Uj Világ, 1953. december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1953-10-08 / 41. szám
Angol tudósküldöttég járt a Szovjetunióban , megtekintette többek között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának moszkvai szanatóriumát. Bernai angol professzor Olga Lepesinszkájával, a világhírű tudóssal billkrdozik a szanatórium játékszobájában CJ és új könnyűipari Üzemek létezőinek a Szovjetunióban. A kalinyini gyapotkombinát új szövőüzemmel bővült, amelynek felvetőtermében már folyik a munka A harkovi útépítőgép-gyárban készült traktorvontatású, önkiürítő szállítókocsi 5 darab öttonnás tehergépkocsit pótol, teherbírása 10 köbméter föld, amelyet 10 másodperc alatt ürít. Az első kocsit a sztálingrádi építkezésnek küldte a gyári filmszínház nyílt Kievben OUT VILÁG 1953 október 8. AZ EURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉG, a nyugatnémet újrafelfegyverzés amerikai politikája, amely új háborús tűzfészket akar teremteni Európában, a népek fokozódó ellenállásába ütközik. Franciaország, Olaszország, Belgium és más nyugateurópai országok békéért harcoló néptömegei mind határozottabben lépnek fel a háborús szerződések ratifikálása ellen, mert tudják, hogy a ratifikálás törvényesítette az agresszív, militarista Németország újjászületését. A háborús szerződések elleni népi harc sikerei szemmel láthatóak. A bonni és párizsi szerződéseket — jóllehet évekkel ezelőtt aláírták — Nyugat-Németország kivételével mai napig sem ratifikálták. Még a Times című angol buráság lap is kénytelen volt megjegyezni, hogy bár Nyugat-Európában számos miniszter támogatja a háborús szerződéseket, „a másik oldalon ott állnak az egyszerű embereik, akiknek Nyugat-Európa legtöbb országában egyáltalán nem érdekük, hogy a nemzeti fegyveres erőket egyesítsék .. Az egyszerű emberek, a néptömegek tehát harcolnak az európai védelmi közösség ellen. Franciaországban, a bonni és párizsi háborús szerződések ratifikálása elleni harcban, állandóan nő a nemzeti erők egysége. Függetlenséget és biztonságot követel Franciaország számára.Kommunisták, szocialisták, radikálisok, függetlenek, a katolikus MiRIP párt tagjai — a legkülönbözőbb pártállású emberek kapcsolódnak ebbe a mozgalomba. Sok befolyásos francia újságíró emeli fel szavát annak érdekében, hogy az ország térjen vissza a független és nemzeti külpolitika folytatásához. Az amerikai háborús tervekkel szembeni felháborodás a nyugateurópai országok lakosságának minden rétegére kiterjed. Egy ismert belga protestáns lelkész kijelentette, hogy az európai hadseregről szóló egyezmény elfogadása „második Koreává változtatja Németországot". Olaszországban az európai hadsereg megteremtése elleni tiltakozó gyűléseken nemcsak a demokratikus pártok és szervezetek képviselői, hanem a liberális és a kereszténydemokrata párt tagjai is hallatták szavukat. A népi tiltakozás olyan méreteket öltött, hogy a nyugateurópai országok uralkodókörei is kénytelenek számolni vie. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a háborús szerződések ratifikálása a közvélemény legszélesebb köreinek komoly ellenállásába ütközik. Nyugat-Európa közvéleményének az európai hadsereggel kapcsolatos aggályait így foglalta össze az Année Politique et Économique című francia lap .Attól a pillanattól kezdve, hogy 20, 30 vagy 40 német hadosztályt felszerelnek, Nyugat-Európában megváltozik a helyzet. Nem a német miniszterek, hanem a német tábornokok válnak Európa uraivá és gazdáivá.” A lap rámutat, hogy a bonni és párizsi szerződések új háborús katasztrófa felé viszik Franciaországot, amely még szörnyűbb lesz, mint az 1870-es és az 1940-es nemzeti katasztrófa. A nyugateurópai uralkodóköröknek Nyugat -Németország újrafelfegyverzésével és az európai hadsereggel kapcsolatos ingadozása azt mutatja, hogy mélyülnek az ellentétek az Egyesült Államok és szövetségesei között. Ebből a szempontból nemcsak Franciaország helyzete jellemző, hanem Angliáé is, amely „elvileg” támogatja ugyan az úgynevezett európai védelmi közösség megteremtésének amerikai tervét, gyakorlatilag azonban nem bocsátja rendelkezésére hadseregét. ANGLIA KÖZVÉLEMÉNYÉNEK hangulatát kifejezően tükrözi a Reynolds News című lap, amely a nyugatnémet fegyveres erőiknek az európai hadseregbe történő bekapcsolását úgy jellemzi, hogy „trójai falovat csempésznek Európa közepébe”. A lap rámutat, hogy „Nyugat-Németország újrafelfegyverzése nem erősíti, hanem gyengíti a Nyugatot" , és hozzáteszi, hogy „ez veszélye® terv, amely ellen harcolni kell". Az Egyesült Államok legagresszívabb körei által folytatott politika, amely a német militarizmus újjáélesztésére irányul, még azoknak a nyugateurópai uralkodóköröknek az aggodalmát is kiváltja, amelyek rendszerint hajlam arra, hogy támogassák az Egyesült Alámák külpolitikáját, de ugyanakra félnek is e kalandor,politika katasztnfánis következményektől. A New Yo, Herald Tribune című amerikai lap rámutatott, hogy az Egyesült Állarm még azoknak a francia uralkodókönteinek az ellenállásával is szembetalál, magát, amelyek az Egyesült Állami tudomása szerint a párizsi és beni szerződések ratifikálása mellett vannak. Ezek a francia körök — írja a lia — kijelentik, hogy „a francia nemzegyűlésben jelenleg a többség nemmogatja a szerződést, ezért veszélye lenne kitartani az elbarnazkodott ezavazás mellett”. Az Observer című angol hetilap pedig — jóllehet legkevésbbé sem gyanúsítható a néptömegek hangulat iránti szimpátiával — még ennyire sem értékeli az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának eléyeit a francia parlamentben. „A Franciaország és Nyugat-Németország közviszony vésztjjáslóant rosszabbodik - írja a lap. „ Franciaországban Olaszországban fenyegető jelleget öltött az amerikaellenes hangulat” A nyugateurópai országok néptömegei azt követelik, hogy valósítsák me az országok közötti békés együttmöködés politikáját. (Határozottan elutasítják azt a politikáit, amey a militarist Németország feltámasztására irányt — bármilyen spanyollá'! mögé se rejtsék azt. —■ Hopp, ezt megfogtuk! (Szilágyi Jolán rajza FÖLDES MIHÁLY: IDÉN SEM PANASZKODHATUNK a vénasszonyok nyarára. Jócskán eltartott a szépséges őszi sugárzás. Az Alföldön még zöldelnek a fák is. Persze, a hegyekben már ezerféle színbe öltözik a verőfénytől búcsúzó természet. A világossárgától a sötét cinóberig mesés gazdagságban virítanak a hegyoldalak. Egy festő a végsőkig elképesztett, felsorolván hányféle szín hányféle árnyalatát látja ilyenkor. A debreceni nagyállomás előtt van egy háromszögletű tér. Egyik oldalán nagyméretű építkezés folyik. Úgy az eleje táján a Petőfi szobra látható. Jobbra-balra fiatal fák díszítik. Akad közöttük olyan is, amelynek nem tudom a nevét (nem odavalósi vagyok). Sajnos, akiket megkérdeztem, azok se tudták (ők odavalósiak voltak). Azért hozom fel ezt, mert még ezek a fák sem sárgulnak. Jó dolog az ilyen hosszú ősz. .A határban vidáman szántanak és vetnek. Fábián Sándor debreceni fiatal írótól hallottam, hogy Hajdú-Bihar egyik híres traktorosa, Veress Lajos, már 211 százalékra teljesítette évi tervét. Ez épp oly kedves hír, mint az a másik, amely Tokajról szól. Napi kétmillió forinttal ajándékozza meg a sugaras ősz a hegyaljai szőlészetet. ILYESFAJTA ESEMÉNYEKKEL bíbelődve telepedtem le a resti egyik asztalához és a nagy meleg tiszteletére — sört kértem. A pincér sajnálkozva közölte, hogy sörrel nem szolgálhat, bort azonban hektószámra ajánlhat. Narancsszörpjük sincs? — kérdeztem. Ha nincs, kiérek feketét. De a pincér feketét sem adhatott, kárpótlásul azonban felírta a legközelebbi eszpresszó címét. Végre már beértem volna egy csésze teával is, mert bort nem akartam inni. Kiderült, hogy pillanatnyiag tea sincs. Én erre visszakanyarodtam a sörhöz és a lehető legpompázatosabb stílusban fejtegetni kezdtem, hogy itt valami bűzlik. Valami bűzlik Debrecenben, mert a mi sörgyáraink annyi sört termelnek nem is havonta, hanem naponta, amenynyvel félméter magasan dőltéhetnék az egész Hortobágyot. A ránási termelőszövetkezetek milliomosai sörbenhízott halakat vásárolhatnának a nádudvari Vörös Csillag halászaitól — akik nem kevésbbé milliomosok. Ékes szitkaimra a pincér valami ilyesfélét válaszolt: ,Nyönyanyunye — Na látja, — dörrent egy hang a fülembe — nincs ezeknek semmijük. Hohó, nem oda Buda. Ha én szitkozódom, az rendben van, mert nem komolyan gondolom. De ha más teszi ugyanezt, azonnal felforr a vérem. Hadd lám, kiféle, miféle alak mer itt igazat adni nekem, amikor nincs igazam! (Már ami a szitkozódást illeti.) Az „alak" jobbra tőlem, ugyanannál az asztalnál üldögélt: úgy hasonlított a gyilkosság miatt kivégzett Fatty Arbuckle egykori moziszínészre, mint egyik kacsatojás a másikra. Fattynak volt ilyen dagadt képe, ilyen színtelen húsa, ilyen güla szeme, ilyen nyitott pórusú bőre és dologtalan puffadt keze. Mellette egy másik ember üldögélt, aki (amint később megtudtam) a Vígkedvű Mihályutcában a rokonait látogatta meg. Alacsony, jóképű ember volt ez, erős és egészséges. A szeme okosan csillogott, s eközben nem sok szót vesztegetett a kövérre, aki (amint később ez is kiderült) vele egy faluban élt. Itt Debrecenben véletlenül találkoztak éppen a pályaudvari étteremben. Nos, ez az utóbbi jóképű ember mindkét lábát halé nyújtotta és úgy nézegette a csizmáját, amely (nem lehet titokban tartani semmit) veszettül törte a lábát. — Bizony kérem, — lódította a hajdú-bihari Fatty — régente csak füttyentett egyet az ember és akármit rendelt, pillanatok alatt az asztalára tették". Nemde? Minek tagadnám, kezdett érdekelni a dolog s hogy ne akadályozzam meg a konfliktus teljes kifejlődését, a pincértől ellesett ékesszólással így válaszoltam: „Nyönyanyunye" Remek. A hajdú-bihari Fatty azonnal megértett. — Tökéletesen igaza van, — mondotta — a fene egye meg ezt a termelőszövetkezetes világot. VILÁGOSSÁG GYŰLT bennem. No lám, itt van a nemvárt riportanyag. Érdemes szidalmazni a debreceni utasellátó sörszolgáltatási politikáját, érdemes, mondjon bárki, amit akar. Lám, ez a derék akasztófárandó kulák vagy kupec, avagy kulák-kupec, milyen hamar „kapcsolt.” Sorstársát, szövetségesét látja bennem és most nyilván azt várja tőlem, hogy segítsek befeketíteni a szövekezeteket. Ha-há, persze — a csizmás ember (akinek fáj a lába), biztosan szövetkezeti tag és ez a Fatty most rá akarja venni, hogy lépjen ki Egy pillanatig, de igazán csak egy pillanatig, arra gondoltam, hátha tévedek, nem árt tehát az óvatosság. De a következő másodpercek meggyőztek róla, hogy nem tévedek. A hajdú-bihari Fatty, megnyert cinkosának képzelvén engem, köntörfalazás nélkül puhítani, főzni kezdte a csíz mást. Szidta a szövetkezeteket, mint a bokrot és találékony volt, mint a pöcsök. Eb hájjal kent figura volt őke íme s nem úgy viselkedett, mint akinek főzik a kapcáját. Nyilván olyan kis bűnösnek képzelte magát, akinek semmiás baja nem történhet, mint az, hogy kísérletet tesznek megnevezésére. De erő közelibb, arra hamarább, bár cifráz nem: Dullestől Francoig, Adenauerte Csang Kai-sekin tanúként idézte a magyarországi kulákság összes védszentjelt annak bizonyítására, hogy eljő a idő, amikor jaj lesz a szövetkezetei tagjainak. No most, no most mindjár kinyögi: — Lépjen ki szomszéd, de azonna lépjen ki... ÉS EKKOR KÖVETKEZETT a treglepetés. A csizmás ember elunta a hajdú-bihari Fatty gyalázkodásait hallgatni és röviden, de velősen így szólt: — Márpedig felőlem kornyikálhat amit akar, a szándékomról engem nem beszél le senki, csak azért is belépek A puffadt valósággal nyöszörgött. — Az egész világ kilép, — rajongott -- és maga belép? Belép? Éppen most? Dehát miért, az istenért, miért? A csizmás eltalálta a kellő pozitúrát, egyik lába sem sajgótt most a csizmában, jóízűen mosolyogva felelt: — Azért szomszéd, mert a szövetkezetből — a miénkből legalább is — csupa olyan lép ki, akit én ocsó embernek ismerek. Miattuk nem léptem be mindeddig. Aztán hozzátette: — Oket magának hagyom, hadd legyen kiket megnevelnie ... Nyíregyháza felől ebben a pillanatban dübörgött be a gyors, szedelődzködnöm kellett, nem tudhattam meg, mi történt a két ember között ezután ...