Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)
1925-09-01 / 42. szám
KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG IZGALMAS JELENETEK KÖZÖTT SZÁMONKÉRTÉK A KURZUS TANÜGYI BOTRÁNYAIT, 11 14 MILLIÁRDJÁBA KERÜLT A FŐVÁROSNAK A KURZUS TANÜGYI GAZDÁLKODÁSA. — VIHAR ZILAHY-KISS SZEREPE KÖRÜL. — „KILENCVEN SZÁZALÉKBAN BOLSEVISTÁKBÓL KURZISTÁKKÁ VEDLETT TANÁROKRA BÍZTÁK A B-LISTÁSOK TANSZÉKÉT44. — A SZANÁLÁS BÉKLYÓI NEHEZEDNNEK A KULTÚRTERVEKRE. LÁZÁR MIKLÓS ÁLLANDÓ VIHARBAN BESZÉLT A WOLFF-REZSIM GAZDÁLKODÁSÁRÓL. A főváros új közoktatásügyi bizottsága ma tartotta első ülését, amely főként azért ígérkezett érdekesnek, mert évek hosszú sora óta ma először jelentek meg a bizottságban ellenzéki tagok. Az ülésen, amelyen Purébl Győző tanácsnok elnökölt, a többi között megjelentek Szilágyi Lajos, Siegescu József, Pakots József, Lázár Miklós, Déry Ferenc, Dinich Ödön, Kozma Jenő, Csilléry András, Gaal Vilmos, Buday Dezső, Bánóczy László, Kontra Aladár és sokan mások. A közoktatásügyi bizottság első ülése túlfűtött izgalmak között folyt le és nem hiányoztak a botrányok sem. Lázár Miklós demokrata városatya éles szavakkal ostorozta a kurzus kultúrpolitikáját és a megdönthetetlen adatok tömegét sorakoztatta fel annak bizonyítására, hogy a felekezeti szempontok miatt elbocsátott igazgatók, tanárok és tanítók milyen hatalmas milliárdokra rugó kiadásokba verték a fővárost. Számokkal bizonyította, hogy a gyűlöletpolitikája okozta a főváros gazdasági csődjét. A túloldalról a Wolff-pártiak természetesen nem hagyták ellenvetés nélkül Lázár Miklós fejtegetését és sűrűn röpködtek a közbekiáltások. VITA A BIZOTTSÁG TELJESSÉGÉRŐL. Purébl Győző tanácsnok nyitotta meg az ülést és jelentette, hogy a mára összehívott bizottságot csak ideiglenesnek lehet tekinteni, mert a bizottság nyolc tantestületi tagját még nem választották meg. Pakots József rögtön reflektált Purébl Győző szavaira. Nem osztja a tanácsnok vélekedését, mert a nyolc tantestületi tag nélkül is lehet határozatokat hozni. Jó példát mutatott erre a főváros közgyűlése, amely 70 ellenzéki bizottsági tag lemondása után nem tekintette csonka közgyűlésnek magát, hanem vígan hozott határozatokat. Kozma Jenő Purébl Győző érveit fogadtael és szembeszállt Pakotssal, aki hivatkozott arra, hogy a közgyűlés súlyos problémák előtt áll, a tanév küszöbén nem lehet határozathozatalával várakozni. Végül is abban állapodtak meg, hogy határozatot nem hoznak, de az indítványokat megteszik. Purébl Győző tanácsnok hosszabb bevezető beszédében a szanálási törvény béklyóira hivatkozott, amelyek miatt nem lehet nagyvonalú programmot tervezni. Gondoskodni fog a hadirokkantak gyermekeinek különleges tandíjkedvezményéről, intézekdéseket tesz az analfabéták számának csökkentésére, a munkások továbbképzése tekintetében ugyancsak tervei vannak. Rendezni kívánja a tanszemélyzet nyugdíjkérdését, gondoskodni fog az ingyen tankönyvek szélesebb körű megszervezéséről. LÁZÁR MIKLÓS BESZÉDE. Ezután nagy érdeklődés közben Lázár Miklós demokrata városatya kezdett beszélni . — Erkölcsi és becsületbeli kötelességünk — úgymond —, hogy az elmúlt úgynevezett kurzusrezsim közoktatási politikájának szellemét abban a pillanatban, amikor az ellenzék bevonul a közoktatásügyi bizottságba, bíráljuk és ítéletet mondjunk felette. Nem hallgathatjuk el véleményünket akkor, amikor az ötödféléves kurzus után első alkalmunk volt megjelenni abban a bizottságban, amelynek évekig Zilahy Kiss Jenő lehetett a tanácsnoka. Amikor számon kérjük a múlt rezsim bűneit, nem vezet káröröm és bosszúvágy vagy politikai szenvedély; emberi jóvátételt akarunk, kapja vissza jogait a becsület és elvesztett kenyerét az ártatlanság. Mélyen sajnálom, hogy nincs jelen Zilahy Kiss Jenő, akitől számon akartuk kérni törvénytelen intézkedéseit. A Wolff-pártiak óriási zaj és padcsapkodás közben tiltakoztak Lázár szavai ellen. Purébl tanácsnok elnök kérte a szónokot, hogy tartózkodjék az éles kitételektől. Lázár Miklós így folytatta: — 1921 június 20-ika az a dátum, amikor a kurzusrezsim bevonult a városházára. Kontra Aladár bizottsági tag a közoktatásügyi bizottság első ülésén felszólalt és követelte azoknak a tanerőknek az elbocsátását, akik keresztény és nemzeti szempontból nem feltétlenül megbízhatók. (Egy Wolff-párti: Teljesen igaza volt.) Kontra számokat sorakoztatott fel, amelyek szerint a felsőkereskedelmi iskolában a tanerők 42%-a keresztény, viszont 58%-a zsidó. Ezzel szemben a kezemben levő fontos statisztikai adatok szerint a kereskedelmi iskolákban 26% volt a zsidó tanár, viszont az összes városi iskolákban 5% volt a zsidó igazgató. Az adatok nem voltak helytállók, Zilahy Kiss Jenő azonban megkezdte tisztitőmunkáját és rövidesen 160 tanárt és tanítót bocsátott el, 16 igazgatót pedig tanárrá degradált, akik valamennyien a felekezeti mozgalom áldozatai, mert soha kifogás ellenük nem merült fel és hazafias működésük is több ízben elismertetett. Olyan tanerőket bocsátottak el, akiknek hírneve országos, sőt világhírű volt. A B-listát kiterjesztették Rappay Farkasra, akinek egyik taneszközét most vezetik be Franciaország iskoláiba, Sziklás Adolfra, aki a kerti iskolák megteremtője, Szűcs Jenőre, Kallósra, Keményre és a többi érdemes tanférfiúra, akiknek egyetlen hibájuk, sőt bűnük az volt, hogy zsidó szülőktől származtak. (Zaj.) Ezek az elbocsátások az 1872. XXXVI. c. 11. §-a értelmében törvénytelenek voltak. 1921 október 10-én Sipőcz Jenő polgármester aláírásával 8 iskolaigazgatót bocsátottak el a közszolgálati érdekekre való hivatkozással. Elbocsátották Cavalloni Pált, Ember Jenőt, Ember Sándort, Gergely Istvánt, Rada Józsefet, Nagy Edét, Pusztay Károlyt és a többieket, akik valamennyien kiváló keresztény pedagógusok voltak és akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy szabadkőművesek mertek lenni. Míg az előbbi oktalan elbocsátások vallási okokból történtek, a nyolc iskolaigazgató politikai hajsza áldozata. Hivatkozom arra, hogy az Erdélyből kiutasított magyar tisztviselők elleni törvénytelen eljárásoknál a románok a fővárosnál lefolytatott elbocsátásokra és üldözésekre hivatkoztak. Csilléry András (haragosan az asztalra csapva): Nem igaz, nem igaz, szó sincs róla. Lázár Miklós: De igaz, adataim vannak róla. A kurzus törvénytelenségeihez hasonlóak még a Bach-korszakban sem voltak. Csilléry András: Hát a kommün alatt? Ilánóczy László: Zilahy Kiss a kommünt is végigszolgálta, a kurzust is. Buday Dezső: Zilahy Kiss nem volt kommunista. Buday szavaira percekig tartó padcsapkodás és fülsiketítő zaj támadt. Purébl tanácsnok hiába rázta kétségbeesetten a csengőt, a lárma nem akart elülni, a két oldal izgatottan vitatkozott egymással. Lázár Miklós: Ne hivatkozzunk a kommunra, mert mi a kommun után a nemzeti újjászületéstől pontosan az ellenkezőjét vártuk, mint ami a kommun alatt történt. A fegyelmi eljárások szabálytalanságára idősebb Ugron Gábor klasszikus szavait idézem, aki azt mondotta, hogy a büntetés pókháló, amelyen a nagy dongó keresztüljut, a kis rovar meg bennakad. De ha azt nézzük, hogy kik voltak azok, akik a fegyelmi eljárások során Cato fehér- tógájában tetszelegtek, meg kell vizsgálnunk Zilahy Kiss magatartását is. Zilahy már jóval a forradalom előtt forradat most ott... Purébl Győző tanácsnok: Zilahy Kiss szerepeit már a bíróság is tisztázta, a kérdés nem tartozik ide. Egy hang a szocialistáknál: Tényekről van szó, nem mehetünk a középítési bizottsághoz, ha Zilahy-Kiss Jenő bűneit ostorozzuk. (Óriási zaj.) Csilléry András: Késő van már, foglalkozzunk a komoly dolgokkal. Bibithi Horváth János: Ráérünk reggelig. Egy pillanatra elült a zaj, de amikor Lázár Miklós azt mondta, hogy az elbocsátott érdemes tanerők 90%-a helyett bolsevistákból kurzistákká vedlett urakat és a tanításban járatlan preparandistákat vettek fel, ismét kitört a botrány. Purébl tanácsnok kipirult arccal kiáltotta: Visszautasítom a vádakat, hogy lehet tekintélye egy tantestületnek, ha itt a bizottságban ilyen tekintélyrombolás folyik. Lázár Miklós: Engedjék meg, hogy az adataimat felolvassam. 382 eset közül 319-nek a pontos adatai fekszenek előttem. A kurzus nevezte ki iskolaigazgatóvá Cserny Józsefet, akiről bírósági ítélet mondotta ki, hogy a kommunizmus eszméit az iskolákban rokonszenves beállításban ismertette, amely előadásért a jelen volt kommunista direktóriumi tagok elismerésüket fejezték ki. Állítom, hogy a főváros pénzügyi mérlegét az a lehetetlen gazdálkodás billentette fel, hogy régi érdemes tanítókat drága nyugdíjjal bocsátottak el. A tantestületből történt elbocsátások, az oktalan B-listák 114 milliárddal károsították meg a fővárost. Tanerők 98, 92, 88, 96, 95 százalékos nyugdíjjal hagyták abba a tanítást erejük és frissességük teljében. Ennek ellenére a tantestület 376 fővel szaporodott, mert Zilahy-Kisséknek már a B-listák felállítása előtt megvoltak a protezseik, akiket beválasztottak tanítókká. Nem megtorlást, hanem igazságot, revíziót kérünk. Azt akarjuk, hogy békét köthessünk azokkal, akiknek a lelkiismerete nem halt meg, csak elájult. Lázár Miklós a kurzus közoktatásügyi politikájának tetemrehívását a következő szavakkal fejezte be: — A szennyes indulatok, személyi sérelmek miatt elvesztették sokan tisztánlátásukat. De most ötödfél év után hallom, hogy mint a reggeli madárdal, halkan csipog a lelkiismeret szava. Legyen a reakciónak teljes reakciója. Ne dühre düh, ne gyűlöletre gyűlölet, ne elnyomásra elnyomás, hanem bűnre erkölcs, silányságra emberség, dúlásra rend és terrorra keresztény kiengesztelődés. Lázár Miklós beszéde után Kontra Aladár személyes kérdésben védekezett az ellen a beállítás ellen, hogy ő indította volna meg a taínárok fegyelmi elbocsátását. Ő annak idején csak azok ellen kért eljárást, akik a nemzet és a vallás ellen izgattak. Kirchner Béláné a tandíjkedvezmények ügyében szólalt fel és gyermekotthon felállítását sürgette. Csilléry András az iskoláknak a felszabadítását kérte, mire Purébl tanácsnok bejelentette, hogy már csak a Lajos utcai és Hernádutcai iskolákban laknak menekültek. Bánóczy László kifogásolta a magas beiratási díjakat és javasolta, hogy a beiratási díjak aranykorona-átszámításánál a 14.500-as szorzószámot alkalmazzák. » Revesz Mihály, Stehl Szeréna, Szepessi Albert rövid felszólalása után a közoktatásügyi bizottság első ülése fél tíz óra után ért véget. 5 Revolveres merényletet követett el egy kocsis, mert elbocsátották állásából. Véres bosszú a csendőrlaktanya udvarán. A merénylő golyói a tiszthelyettest súlyosan, a vele beszélgető főtörzsőrmestert könynyebben megsebesítették. Nagy szomorúság érte Császik Dezsőt, a csendőrség szolgálatában álló polgári kocsist. Felmondták neki állását. Császik Kiss Ferenc tiszthelyettest okozta a felmondásért és elkeseredésében ma délután revolverrel kétszer rálőtt a tiszthelyettesre. Az egyik golyó Kisst súlyosan megsebesítette, a másik golyó pedig a tiszthelyettessel beszélgető Tóth József főtörzsőrmestert sebesítette meg a lágyékán. Császik Dezső 24 éves miskolci születésű kocsis egy év óta áll alkalmazásban a böszörményi úti csendőrlaktanyában, a pótkeretparancsnokság lovasosztályánál. Néhány nappal ezelőtt egy ló kifutott az istállóból és Kiss Ferenc tiszthelyettes utasította Császikot, hogy a lovat vezesse vissza a helyére. Császik a parancsnak nem tett eleget és utóbb egy másik kocsisnak kellett a lovat visszavezetnie. A parancs nemteljesítése miatt Kiss tiszthelyettes felmondott Császiknak. Ma délután négy órakor Kiss Ferenc az istállók előtt beszélgetett Tóth József főtörzsőrmesterrel. Arról folyt a szó, hogy Császik elbocsátása után szeptember elsejére új kocsisról kell gondoskodni. Császik, aki az istálló ajtaja mögül hallgatózott, erre odalépett Kisshez és megkérdezte, hogy nem lehetne-e a felmondást visszavonni. — Nem lehet! — válaszolt Kiss. — Hát akkor úgy is jó, — legyintett Császik és visszament az istállóba. A tiszthelyettes és a főtörzsőrmester tovább beszélgettek, most már egészen más dolgokról, mikor a hátak mögött egymásután két revolverdörrenés hangzott. Csúszik ugyanis az istállóban egy szolgálati Frommer-revolvert szerzett és az ajtóból kilépve, néhány lépés távolságról a két csendőr felé lőtt. Az egyik golyó Kiss Ferencet a balcombján találta és súlyos sebet ejtett, a másik golyó Tóth József lágyékát sebesítette meg könnyebben. A merénylet elkövetése után Császik vad futással menekült ki a laktanya kapuján. Makiét József csendőr karabélyát felkapva azonnal üldözőbe vette a kocsist és a Németvölgyi-úton el is fogta és visszavitte a laktanyába. A sebesült csendőröket a laktanya orvosa vette azonnal ápolásba, a merényletről pedig telefono értesítették a főkapitányságot. Miután Császik nem katona, hanem csak alkalmazottja volt a csendőrségnek, a főkapitányság intézkedésére fedezettel a rendőrségre hozták. A főkapitányságon azonnal megállapították, hogy Császik Dezső részeg. A kocsis saját bevallása szerint két liter bort ivott. Részegsége azonban nem volt olyan fokú, hogy ne lehessen kihallgatni. . A merénylő kocsis elmondta, hogy tettét ’ afeletti elkeseredésében követte el, mert az állást elveszítette és félt, hogy éhezni fog. Tóth főtörzsőrmestert nem akarta bántani, csupán Kiss tiszthelyettesen akarta bosszúját kitölteni. Kihallgatása után letartóztatták. Egy státuszba vonják az összes számvevőségeket Ki vegye át az egyesített számvevőségek irányítását ? A kommün bukását követő zavaros időkben, midőn Korányi báró akkori pénzügyminiszter akarta rendbehozni az ország pénzügyeit, az indemnitási törvénnyel kapcsolatban rendelet jelent meg, amely az összes minisztériumok számvevőségeit a pénzügyminisztériumba összpontosította és a pénzügyminiszter irányítása alá rendelte. Ennek az intézkedésnek az lett volna a célja, hogy a pénzügyminiszter a számvevőségek útján is igyekezzék meggátolni egyes tárcáknak az államháztartás egyensúlyát veszélyeztető felesleges költekezéseit. A rendelet azonban, amely mélyen belenyúlt volna a miniszterek intézkedési jogába és a miniszteri felelősség elvét is részben illuzóriussá tette volna, sohasem hajtották végre. Ehelyett a pénzügyminisztérium megelégedett azzal, hogy az egyes tárcák részére megszavazott évi hitelt csak külön igénylésre, havonként bocsátotta a minisztériumok rendelkezésére a mindenkori pénzkészletek figyelembevételével. A számvevőségek összevonásának gondolata azonban azóta folyton kísért és szóba kerül a tervezgetések, tanácskozások alkalmával. A státuszrendezéssel kapcsolatban egyelőre még csak azt határozták el, hogy az egyes tárcák fenhatósága alá tartozó számvevőségeket vonják össze egy státuszba. Így például a belügyminisztérium fenhatósága alá tartozó belügyminiszteri, rendőrségi és vármegyei számvevőség a jövőben egy státuszt fog képezni. Ugyanígy hajtják végre az összevonást más minisztériumokban is, ahol különböző számvevőségek fungálnak. De emellett felmerült és értesülésünk szerint tanácskozás tárgyát képezi az a terv is, hogy az összes számvevőségeket egy státuszban egyesítették, miáltal a számvevőségi testület részére a státuszrendezés alkalmával az egyes fizetési oszatályokban engedélyezett százalékszámok is jobban érvényre jutnak. Enélkül ugyanis a kis státuszoknál előálló törtszámok a testület sérelmére elesnének. Ha például a VI. fizetési osztályba a számvevőségi tisztviselők 2 százalékának juttatását határoznák el, ez egy — mondjuk — 60 tagú miniszteri számvevőségnél azt jelentené, hogy 12 tisztviselő kerülhetne a VI. rangosztályba. Minthogy azonban a tisztviselőket felaprózni nem lehet semmiféle státuszrendezéssel, természetesen csak egy tisztviselő jutna a VI. rangosztályba, a 0.2 százalékszám pedig kárba veszne. Az a kérdés is felmerült, hogy az ilyképp egy státuszba vont számvevőségek ügykörének irányítását és személyi ügyeinek intézését melyik minisztériumra bízzák. Erre vonatkozólag úgy értesülünk, hogy a régi tervek alapján a pénzügyminisztérium tartana erre igényt Sokan azonban az ellenőrzés szempontjából is legideálisabbnak tartanák, ha a legfőbb állami számvevőszék állana az egyesített számvevőségek élére s innen irányítanák egyöntetűen a testület munkáját.