Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-01 / 120. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek/ U JSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. május 1. Szerda , XXI. évfolyam, 120. szám Ara 40 fillér Az állami kitüntetések egész népünk megbecsülését fejezik ki A prágai várban átadták a május 1. alkalmából adományozott kitüntetéseket (Tudósítónktól) Tegnap, egy nappal a nemzetközi munkás­osztály nagy ünnepe előtt a prágai várban ünnepélyes kül­sőségek között került sor az állami kitüntetések, érdem­rendek, valamint az idei Kle­ment Gottwald állami díjak ki­osztására. Ez alkalommal ös­­szesen kétszázhuszonnyolc személyt, kollektívát, illetve intézményt tüntettek ki. Az ünnepség résztvevői 10 órakor tapssal fogadták a dísz­elnökség tagjait: Ludvík Svobo­da köztársasági elnököt, Ale­xander Dubčekot, első titkárát, Josef a CSKP KB Smrkovskijt, a Nemzetgyűlés elnökét, Old­rich Cerník miniszterelnököt, dr. František Kriegelt, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökét, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének több tagját, a Nemzeti Front pártjai­nak elnökeit, valamint a kor­mány tagjait. A vendégek kö­zött voltak a kitüntetettek csa­ládtagjai, a csehszlovák politi­kai, kulturális és gazdasági élet személyiségei, valamint a prágai diplomáciai testület tagjai. Karel Poláčeknak, a Közpon­ti Szakszervezeti Tanács elnö­kének megnyitó szavai után Oldrich Cernik miniszterelnök mondott beszédet. Beszédében hangoztatta, hogy a munka ünnepének előestéjén adomá­nyozott kitüntetések egész né­pünk megbecsülését és elisme­rését fejezik ki azok iránt, akik alkotó munkájukkal, példamu­tató munkásságukkal a legjob­ban és a legnagyobb mértékben hozzájárulnak szocialista társa­dalmunk fejlesztéséhez, hazánk felvirágoztatásához. Az elmúlt időszakkal foglal­kozva megállapította, hogy múltban a kedvezőtlen hazai és a külföldi körülmények közepet­te felszámolhattuk a kapitaliz­mus nyomasztó örökségét, a háború következményeit, és megszilárdítottuk köztársasá­gunk fejlett ipari jellegét — ezt hazánk valamennyi dolgo­zója áldozatos munkásságának köszönhetjük. Az utóbbi időben sok szó esik a munkásosztály szerepé­ről, a parasztság és az értelmi­ség kapcsolatairól — mondot­ta a továbbiakban a miniszter­elnök. Sok esetben ezeket a kapcsolatokat úgy magyaráz­zák, mintha az értelmiséget ki­zárólag a demokrácia és a hu­manizmus fejlesztése érdekel­né, a munkásosztály pedig csak a szocializmus fejleszté­sét tartaná szem előtt. — Mint­ha ezek a törekvések ellentét­ben állnának egymással. Az utóbbi évek történelmi tanul­sága azonban arra tanít ben­nünket, ha előre akarunk jutni, akkor a mi szocializmusunk nem lehet más, mint demokra­tikus jellegű. Munkásosztályunk történelmi küldetése nem­ fejeződik be az­zal, hogy a társadalomban megteremtette a szocialista tu­lajdonviszonyokat. A történel­mi küldetés éppen itt kezdő­dik. Ez az egész történelmi szakasz a munkásosztály, parasztság és az értelmiség új a harcának szakasza. A munkás­osztály feladata ebben a sza­kaszban változik. A munkásság­nak döntő szerepet kell játsza­nia a gazdasági fejlődés, a tár­sadalom demokratizálódása és saját, valamint a társadalom többi rétege szabadságának ki­teljesítésében. A jelenlegi "fon­tos feladatok megoldásakor nem lehet szembe állítani egy­mással a munkások, a techni­kusok, a munkásosztály és az értelmiség érdekeit. Szilárd elhatározásunk, hogy elvetjük mindazt, ami fejlődé­sünket eddig fékezte — han­goztatta O. Cerník. A miniszterelnök beszéde után a Szocialista Munka Hőse címmel járó Aranycsillagot, a Klement Gottwald Érdemrendet és a Köztársasági Érdemrendet Ludoík Svoboda elnök és Alexander köztársasági Dubček, a CSKP KB első titkára nyújtot­ta át a kitüntetetteknek. A töb­bi kitüntetést azok a terek adták át, akiknek minist­a re­szortjába tartozik a kitüntetett személy vagy kollektíva. A kitüntetettek nevében Vla­dimír Kríčka, a szocialista munka hőse mondott beszédet. A jelenlevők nevében ígéretet tett arra, hogy munkásságuk­ban továbbra is a szocialista célok megvalósításáért fognak küzdeni. A bensőséges ünnepség Munka Dalával ért véget. A ki­ a tüntetett legjobb dolgozókat és családtagjaikat, valamint az ünnepség vendégeit Ludvík Svoboda köztársasági elnök ezután baráti fogadásra meg a vár reprezentációs hívta ter­meibe. IsmJ A­ ­­ z emberiség történelme folyamán voltak időszakonként beköszöntő virágbontó ki­keletek, amelyek ma is határkőként jel­zik egy-egy kor kezdetét. A tavasz egymagában — átvitt értelem nélkül is — kezdet. Termést ígérő kezdet. Ez a remény, a termésvárás ott él az emberi lelkekben, szívekben. A május elseje jelkép. Az emberiség újkori történ­elmének nagy, reménykeltő szimbóluma. Nagysága, varázsa ab­­­­ban rejlik, hogy át­fogja, napsugaraival bearanyozza egész földkerekségünket. A május elseje fo­galom. Már első szer­vezői az egész világot szólították zászlaik alá. Azóta ezen a na­pon öt világrészen milliók sorakoznak e zászlók alatt. Egy eszme, egy cél érdekében. Május elseje nemzetközi ünnep. A világ min­den részén ünneplik mindazok, akik az emberi­ség új tavaszában a világ népeinek összefogását, a békés, igazságos, az ember teljes szabadságát és felemelkedését biztosító új társadalmi rend születését köszöntik. Az emberrel vele születik a jobb, a szebb utáni vágy. Ez a nagy erő feszíti az agyat és izmokat. Ez a fokozás a szépet szebbnek álmodó, a jobbat jobbé tevő fejlődés. A jobb, a felfelé ívelés aka­rása benne él az emberben. Európaiban, ameri­kaiban, ázsiaiban, afrikaiban egyaránt. A május elsejének nagysága abban rejlik, hogy az ember jövőt szépítő vágyait általánosította, nemzetközisí tette. Hazánkban új tavasz születik. Nemcsak a ter­mészetben , társadalmi életünkben is. A fagyos politikai évszakot felváltotta a hirtelen szöntött kikelet. Az eddig szunnyadó erők békö­fel­duzzasztották, szétfeszítették a két évtized előtt fakadt rügyeket. A szocialista társadalom igazi vegetációja most indult meg. Amit két évtized­del ezelőtt az új társadalom nevében elvetettünk, most kezd igazán fejlődni. Az emberek köztársaságunkban és határainkon túl is reménnyel tekintenek felénk. Szocialista demokráciánk kibontakozásában példát remél­nek. Olyan példát, amely vonzó lehet a legfej­lettebb tőkés országok dolgozói számára is. Mi meg ápolgatjuk új hajtásainkat, remélve, hogy a kipattant rü­gyeket késői fagyok nem pusztítják el. Nem, riaszthat vissza, hogy a gyümölcsöt ígérő lombfakadás mellett erőre kap gyom is. A nemzetkö­­­ziség eszmei talaján sok konkolyt szórtak el az előbbi nemzedé­kek­re konkoly újra és újra felüti fejét . . . A május elseje jelkép, amelyben minden nép­nek, nemzetnek sok évszázados álma — a szebb, a jobb, az igazságosabb életre vágyás — testesül meg. Ha ebből a beteljesülésből bárki bárkit is megkísérelne kizárni akár nemzetiségi, akár ki­sebbségi vagy bármilyen alapon, a nagy eszmét mocskolná be. A májusi vörös zászlók alatt nincs többség és nincs kisebbség. Ott csak emberek milliói lehetnek, akiknek célja közös, akár oro­szul, akár németül, csehül, szlovákul vagy ma­gyarul beszélnek. A zivatarok­­ jelentkezzenek nemzetiségi vagy másféle formában — késleltetnék, akadá­lyoznák a kipattant rügyek sejlődést s tavaszi kibontakozást csak az összefo­gás, csak a testvéri megértés segítheti elő. Zárjuk hát szorosabbra sorainkat májusi vörös zászlók alatt — csehek, szlovákok, a lengyelek, ukránok, németek és magyarok! ÁJUSI remények A

Next