Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám, szerda

A dolgozó nép hatalma legyőzhetetlen (Folytatás az 1. oldalról) telt, de a valóságban a dolgo­zók jogainak elnyomására töre­kedtek. A hazáról, a demokrá­ciáról, a humanizmusról szóno­koltak, de közben maréknyi ember privilégiumaira gondol­tak. Még ma is nyíltan kell be­szélnünk ezekről a kérdésekről. Véletlen az, hogy azok az erők, melyekre dolgozó népünk 1948-ban csapást mért, a bur­zsoázia és a reakciós politikai irányzatok képviselői ma Nyu­gaton a Sík, Pelikán, Mehm, Lőbl típusú rágalmazókkal ta­lálkoznak? Ma ezek teljesen azonos tevékenységet fejtenek ki, mivel politikai és társadal­mi céljaik is egyformák. Júdás­pénzért egyhangúlag gyalázzák államunkat, népünket, szocialis­ta rendszerünket. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a burzsoázia 1945—1948. évi ellenforradalmi céljait 1968—1969-ben korszerű jelszavakkal olyan emberek hir­dették, akik gyakran a pártiga­zolvánnyal leplezték magukat. Nyugaton ezeknek a csehszlo­vákiai szökevényeknek olyan le­hetőséget biztosítanak, mint 22 évvel ezelőtt népünk februá­ri győzelme után. Mi azonban tudjuk, hogy hova jutottak ezek a Zenklék, Lettrichék, Strán­skyék, Peroutkáék és még so­kan mások, akiket a fiatal nemzedék már nem is ismer. Ugyanígy a történelem szemét­dombjára jutnak mai szövetsé­geseik is, akik elárulták népü­ket, nemzetüket, amikor szen­­nyes, kommunistaellenes, szov­jetellenes propaganda szolgá­latába álltak. Nyugaton még mindig a prá­gai tavaszról írnak, és ezzel kapcsolatba hozzák saját 1968. évi elképzeléseiket és céljaikat. A csehszlovák nép számára a prágai tavasz azonos 1945 ta­vaszával, felszabadulásunk ta­vaszával, a csehszlovák állam megújulásával, 1948 februárjá­val. Ilyen lesz a tavasz ez év­ben is, a felszabadulás 25. év­fordulójának évében. A mi csehszlovák szocialista tavaszunk ez, a szabadság, munkásosztály és a dolgozó nép a hatalmának tavasza. Természe­tesen válság, anarchia, kalando­rok, ellenségek, imperialista ügynökök nélkül. Olyan embe­rek is akadnak nálunk, akik azt mondják, hogy „csak át kell te­lelnünk, ki kell várnunk", ilyen illúziókban ringatóznak. Nincs semmi ellenvetésünk az ellen, ha valaki ábrándozik, de nagyon hosszú téllel kell számolnia, mivel az a valóság, hogy ott, ahol a munkásosztály, a dolgo­zók számára tavasz és nyár van, ott ellenségeink számára hideg és fagy van. Az elmúlt évek drága áron szerzett tapasztalataikat nem szabad elfecsérelnünk! A sza­badságot, demokráciát és politi­kai hatalmat osztályszempont­ból értelmezzük, éppen ezért nem engedjük meg, hogy vala­milyen kalandor vagy demagóg veszélyeztesse a munkásosztály és a dolgozó nép hosszú küz­delemben kiharcolt hatalmát. A nyugati burzsoá lapok tele vannak a nálunk előkészületben levő állítólagos politikai perek­re vonatkozó hírekkel. Már több­ször megmondtuk és ma újból hangsúlyozzuk, hogy nem en­gedjük meg a törvény megsér­tését. Ez azonban csak az igaz­ság egyik oldala. Ugyanilyen egyértelműen kijelentjük, hogy minden törvényes eszközt fel­használunk a munkásosztály ha­talmának védelmére, forradalmi vívmányaink február védel­mére, a szocialista rendszer vé­delmére, a csehszlovák állam internacionalista érdekeinek védelmére. Városaink és járásaink meg­ünneplik felszabadulásuk 25. évfordulóját. Megemlékeznek az áldozatokról és azokról a nagy károkról, melyeket a barbár nácizmus okozott nek, lakosságunknak, nemzeteink­ A Német Szövetségi Köztár­saság uralkodó körei 25 év alatt nem tudták helyrehozni a népünkkel és államunkkal szem­ben elkövetett sérelmeket és gaztetteket. Bonnban most arra utalnak, hogy változtatni akar­nak ezen. Nyíltan megmondtuk, hogy örömmel fogadunk minden törekvést az európai államok és nemzetek közti kapcsolatok rendezésére, így tehát támogat­juk azt a törekvést is, hogy rendeződjenek kapcsolataink a Német Szövetségi Köztársaság­gal. A szavak után azonban konkrét tetteket várunk a bon­ni kormánytól. Sok mindent át­éltünk már. Átéltük Adenauer korszakát, szocialistaellenes és szovjetellenes politikáját, és ezért nyugodtan figyeljük az új nyugatnémet kormány taktiká­ját. Szerencsére Csehszlovákia ma a 30 év előtti helyzettől el­térően nincs kitéve a német burzsoázia kénye-kedvének. A szocialista tábor szilárd lánc­szeme, megvannak határaik, az állam szuverenitása, és nemzeti, a valamint szocialista szabadságát szocialista tábor egyesített erői szavatolják. Ezért helyze­tünk nem olyan, hogy valaki Nyugaton megengedhetné ma­gának, hogy magas lóról szóljon velünk, úgy, ahogy be­a második világháború előtt és alatt. Újból kijelentjük, hogy pár­tunk és kormányunk az európai és világbéke és biztonság meg­szilárdítására törekszik. Az ilyen tárgyalás azonban csakis egyenjogúság elve alapján, az a második világháború eredmé­nyeinek elismerése alapján le­hetséges. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért került népünk élé­re, mert a munkásosztály és a dolgozók becsületes politikáját követte, a legjobban képviselte Csehszlovákia nemzeti és álla­mi érdekeit. Ezt a politikát tel­jes mértékben fel akarjuk újí­tani ma is, az elmúlt évek sok hibája, hiányossága és tragikus tapasztalatai után is. Pártunk Központi Bizottságá­nak januári ülése a politikai, tár­sadalmi, gazdasági és szociális problémák megoldásának pozi­tív programját terjesztette elő. Nyíltan beszélünk ezekről problémákról még akkor is, ha a ellenségeink ezt gyakran ki­használják. Tudjuk azonban, hogy ezeket a nehézségeket le­küzdjük. Helyre kell állítani a rendet Csehszlovákiában, fel kell újítani a párt-, a társadal­mi, az állami és gazdasági szer­vek funkcióját, és meg kell te­remteni a feltételeket a dolgo­zók millióinak gyümölcsöző munkájához. Ez megköveteli, hogy határozott harcot folytas­sunk minden vonalon a rendet­lenség, a spekuláció és protek­ció ellen. Olyan légkört kell te­remtenünk, amelyben a becsü­letes embert és a becsületes munkát tisztelni és értékelni fogják. Ebben a harcban értel­miségünk túlnyomó többségének érettségében és fejlettségében bízom. Meggyőződésünk, hogy a fiatal nemzedék is támogatni fogja ezt a törekvést. Államunknak megvan minden feltétele ahhoz, hogy valóra váltsa a dolgozók reményeit. Természetesen könnyebb volt az elmúlt években, engedve a pillanatnyi hangulatnak, nagy szavakat hirdetni, mintsem meg­mondják az embereknek az iga­zat. Ezen a gyönyörű téren nem is olyan régen „a nép szószó­lói" léptek fel népszerű éne­kesnők kíséretében. Megbontot­ták államunkat, szocialista rendszerünket, félrevezették né­pünket, káoszt idéztek elő az emberek tudatában, a népgazda­ságban, szép szavakkal leplez­ték pártellenes és társadalom­ellenes tevékenységüket. Hála istennek már túl vagyunk ezen. Tavaly áprilistól szilárd irányzatot követünk: rehabili­táljuk a szocializmust, felújít­juk a munkásosztály és a dolgo­zó nép hatalmát, a rendet, és fokozatosan megoldjuk az érett problémákat. Nem véletlen, hogy a fellengzős szavak inflá­ciója időszakában az akkori hősöknek nem volt érdeke a gazdasági problémák megoldá­sa, így államunk és népgazda­ságunk rendkívül nehéz hely­zetbe került, vár ezen a téren kemény munka ránk. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók széles rétegei támogatni fogják kommunista pártunk és államunk politikáját. Nem ígérhetünk semmit, mivel a múltban felgyülemlett prob­lémák túlságosan bonyolultak és súlyosak. Megteremtettük azonban a feltételeket ahhoz, hogy megkezdhessük a gazda­sági, szociális és kulturális problémák megoldását, és meg­győződésünk, hogy meg is old­juk őket. A Központi Bizottság januári határozatai nagyon konkrétan megszabják, hogy ki hogyan tel­jesíti majd a feladatokat. Poli­tikai és társadalmi életünk há­borgó tengere lecsendesedett. Köztársaságunk minden becsü­letes polgára előtt ma ez az egyértelmű kérdés áll: vagy ál­dozatos munkával segítséget nyújtanak a nehézségek leküz­désében, szocialista államunk építésében, vagy pedig félreáll­nak, nézik, mit csinálnak má­sok. Minden becsületes embert, kommunistát és nem kommunis­tát együttműködésre hívunk. Sok embert félrevezettek. Megmondtuk már, hogy nem kiáltjuk ki bűnösöknek azokat, akik a hivatalos propaganda, az akkori pártvezetőség áldozatai lettek. Tisztázni kell azonban a kérdéseket saját magunkban, munkahelyünkön, a párt állami, gazdasági és társadalmi szerve­zeteiben, az egész társadalom­ban. Azt akarjuk, hogy népünk megértse, hol követtünk el hi­bát, mi volt a tévedések és a válságos helyzet oka, hogy a jö­vőben elkerüljük az ilyesmit. Természetesen akik megkárosították mindazokat, társadal­munkat és gazdaságunkat, fele­lősségre kell vonni. A szocializmus az emberi tár­sadalom leghumánusabb rend­szere, de ezt is emberek képvi­selik és valósítják meg. Ezért támogatni kell az emberek po­zitív vonásait, és meg kell aka­dályozni az egoizmus, az aljas­ság megnyilvánulásait. Nem akarjuk szép szavakkal hiteget­ni az embereket, azt akarjuk, hogy a tettek és eredmények alapján ítéljék meg a vezetősé­get. A nemzetek és államok tör­ténelmét a dolgozók milliói ala­kítják ki és ezért mindenkinek erejéhez és lehetőségeihez mér­ten hozzá kell járulnia a közös ügyhöz. A politikai osztályhar­cok tapasztalatai azt mutatják, hogy társadalmunk magva a munkásosztály és a dolgozó nép. Ezért ezzel kapcsolatban fel kell tennünk értelmiségünk­nek azt a kérdést, melyet 35 évvel ezelőtt Makszim Gorkij fo­galmazott meg: „Kivel haladtok kultúra mesterei? A dolgozó néppel, vagy ellene?" Vagy időjárásváltozást vártok? Meg­győződésünk szerint itt az ide­je, hogy az értelmiség különbö­ző rétegei egyértelműen támo­gassák a munkásosztály szocia­lista útját. Itt is osztályozásra van szükség, ki kell válogatni a magból a konkolyt, és népünk e szerint fogja értékelni a tu­dósokat, művészeket és kulturá­lis dolgozókat. Huszonkét évvel ezelőtt ezen a téren dolgozó népünk nagy képviselője, Klement Gottwald elvtárs beszélt. Az elmúlt évek­ben őt is gyalázták. Gottwald nehéz körülmények között tel­jes győzelemre vezette a cseh­szlovák dolgozó népet. Az ő munkájában is voltak hibák, úgy, mint minden emberében. Tegnap megkoszorúztuk a sír­ját, hogy nyilvánosan kifejezzük tiszteletünket munkája és ha­gyatéka iránt. 1948 februárja és az 1968— 1969. évi küzdelmek azt bizo­nyítják, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép ereje legyőz­hetetlen, ha a marxi—lenini párt vezeti. Ma, 1948 februárja 22. évfor­dulójának előestéjén mély tisz­telettel és hálával gondolunk február ismert és névtelen résztvevőire, mindazokra, akik személyes példájukkal, becsüle­tességükkel és áldozatkészsé­gükkel forradalmi harcba vitték a dolgozók tömegét. Ezzel kap­csolatban őszinte hála illeti a népi milícia tagjait, a volt par­tizánokat, a fasisztaellenes el­lenállás tagjait, és a Belügymi­nisztérium egységeit, akik a bo­nyolult helyzetben is támogat­ták és segítették a pártot. A válságos 1968—1969-es években Prágában is, ahogy ezt a mai tömeggyűlés bizonyítja, megma­radt a munkásosztály forradal­mi magva, melyre kommunista pártunk és szocialista társadal­munk ma is szilárdan támasz­kodhat. Ez alkalomból köszönetet akarunk mondani azoknak az elvtársaknak, akik 1948—1949 bonyolult éveiben hűek marad­tak kommunista, internaciona­lista meggyőződésükhöz, nem vesztették el reményüket, és akik ma is segítséget nyújta­nak az ingadozóknak és a félre­vezetetteknek. Csehszlovákia Kommunista Pártja és dolgozó népünk szi­lárd szövetségében, hűen feb­ruár hagyatékához minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy nemzeteink élete szebb le­gyen, és szocialista hazánk to­vább fejlődjön. Éljen a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság! Éljen a munkásosztály ! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, dolgozó népünk februári győzelmének és további győzelmeinek szervezője! MEGFOSZTOTTÁK ÁLLAMPOLGÁRSÁGUKTÓL.. (ČSTK) — A Cseh Szocialista Köztársaság Belügyminisztériu­ma közli, hogy a 39/1969. számú törvény 14. paragrafusa, vala­mint a Cseh Nemzeti Tanács 124/1969. számú törvényerejű intézkedése értelmében a kö­vetkező személyeket megfosz­tották a Cseh Szocialista Köz­társaság állampolgárságától, Jirí Pelikánt. Született 1923. febr. 7-én. Indoklás: Nevezett 1969 szeptemberében illegálisan elhagyta Csehszlovákia terüle­tét. Londonban kijelentette, hogy nem óhajt visszatérni ha­zájába és külföldi tevékenysége árt a CSSZSZK fontos érdekei­nek. Otakar Ramboušeket. Szüle­tett 1923. jan. 21-én. Indoklás: Nevezett 1968 szeptemberében illegálisan elhagyta az ország területét és külföldön tartózko­dik. Dr. Ivan Svitákot. Született 1923. okt. 10-én. Továbbá dr. Ota Síkot. Született 1919. szep­tember 11-én. Indoklás: Mind­ketten külföldön tartózkodnak és tevékenységükkel ártanak a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság fontos érdekeinek. A SZOCIALISTA AKADÉMIA IDEI RENDEZVÉNYEI A haladó szellemű emberiség az egész világon ez évben em­lékezik meg V. I. Lenin születé­sének 100. évfordulójáról. Ugyancsak az idén ünnepeljük felszabadulásunk negyedszáza­dos évfordulóját, s kegyelettel adózunk J. A. Komenský, a né­pek tanítója emlékének. Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az 1970-es évet — Komenský halálának 300. évfordulója kapcsán — a művelődés nemzetközi évévé nyilvánította. Ez alkalomból az egész világon, s természetesen hazánkban is számos konferen­ciát, ülést és egyéb rendezvényt tartanak. A Szocialista Akadémia ez évi munkatervét e jelentős év­fordulók jegyében állította ös­­sze. A jubileumok alkalmából rendezendő különféle akciókról a Szocialista Akadémia vezetői tájékoztatták tegnap a sajtó képviselőit. A Szocialista Akadémia két legjelentősebb rendezvénye Prágában és Eperjesen — nem­­­zetközi részvétellel — megtar­tandó nagyszabású értekezlet IOJZ Komenský munkásságáról. A Lenin-centenárium alkalmá­ból számos szemináriumra, kon­ferenciára kerül sor a nagy gondolkodó életművéről és ha­gyatékáról. — LUDVÍK SVOBODA köztársa­sági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Sabah al Salim al Sabah emírnek Kuwait állami­nne­pe alkalmából. — RÖVID LÁTOGATÁSRA tegnap Kassára érkezett Agda Rüssel as­­szony, prágai svéd nagyk­övet. A Szlovák Magnezitüzeme­k kassai igazgatóságán a Svédországba irá­nyuló magnezitszállításokról tár­gyalt.­­ ANDREJ BARCÁK külkereske­delmi miniszter tegnap fogadta Sztyepan Vasziljevics Cservonyen­ko prágai szovjet nagykövetet. A fogadáson részt vett František Mareš külkereskedelmi miniszter­- helyettes is. Kormányjavaslat a megüresedett lakásokra rés (ČSTK) — A Szövetségi Gyy­törvényes intézkedéseire vonatkozó kormányjavaslatból, mely a köztársaság területén kívül jogtalanul tartózkodó pol­gárok lakásainak használati joga megszűnéséről és lakásaik kiürítéséről szól, a következők erednek: A jogtalanul külföldön tar­tózkodó polgárok lakásait, me­lyeket a lakástörvénnyel ellen­tétben elfoglaltak, a helyi nem­zeti bizottságok kilakoltatási utasítás alapján kiüríthetik, de nem nyújtanak helyettük más lakást. Ez természetesen nem vonatkozik a házastársakra, szülőkre és a gyermekekre, va­a­lamint azokra a további szemé­lyekre, akik a külföldön tartóz­kodó polgárral közös háztartás­ban éltek, la­kásuk, tehát ha nincs saját la­joguk van az elhagyott lakás igénybevételére. A megüresedett lakást a nem­zeti bizottságok, illetve a la­kás­szövetkezetek vezetősége a lakásokkal való gazdálkodás­ról szóló törvény rendelkezése értelmében adhatja ki más sze­mélynek. Ha a külföldön tartózkodó polgárral szemben valamilyen személynek vagy szervezetnek kereslete van, követelhetik an­nak a lakásában hagyott ingó­ságok eladásából történő ki­egyenlítését. E célból a hitele­zők, ha követelményüket a bí­róság elismerte, javaslatot nyújthatnak be a végrehajtásra. A tartásdíjjal kapcsolatos kérdésekben a szakemberek fi­gyelmeztettek arra, hogy tar­tásdíjat a külföldön tartózkodó személytől is lehet követelni, mivel ebben az ügyben nemzet­közi egyezmények kötik az egyes államokat. A szükséges információt a brnói Nemzetközi Gyermekvédelmi Központ nyújt­ja. A képviselők vita után jóvá­hagyták a kormányjavaslatot. A bizottság a továbbiakban megvitatta, és jóváhagyta azt a kormányjavaslatot, mely a „Bajtársiasság megszilárdítá­sáért" kitüntetés létesítésére vonatkozik. 1970. II. 25. Mi okozta a vasúti szerencsétlenséget? (CSTK) — Azzal a hírrel kap­csolatban, hogy Horní Lideč vas­útállomás közelében egy személy­vonat összeütközött a szembe jö­vő mozdonnyal, a Csehszlovák Ál­lamvasutak központi igazgatósága a következőket közli a szerencsét­lenség okáról. A Horni Lide £ és Luky pod Ma­kytou vasútállomás közötti fél­automatikus pályabiztosító be­rendezés az általános villamos hálózatból kapja az áramot. Az áramszolgáltatás megszakítá­sa következtében ez a berende­zés működésképtelenné vált. A megnehezült munkakörülmények között Horni LideE vasútállomás forgalmistanője a közlekedési a előírások megszegésével kiengedte 706-os számú személyvonatot, amikor is szembe ugyanazon a vágányon egy, az állomásra vis­­szatérő mozdony jött. A központi igazgatóság kiigazít­ja a szerencsétlenség következmé­nyeiről eredetileg közölt adatokat. Meghalt öt utas és három vas­utas, súlyos sérüléseket szenve­dett két utas és két vasutas, könnyebb sérüléseket szenvedett négy utas. A mozdonyokban, a vasúti ko­csikban és a vasúti berendezés­ben okozott kárt 2,5 millió koro­nára becsülik. A két állomás közötti vonalas a­kaszt csaknem 14 órára le kellett zárni.

Next