Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

VASÁRNAP 1970. szeptember 27. A NAP kel: 5.37, nyugszik: 17.33 órakor. A HOLD kel: 2.07, nyugszik: 18.24 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ADALBERT -CYPRIÁN nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben helyezték üzembe hazánkban az első lóvasutat Pozsony és Szent­györgy között. • 1845-ben született AURELIANO DE BERUETE az egyik legje­lentősebb spanyol tájképfes­tő (+1912). • 1940 ben halt meg SZÉKELY ALADÁR fényképész, a fotóművésze­ti realizmus első jelentős magyarországi képviselője (•1870). Az újság — így lapunk ha­sábjain is gyakran találko­zunk mások magatartásának munkájának, elismerésé­vel, bírálatával. Most mégis azokról a levelekről szeret­nénk szólni, melyeket a saj­tónap, a kommunista sajtó félévszázados évfordulója alkalmából szerkesztőségünk kapott az olvasóktól. Jóleső, munkára buzdító, nemegyszer köszönő sorok. Az elmúlt napokban sok ilyen levél érkezett. Ebből is látszik, hogy olvasóink lapunkban nem csupán a tá­jékoztatás eszközét értékelik. A sajtó — látják, emel­jük ki mindjárt, hogy a párt­sajtó — az emberek szívéhez nőtt. A tájékoztatáson kívül feleletet találnak benne sok-sok problémájukra is. A párt és a társadalom a sajtó szerepét mindig nagy­ra becsülte. Erről tanúskod­nak a kitüntetések és az ál­talános, valamint névre szó­ló elismerés is a sajtó dol­gozói számára az idei sajtó­nap alkalmából. Ebben ré­szesültek lapunk munkatár­sai is. sek. Ezen túl — s erről a levé­táviratok a legékesebben tanúskodnak — az olva­sók nagy családja is szere­tettel emlékezett meg a saj­tó dolgozóiról. És nemcsak az újságírókról, szerkesztők­ről... Engel József, lapunk sok­éves főtördelője például So­morjáról, az ottani kilenc­éves iskola pionírjaitól ka­pott meleg hangú levelet. Engel elvtárs éveken át So­morján dolgozott. Az üdvöz­let, a köszönet a földinek, s rajta keresztül a többi nyomdásznak is szól, akik mindig öntudatosan harcol­tak a munkásság érdekeiért. Az újságírók és a nyom­dászok nevében ezúton mon­dunk köszönetet az elisme­résért, a további buzdításért. S talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy ez az elisme­rés — a párt, a társadalom és az olvasók részéről — mindannyiunkat további jó munkára kötelez ... A következő ÚJ SZÓ tartalmából ÉLJ SOKA, IPARI! (Jubilál a kassai ipariskola) SZÍNHÁZ (Szabó Béla novellája) NÉPHAGYOMÁNY, NÉPMŰ­VÉSZET ÉS IPARMŰVÉSZET A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖ­ZÖTT BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Valamit tenni kell A nyár folyamán nemegyszer hallottuk, hogy a a teherautók és a pótkocsik gumiabroncs hiányában traktorok, tétlenül vesztegelnek Az illetékesek intézkedtek, ezzel azonban még nem szűntek meg a gondok. A baj ugyanis sokkal nagyobb, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Ezt támasztja alá a termelőüzemek nemrég megtartott értekezlete is. Szlovákiában 1969. június 30-án 110 000 személy- és teher­gépkocsit tartottak nyilván. Ha az autóbuszokat, az utánfutó­kat és a pótkocsikat is beleszámítjuk, akkor még további 40 ezerrel kell megtoldani a gépkocsik számát, illetve azon jár­művekét, amelyek üzemeltetéséhez gumiabroncsra van szük­ség. Mindenki előtt világos, hogy az autók száma napról napra növekszik, éppen ezért érthetetlen az, hogy ugyanakkor a gu­miabroncs-eladás lényegesen csökken. Szlovákiában a púchovi Május 1. gumigyár, Csehországban a gottwaldovi Vörös Október, a prágai Mitas és a Rubena foglalkozik gumiabroncs-gyártással. Mindenütt náchodi három műszakban dolgoznak, ugyanakkor azonban a kereskedelem igényeit csak mintegy 20 százalékra tudják kielégíteni. A hibák lényegét tehát a múltban kell keresni, amikor is a növekvő igényekkel párhuzamosan nem növelték az üzemek termelési kapacitását. Pedig a felmérések alapján már most is sok jár­mű és teherautó vesztegel gumiabroncshiány miatt. Például az Építésügyi Minisztérium reszortjába tartozó üzemeknek az év második felében 20 000 gumiabroncsra lenne szükségük, azon­ban az igényüket a kereskedelem csak 20—25 százalékra elé­gíti ki. A gumiabroncshiány tehát arra figyelmeztet, hogy tenni kell valamit, ha azt akarjuk, hogy ez ne legyen népgazdaságunk fejlődésének kerékkötője. Bár a közeljövőben a KGST orszá­gaiból hozunk be gumiabroncsokat és növeljük a hazai üzemek kapacitását is, nem szabad lebecsülni az elhasznált gumiab­roncsok felújítását sem. Például a tehergépkocsik gumiabron­csának általában 40 000 kilométer az élettartama, amelyet fel­újítással és kellő karbantartással a kétszeresére lehet meg­hosszabbítani. Még három évvel ezelőtt érvényes volt a 252-es rendelet, amely szerint a megkopott gumiabroncsokat felújí­tásra le kellett adni. Ma a gumiabroncsok felújításának tervét alig 50 százalékra teljesítjük, és emiatt valószínűleg az egyik ilyen üzemrészleg munkáját beszüntetik. Pedig nem egy gaz­dasági udvaron, garázs környékén láthat az ember elhasznált, megkopott gumiabroncsokat, amelyek felújítása után még to­vább szolgálhatnának. Emiatt nem is kell ország-világ előtt szégyenkeznünk, hiszen az egyes nyugati államokban a gumi­abroncsokat háromszor-négyszer is felújítják. Miért ne lehetne nálunk is ezt az irányt követni, és így segíteni a fenyegető gumiabroncshiányon. Mint már annyiszor, most is azt kell leszögeznünk, hogy a szocialista tulajdonnal való gazdálkodás becsületes, lelkiisme­retes embereket igényel. Miért nem vesszük észre, hogy a leg­célszerűbb intézkedés a gumiabroncsok felújítása. Amikor már az erőgépek és a teherautók egy része gumiabroncs hiányában munkaképtelenné válik, már késő lesz kapkodni. Ennek kap­csán merül fel az is, hogy a gumiabroncsok karbantartására az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Csakis így érhetünk el némi javulást addig is, amíg a gumiabroncs-ellátás megjavul. N. J. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Palesztina kulcskérdése A hírügynökségek jordániai jelentései megdöbbentik a béke­szerető világközvéleményt: a jordániai hadsereg és a palesztinai felszabadítási mozgalom testvérgyilkos harcának már több mint 15 ezer halálos áldozata van. Az arab vezetők tűzszüneti felhívá­sát — a Kairóból érkezett jelentések szerint — a jordániai ki­rályi hadsereg nem tartja be, s így Ammanban és Jordánia északi részén tovább folynak a harcok. A Kairóba sürgősen összehívott Arab Liga tanácskozása aligha talál kivezető utat a jordániai polgárháború lokalizálására és a bonyolult palesztinai kérdés rendezésére. A palesztinai probléma a közel-keleti válság kezdete óta ,olyan „robbanó anyag", amely évek óta fenyegeti a kompromisszumos rendezést. A három izraeli—arab háború sok százezerre növelte a szülőföldjükről elűzött palesztinai menekültek számát. A kör­nyező arab országokban letelepült menekültek az ideiglenes tá­borokban hihetetlen nélkülözések közepette, nagy nyomorban vár­ták sorsuk jobbrafordulását, hazatérésüket, s az Egyesült Nem­zetek Szervezetének határozatában kimondott Palesztina állam megalakulását. Az évek múltak, új nemzedékek nőttek fel a tá­borokban, s ezek rádöbbentek arra, hogy ölbe tett kézzel semmire sem jutnak. Ilyen körülmények között kedvező talajra találtak a gombamódra szaporodó felszabadító és partizánszervezetek. Ezek, — ha különféle programot hirdettek is —, abban valamennyien megegyeztek, hogy fegyveres harccal próbálják visszaszerezni ha­zájukat. Harcukat az arab országok többsége támogatta és a leg­utóbbi arab csúcsértekezlet mindennemű segítségről biztosította Jasszer Arafatot, a különféle szervezetek csúcsszerveként megala­kult Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjét. Ezek a gerilla­csoportok az elmúlt években szabotázsakciókat hajtottak végre az Izrael által megszállt területeken és a tűzszüneti vonal mögött rajtaütésszerű támadásokat intéztek. Különféle becslések szerint körülbelül 30 000 kiképzett fegyveressel rendelkeznek, amihez hoz­zájárul a Szíriában és Irakban állomásozó, mintegy 12 000-es pa­lesztinai reguláris hadsereg. Amikor Izrael és az arabok között kihirdették a 90 napos tűz­szünetet, hogy az ENSZ közvetítő segítségével megkíséreljék a bé­kés rendezést, a Palesztinai Felszabadítási Front elutasította a tűzszünetet. Elhatározását helyeselte és támogatta több radikális arab ország is. A felszabadítási szervezet képviselői kijelentették, hogy sem a Biztonsági Tanács emlékezetes határozata, sem az új Rogers-terv nem tesz konkrét javaslatot a palesztinai probléma megoldására, azért nem értenek egyet a tűzszünettel. Nasszer elnök és a szocialista országok többször is kijelentették, hogy a közel-keleti rendezés elképzelhetetlen a palesztinai probléma megoldása nélkül. Sajnos, a felszabadítási szervezet bizalmatlan, mivel egyetlen konkrét javaslat sincs Palesztináról. a Ilyen körülmények között rendelte el Husszein jordániai király palesztinaiak lefegyverzését, ami testvérgyilkos harccá fajult. E sajnálatos fordulat következtében kockán forog az amúgy is igen nehezen létrejött tűzszünet, sőt az is lehetséges, hogy az imperialisták egy intervencióval tovább élezik a helyzetet. Ha nem sikerül sürgősen fegyvernyugvást elérni Jordániában, a tartós el­lenségeskedés csakis az arabok ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Palesztina a Közel-Kelet egyik kulcskérdése, a probléma rendezése nélkül elképzelhetetlen e területen a béke. SZŰCS BÉLA llllllllllllllllllllllllillll 1 A HET KEPEKBEN Jordániában egyre nagyobb méreteket ölt a polgárháború. A legutóbbi jelentések szerint 15—20 ezerre becsülik az áldoza­tok számát. Az események nemcsak az arab világot, de a vi­lág közvéleményét is meglepték, s nem kis erőkifejtésre lesz szükség, hogy az öldöklésnek, a testvér­háborúnak véget ves­senek. Képünkön: A Nemzetközi Vöröskereszt repülőgépe­­— jordániai sebesültekkel — leszállt a bejrúti repülőtéren. (Telefoto: CSTK — APJ A Rudé právo fennállásának 50. évfordulója alkalmából a CSKP KB, a CSKP prágai városi bizottsága és a Rudé právo szerkesztősége a prágai Lucerna nagytermében hétfőn este ülést rendezett. Az ünnepi beszédet dr. Gustáv Husák elv­társ, a CSKP KB első titkára tartotta. Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk szlovákiai látogatása során Topolcanyban is megállt. A kedves vendéget nagy lel­kesedéssel fogadta e város lakossága is. (Š. Petráš felv. — CSTK) Amerikai „Szabadság — 70" (Borisz Jefimov rajza az Izvesztyijában)

Next