Zeneiskola, Újpest, 1932
I. Dr. Nádaskay Béla emlékezete. 1848—1933. Egyesületünk elmúlt esztendejében elvesztette alapításától kezdve három évtizeden át volt első elnökét. Utolsóját azoknak sorából, akik a „Conservatorium“-ot Újpest társadalmának kulturális életébe állították. Dr. Nádaskay Béla lelki portraitjában — jóllehet az Egyesület falain kívül ritkán teljesített úgynevezett közszereplést — a nyílt színen megjelenő férfiút és az embert, mint egyéniséget, aki bármikor mindenki előtt megnyilatkozott, külön jellemezni nem lehet. Őt csak két szóval lehet bemutatni: jó ember volt. Ugyanaz a jó szív, magához emelő értelem volt, ha otthon, családi körben érezték szüntelen gondoskodásának éltető melegét. És ugyanezt, szíve jóságának semmivel sem mérsékeltebb áradását kellett éreznie mindenkinek, ha ama meg nem pihenő gondossággal ápolt lelki gyermeke, a Conservatorium léte foglalkoztatta. És ez a szívjóság vezette őt akkor is, ha e körön kívül tudta valakinek segítséget váró baját. Azt mondhatnánk : nem a tanult és tapasztalt értelem irányította és mérsékelte cselekvésében, hanem nemes és mindenkiben embertársát becsülő szíve sugallta, hevítette gondolatait, ha segíteni és közbenjárni kellett valakiért, vagy valamiért. Hogy a Conservatorium volt hivatásán kívül lelkét betöltő az a valami, amit talán egy banális szóval kedvtelésnek szokás mondani, az természetes. Családi miliője a zeneművészet levegőjével volt átitatott. Közvetlen megismerés lehetősége adatott számára a nagy zenei titánnak, Liszt Ferencnek bűvkörével. Egyik nővére a Mester tanítványa volt. Az ismeretség kibővült a nagy Erkelek egyéniségével. A zene mesterségbeli készségét megszerezve, a művészet irodalmi alkotásai elvezették alkotóik fenkölt szellemvilágába. És így, amikor az immár egykori palotai Villasor egyik első őslakójaként, otthont alapított, megismerve Újpest társadalmában a szellemi kultúrkincsek megbecsülésére fogékony .