Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)

1925-11-11 / 102. szám

8 ­— Házasság. Elemér Irma és Kelemen Endre pár. egyetemi tanársegéd f. hó 10-én házasságot kötöttek. — Halálnak indul! két kisleány. Elek Fer­r­enc asztalos 14 éves Erzsébet nevű leánya Ina délután eltűnt Gömb­ utca 100. számú lakásáról és a következő levelet hagyta hátra: Oisten áldja meg magukat, én már boldog va­gyok. B­ubla Bözsivel halok meg.» A levélben említett Bubla Bözsi valóságos neve Kertes Erzsébet, egy zöldségárus 13 éves leánya, aki ma délután ugyanabban az időben, amikor Elek Erzsi, tűnt el Szent László­ Út 13. számú lakásáról. A két leány jó barátnő volt ponyva­­regényeket olvastak és valószínűleg ezek ha­tása alatt hagyták el a szülői házat. Az aggódó szülők attól félnek, hogy a két kisleány végre­hajtja a sötét szándékot és tényleg öngyil­kosok lesznek. A rendőrség megtesz minden intézkedést, hogy az eltűnteket kézrekerítse. — Időjárás. A Meteorológiai Intézet jelenti: depresszió Közép-E­urópa felett vesztegel és itt teljes felszívódása várható. A barométer a de­presszió centrumában tegnap óta 15 milliméterre emelkedett. Olaszország felett is van egy kisebb minimum. Az idő a depresszió előoldalán igen enyhe, Franciaországban azonban részint adves­­szió, részint kisugárzás folytán a hőmérséklet a fagypont alá sülyedt. Hazánkban az idő megtar­totta esős jellegét. Nagyobb esők azonban inkább csak a nyugati részeken voltak: Komlósd 30, Ka­posvár 28, Siófok 16, Hőgyész 14, Ercsi 14 milli­méter. Kaposvárról heves zivatart jelentettek. A hőmérséklet a délnyugati légáramlással emelke­dett, maximuma 13—17 fok Celsius, minimuma többnyire 8—10 fok Celsius volt. Időprognózis:­­Jobbára felhős idő, kevesebb esővel és lényegtelen hőváltozással. — Elvesztett pénztárca. Kraus Simonna folyó hó 10-én délelőtt a Fillér­ utca 21. számú villa előtt elvesztette sötétkék tárcáját, melyben egy barna bőrtokban elhelyezett fénykép is volt. Kéri a be­csületes megtalálót, hogy Stefánia­ út 20. sz. alá a tárcát küldje vagy jelezze, hogy hol vehető át. — Halálozás. S­z­e­i­­­­le István dr. kormányfő tanácsos, nyugalmazott főgimnáziumi igazgató, a magyar tanári gár­dának érdemekben megőszült kiváló tagja, tegnap 84 éves korában elhunyt. A megboldogult nagy érdemeket szerzett az ifjúsági irodalom tudományos feldolgozása terén. Munka­kedvét mindvégig megőrizte és alig két éve jelent meg út­törő munkája. A magyar ifjúsági irodalom története, amely pedagógiai körökben nagy feltűnést keltett. Özvegyén és fiain kívül a tanítványainak ezrei gyászolják.­­ Az exotikus és sejtelmes India teagyöngyeit is ott találja ön a „teáskanna" védjegyű teában, mert ez a márka a világ legfrissebb és legzamatosabb teáit egyesíti magában. — A Zoltán-féle csukamájolaj vitamindús s azért örvend oly nagy elterjedésnek, mert tápereje igen nagy s a gyer­mekek, valamint felnőttek szívesen veszik be. _ rádió-készüléket legjobban vásárolhat be Nagy Daifih Alik IÁC-nál. Budapest, VL ker., választék! DttSlvffl Ivlllllllo Vilmos császár-ut 45 A városok melletti szám a hullámhosszat je­lenti. BUDAPEST (572). A Műegyetemi Rádió Klub hangver­senye a Rákóczi-úti stúdióból. 8 órakor: 1. Beethoven: Zon­goratrió C-moll 1. Előadja: a Laurisin—Banda—Baranyay magyar triótársaság. 2. a) Kacsóh Pongrác „Rákóczijából; b) Kacsóh Pongrác „János Vitéziéből áriák és dalok. Énekli: Laurisin Lajos; 3. a) Kodály: Valsette; b) Hubay: Pusztai hangok. Előadja: Banda Márton hegedűművész. 4. Kacsóh Pongrác: Kék tó, tiszta tó ... a „János Vitéz“­­ből. Énekli: Kacsóh Magda operaénekesnő. 5. a) Bartók: Est a székelyeknél; b) Kodály: Székely kesergő. Előadja: Laurisin Miklós zongoraművész. 6. Kacsóh „Rákóczi*‘-jából ducit. Éneklik: Kacsóh Magda operaénekesnő és Laurisin Lajos operaénekes. 7. a) Kodály: Adagio; b) Popper: Ma­gyar rapszódia. Előadja: Baranyay Gyula gordonkaművész. 8. a) Haydn: Zigeuner trio; b) Haydn: Rondo all ungherese. Előadja : Laurisin—Banda—Baranyay magyar triótársaság. BÉCS (530). 4 óra 10 perckor: Hangverseny, Maria Rano­­operaénekesnő közreműködésével. — 8 órakor: Stuart Mária, ötfelvonásos szomorújáték. MÜNSTER (410). 1 óra 15 perckor: "Weber-Spohr hang­verseny. — 5 órakor: Gyermekeknek. — 9 óra 35 perckor: Északi kamarazene. 1. Linding: Szerenád 2 hegedűre és zongorára A-dúrban, op. 92. 2. Linding: Trió A-mollban, op. 64, zongora, hegedű, cselló. BOROSZLÓ (418). 12 óra 30 perckor: Hangverseny. — 11 óra 5 perckor: Ifjúsági hangverseny. — 8 órakor: Dalok, költemények, zongora- és zenekari darabok. LIPCSE (454). 4 órakor: Hangverseny. Közben gyermek­történetek. — 7 óra 30 perckor: A német dráma története. — 8 óra 15 perckor: Táncest. — 8 óra 15 perckor: Drezdai közvetítés (294): Hangverseny. 1. Beethoven-variációk (cselló és zongora). 2. Trnecck: Ábránd (hárfa). 3. a) Rubinstein: Melódia; b) Saint-Saëns- A hattyú; c) Hasselmann: Románc. 4. Hárfa-darabok: a) Debussy; Arabeszk; b) Schnecker: Mazurka. 5. Grieg: Szonáta op. 36. A-moll. Utána tánczene. KÖNIGSBERG (463), 4 óra 15 perckor: Hangverseny. 1 8 óra 10 perckor: Der Dorfheilige, kétfelvonásos népopera. 10 órakor: Tánczene. MÜNCHEN (485). 4 órakor: Gyermekdalok (szoprán). — 4 óra 30 perckor: Mesedélután. — 5 órakor: Olasz opera­­írók. Donizetti. 1. Ábránd a Luzia di Lammermoorból 2. Nyitány a Don Pasquale-ból. 3. Ábránd a Lucrezia Borgié­­ból. 4. Nyitány. 5. Ábránd az Ezred leányából. — 7 óra 30 perckor: A karének-egyesület hangversenye. Ilaendel oratóriuma: A zsidók Egyiptomban. MAJNA-FRANKFURT (470). 4 óra 30 perckor: Gilbert­­t operettek. — 8 óra 30 perckor: Der Richter van Zalamea. Calderon színjátéka. BERLIN (505 és 576). 3 óra 30 perckor: Ifjúsági szini­­előadás. — 4 óra 30 perckor: Hangverseny. — 8 óra 30 perckor: Kamarazene. 1. Zongora-trió C-durban (Haydn). 2. Goethe- és Schubert-dalok. 3. Trió klarinettre, violára és zongorára Es-durban. 4. Áriák. 5. Zongora-quartett Ha­dúrban, op. 16. PRÁGA (550). 11 órakor: Rádió-trió. — 5 órakor: A Böhm-quintett hangversenye. — 6 óra 15 perckor: Mesék,­­— 8 órakor: Részletek a Madame Pompadour operettből.­­­— 9 óra 30 perckor: Fali vig zenéje. BRÜNN (750). 7 órakor: Csajkovszki: Trió A-mollban, bp. 50. — 8 órakor: Vig dalest. RÓMA (425). 8 óra 40 perckor: Hangverseny. Meyer­­beer: Észak csillaga. Giordano: Andrea Chemier. Wagner: Tamnleuser. Rossi: Változatok. Debussy: La fille aux che­­vaux de lin. Zanelli: Nubi folii. Mascagni: Parasztbecsület. Schumann: Románc. Sgambati: Vecchio Minuetto. Leonca­­vallo: Pagliacci: Thomas. Amleto, Brindisi, Rachmaninoff: Spanyol szerenád. Chopin: Ballada. Verdi: La forza del destino. Trubadúr. Mascagni: Amica, ábránd. PARIS (1750). 1 óra 45 perckor: A Lucien Paris hang­versenye. — 9 óra 30 perckor: Hangverseny. Hírek. LONDON (365). — DAVENTRY (1600). 2 órakor: Hang­verseny. — 5 óra 15 perckor: Zene. 7 órakor: Zene. — 8 óra 15­ perckor: Hangverseny. — 12 órakor: Tánczene. Külföldi rádió-folyóiratok kölcsön kaphatók vagy teljes árban előfizethetők az Újság folyó­iratosztályában, VII., Erzsébet-körút 43. (Royal­­szálló udvara.) Telefon: József 16—28. ÚJSÁG SZERDA, 1925 NOVEMBER 11 SZÍNHÁZI ZENE * Huberman Broniszláv második hangver­senyét tartotta meg ma este, ezúttal a Zene­­akadémia nagytermében. A közönség zsúfo­lásig ellepte a széksorokat, annyira, hogy még a dobogón is pótsorokat kellett felállítani. A nagyszerű lengyel művész különösen hang­versenye vége felé melegedett bele a játékba és itt azután igazán remekelt. Mint a kitűnően előadott műsorszámok közül a legkiválóbba­kat említhetjük fel a Mendelssohn versenymű II. és III. tételét és Chopin egyik saját átiratú keringőjét, Sarasate egy spanyol táncát és Szymanowski két teljesen modern, de dacára ennek hegedűre nagyszerűen hangolt két apróságot. A közönség tombolva ünnepelte Huberman Broniszlávot az egész est folya­mán. * Magyar énekes sikere Csehszlovákiában. Szedő Miklós, a kiváló tenorista, Csehszlovákiá­ban körutazik, hol legutóbb Pozsonyban és Kassán aratott igen nagy sikereket. Az ottani sajtó az elragadtatás legteljesebb hangján emlékezik meg fellépteiről. Legközelebb Ungváron és Eperjesen jelenik­ meg a közönség előtt. A Bizottság bírálja el a színészek sérelmeit. Több ízben meglrtu­k, hogy a Budapesti Színé­szek Egyesülete memorandummal fordult a Színigazgatók Szövetségéhez, amelyben a kollek­tív szerződésen esett sérelmeiket sorolják fel A Színigazgatók Szövetsége válaszában azt java­solta, hogy hívják össze az úgynevezett paritásos bizottságot, amelyben egyenlő számmal képvi­seltetik magukat mind a színészek, mind az igaz­gatók. Ez a bizottság fogja elbírálni, hogy a föl­panaszolt sérelmek valóban megtörténtek-e és azoknak milyen reparációja lehetséges. A Buda­pesti Színészek Egyesületének elnöki tanácsa ma délután ülést tartott ebben a tárgyban. Ezen az ülésen elfogadták a paritásos bizottság tervét. Mivel a jószándék mindkét félben megvan, való­színű, hogy a­­békesség a színigazgatók és színé­szek között nemsokára ismét helyreáll. A pari­tásos bizottság a napokban ül össze. * A Renaissance­ Színház jövő heti újdonsága. A jövő héten tartja a Renaissance-Színház első ezidei magyar újdonságát, az egyfelvonásos da­rabjaival már nagy sikereket ért Zágon István Marika című vígjátékát. Egy híres író és egy kis vadvirág friss és mulatságos szerelmi történetét adja elő a darab, amelyet a Renaissance­ Színház elsőrendű szereposztásban mutat be. Gaál Fran­ciska, a színház vendége a címszerepben, Somlay Artúr az író szerepében pompás új kettőst jelen­tenek a budapesti színpadon. A többi főszerepet is a színház java erői játsszák: Makláry Zoltán, Gő­zön Gyula, Papp Jolán és Hoykó Ferenc. Ren­dező: Hegedűs Tibor. Díszlettervező Z. Verő Márta. Bohnen Mihály kamaraénekes elmondja utolsó vendégjátékának szomorú történetét a bécsi Volksoperben. A Metropolitain baritonművésze, aki tíz estén át énekel és végül egy fillér honoráriumot sem kap. — Bohnen mint szobrász és mint könyvbarát. Itt aztán nincs helye semmilyen speciális por­tréfestésnek. A fotográfia híven ábrázolja az em­bert, akinek közvetlen, meleg, derült lelkü­lete van, akinek az egyéniségéből a felséges rajnai borok pompás aromája árad ki, akiben nincsen semmi komplikáltság, de annál több egyszerűség és szinte gyermekes kedély. A legremekebb férfifajtából való: hatalmas, erős, mint egy bika, a bicepse, amelyet büszkén mutogat, mint egy birkózóbaj­­noké. És csodálatos, hogy ennek az egész világon ismert és szeretett művésznek milyen diákosan szögletes, különösen ható járása van civilben. Tombol benne a fiatalság. A haja olyan dús, mintha tizennyolcesztendős lenne. Rózsaniros az arca, amely majd kicsattan az egészségtől. Hangja úgy búg, mint egy orkeszter. Kedvessé és joviá­lissá teszi a tekintetét nyolcszögletes, modern, né­met gyártású evikkere, amely az első látásra, azt a benyomást kelti, mintha Bohnen nem barito­nista, hanem zeneszerző lenne. Hihetetlen poggyásztömeggel érkezett. Mialatt beszélgetünk, legalább négy hatalmas koffert gör­getnek be a szobába. A kosztümjei. A gyerekeiről beszélgetünk — kettő van neki —, akiket nagyon büszkén emleget, mert mind a kettő négy idegen nyelven beszél már tökéletesen és az egyik közü­­­lök­ nemrég aranyérmet nyert egy evezősverse­nyen, pedig háromszáz konkurrensét kellett le­győznie. Bohnen családja Berlinben él gyönyörű miliőben. Kigyullad a tekintete és boldog, amikor az otthonáról mondhat néhány szót. — Ez a kedvenc témám. A gyerekeim, a könyv­táram és a szenvedély, amelyet a képzőművésze­tek iránt érzek. Tizenhatesztendős koromban kezdtem könyveket gyűjteni és emlékszem, hogy amikor barátaim eljöttek hozzám kölcsön kérni egy-egy könyvet, akkor csak bonra adtam köl­csön. Ma négyezer kötetből álló könyvtáram van és minden könyvem értékes. Legszívesebben filo­zófiával foglalkozom, amikor egy kis szabad időm van, bár őszintén be kell vallanom, hogy művészi elfoglaltságomon kivid időm legnagyobb részét sportolással töltöm. Nincs olyan sport, amit ne szeretnék és ne kutuiválnék. — Rajongok a képekért. Kétszázötven remek festmény van a lakásomban. Híres hollandi fes­tők és modern német mesterek munkái. Leg­utóbb öt gyönyörű képet kaptam Artur Kampf­­tól, a berlini Künstlerakademie elnökétől, aki egyébként a legnagyszerűbb német piktorok egyike. Köztük van egy Don Quijotte, amelyet direk­t nekem készített. — És a szerep, amely Saljapinnak legjobb szerepe? — Don Quijotte lesz az én legjobb szerepem is. Ez biztos. Efelől nincs semmi kétségem. Ar­ról azonban szó sincs, hogy én Saljapinnak konkurrense legyek egyes szerepekben, mert ne­kem ő annyira testi-lelki jóbarátom, hogy erre nem is lennék képes. Újra a képeiről beszél és büszkén jegyzi meg, hogy az ő galériája a legszebb és legértékesebb az összes énekművészek képtárai között. És jól­eső mosollyal árulja el azt a titkát, hogy amikor csak teheti , szobrászkodik. Ennek köszönheti azt is, hogy a maszkírozásban sem marad el Saljapin mögött. Vendégjátékokról diskurálunk, impresszáriók­ról, honoráriumokról és valahogy érintjük Bohnen legutóbbi bécsi védnégszereplésének az ügyét, amely a bécsi sajtóban oly sok port vert fel. Bohnen ugyanis, aki negyven estére volt szerződve a Volksoperhez, a tizedik előadás után egyszerűen nem lépett fel többet. Nem nyilatko­zott, nem akart nyilatkozni, mert azzal ijesztget­ték, hogy nyilatkozata a Volksoper csődjét vonja maga után. Most, hog­y előadja a bécsi vendég­játék igazi és nagyon szomorú történetét, egyik ámulatból a másikba estünk és mindenképpen neki kell igazat adnunk. — Hát bizony furcsa egy ügy volt az én bécsi vendégjátékom. A Volksoper szerződésileg kötelezte magát, hogy honoráriumomat estén­­kint az első felvonás után megfizeti. A jegyel­adás gyönyörűen ment, mert minden föllépésem­kor táblás háza volt a színháznak. De a direktor estéről-estére azzal búcsúzott el tőlem kedvesen és mosolyogva, hogy majd holnap rendezzük a honoráriumot. Én persze hittem neki, mint aféle jó fiú. Kitűnő hangulatban, boldogan játszottam nyolc estén át. De ekkor már kellemetlen kez­dett lenni az ügy. Pénzt még mindig nem lát­tam. Egy huncut vasat sem. Annál több ígéretet kaptam. A direktor csupa bűbáj volt és csupa elragadó kellem. A kilencedik nap délelőttjén komolyan kérni kezdtem a járandóságomat. Hosszas purparlé után meggyőztem a direktort, sőt a szindikáist is, hogy lehetetlenség a dolgot tovább húzni, nekem családom van, nekem él­nem kell, nekem szállodai számlákat kell fizet­nem, szóval nekem pénz kell. A direktor híme­­zett-hámozott és végül kibökte, hogy egy schil­­lingje sincs, Berlinbe kell utaznia a financiák rendezésére. Ezt aztán energikusan elleneztem,­­ mondván, utazzék akkor Berlinbe, mikor engem már kifizetett. A vége az lett, hogy becsületsza­vát adta, hogy a színházban este fizetni fog. El­múlik az első felvonás utáni szünet — sehol az igazgató. Keresik. Sehol sem találják. Nem volt nehéz megállapítani, hogy elutazott. Hova? Ber­linbe. Annak ellenére, hogy nekem becsületsza­vát adta, hogy nem utazik. Egy kicsit dühbe gu­rultam, de azért eszem ágában sem volt — nem föllépni. Én tisztelem annyira a közönséget, hogy ilyesmit nem csinálok. •­ De amikor bejött hozzám a szindikus és az én őszinte és becsületes felháborodásomra azzal válaszolt: „Hogy tehet olyankor pénzről beszélni, amikor ötszáz ember sóvárogva várja, hogy a színpadon legyen?“ végképpen kijöttem a béketűrésből és csakis Brech Leó kedvéért, aki velem együtt vendégszerepelt, határoztam el ma­gamat arra, hogy végigjátszom az előadást. Köz­ben újra becsületszót kaptam, hogy másnap fi­zetnek, mint a pinty. A kulisszák mögött a vita egy kissé elnyúlt. Közben tudtomon kivü­l fel- gördült a függöny és a direktor, vagy a rendező nem jelentette be a közönségnek, hogy baj van* várni kell egy kicsit. Ezért volt olyan színezete a dolognak, mintha én nem akartam volna további énekeim. Lelkemre, nem vagyok hibás az ügyben* Hogy mennyire nem, arra csak azt hozom fel, hogy még másnap is énekeltem a Mesterdalno­­kokban és megpróbáltam jófiú maradni. Az utolsó este azután közbejött a színpadi munká­i­sok sztrájkja és az egész előadás úgyszólván díszletmentesen folyt le a gyönyörű, óriási siker jegyében. Azt a pénzt pedig, amit legalább ezért az előadásért nekem akartak adni — oda kellett adni a sztrájkoló munkásoknak, hogy nagyobb bajok ne legyenek. Végeredményben én voltam a bűnös, mert tíz fellépés után­ beszüntettem­ vendégjátékaimat. Pedig ha a bécsiek tudnák, hogy csak azért nem nyilatkoztam az ellenem megindult támadásokra, mert könyörögtek, hogy ne tegyem, mert csődbe kerül a Volksoper. Nem tettem. Megint jófiú voltam. De ez nagyon sok­ pénzembe került. Tudniillik tíz este játszottam és egy fityinget nem fizetett érte a Volksoper. Holott állandóan telt házak voltak. Mennyit kap­tam volna? Eleget. Legalább hatezer dollárt. Azt hiszem erre még nem volt példa a művésztől­­ténelembéli. Kondoleáltunk a művésznek, aki próbára ment, derűsen, jókedvűen, mint egy igazi bohém és egyáltalában nem mutatta, hogy fáj neki a ki nem fizetett hatezer dollár. De nem is látszott rajta. (V. Gy.) Andrássy­ úti Színház: Medgyaszay Vilma Ilosvay Rózsi Kökény Ilona Dajbukát Ilona Vaszary Piroska Jankovich Magda Boros Géza Békeffy László Kabos Gyul Bársony István Radó Sándor Dénes György * Leányálom: Bródy—Vajda—Szlatinay új operettje. Bemutató szombaton, 14-én. Városi Szín­ház. * Leány­álom: három szenzációs díszlet, tizen­két igazi slágerszám, nyolcvan ragyogó toalett, száz nagyszerű ötlet. Szombaton, 14-én a Városi Színházban. * Leányálom főszereplői: Harmath Hilda, Mol­nár Vera, Hajdú Ella, Sarkadi Aladár m. v., Szik­­lay József, Cselényi József, Horti Sándor. * Leányálom külön szenzációja az óriási han­gár és a valódi «Fokker F. III.» tipusú repülő­gép. Szombaton, 14-én a Városi Színházban. * Néger-társulat vendégjátéka — Renaissance- Színház — utolsó öt nap. INGYEN kapja minden előfizetőnk karácsonykor a Mindent Tudok Évkönyvet. Havi 12.000 kor. olvasási díj lefizetése mel­lett rendelkezésére áll az ÚJSÁG kölcsönkönyvtára. Aki a világirodalom legújabb termékeivel akar megismerkedni, az a könyvújdonság­­osztályban csekély díj fizetése ellenében bármely művet azonnal kölcsön kaphat. Az összes bel- és külföldi folyóiratokat negyed-, ötöd-, hatod­árért kölcsön kaphatja az ÚJSÁG folyóiratkölcsönző­osztályában. Fenti kedvezményekre jogosult az ÚJSÁG minden előfizetője. Az előfizetési díj egy hóra 50.000, két hóra 95.000, három hóra 135.000 korona. Aki negyedévre fizet elő, az a Nyugat kéthetenkint megjelenő folyóirattal együtt 235.000 korona helyett csak 210.000 koronát fizet. Vidékről legcélszerűbb postautalványon beküldeni az összeget. Budapesten telefonon is megrendelhető Telefonszám 154—20,154—21,154—22,154-23. Előfizetési ár: Egy hóra ............................ 50.000 korona Negyed­évre ....................... 135.000 korona

Next