Állami Kanizsay Dorottya leánygimnázium, Újpest, 1938
MAYER IRÉN Fájdalmas emlékezéssel fordulunk 7 éve nyugalomba vonult kartársunk felé, kit múlt év őszén váltott meg hosszas szenvedés után a Halál. 1919-ben létesült intézetünk első tanári testületének volt tagja. Kolozsvárról jött közénk, a megtiport Erdélyből, s bár azonos sorsú, menekült kartársaihoz meleg szeretet fűzte, lelke fájó vágyakozással mindig ott időzött a kincses város szép emlékei közt. Síjrakezdte az életet, zúgolódás nélkül folytatta a régi munkát: tanított, emberlelkeket formált, küzdött és fáradott. Az ő küzdelme azonban kétszeresen súlyos volt, mert hanyatló testi erőkkel kellett a szent ügyet szolgálnia. E hősi szolgálatra elhivatottsága, valamint az ifjúság iránt érzett szeretete adott neki erőt. Ez a meleg szeretet az ifjúság iránt volt egyik legszebb erénye, melyért nagyszámú tanítványainak soha el nem múló hálája kisérte nyugalomba, majd végső nyugvóhelyére. Legyen az elköltözött emléke áldott! Nemcsak e sorok, hanem a még soká élő nemzedékek és az iskola hálás kegyelete őrzi drága emlékét.