóbb védőpajzsunk. A szocialista világrendszer a je­lenkori történelem fő mozgató ereje, ezért fennáll annak reális lehető­sége, hogy még a szocializmus vi­lágméretű, teljes győzelme előtt ki­küszöbölhető lesz a háború az em­beriség életéből, a meggyőződésének Már Lenin is annak adott kifejezést,­hogy a szocializmus véget vet a há­borúknak. „Az első bolsevik dalom — írta Lenin — kiragadta sorra­az imperialista háborúból, az imperia­lista békéből az első százmillió em­bert. Az elkövetkezendők ki fogják ragadni az ilyen háborúkból és az ilyen békéből az egész emberisé­get." Nem kétséges, minden feltétel megvan ahhoz, hogy Lenin látnoki szavai teljesüljenek. A szocialista tábor minden országa fő feladatá­nak , mondhatjuk történelmi kül­detésének tekinti, hogy a béke meg­őrzését biztosítsa, hogy a népek biz­tonságát megszilárdítsa a különbö­ző társadalmi rendszerű országok (Folytatás a 2. oldalon) Péntek XVIII. ÉVFOLYAM 1. szám. Ára 50 fillér­ ­ 5 : v­­­. . ~ • • -p— v/ , _ 4 ' y • „ T* alatt két világháborúban 70 millió ember pusztult el. A háború rombo­lásának anyagi kára s erkölcsi rom­ Legyen 1965 a béke és barátság ragyogó éve Szovjet űrhajósok az új év küszöbén I­lyenkor, az új esztendő küszöbén az emberek tele vannak tervekkel, vágyakkal, elképzelésekkel, reményekkel, amelyek beteljesülését, valóra válását várják az elkövetkező 365 naptól. Az egyéni vágyak összeolvadnak, egybefonódnak az emberiség nagy problémáival, reményeivel. Szerkesztő­ségünk több ország neves személyiségeinek feltette a kér­dést: Mit kérne, ha három kívánsága teljesülhetne... Mai számunkban közöljük a beérkezett válaszokat, amelyek nem a mesebeli három kívánságok mai változatai, hanem gon­dokkal terhes világunk nagy kérdéseinek békés rendezésébe vetett remények kifejezői. A szűk egyéni világ vágyai egybe­olvadnak az emberiség nagy derűlátó reményeivel. A Novosztyi sajtóiroda munka­társának kérdésére Valentyina Nyi­kolajeva-Tyereskova, Pavel Popo­vics, Andrijan Nyikolajev, Vlagyi­mir Komarov és Konsztantyin Feoktyisztov űrhajósok, a Szovjet­unió hősei azt válaszolták, hogy a világűr meghódítása terén a Vosz­hod többszemélyes űrhajó felbocsá­tását tartják 1964 legkiemelkedőbb eseményének. Konsztantyin Feoktyisztov: — Nagy eseménynek tartom a szov­jet és az amerikai tudósok meg­egyezését a közös kozmikus kuta­tásokban, nevezetesen a meteoroló­giai űrhajók rendszerének létre­hozásában. Vlagyimir Komarov figyelemre­méltó eredménynek tartja az ame­rikai Ranger 7. útját, s általa a Holdról közvetlen közelből készí­tett felvételek Földre továbbítását. Andrijan Nyikolajev: — A szovjet nép számos gazda­sági, tudományos és politikai si­kerei közül nehezen tudok kivá­lasztani egyet, ősszel Csuvasföl­dön, szülőfalumban jártam. Kolho­zunk minden eddigit túlszárnyaló termést takarított be az idén. Ám nemcsak a mi köztársaságunkban, hanem az egész szovjetországban jó volt a termés. Siker-e ez? Bi­zony nagyszerű! Pavel Popovics: — 1954-ben fontos sikernek tar­tom a szovjet sportolók innsbrucki és tokiói olimpiai győzelmeit. Arra a kérdésre, mit tart a múlt év legfontosabb külpolitikai esemé­nyének, Andrijan Nyikolajev így­ válaszolt: — A magyar és a jugoszláv nép vendégszeretete és szívélyes foga­dása számomra örökre emlékezetes marad. Hónapok teltek el azóta, hogy ott jártam, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt még erősödtek. Válaszo­lok rengeteg levelükre, s itthon mindenütt elmesélem, milyen talál­kozókon vettem részt, amelyek a szovjet emberek iránti szeretetet és testvéri viszonyt fejezték ki. S mit kívánnak az űrhajósok az új, 1965. évben a szocialista orszá­gokban élő barátaiknak? Valentyina Nyikolajeva-Tyeres­kova: — Barátainknak újabb győzelme­ket kívánok a szocializmus építé­sében, jólétet és egyéni boldogsá­got kívánok nekik. Ugyanazt kívá­nom az anyáknak és a gyermekek­nek, mint saját gyermekemnek: hadd nőjenek fel gyermekeink bé­kességben! Legyen országaink ba­rátsága szilárd és örökké tartó! Pavel Popovics: — Sok sikert az új élet építésé­ben, boldogságot és jó egészséget. Andrijan Nyikolajev: — Nagy sikereket a szocializmus építésében és nagy gazdasági fej­lődést, hogy a népek élete napról napra jobb és gazdagabb legyen. Mindenkinek jó egészséget és bol­dogságot kívánok. Vlagyimir Komarov és Konsztan­tyin Feoktyisztov:­­- Kívánjuk, hogy az elkövetke­ző év a barátság és a béke, a szo­cialista népek felvirágzásának ra­ rvj oo SZÁMOS ORSZÁG MŰVÉSZE, TUDÓSA oo oo tsu­ gyogó éve legyen. Kívánjuk ked­ves barátainknak, hogy megvaló­suljanak, álmaik és vágyaik!

Next