Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1905
Hangok az Ifjúsághoz. Hasonlók vagytok a szőlőm 11 a kasokhoz, kik közös birtokon saját magatoknak dolgoztatok. Ha egy évi munkátokra visszatekintek, látjátok, hogy nem mindenki végzett egyenlő munkát. Egyesek szőlője a szakadatlan buzgalom folytán fölvirágzott s gazdag termést hozott, mások mintegy átaludták a szorgalmi időt vagy lanyhán dolgoztak, úgyhogy szőlőtőkéjüket tönkretette a nembánomság és henyélés férge vagy zamatos gyümölcs helyett keserűséget termett. Keserűséget szüleiknek s saját maguknak. Hiába sírnak most, hasztalanul sopánkodnak. Az egy év visszajöhetetlenül s pótolhatatlanul elmúlt. Elmulasztották az alkalmat, hogy dicséretet vagy jutalmat nyerhessenek. Mulasztásuk annál szomorúbb, mert oly kevesen vagyunk tanult magyarok, hogy minden egyes, tudományos pályára készülő ifjúnak bűnös hanyagsága pótolhatatlan veszteség. Egyetlen vigasz, hogy magukba szállnak s a törhetetlen magyar akaraterő felséges kútforrásából merítve megjavulnak hazánk dicsőségére, saját maguk javára. Ti azonban, kik serény és buzgó munkával méltán kiérdemeltétek a szünidő édes nyugalmát, menjetek derék munkásokhoz méltón a szülői ház boldog környezetébe s pihenjetek. Nincs nagyobb boldogság a földön, mint színről színre láthatni szüleinket s örvendeni annak, hogy nekik örömteljessé s vidámmá tesszük életüket. Boldognak vallhatod magadat, oh ifjú! ha egykoron, mint meglett férfiú, az élet nehéz küzdőterén felkiálthatsz: „Még van atyám, van szerető anyám!“ Boldognak vallhatod magad, hiszen senki sem kíséri lépteidet, munkádat, sikereidet annyi figyelemmel, mint a szülő; senki sem osztozik örömedben s bánatodban oly résztvevőn, mint a szülő; senki sem félti éltedet, jellemedet s becsületedet oly kimondhatatlanul, mint a jó szülő. Életet adtak neked, étellel táplálnak, ruháznak, iskoláztatnak. Ha beteg vagy, aggodalom fogja el szívüket, mert meg akaroa.