Újpesti Újság, 2002 (1. évfolyam, 1-4. szám)

2002-02-01 / 1. szám

Időszaki közéleti, közművelődési lap 2002. február BELSŐVÁROS X MEGYER X ISTVÁNTELEK X KÁPOSZTÁSMEGYER X SZÉKESDŰLŐ X KERTVÁROS X VÁROSKÖZPONT * Újpesti történetek címmel jelent meg 2001-ben az Újpesti Városvédő Egyesület kiadásában egy, főleg visszaemlékezéseket tartalmazó könyv, amely áttekintést ad Újpest múltjáról a kezdetektől a rendszerváltásig. A település kialakulását, várossá fejlődését bemutató rövid jogtörténelmi tanulmányon túl, a kötetben „magánhistóriák” olvashatók ma is élő, Újpesthez ezer szállal kötődő polgároktól, akik személyes sorsukon keresztül a háttérben láttatni engedik a városrész mindennapjait. Érdekessége a kiadványnak, hogy több Újpest történetében jelentős szerepet játszó család izgalmas története elevenedik meg. Az emlékezők megbecsült tagjai városunk közéletének. Található közöttük jogász, tanár, orvos, iparos, de van művész, önkormányzati képviselő és újpesti díszpolgár is. Megelevenedik a könyvben sok, mára már a feledés homályába burkolózott esemény, szokás, intézmény. Megtudhatjuk hol volt régen a Meinl üzlet, hol lehetett a legjobb tejfölt és hecsedli lekvárt kapni. Merre vezettek az egyházi körmenetek, milyen volt nagyanyáink divatja. Hogyan nézett ki az egykori nyári színház, amelynek színpadán még Ódry Árpád is játszott és a helyén ma a Szakorvosi Rendelő Intézet található. Szó esik az oktatási intézményekről, az elemi iskolákról, a gimnáziumról és a zenedéről is. Jelentős ismereteket szerezhetünk Újpest iparának és kereskedelmének kialakulásáról, fejlődéséről. Beleolvashatunk a település alapító okiratába, közelebbről megismerhetjük a városalapító arisztokratát, gróf Károlyi Istvánt, s megtudhatjuk azt is, hogy Erzsébet királyné gyakran vágtatott el lóháton gödöllői kastélyától az istvánhegyi szőlőkig. A kötet a rendszerváltás nagy újpesti eseményének dokumentumával, a képviselő testület alakuló ülésének jegyzőkönyvével zárul. A jól megszerkesztett és olvasmányos kiadvány talán egyetlen hiányossága, hogy nem tér ki a nyolcvanas években bekövetkezett helyi népesség változásra. Akkor került átadásra a ma már harmincezres lélekszámú káposztásmegyeri lakótelep. Sokunkat érdekelne, hogy a kezdetben csak „jött-menteknek” aposztrofált új lakóknak hogyan sikerült beilleszkedni a város életébe, hogyan váltak, illetve válhatnak „igazi újpestivé”. Remélhetően a következő kiadványban erre is választ kaphatunk. M. F. Lakossági fórum a Művelődési Központban Békére, nyugalomra van szükségünk Horn Gyula a hazai politikai élet egyik legtapasztaltabb, legeredetibb személyisége, akiről az ellenfelei is elismerik, hogy érti a szakmáját. Nem csak a magas politika és a diplomácia világában mozog otthonosan, de a hétköznapi életben, a kisemberek gondjai között is jól eligazodik. Büszke arra, hogy mélyről indult, nem titkolt, hogy máig közelebb érzi magához a nehéz sorsú, a kenyerükért keményen megdolgozó embereket, mint az élet napos oldalán orgolódó gazdagokat, így nem csoda, hogy január 17-én nagyon sokan várták az Ady Művelődési Központban a szocialista politikust, aki Csizmár Gábor és Kiss Péter, a kerület országgyűlési képviselőinek meghívására lakossági fórumot tartott. A színházterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, nagyon sokan be sem fértek a terembe és az előtérben követték a bent elhangzottakat. Külön is szólt a nyugdíjasok helyzetéről, akik már nem tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. Felvetette, hogy az utazási kedvezménnyel elkezdett intézkedéseket folytatni kellene, és meghatározott körben ingyen kellene gyógyszert biztosítani az időseknek. Nagy a korrupció A szomszédos országokkal kapcsolatban utalt arra, hogy alkotmányos kötelességünk a határon túli magyarok támogatása, de a Horn-kormány nem szólt bele, hogy mire költik a pénzt. Az Orbán-kormány most megengedte, hogy csak román hozzájárulással lehes Erős a félelem Elöljáróban Horn Gyula, akit európai szokást követve a jelenlévők - korábban betöltött kormányfői tisztsége alapján - miniszterelnök úrnak szólítottak, megköszönte a nagy érdeklődést és a meghívást. Mint mondta, szívesen jött Újpestre, mert nagyra értékeli Csizmár Gábor képviselői munkáját, Kiss Péter pedig kormányában a legsikeresebb miniszterek egyike volt. Elmondta, hogy járja az országot, nagyon sok emberrel találkozik és azt tapasztalja, hogy nagy a félelem. Ennek okát abban jelölte meg, hogy a hatalmon lévők gyakran megsértik a demokratikus normákat, a törvényeket, megfélemlítik az állampolgárokat. Vállalkozók félnek, hogy nyakukra küldik az adóellenőröket, pedagógusok nem mernek megjelenni egy politikai rendezvényen, mert elveszíthetik állásukat, polgármesterek ódzkodnak álláspontjuk kinyilvánítástól, mert kimaradhatnak az állami támogatásból. elhívta a figyelmet , hogy ezek a jelenségek veszélyeztetik csatlakozásunkat az Európai Unióhoz, ahol senkinek sem engedik meg, hogy megsértse a demokratikus intézmények rendjét, a közösen kialakított, elfogadott értékrendet. Különösen aggasztónak nevezte a kiterjedt korrupciót, gyakorta csak úgy lehet állami támogatáshoz jutni, ha a valaki letesz egy megfelelő összeget. Ez szabadrablás, mondta Horn Gyula, aki bírálta a kormányt, hogy elfogadott egy korrupcióellenes programot, de nem tett semmit. Az újságok megírják az eseteket, de nem történik semmi. Sok a szegény Az ex-miniszterelnök kijelentette: a nép áldozatának köszönhetően tényleg jól teljesít a gazdaság, mégis többen élnek létminimum alatt, mint korábban. Ha a szocialisták kormányra kerülnek - hangsúlyozta -, meg kell változtatni a nemzeti földalapról szóló törvényt, meg kell akadályozni az egészségügy privatizálását, szociális bérlakásokkal kell segíteni a fiatalok lakáshoz jutását és oldani kell a szomszédos országok viszonylatában gerjesztett feszültségeket. A jövedelmek elosztásában két elvet kell érvényesíteni a jövőben: a gazdaság növekedésének arányában növekedjenek a bérek, és mindenkinek nőjön a jövedelme, ne csak a gazdagoknak. Az agrárium súlyos helyzetéről szólva pedig emlékeztette a jelenlévőket, hogy a vidék gondjai az élelmiszerárakon keresztül a városlakókat is érintik. Ezzel összefüggésben úgy ítélte meg, hogy a keresetekhez képest nagyon magasak a húsárak. sem támogatni az erdélyi magyarokat, ilyen sosem volt - jelentette ki az exminiszterelnök. A politikus nehezményezte, hogy egyházi vezetők, püspökök szerepet vállalnak politikai vitákban. „Többet tettünk az egyházakért, mint a Fidesz, ne oktassanak bennünket” - mondta, az állam és egyház erősödő kapcsolatára utalva pedig ironikusan megjegyezte: „a Fidesz még az Istent is lenyúlta”. Elfogadhatatlan, hogy azt tekintsék „igazi” magyarnak, aki keresztény. A vallás maradjon magánügy. Orbán nézzen tükörbe A vendég tájékoztatója után tucatnyi hozzászólás, kérdés hangzott el a megjelent újpestiek részéről. Elsőként egy középkorú hölgy aggodalmát fejezte ki a választások tisztaságát illetően. Az őt követő hozzászóló számon kérte, hogy az MSZP miért nem határozottabb, amikor kormányon volt, akkor is nagyvonalúan kezelte politikai ellenfelei machinációit. Egy közelmúltban megjelent könyvből idézett, miszerint a Fidesz vezetőit csak a pénz és a hatalom érdekli, ezért mindenkivel cimboráznak. - Egy szobát sem tudunk fenntartani a szintén rokkantnyugdíjas férjemmel - mondta egy asszony, aki számokkal bizonyította, hogy a kormány mennyi pénzt vett ki kettejük zsebéből. Idősebb úr bírálta, hogy a helytörténeti múzeumban semmi nyoma nincs annak, amit az újpestiek 40 év alatt építettek. Másvalaki azt kifogásolta, hogy Horn keveset beszélt a fiatalokról. Derültséget keltett a fórum egyik résztvevője, aki egy tükröt adott át Kiss Péternek, hogy juttassa el Orbán Viktornak és kérje meg, időnként nézzen bele. Egy 55 éves kőműves elpanaszolta, hogy 5-6 éve már telente munkanélküli, s megkérdezte: minek hívunk be idegen munkásokat? Sok helyen dolgozott külföldön, de csak akkor kapott munkát, ha a helyieknek biztosítva volt a megélhetése. - Anyámnak tizenegy gyereke volt, először nekünk adott kenyeret, s csak utána a szomszéd gyerekeknek - mondta. Gyerekét egyedül nevelő anya azért kért szót, hogy megkérdezze: vajon a IFnktatns n A nkblnn ! . Sokan voltak kíváncsiak Horn Gyula véleményére A fórum asztalánál: Csizmár Gábor, Horn Gyula, Kiss Péter A művelődési központban tartott lakossági fórumon egymást követték a hozzászólások, gyenge moraj támadt, ha valaki az indokoltnál hosszabban beszélt, ha nem közérdekű témában vette igénybe a teremben ülők figyelmét. A zsúfoltság ellenére nyugodt hangulatban, helyenként szenvedélyesen, de indulatok nélkül mondták el véleményüket a hozzászólók, tették fel kérdéseiket a pódiumon helyet foglaló politikusoknak, akik nagy rutinnal tartották fenn az érdeklődést. Időnként derültség, nevetés kísérte a csípősebb megjegyzéseket. Kulturált körülmények között zajlott egy közéleti esemény Újpesten. Sorát kivárva, utolsók között, mások meghallgatása okán kért szót egy, az oldalajtónál álldogáló, idősebb, jól öltözött, kissé modorosan beszélő úr, aki minden teketória nélkül Horn Gyulának szegezte a kérdést, hogy miért lövetett a népre 1956-ban. A provokatív megnyilvánulás erős felháborodást váltott ki, többen fenyegetően rászóltak az illetőre, aki a nyitott Tényleg botrány ajtó küszöbének átlépésével, két rendezőtől körbefogva kiment a teremből. Ennyi történt, talán egy perc alatt lezajlott az egész. Mintha mi sem történt volna, a fórum folytatódott, a válaszadás közben Horn Gyula nem kerülte meg a személyét érintő kérdést sem. Elmondta- sokadszor-, hogy 1956. december 15-től hidak és más objektumok őrzésében látott el fegyveres szolgálatot, már csak az időpont miatt sem „lövetett” senkire. A fórumról tájékoztató napilap Botrányos újpesti MSZP-s fórum címmel számolt be a történtekről. Tekintettel, hogy a sajtó nem különösebben érdeklődött az esemény iránt, elgondolkodtató, hogy a polgári napilap éppen „elkapta” ezt a kis közjátékot. Ügyes volt akkor is, ha csak megrendezték. Egyébiránt a rendezvény végén egy idősebb munkásasszony odament Horn Gyulához és fülünk hallatára határozottan állította, hogy az illető munkásőr volt az egyik újpesti gyárban... Ezek után találgatni lehet, hogy politikai vagy pszichológiai esettel állunk szemben. Mint ahogy fejtörést okozott két nap múlva a város egy kevésbé forgalmas pontján történtek megítélése is. A Deák Ferenc utcában, szombat délelőtt egy ugyancsak jól öltözött, tisztviselőnek kinéző, negyven közeli úriember sorjában tépkedte le az MSZP plakátjait, s hogy ne végezzen félmunkát, ragasztott helyette másikat. Egy Horthy Miklósról elnevezett társaság rendezvényére invitáló meghívóval tapétázta a szabad felületeket. A letépett, szétszórt plakátoktól virított az utca. A szemetelést egy éppen ott várakozó autós szóvá is tette a derék horthystának, akinek felajánlottuk, hogy lefotóznánk akciója közben. Erre nem tartott igényt, kissé zavarodottan beült márkás autójába és elhajtott a városközpont irányába... Tényleg botrány, hogy az új évezred küszöbén ilyen a politikai kultúránk.