Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-16 / 220. szám, szerda

r 1970. A PNFF ELZÁRKÓZOTT A TOVÁBBI TÁRGYALÁSOK ELŐL Amman : A Palesztinai Népi Felszabadítási Front hétfőn es­te elzárkózott minden tárgyalás elől az általa további fogva tartott amerikai, izraeli, brit és nyugatnémet túszok ügyében. A PNFF szóvivője ezzel kap­csolatban kijelentette: „Köve­teléseink világosak, nincs értel­me megismételni őket. Éppen ezért elhatároztuk, hogy be­csapjuk az ajtót mindenféle tárgyalási vagy közvetítő kísér­let előtt". A helyzet kulcsa — mint a Reuter írja — Izrael kezében van. A hivatalos Izrael azonban mind ez ideig azzal védte meg állásfoglalását, hogy a Palesz­tinai Népi Felszabadítási Front egyáltalán nem kereste meg a Tel-Aviv-i kormányt ebben az ügyben. A túsz­ügyben erősen érde­kelt Egyesült Államok (az 50- 55 túsz közül majdnem 40 ameri­kai állampolgár) hétfőn meg­tette első hivatalos­­át. Ziegler, a Fehér nyilatkoza­ Ház sajtó­titkára közleményt olvasott fel, amely szerint „amerikai állam­polgárok túszként való fogva tartása az Egyesült Államok kormánya számára teljességgel elfogadhatatlan". Ziegler a továbbiakban elhá­rított minden olyan kérdést, va­jon hajlandó-e az Egyesült­lamok erőszakot alkalmazni Al­ál­lampolgárainak kiszabadítása érdekében. Nem volt ennyire szófukar­­ Agnew alelnök. A kaliforniai San Diegóban egy televíziós interjú során annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az Egyesült Államoknak nem sza­bad erőszakos megtorló akciót indítania — „legalábbis nem egyedül". Nyilatkozott hétfőn a túsz­ügyben U Thant ENSZ-főtitkár is. Véleménye szerint a repülő­géprablókat nemzetközi bíróság elé kell állítani. Ami a túszok sorsának továb­bi fejleményeit illeti, a Nemzet­közi Vöröskereszt Ammanban maradt képviselői a legújabb hírek­ szerint olyan megbízatást kaptak, hogy tegyenek meg mindent a fogva tartottak testi épségének védelmére. A Palesztinai Népi Felszaba­dítási Front szóvivője tegnap Ammanban sajtóértekezletet tartott, ahol kifejtette, hogy a szervezet kétoldali tárgyaláso­kat követel az érdekelt orszá­gokkal a túszok szabadon bo­csátása ügyében. A szóvivő fi­gyelmeztette az érdekelt­­okat, hogy a PNFF kitart orszá­ere­deti álláspontja mellett: „tör­ténjék bármi". Sőt, hogy a gerillák nem hozzátette, hajlandók végletekig várakozni. A szerve­zet végre pontosan körvona­lazta követeléseit. Ezek szerint a svájci hatóságoknak, vala­mint a nyugatnémet­nak is szabadon kell hatóságok­bocsátania három-három fogva tartott ge­rillát. Nagy-Britanniától a fel­szabadítási front sikertelen re­pülőgéprablási kísérlet után le­tartóztatott palesztinai nőt és agyonlőtt társa holttestének kiadását követelik a gerillák. Az amerikai és az izraeli tú­szok szabadon bocsátásáért a PNFF a következő feltételeket szabja: Izrael engedjen szaba­don egy svájci állampolgárt, akit Haifában tartóztattak le és eddig kilétéről senkinek sincs tudomása. Izraelnek sza­badon kell bocsátania két algé­riai állampolgárt, akiket július­ban Tel-Avivban tartóztattak le, valamint tíz libanoni katonát és végezetül az eddig han meg nem határozott pontosab­számú palesztinai ellenállót. Arra a kérdésre, vajon a PNFF a feltételek megszabásá­nál miért kapcsolja össze az izraeli és amerikai túszok ügyét, a szóvivő így válaszolt: „Az Egyesült Államok kormá­nyát ellenségnek tekintjük és ezért az amerikai állampolgá­rokat az izraeliekhez soroljuk. Veszélyben Jarring missziója New York — Az ENSZ szék­helyén tanácskozást tartott a négy nagyhatalom képviselője a közel-keleti helyzetről. Tájé­kozott források szerint a nagy­követek kifejezték aggodalmu­kat a Jarring-misszió halogatá­sa miatt. A négy nagyhatalom ENSZ-nagykövetei megállapod­tak abban, hogy Charles Yost szálláshelyén szeptember 30-án ismét összeülnek helyetteseik. A további tanácskozások célja mindenekelőtt Jarring misszió­jának az előmozdítása. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke és Nur Ahmad Etemadi, az­­ afgán kormány el­nöke hétfőn megbeszélést tar­tott Szófiában a két felet érdek­lő kérdésekről. A megbeszélése­ken részt vettek a Bolgár Nép­köztársaság és Afganisztán államférfiai is. A LIPCSEI VÁSÁRON az NDK számos egyezményt kötött a KGST tagállamaival az együtt­működésről és a szakosításról. Az egyezmények elősegítik a szocialista integráció további fejlesztését. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a General Motors autókonszern 350 ezer alkalmazottja tegnap reggel hat órakor sztrájkba lé­pett. Az ellen tiltakoznak, a konszern vezetősége nem hogy volt hajlandó megállapodni az autó­ipar alkalmazottai szakszerve­zetének bérkövetelményeire vo­natkozólag. JEDRYCHOWSKI, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszte­re hétfőn búcsúlátogatáson fo­gadta Antonín Gregort, Cseh­szlovákia lengyelországi nagy­követét. FRANCIAORSZÁGBAN körül­belül 2500 francia polgár jelent­kezett a Francia Kommunista Pártba az „Humanité" kétnapos ünnepén. A BOLGÁR NEMZETGYŰLÉS meghívására tegnap Stefan Voj­tecnek, az RKP KB Végrehajtó Bizottsága tagjának a nemzet­gyűlés elnökének vezetésével román parlamenti küldöttség érkezett Szófiába. DIMITRIJ POLJANSZKIJ, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese tegnap a Kremlben fogadta Csöng Csun Thet, a Koreai Mun­kapárt KB Politikai­­ Bizottságá­nak póttagját, a KNDK Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét, a koreai gazdasági kormány­küldöttség vezetőjét. VARSÓBAN tegnap megkezdő­dött az Európa és a földközi-tengeri térség telekomunikáció­jának fejlesztésével foglalkozó bizottság értekezlete. A megbe­széléseken 50 ország 100 küldöt­te, valamint Japán és Egyesült Államok beli megfigyelők vesz­nek részt, s néhány orban is, aki az NSZK és NDK közti államhatárokat elismerte szer­ződésileg, annak logikusan el kell jutnia e határtól határolt államnak nemzetközi jogi elis­meréséig is. Egyébként Moszk­vában érdeklődéssel tekintenek az NDK—NSZK viszony alaku­lása szempontjából az ENSZ szeptemberben kezdődő jubi­leumi ülésszakára. Jó, megköze­lítő lépés lehetne, ha ezen — NSZK ösztönzésére is — a két német állam ENSZ-tagságának rendezésére kerülhetne sor. 2 Leonyid Brezsnyev utalá­sa a ratifikáció fontossá­­­gára, amely mint a szer­ződés teljes érvényesülésének feltétele arra a harcra emlé­keztet, amelyet Bonnban még meg kell vívnia a Brandt— Scheer kormánynak. Moszkvá­ban nem rejtik véka alá, hogy Brandték mindenfajta esetleges habozását a nyílt sisakkal táma­dó ellenzék nyílt sisakos harc­ban való legyűrése a ratifikáció esélyei tekintetében gyengítésé­nek látják. Amint hogy segítenek, hanem egyenesen nem ár­tanak az ügynek és csak a szerződés lényegét megtorpe­dózni akarókat támogatják a próbálkozások a ratifikálásnak a szerződéssel semmiféle szer­ves összefüggésben sem levő nyugat-berlini kérdés rendezé­sével való mesterkélt összekap­csolására. S ma, amikor a CDU/ CSU - egyebek között Barrel párizsi, londoni és washingtoni utazásával különösen - olyan lázasan keres szerződésellenes politikájához külső, de Bonn­ban mindig is nagy befolyással rendelkező támogatókat (min­denekelőtt amerikai nagybácsi­kat), csak megfontolt, de na­gyon szilárd magatartás viheti előbbre az ügyeket. S végül Leonyid Brezs­nyev kiemelése, hogy a moszkvai szerződés lé­nyegében a Varsói Szerződés­ 3. hez tartozó országok együttes politikájának az eredménye, újabb félreérthetetlen figyel­meztetés minden kísérletre, amely a szocialista országok megosztására irányul. A dolog természeténél fogva ez alkalom­mal a legközvetlenebbül érin­tett a másik, a szocialista né­met állam, az NDK. Brezsnyev szavai megerősítik azt a már a moszkvai megállapodás előtt Walter Ulbricht által nyoma­tékosan hangoztatott igazságot: a szovjet—nyugatnémet meg­állapodás mint a jelenlegi bon­ni kormány politikai próbája, ösztönzője, sőt mi több, egye­nesen előfeltétele az NDK— NSZK viszony rendezésének. Ilyen formán Berlin nemcsak a szocialista közösség­­ekei, de sajátos nemzeti összér­érde­kei szempontjából is örömmel üdvözölte a moszkvai megálla­podást, mint együttesen kidol­gozott politika gyümölcsét. Ez a jelenlegi helyzet a szov­jet—nyugatnémet viszony poli­tikai vonatkozásában. De mi­ként állnak a dolgok a gazda­sági kapcsolatokban? Ismeretes, hogy a szerződés aláírása, s különösen az ebből származó légkörváltozás kedve­zően hatott erre is. Moszkvá­ban rögtön hangsúlyozták: ez­után már nem csupán egyszerű adok-veszek relációról lehet szó (ilyen eddig is funkcio­nált), hanem igazi gazdasági együttműködésről, bizonyos fo­kú kooperációról, sőt közös mű­szaki-tudományos tevékenység­ről is. A Szovjetunió már több tőkésországgal hozott létre gaz­dasági műszaki-tudományos ve­gyes bizottságokat­­, a legne­vezetesebb talán a szovjet­francia úgynevezett Grand Co­mission —, amelyek mindkét fél számára hasznosnak bizo­nyultak. Ez az út és még sok más a gazdasági együttműkö­dést segítő ösvény nyitva áll az NSZK előtt is. Meg kell hagyni, a gazdaság emberei az NSZK-ban gyorsan­ reagáltak a jó vagy­ legalább­is javuló tendenciát mutató lehe­tőségekre. Szeptember már dús programot mutat: szeptember 17-én népes és illusztris kül­döttség élén Hans Seussinak, az NSZK tudományos kutatási minisztere érkezik Moszkvába; őt követi — de lehet, hogy meg­előzi — a szovjet fővárosban Schiller gazdaságügyi miniszter. A hannoveri vásárra miniszter­helyettesi szinten szovjet dele­gáció ment, hogy a nemzetközi szerszámgép-kiállításon nézze meg, mit ajánlanak a partne­rek. S a­mi a nemzetközi üzleti világ szenzációja: jó mederben folynak a tárgyalások a Daim­ler—Benz művekkel egy évi 150 ezer teherautót gyártó üzem épí­téséről a Szovjetunióban, a Ka­ma folyó közelében. Ez év februárban, amikor Bahr államtitkár Moszkvában már vitatta szovjet partnerével, Gromiko külügyminiszterrel a moszkvai szerződés pontjait, aláírták a szovjet—nyugatnémet földgáz-, illetve csőszállítási megállapodást. Ezt milliárd nagyságrendű üzletnek számol­ják a világbörzéken. A most na­pirenden levő Daimler—Benz kooperációs teherautógyár-épí­tést a nyugatnémet sajtó 4 mil­liárdos nagyságrendűnek érté­keli. (Igaz, ez még csak a tár­gyalások szakaszában van, s nem kicsi az ellenzéke, minde­nekelőtt a különböző politikai és állítólag stratégiai aggodalma­kat hangoztató, de tulajdonkép­pen a konkurrencia nagy üzletét irigylő és megfúrni akaró teren túli üzleti és politikai tan­kö­rök részéről). De akárhogyan is lesz, már maga a tárgyalá­sok megindulása is mutatja, mi­lyen jó, kölcsönösen hasznos ala­pokon alakulhat a két ország viszonya, ha a moszkvai szerző­désnek nemcsak a betűit, hanem a szellemét is érvényesítik. Timko vezérezredes üzenete Moszkva : „Mint a Nagy Honvédő Háború volt résztvevő­je és az Önök harcostársa szí­vélyes testvéri üdvözleteimet küldöm. Nem kételkedem ab­ban, hogy a fasizmus elleni harc éveiben megacélozódott testvéri barátságunk örök idők­re oly szilárd marad, mint azok­ban az években volt. Késem, hogy egyúttal Meggyőző­valamen­­nyi csehszlovák katona gondo­latát és érzéseit tolmácsolom. Sok sikert és szerencsét kívá­nok Önöknek." Ezt az üzenetet küldte Tim­ko vezérezredes a szovjet had­sereg valamennyi katonájának és tisztjének. Ezzel az üzenet­tel zárja riportját A. Szgibnyen ezredes a Krasznaja Zvezdá­ban. A riport szerzője ecseteli a szovjet olvasók előtt Timkónak, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőjének sorsát, harci bá­torságát, a néphadsereghez va­ló hűségét a háború utáni évek­ben, és rendíthetetlen barátsá­­gát a Szovjetunió iránt a sú­­­lyos próbatétel napjában. Timko vezérezredes és fele­sége Prágában az elsők között vette át új párttagsági igazol­ványát. A KAMBODZSAI KORMÁNYCSAPATOK KUDARCA Phnom Penh • Csúfos ku­darccal végződött a kambod­zsai kormánycsapatok eddigi „legnagyobb arányú" offenzívá­ja. Lon Nol hadseregének a ve­zetősége elismerte, hogy a Phnom Penhtől 83 kilométerre északra lévő Tang Kauk város­ból tekintettel a súlyos veszte­ségekre, kénytelenek kivonni a kormány­katonákat. Nehéz helyzetbe kerültek Lon Nol egységei a további harcte­reken is. Az úgynevezett Kom­pong Thom-t offenzíva immár 9 napja tart, s a kormánycsapa­toknak mindössze 24 kilométer­rel sikerült előbbre nyomulni. Harcokról érkeztek jelentések Dél-Vietnam északi tartomá­nyaiból is. Az O'Reilly támasz­pontot védő saigoni katonák keddre virradóra is a szabad­ságharcosok megújuló rohamai ellen védekeztek. Ugyancsak keddre virradóra B—52-ek bom­bázták a demilitarizált övezet­től délre fekvő területeket. London — Angol szakszerve­zeti küldöttség utazott kedden Londonból a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba, ahol ma­gas rangú politikai tényezőkkel folytat majd megbeszéléseket. A küldöttség a helyszínen megismerkedni a helyzettel, kíván el­látogat a fővárosba, valamint az ország déli területeire, amely az amerikai berepülések és bom­bázások célpontja. A küldöttsé­get Bill Jones, a TUC központi tanácsának tagja vezeti. Ifjúsági értekezlet Moszkvában Moszkva • „Lenin és az if­júság kommunista nevelése" té­mával e hó végén Moszkvában össz-szövetségi tudományos és elméleti konferenciát tartanak. A konferenciát a Komszomol Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­jának elnöksége az illetékes mi­nisztériumokkal és a Znanyije társasággal karöltve rendezi meg. A konferencián 350 szov­jet tudós vesz részt, akik az ifjúság problémáit tanulmányoz­zák. BEFEJEZŐDÖTT A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ­­ minisztereinek tanácskozása Róma — A Nyugat-európai Unió minisztereinek tanácsko­zása után Aldo Moro, az olasz küldöttség vezetője tájékozta­tást adott az újságíróknak. A tanácskozás napirendjén a kö­vetkező hat pont szerepelt: 1. A tanácskozás résztvevői támogatásukról biztosították nyugatnémet kormány keleti po­­­litikáját azzal a feltétellel, hogy az NSZK tiszteletben tartja a „nyugati szolidaritást". Meg­egyeztek abban, hogy megfelelő előkészítés után meg kell tar­tani az „európai konferenciát". 2. Tanácskozások folytak a diplomáciai képviseleti hivata­lok biztonságának biztosításá­ról. E tárgyalásokat külön meg­hívottak folytatják tovább. 3. A repülőgép-eltérítésekkel kapcsolatban a résztvevők úgy döntöttek, nem hozzák nyilvá­nosságra, hogy miben talt meg. A konzultációk állapod­tovább folytatódnak. 4. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban a tanácskozás résztvevői csupán óhajukat fe­jezték ki, hogy e térségben helyreálljon a béke. 5. A Földközi-tenger és a Közel-Kelet helyzetével kapcso­latban a kormányok támogatják a konfliktus tárgyalások útján történő megoldását. 6. A líbiai helyzetről és az olasz vagyon kisajátításáról az olasz küldöttség tartott beszá­molót. Újabb zavargások Reggióban Róma • Tegnap reggel újabb zavargások törtek ki a dél­olaszországi Reggióban. A za­vargások oka, mint ismeretes, az olasz kormánynak az a dön­tése, am­ely szerint Calabria újonnan megalakított tartomány székhelye nem Reggio, hanem a kisebb lélekszámú Cantanzao lesz. A tüntetők a város fő utcáin barikádokat emeltek és ezzel megbénították a közlekedést. A rendőrség könnyfakasztó gázt alkalmazott a tüntetők ellen. A városban általános sztráj­kot hirdettek ki. A hétfőn kezdődött zavargá­soknak eddig 30 sebesült áldo­zata van. A rendőrség 37 tün­tetőt letartóztatott. A CHILEI KP ALLENDE GYŐZELMÉRŐL Santiago Kommunista de Chile — A Chilei Párt Központi Bi­zottsága hétfői plenáris ülésén megtárgyalta az ország helyze­tét Salvador Allendenek, a Népi Egységfront jelöltjének győzel­me után. A Központi Bizottság politikai bizottságának nevében Orlando Millas tartott beszámolót. Meg­állapította, hogy Allende győ­­­zelme az elnökválasztáson meg­nyitotta az utat a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmi­ség és a középrétegek reprezen­tatív haladó koalíciójának ki­alakításához, azzal a céllal, hogy Chile szabad országgá váljék. Ez a győzelem csapást mért az imperializmusra, a nagybirtokosokra és a pénzügyi oligarchiára. A Spanyol Szahara jövője Algír­­— Mochtar Ould Dad­dah mauretániai elnök, I1. Hasszán marokkói király és Bu­medien, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke hétfőn Nuadib mauretániai kikötőben a Spa­nyol Szahara jövőjéről tárgyalt. A tanácskozás eredményekép­pen a három ország — Mau­retánia, Algéria és Marokkó koordinációs bizottságot alakít, amelynek feladata lesz figye­lemmel kísérni a Spanyol Sza­hara dekolonializálásának fo­lyamatát. '

Next