Polgári leányiskola és nőipariskola, Újpest, 1897
elnyomottságot is. Álljunk fel tehát a múltak mohos köveire, hogy a jelent igaz színben láthassuk és méltányolhassuk. E végből elmondom mindenekelőtt lehető rövidséggel, hogy a közszabadság és a nemzeti öntudatnak milyen feltételei között éltek apáink 48 előtt és megmutatom azután, mit változtattak ősi alkotmányunkon a 48-iki törvények. Magyarország, mióta csak története van, fejedelmi vagy királyi tekintély kormánya alatt állott. Soha a köztársaságra hajló törekvések a nemzet többségében erőre nem kaptak, viszont azonban soha a nemzet abba bele nem nyugodott, hogy a magában álló királyi tekintély a rendek megkérdezése és hozzájárulása nélkül törvényeket szabhasson és magának engedelmességet követelhessen. Míg az Árpád-házból kerültek ki királyaink, a nemzet egy test, egy vér volt velük s bár nem mindig mindenben, de a magyarság dolgában a nép és királya mindig együtt érezett. A vegyes házbeli királyok, mert számukra szintén nem volt helye kívül“, vérünkbe olvadtak, magyarokká lettek, s nagy dicsőségére váltak drága hazánknak. A mohácsi gyásznap után idegen országok uralkodóira szállott a magyar szent korona, kik ellen három századon át folyvást megújuló emberfeletti küzdelmet vívtak őseink a nemzeti alkotmány és állami függetlenség védelmében. Két ellenség két felöl szokta a magyarságot, s a nemzet egyik fele tőle idegen királyok oldalán harczolt a török ellen az ország területi épségéért, a másik fele a török szövetségekép a német ellen magyar voltáért. Az egyik ellenség egymagában talán agyonnyomott volna bennünket, de mint Enyingi Török Bálint mondá „egyiket a másikkal, ahogy lehetett“ mégis csak lebírtuk. A török uralom megtörése nem jelentett számunkra békét és boldogulást. Majd új harczot kellett vívnunk a felszabadítóval szabadságunkért; majd a nagy királyné szelíd igája, majd fiának világboldogító s nemesszivü, de a magyarságot gyökerében megtámadó törekvései ellen kellett védekeznünk. Nem értettek meg bennünket mindezen királyaink, mert parancsolni akartak, mikor szabad férfiakkal tanácskozniok kellett volna. És mégis annyi csalódás után, az ország politikai függetlensége ellen irányzott annyi erőszakos