Zeneiskola, Újpest, 1932

I. Dr. Nádaskay Béla emlékezete. 1848—1933. Egyesületünk elmúlt esztendejében elvesztette alapításától kezdve három évtizeden át volt első elnökét. Utolsóját azoknak sorából, akik a „Conservatorium“-ot Újpest társadalmának kul­­turális életébe állították. Dr. Nádaskay Béla lelki portraitjában — jóllehet az Egye­sület falain kívül ritkán teljesített úgynevezett közszereplést — a nyílt színen megjelenő férfiút és az embert, mint egyéniséget, aki bármikor mindenki előtt megnyilatkozott, külön jellemezni nem lehet. Őt csak két szóval lehet bemutatni: jó ember volt. Ugyanaz a jó szív, magához emelő értelem volt, ha otthon, csa­ládi körben érezték szüntelen gondoskodásának éltető melegét. És ugyanezt, szíve jóságának semmivel sem mérsékeltebb ára­dását kellett éreznie mindenkinek, ha ama meg nem pihenő gon­dossággal ápolt lelki gyermeke, a Conservatorium léte foglalkoz­tatta. És ez a szívjóság vezette őt akkor is, ha e körön kívül tudta valakinek segítséget váró baját. Azt mondhatnánk : nem a tanult és tapasztalt értelem irányította és mérsékelte cselekvésében, hanem nemes és mindenkiben embertársát becsülő szíve sugallta, hevítette gondolatait, ha segíteni és közbenjárni kellett valakiért, vagy valamiért. Hogy a Conservatorium volt hivatásán kívül lelkét betöltő az a valami, amit talán egy banális szóval kedvtelésnek szokás mondani,­­ az természetes. Családi miliője a zeneművészet levegő­jével volt átitatott. Közvetlen megismerés lehetősége adatott szá­mára a nagy zenei titánnak, Liszt Ferencnek bűvkörével. Egyik nővére a Mester tanítványa volt. Az ismeretség kibővült a nagy Erkelek egyéniségével. A zene mesterségbeli készségét megsze­rezve, a művészet irodalmi alkotásai elvezették alkotóik fenkölt szellemvilágába. És így, amikor az immár egykori palotai Villasor egyik első őslakójaként, otthont alapított, megismerve Újpest tár­sadalmában a szellemi kultúrkincsek megbecsülésére fogékony .

Next