Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1905

Hangok az Ifjúsághoz. Hasonlók vagytok a szőlőm 11 a kasokhoz, kik közös birtokon saját magatoknak dolgoztatok. Ha egy évi munkátokra visszatekintek, látjátok, hogy nem min­denki végzett egyenlő munkát. Egyesek szőlője a szakadatlan buz­galom folytán fölvirágzott s gazdag termést hozott, mások mintegy átaludták a szorgalmi időt vagy lanyhán dolgoztak, úgyhogy szőlő­tőkéjüket tönkretette a nembánomság és henyélés férge vagy zamatos gyümölcs helyett keserűséget termett. Keserűséget szüleiknek s saját maguknak. Hiába sírnak most, hasztalanul sopánkodnak. Az egy év visszajöhetetlenül s pótolhatatlanul elmúlt. Elmulasztották az alkalmat, hogy dicséretet vagy jutalmat nyerhessenek. Mulasztásuk annál szomorúbb, mert oly kevesen vagyunk tanult magyarok, hogy minden egyes, tudományos pályára készülő ifjúnak bűnös hanyagsága pótol­hatatlan veszteség. Egyetlen vigasz, hogy magukba szállnak s a tör­hetetlen magyar akaraterő felséges kútforrásából merítve megjavul­nak hazánk dicsőségére, saját maguk javára. Ti azonban, kik serény és buzgó munkával méltán kiérdemel­tétek a szünidő édes nyugalmát, menjetek derék munkásokhoz méltón a szülői ház boldog környezetébe s pihenjetek. Nincs nagyobb boldogság a földön, mint színről színre láthatni szüleinket s örvendeni annak, hogy nekik örömteljessé s vidámmá tesszük életüket. Boldognak vallhatod magadat, oh ifjú! ha egykoron, mint meg­lett férfiú, az élet nehéz küzdőterén felkiálthatsz: „Még van atyám, van szerető anyám!“ Boldognak vallhatod magad, hiszen senki sem kíséri lépteidet, munkádat, sikereidet annyi figyelemmel, mint a szülő; senki sem osztozik örömedben s bánatodban oly résztvevőn, mint a szülő; senki sem félti éltedet, jellemedet s becsületedet oly kimondhatatlanul, mint­ a jó szülő. Életet adtak neked, étellel táplálnak, ruháznak, iskoláz­tatnak. Ha beteg vagy, aggodalom fogja el szívüket, mert meg akaro­a.

Next