Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám, szerda
(4. oldal) LESZ-E IGAZSÁGOS KÁRPÓTLÁS? A református egyház a múltban is magyar jellegű volt, s híveinek legnagyobb része, 80 százaléka ma is magyar nemzetiségű. Szerda, 1993. szeptember 1. H. kiadás | Ára 3,20 korona XLVI. évfolyam, 203. szám Az a férfi is megjárta a poklot, akit a lakása előtt raboltak el, s miután egy autó csomagtartójában megkocsikáztatták, egy elhagyott helyen egy fához kötözték, leöntötték benzinnel és öngyújtót kattogtattak az orra előtt. (5. oldal) A FÉLELEM BERE A MAGYAR PÁRTOK LEVELE AZ ET-HEZ FIGYELMEZTETÉS STRASBOURGRA Tegnap aláírták azt a levelet, amellyel az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az Európa Tanácshoz fordul annak kapcsán, hogy Szlovákia megsérti az ET ajánlásait, nem tesz eleget azoknak az ígéreteinek, amelyeket Európa tanácsi felvételekor tett. A két magyar parlamenti párt levelét aláírásával a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt elnöke is támogatta. A levél címzettje az Európa Tanács elnöke és főtitkára, valamint azon bizottságainak elnökei és tagjai, amelyek Szlovákia felvételével foglalkoztak. A dokumentumot eljuttatják a szlovák parlament és kormány elnökének, valamint a köztársasági elnöknek is. Tisztelt Hölgyem/Uram! Tájékoztatjuk önt arról, hogy Szlovákiának az Európa Tanácsba való felvétele óta olyan lépésekre került sor az országban, amelyek ellentétesek azokkal az ígéretekkel illetve kötelezettségvállalásokkal, melyeket a Szlovák Köztársaság kormánya és törvényhozása tettek. Ezek mindenekelőtt a kétnyelvű helységnévtáblák használatával (a történelmi helységnevek írásának tiltásával), a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásával és a névhasználattal kapcsolatosak. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (parlamentje) 1993. június 23-i határozatában (225. sz. határozat) - tehát Szlovákiának még az Európa Tanácsba való felvétele előtt - ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi jogok védelmét biztosító rendelkezésekben betartja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201. ajánlását. Ezzel összefüggésben a parlament felkérte a kormányt, hogy szeptember 1-jéig tájékoztassa a fent említett ígéret betartásáról. I. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Távközlési Minisztériuma 1993. július 14-én kiadott utasítására a dél-szlovákiai járásokban erőszakkal eltávolították a magyar nyelvű helységnévtáblákat, amelyek a községek tulajdonát képezték. A járási útkarbantartó vállalatok igazgatói ezt a rendelkezést azzal egészítették ki: „amennyiben a táblák eltávolítása ellenállásba ütközne, a karhatalom segítségét fogják kérni". Mivel az ország más területén nem történt hasonló beavatkozás, megállapíthatjuk, hogy az akció célja (Folytatás a 2. oldalon) Semmi baj... kibírjuk mi ezt az évet is. Az első hetek, az első hónapok telnek csak lassabban, aztán meglódul az idő. (Méry Gábor felvétele) A KISEBBSÉGEK HELYZETÉRŐL SZLOVÁK-MAGYAR SZAKÉRTŐI TÁRGYALÁSOK POZSONYBAN Pozsonyban a külügyminisztériumban tegnap megtartotta első ülését a szlovák-magyar kisebbségi szakértői vegyes bizottság, amelynek létrehozásáról Vladimír Mečiar és Antall József tavaly állapodott meg. A tárgyalóküldöttségeket a bizottság két társelnöke vezette, szlovák részről Peter Procházka, a külügyminisztérium kulturális kapcsolatokkal és a határon túli szlovákokkal foglalkozó főosztályának vezetője, magyar részről pedig Zalatnay István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke. A bizottság (Folytatás a 2. feladata oldalon) TISZTOGATÁS A LÉVAI MUNKAÜGYI HIVATALBAN KIM ÁLL AZ ELBOCSÁTÁSOK MÖGŐTT? Tavaly decemberben felmentették tisztségéből Zoller Mihályt, a Lévai Munkaügyi Hivatal igazgatóját. A leváltásról, amelyre röviddel a magyar értelmiség lévai találkozója után került sor, annak idején beszámoltunk. Az ügynek azonban újabb fejleményei vannak: Zoller Mihálynak felmondtak, sőt vele együtt a hivatal további négy munkatársának is. És mit tesz a véletlen? Valamennyien részt vettek a találkozó előkészítésében! Mi is történt a hivatalban az igazgató leváltása óta? Kérdésünkre Zoller Mihálytól kértünk választ. — A minisztérium pályázatot írt ki az igazgatói posztra. Végül nem a nyertest, hanem a harmadik helyezettet nevezték ki, aki nem is teljsítette a pályázati feltételeket. Velem kapcsolatban sokáig nem találtak megoldást. Indok kellett ahhoz, hogy felmondhassanak. Több ellenőrzést tartottak. Legutóbb három hónapig keresték a kivetnivalót munkámban. Találtak is, például a azt, hogy nem tartottuk nyilván hűtőfolyadék használatát, vagy pedig továbbképzésnek minősítették azt, amit én átképzésnek neveztem. • Ez elegendő volt ahhoz, hogy felmondjanak önnek? Végül engem és helyettesemet is azzal bocsátottak el, hogy hiányosságok merültek fel irányító munkánkban és megsértettük a munkafegyelmet. Arra a kérdésemre, hogy ez miben nyilvánult meg, nem kaptam választ. Ilyen alapon további három személy esetében is találtak okot a felmondásra. Érdekes azonban, hogy valamennyien magyarok, a legközelebbi munkatársaim közé tartoztak és az sem lehet véletlen, hogy részt vettek az értelmiségi találkozó megszervezésében. Négyünknek októberben jár le a felmondási időnk, az egyik kollégánknak előbb. # Hogyan reagáltak a történtekre a hivatal alkalmazottai? (Folytatás a 4. oldalon) m gmm^m UJ SZO -INFORMÁCIÓ ELŐSZÖR AZ EDU-KONFERENCIÁN Holnaptól Budapesten tanácskozik az Európai Demokrata Unió legfelsőbb vezetősége. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az idén májusban lett a fontos európai szervezet tagja, állandó megfigyelői státusban, így először nyílik alkalom, hogy képviselői -Bugár Béla elnök és Csáky Pál, a külügyekért felelős elnökségi tag -részt vegyenek a konferencián. Csáky Páltól megtudtuk, hogy a háromnapos konferencia keretében külön tanácskoznak a pártelnökök. Összeül az EDU politikai vezetése, majd három szekcióban folyik az eszmecsere. Az első a biztonsági politikával, a második az európai integrációval foglalkozik majd, a harmadikban a keleteurópai pártok számolnak be országuk helyzetéről. Befejezésül tisztújítás lesz, az elnöki posztra Antall Józsefet jelölték. (Folytatás a 4. oldalon) Manapság az útkeresés korát éljük. Nem a célok kijelölése, nem is a fejlődés jövőjének megismerése, hanem a módszerek, az eszközök kitalálása foglalkoztatja az emberiséget, mert nincsenek és nem is lehetnek más céljaink, mint a világ és benne önmagunk megmentése. A népességfogyás és a gazdagság, a túlnépesedés és a szegénység kettős paradoxonjai uralják a Föld lakóinak érzelmeit, gondolkodását , életét. Bármennyire sem tetszik kézenfekvőnek a nemzeti gyűlölködések világában, a mélytudati reflexeinkben kimutathatóan jelenvaló az egymás iránti szeretet, a megértés, a világ megmentését követő összefogás vágyása. Ebből az irányból közelítve a már említett végcélt: meghatározóak az odavezető utak, módszerek, eszközök, amelyeket az emberiség biológiai és társadalmi történetére tekintve a könnyebbség kedvéért nevezzünk tudásnak. Ez a tudás több, mint amit az iskolában elsajátíthatunk, mert a génekben átörökített biológiai anyag és az Istentől való szellemi erő nélkül a világ megtanulhatatlan marad. Az alkotás feltétele az agy, az agy feltételez egy egészségesen működő testet, a test természeti és mesterséges életkörnyezetet kíván, amely elválaszthatatlan része a Földnek és így tovább. Ha ennek az önmagában visszakapcsolódó láncnak a méretét egyetlen egésznek vesszük, az emberi agy alkotóképessége - a tudásunk — tizedestertben már alig kifejezhető része ennek. Mégis: Az emberiség tudásszintje a oly mértékben meghatározója ennek láncolatnak, amennyire egyetlen gyenge láncszem értéktelenné teheti a teljes láncsort, így amikor tudásról beszélnek, a világban egyre kevésbé az elsajátítható ismeretek végtelen halmazára gondolnak. Sokkalta fontosabb, éppen ezért meghatározó Szentgyörgyi Albert általánosítás, szavait kölcsönözve — az ezért „nekünk oktatásunk során nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az általánosításokra, mint a részletekre." Bármennyire is számontartjuk Nobel-díjas biológusunk felfedezését, a magyar paprikából előállított aszkorbinsavat (a C-vitamint), megfeledkezünk pedagógusi gondolatairól: „Ilyenképpen, amit az iskolának el kell végeznie, elsősorban az, hogy megtanítassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson arra, hogy szeressük, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni." (Az oktatás és az egyre bővülő ismeretek. Magvető, Budapest 1973). Tehát a cél világos, s talán az eszközök, a módszerek is adottak... Zsolnay, Tolnai, drámapedagógia stb... és versengeni lehet: ki tud jobbat, többet nyújtani a gyermeknek. Most igazán fontos a pedagógus személye, hiszen egyre kevesebb család tud a szűkös anyagiak miatt mást is, többet is adni gyermekeinek. Az alkotás iskoláira van most szükség, ahol Szentgyörgyi Albert szerint a tudás út, eszköz az alkotó gondolkozáshoz és nem megfordítva. Tömören ezt így fogalmazta meg: „...nekünk nem tanulnunk, hanem átélnünk kell a dolgokat." Reménykedhetünk, hogy ma - szeptember elsején - egy ilyen átélés veszi kezdetét? Talán igen, talán nem. Erre egyetlen példát: Aki családi háttérben motiváltan, Isten szeretetével lelkében éli át a hit, a vallásosság, az erkölcs mindennapiságát, valamely csalafinta módon szembeállíttatik azzal, aki az erkölcsről, a humánumról, az embertársi szeretetről szajkózott ismereteket lesz kénytelen kötelezően tanulni. Míg az előzőt a hit mindennapiságából származtatott alkotó szeretet motiválja majd, az utóbbit a kényszerített, a megtaníthatatlan ismeret negatív erkölcsös létre. Ezen a ponton ragadható meg a különbség az alkotás iskolája és az ismeret iskolája között - Szentgyörgyi Albert szellemében. DUSZA ISTVÁN AZ ALKOTÁS ISKOLAIT