Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1970. szeptember 27. A NAP kel: 5.37, nyugszik: 17.33 órakor. A HOLD kel: 2.07, nyugszik: 18.24 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ADALBERT -CYPRIÁN nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben helyezték üzembe hazánkban az első lóvasutat Pozsony és Szentgyörgy között. • 1845-ben született AURELIANO DE BERUETE az egyik legjelentősebb spanyol tájképfestő (+1912). • 1940 ben halt meg SZÉKELY ALADÁR fényképész, a fotóművészeti realizmus első jelentős magyarországi képviselője (•1870). Az újság — így lapunk hasábjain is gyakran találkozunk mások magatartásának munkájának, elismerésével, bírálatával. Most mégis azokról a levelekről szeretnénk szólni, melyeket a sajtónap, a kommunista sajtó félévszázados évfordulója alkalmából szerkesztőségünk kapott az olvasóktól. Jóleső, munkára buzdító, nemegyszer köszönő sorok. Az elmúlt napokban sok ilyen levél érkezett. Ebből is látszik, hogy olvasóink lapunkban nem csupán a tájékoztatás eszközét értékelik. A sajtó — látják, emeljük ki mindjárt, hogy a pártsajtó — az emberek szívéhez nőtt. A tájékoztatáson kívül feleletet találnak benne sok-sok problémájukra is. A párt és a társadalom a sajtó szerepét mindig nagyra becsülte. Erről tanúskodnak a kitüntetések és az általános, valamint névre szóló elismerés is a sajtó dolgozói számára az idei sajtónap alkalmából. Ebben részesültek lapunk munkatársai is. sek. Ezen túl — s erről a levétáviratok a legékesebben tanúskodnak — az olvasók nagy családja is szeretettel emlékezett meg a sajtó dolgozóiról. És nemcsak az újságírókról, szerkesztőkről... Engel József, lapunk sokéves főtördelője például Somorjáról, az ottani kilencéves iskola pionírjaitól kapott meleg hangú levelet. Engel elvtárs éveken át Somorján dolgozott. Az üdvözlet, a köszönet a földinek, s rajta keresztül a többi nyomdásznak is szól, akik mindig öntudatosan harcoltak a munkásság érdekeiért. Az újságírók és a nyomdászok nevében ezúton mondunk köszönetet az elismerésért, a további buzdításért. S talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy ez az elismerés — a párt, a társadalom és az olvasók részéről — mindannyiunkat további jó munkára kötelez ... A következő ÚJ SZÓ tartalmából ÉLJ SOKA, IPARI! (Jubilál a kassai ipariskola) SZÍNHÁZ (Szabó Béla novellája) NÉPHAGYOMÁNY, NÉPMŰVÉSZET ÉS IPARMŰVÉSZET A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Valamit tenni kell A nyár folyamán nemegyszer hallottuk, hogy a a teherautók és a pótkocsik gumiabroncs hiányában traktorok, tétlenül vesztegelnek Az illetékesek intézkedtek, ezzel azonban még nem szűntek meg a gondok. A baj ugyanis sokkal nagyobb, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Ezt támasztja alá a termelőüzemek nemrég megtartott értekezlete is. Szlovákiában 1969. június 30-án 110 000 személy- és tehergépkocsit tartottak nyilván. Ha az autóbuszokat, az utánfutókat és a pótkocsikat is beleszámítjuk, akkor még további 40 ezerrel kell megtoldani a gépkocsik számát, illetve azon járművekét, amelyek üzemeltetéséhez gumiabroncsra van szükség. Mindenki előtt világos, hogy az autók száma napról napra növekszik, éppen ezért érthetetlen az, hogy ugyanakkor a gumiabroncs-eladás lényegesen csökken. Szlovákiában a púchovi Május 1. gumigyár, Csehországban a gottwaldovi Vörös Október, a prágai Mitas és a Rubena foglalkozik gumiabroncs-gyártással. Mindenütt náchodi három műszakban dolgoznak, ugyanakkor azonban a kereskedelem igényeit csak mintegy 20 százalékra tudják kielégíteni. A hibák lényegét tehát a múltban kell keresni, amikor is a növekvő igényekkel párhuzamosan nem növelték az üzemek termelési kapacitását. Pedig a felmérések alapján már most is sok jármű és teherautó vesztegel gumiabroncshiány miatt. Például az Építésügyi Minisztérium reszortjába tartozó üzemeknek az év második felében 20 000 gumiabroncsra lenne szükségük, azonban az igényüket a kereskedelem csak 20—25 százalékra elégíti ki. A gumiabroncshiány tehát arra figyelmeztet, hogy tenni kell valamit, ha azt akarjuk, hogy ez ne legyen népgazdaságunk fejlődésének kerékkötője. Bár a közeljövőben a KGST országaiból hozunk be gumiabroncsokat és növeljük a hazai üzemek kapacitását is, nem szabad lebecsülni az elhasznált gumiabroncsok felújítását sem. Például a tehergépkocsik gumiabroncsának általában 40 000 kilométer az élettartama, amelyet felújítással és kellő karbantartással a kétszeresére lehet meghosszabbítani. Még három évvel ezelőtt érvényes volt a 252-es rendelet, amely szerint a megkopott gumiabroncsokat felújításra le kellett adni. Ma a gumiabroncsok felújításának tervét alig 50 százalékra teljesítjük, és emiatt valószínűleg az egyik ilyen üzemrészleg munkáját beszüntetik. Pedig nem egy gazdasági udvaron, garázs környékén láthat az ember elhasznált, megkopott gumiabroncsokat, amelyek felújítása után még tovább szolgálhatnának. Emiatt nem is kell ország-világ előtt szégyenkeznünk, hiszen az egyes nyugati államokban a gumiabroncsokat háromszor-négyszer is felújítják. Miért ne lehetne nálunk is ezt az irányt követni, és így segíteni a fenyegető gumiabroncshiányon. Mint már annyiszor, most is azt kell leszögeznünk, hogy a szocialista tulajdonnal való gazdálkodás becsületes, lelkiismeretes embereket igényel. Miért nem vesszük észre, hogy a legcélszerűbb intézkedés a gumiabroncsok felújítása. Amikor már az erőgépek és a teherautók egy része gumiabroncs hiányában munkaképtelenné válik, már késő lesz kapkodni. Ennek kapcsán merül fel az is, hogy a gumiabroncsok karbantartására az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Csakis így érhetünk el némi javulást addig is, amíg a gumiabroncs-ellátás megjavul. N. J. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Palesztina kulcskérdése A hírügynökségek jordániai jelentései megdöbbentik a békeszerető világközvéleményt: a jordániai hadsereg és a palesztinai felszabadítási mozgalom testvérgyilkos harcának már több mint 15 ezer halálos áldozata van. Az arab vezetők tűzszüneti felhívását — a Kairóból érkezett jelentések szerint — a jordániai királyi hadsereg nem tartja be, s így Ammanban és Jordánia északi részén tovább folynak a harcok. A Kairóba sürgősen összehívott Arab Liga tanácskozása aligha talál kivezető utat a jordániai polgárháború lokalizálására és a bonyolult palesztinai kérdés rendezésére. A palesztinai probléma a közel-keleti válság kezdete óta ,olyan „robbanó anyag", amely évek óta fenyegeti a kompromisszumos rendezést. A három izraeli—arab háború sok százezerre növelte a szülőföldjükről elűzött palesztinai menekültek számát. A környező arab országokban letelepült menekültek az ideiglenes táborokban hihetetlen nélkülözések közepette, nagy nyomorban várták sorsuk jobbrafordulását, hazatérésüket, s az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatában kimondott Palesztina állam megalakulását. Az évek múltak, új nemzedékek nőttek fel a táborokban, s ezek rádöbbentek arra, hogy ölbe tett kézzel semmire sem jutnak. Ilyen körülmények között kedvező talajra találtak a gombamódra szaporodó felszabadító és partizánszervezetek. Ezek, — ha különféle programot hirdettek is —, abban valamennyien megegyeztek, hogy fegyveres harccal próbálják visszaszerezni hazájukat. Harcukat az arab országok többsége támogatta és a legutóbbi arab csúcsértekezlet mindennemű segítségről biztosította Jasszer Arafatot, a különféle szervezetek csúcsszerveként megalakult Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjét. Ezek a gerillacsoportok az elmúlt években szabotázsakciókat hajtottak végre az Izrael által megszállt területeken és a tűzszüneti vonal mögött rajtaütésszerű támadásokat intéztek. Különféle becslések szerint körülbelül 30 000 kiképzett fegyveressel rendelkeznek, amihez hozzájárul a Szíriában és Irakban állomásozó, mintegy 12 000-es palesztinai reguláris hadsereg. Amikor Izrael és az arabok között kihirdették a 90 napos tűzszünetet, hogy az ENSZ közvetítő segítségével megkíséreljék a békés rendezést, a Palesztinai Felszabadítási Front elutasította a tűzszünetet. Elhatározását helyeselte és támogatta több radikális arab ország is. A felszabadítási szervezet képviselői kijelentették, hogy sem a Biztonsági Tanács emlékezetes határozata, sem az új Rogers-terv nem tesz konkrét javaslatot a palesztinai probléma megoldására, azért nem értenek egyet a tűzszünettel. Nasszer elnök és a szocialista országok többször is kijelentették, hogy a közel-keleti rendezés elképzelhetetlen a palesztinai probléma megoldása nélkül. Sajnos, a felszabadítási szervezet bizalmatlan, mivel egyetlen konkrét javaslat sincs Palesztináról. a Ilyen körülmények között rendelte el Husszein jordániai király palesztinaiak lefegyverzését, ami testvérgyilkos harccá fajult. E sajnálatos fordulat következtében kockán forog az amúgy is igen nehezen létrejött tűzszünet, sőt az is lehetséges, hogy az imperialisták egy intervencióval tovább élezik a helyzetet. Ha nem sikerül sürgősen fegyvernyugvást elérni Jordániában, a tartós ellenségeskedés csakis az arabok ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Palesztina a Közel-Kelet egyik kulcskérdése, a probléma rendezése nélkül elképzelhetetlen e területen a béke. SZŰCS BÉLA llllllllllllllllllllllllillll 1 A HET KEPEKBEN Jordániában egyre nagyobb méreteket ölt a polgárháború. A legutóbbi jelentések szerint 15—20 ezerre becsülik az áldozatok számát. Az események nemcsak az arab világot, de a világ közvéleményét is meglepték, s nem kis erőkifejtésre lesz szükség, hogy az öldöklésnek, a testvérháborúnak véget vessenek. Képünkön: A Nemzetközi Vöröskereszt repülőgépe— jordániai sebesültekkel — leszállt a bejrúti repülőtéren. (Telefoto: CSTK — APJ A Rudé právo fennállásának 50. évfordulója alkalmából a CSKP KB, a CSKP prágai városi bizottsága és a Rudé právo szerkesztősége a prágai Lucerna nagytermében hétfőn este ülést rendezett. Az ünnepi beszédet dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára tartotta. Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk szlovákiai látogatása során Topolcanyban is megállt. A kedves vendéget nagy lelkesedéssel fogadta e város lakossága is. (Š. Petráš felv. — CSTK) Amerikai „Szabadság — 70" (Borisz Jefimov rajza az Izvesztyijában)