I. számú polgári fiúiskola, Újpest, 1938
A. Felejthetetlen testvérlátogatás Lengyelországban. Történelmi időket élünk. Nagy események játszódtak le nemzetünk életében az elmúlt iskolai év folyamán. Megtört a jég, meglazultak a trianoni bilincsek, hazánk kiszabadult az ellenséges népek gyűrűjéből, kitolta északi határát s szomszéda lett a fehér sas országának — a testvér lengyel nemzetnek. Egy év előtt még hihetetlennek hangzott volna a hőn óhajtott közös lengyel-magyar határ gondolata is. Szomszédságába kerülni annak az országnak, melynek neve már ezer esztendeje szívébe vésődött a magyarnak, s melynek népéhez mindig őszinte, igaz barátság fűzte a magyart. A két nemzet sírig tartó önzetlen barátságát örökségként hagyta ránk nagy országalapító királyunk, Szt. István. Csodálatos játéka a sorsnak, hogy éppen Szt. István jubileumi évében talált ismét egymásra a két testvérnemzet. Amilyen fájó szívvel vette tudomásul minden magyar ember az ősz folyamán azt a határozatot, hogy Kárpátalja hű ruthéneivel nem kerülhetett vissza az anyaországhoz, épp oly kitörő lelkes figyelemmel kísérte mindegyikünk a tavaszi hónapokban a hős magyar honvédek határ felé törő útját. S mennél inkább közeledtek csapataink a lengyel határ felé, annál nagyobb volt lelkünkben az öröm. Azonban nemcsak hazánkban tekintett minden szem a magyar honvédek útjára s nézte aggódva harcaikat, hanem túl a Kárpátok bércén, a lengyel nemzet fiai is éber szemmel figyelték a harcok folyását s várták azt a szent pillanatot, amikor az új, közös határon testvérjobbot nyújthatnak fiainknak s keblükre ölelhetik majd a magyar honvédeket. S amikor hős vitézeink elérték a lengyel határt, a lelkesedés mámorában úszó szomszédaink várták őket testvéri csókkal, öleléssel s igaz szívből jövő meleg szeretettel. A Verhovina felszabadult, magyar honvédek állnak őrt a vérrel áztatott Kárpátok bércein s tekintenek a baráti Lengyelország felé. Az új határ megteremtésével igazgatónknak lelkében megszületett a gondolat, hogy Ungvárra tervezett kirándulásunkkal kapcsolatosan jó volna az Uzsoki hágón keresztül a lengyelországi Turkába is ellátogatni egy napra. Ebből a gondolatból született meg az alább leírt felejthetetlen emlékű öt napos lengyelországi kirándulás. * Iskolánkban 32 év előtt szervezte meg Jenkovszky Sándor igazgató a katonai századot s azóta folyik nálunk a katonai nevelés az igazgató vezetésével, kinek jelenleg Dalibor Ede tanár fáradhatatlan munkatársa az ifjúság kiképzésében. A századnak volt a megalakulás évében tagja és első kürtöse Radies Artur, kit az élet Lengyelországba vitt, ahol báró Groedel erdőnagybirtokos famegmunkáló gyárának irodafőnökévé lett. Az igazgató volt tanítványától kért tanácsot a Turkára tervezett kirándulásra vonatkozólag. A válasz gyorsan megjött s örömteljes meglepetést tartogatott számunkra. Radics úr a lengyelországi kirándulás gondolatát meleg szeretettel karolta fel s legmesszebb menő támogatását ígérte meg. Erős akarattal fogott a dolog megtestesítéséhez s az ő révén vált lehetővé, hogy bennünket báró Groedel úr Groedlowoban vendégül látott.