Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1916
Varsó, 1917 május hava. Kedves Tanítványok! Az emlékek és impressziók egész légiója tolul agyamba. Varsói tartózkodásom a háború kitörésekor... menekülésem haza az utolsó vonattal... az általános mozgósítás s bevonulásom Krakó várába... a lázas munka Krakó megerősítése körül... a muszka had elkergetése Krakó mellől ágyúink tüzelésével. . . majd ismét a déltiroli harcvonalra való elparancsoltatásom... a lavinák és jégvárak birodalmában való élet 2700 m. magasan ... küzdelem az ellenséggel és a „fehér halállal“ , a lavinával. S most ismét itt vagyok Varsóban s a magyar kormány megbízásából kutatom az itteni levéltárak magyar anyagát. Nem állhatom meg, hogy ne keressetek fel benneteket ez alkalommal néhány sorral. Mikor évekkel ezelőtt először voltam Varsóban, az orosz kényuralom reányomta utálatos jellegét az egész városra. Mikor szobám ablakából kitekintettem, ott láttam azt a nehéz, esetlen obeliszket, melyet Paszkievics ama lengyelek emlékére emelt, kik az 1830-iki forradalom kitörésekor Konstantin nagyherceg pártján állottak. A „varsói herceg“ egyenesen a lengyelek bosszantására emelte a reájuk nézve szégyenletes emléket. Megpillantom továbbá a csak imént épített orosz székesegyház óriási hagyma alakú, aranyozott kupoláját, melynek feladata volt hirdetni a világnak, hogy itt az orosz cár az úr. E bizánci-orosz stilű épület jelképezte azt, hogy a bizánci-orosz szellem megvetette lábát a lengyel Varsóban. Oly bizarr, oly természetellenes kép ez! Kilépek az utcára, ott látom a kereskedéseken az orosz betűket, tovább megyek a Krakowskie Przedmiescie-re (Krakói előváros), mely Varsónak egyik legszebb útja s szuronyos orosz őrjáratokat látok majd minden órában. Akkor még teljes erővel dolgozott az orosz titkos rendőrség — az odrana, — és sohasem tudhatta az ember, nem kíséri-e lépteit titkos rendőr vagy kém. Napirenden voltak a házkutatások még olyanoknál is, kik politikával sohasem