Ujság, 1925. december (1. évfolyam, 119-142. szám)

1925-12-01 / 119. szám

KEDD, 1925 DECEMBER 1 ÚJSÁG Wilhelm Kakl, Németország legnagyobb jogásza nyilatkozik az Újságnak a locarnói szerződésről és annak hatásáról. Miért szavazta meg a bajor néppárt a szerződést ? — Németország belépése a népszövetségbe. A megszállott területeket ki kell üríteni. — Nem tart valószínűnek belpolitikai krízist. A szerződés hatása a német belpolitikára. Berlin, november 28. Az U­j­s á­j alkalmi tudósítójától.) A locarnói egyezmény törvény­­beiktatásának másnapján felkerestem Geheim­­rat Wilhelm Ka­hl német néppárti képviselőt és egyetemi tanárt, aki elnöke a német jogász­­gyűlésnek és a Reichstag jogi bizottságának, egyházjogtudós és ma Németország legna­gyobb jogi szaktekintélye. Az évek hosszú sora óta tagja a birodalmi gyűlésnél, s az utóbbi években mint a Reichstag által a hábo­rús felelősség kérdésének felülvizsgálására ki­küldött bizottság egyik tagja fejtett ki mun­kásságot. Kohl, mint a birodalmi gyűlés jog­ügyi bizottságának elnöke, pártokon felül áll és a gyakori politikai viharoktól távoltartotta magát, mikor azonban a locarnói egyezmény elfogadásáról vagy el nem fogadásáról volt szó, meglepetésszerűen Locarno mellett fog­lalt állást. A német néppárt tekintélyére és be­folyására számítva küldte ki Münchenbe, hogy szerezze meg a bajor néppárt szavaza­tait a locarnói kérdésben. Kohl Münchenben a bajor néppárt előtt előadást tartott Locar­­nóról és az ő szavai hatásának tudhatjuk be, hogy a bajor néppárt pénteken három szavazat kivételével Lovarné mellett döntött. Az egyetem folyosóján fordultam hozzá azzal a kéréssel, nyilatkozzék az Újság szá­mára Locarno jelentőségéről. Kérdésemre, hogy milyen fontossága van a locarnói szer­ződésnek, a következőket mondja: .— A locarnói szerződés várható politikai fejleményeit illetőleg megoszlanak a vélemé­nyek azok között, akik szkeptikusan vagy tel­jes bizalommal nézik az eseményeket. Én a ma­gam részéről még akkor is teljes bizalommal nézek az elfogadott törvények következmé­nyei felé, ha a sokat emlegetett „locarnói szellem“ nem is fog csodákat művelni a nem­zetközi megértés terén, mint ezt sokan hi­szik. Locarnóval azonban biztosítva látom Né­metország restaurációjának feltételeit: ezek a feltételek ugyanis meg fogják kímélni a bi­rodalmat a szankciók további alkalmazásá­tól és egyéb megszorításoktól. Ha vitás kér­dések merülnek fel, a versaillesi szerződés, vagy a rajnai egyezmény körül, úgy ezek a jövőben független választott bíróság útján in­tézhetők el. Azonban egy államnak sem sza­bad többé — és ebben látom Locarno nagy jelentőségét — egyoldalúan, erőszak alkalma­zásával megsérteni az állam területi fenha­­tóságát. — Milyen eredményeket vár elnök úr a locarnói szellemtől? — Kétségtelenül már a locarnói szellem hatásának tulajdoníthatjuk azokat a könnyí­téseket is, amelyek a Rajnavidék entente­­kormányozásában részben már beállottak, részben várhatók. De Németország egyéb könnyítéseket is várhat a locarnói szellem eredményeképpen. Ha a szerződő felek meg­egyeztek abban, hogy Németország mint egyenrangú és egyenlő jogú fél belépjen a népszövetségbe, akkor a megszállott vidékek további megszállva tartásának egyáltalában semmi értelme nincs, mivel Németország belépése által Franciaország megkapja azt a biztonsá­got, amellyel az eddigi megszállást indo­kolták. — Németország belépését a népszövet­­ségbe mindenképpen szükségesnek tartom, mivel a birodalom létérdekeit — s ennél a kérdésnél csupán az jön számításba — sokkal jobban biztosítva látom a népszövetségen be­lül, mint kívül. Ezek között, a német biroda­lom létét érintő nagyfontosságú kérdések kö­zött a német kisebbségek védelme a külföl­dön áll előtérben. Ha viszont Németország­­nem lép be a népszövetségbe, úgy ezentúl épp úgy mint eddig, puszta eszközévé lesz a vi­lágpolitikának. Csak a népszövetségbe való belépése útján töltheti be ismét mint világhatalom az őt megillető szerepet. Ami egyébként a német nemzetiek és fajvé­dők által felvetett azt az ellenvetést illetét, hogy a Locarno-törvény elfogadására és a népszövetségbe való belépésre a birodalmi gyűlés kétharmad többségének határozata lett volna szükséges — ez az ellenvetés a biro­dalmi alkotmány ér­telmében semmi körül­mények között sem tartható fenn. Arra a kérdésemre, hogy milyen belpoliti­kai fejlemények várhatók a Locarno miatt kitört válság kapcsán, Kohl így válaszolt: — Hogy milyen koalíció fogja átvenni a kormányt, hogy a szociáldemokraták is részt fognak-e venni ebben a koalícióban, azt csu­pán a német delegáció Londonból való vissza­térése után fog tisztázódni. Nagyobb belpolitikai krízist azonban, amely esetleg a birodalmi gyűlés felosz­latásával is járna, valószínűtlennek tar­tok. Káldor Miklós. Elutaztak a locarnói delegátusok Londonba. Paris, november 30. (Az Újság tudósítójá­nak távirata.) Briand miniszterelök ma délelőtt 11 óra 35 perckor Berthelot főtitkár kíséretében Londonba utazott. Ugyanevvel a vonattal uta­zott Benes cseh miniszter is a feleségével. Briand előreláthatólag szerdán délután tér vissza.­­ Vandervelde belga külügyminiszter Káláin kabi­netfőnök kíséretében ma reggel 8 órakor Lon­donba utazott. Ugyanevvel a hajóval utazott Luther német birodalmi kancellár és Stresemarin külügyminiszter is. Az egyezmény aláírásának előkészületei Lon­donban már befejeződtek. A nagy konferencia­­teremben, ahol az aláírás meg fog történni, mo­zioperatőrök nagyszámú felvevőgépet és három fényszórót állítottak fel Az aláírásnál haszná­landó aranytell már az asztalon fekszik. Csütörtökön kezeljük a nyerők névsorát! A YANKEE ÉS NÉGER FAJ ÚJ ÖSSZECSAPÁSA EGY SZENZÁCIÓS VÁLÓPÖRÖN KERESZTÜL NÉGY NAPON ÁT CSAK AZ ASSZONY SZERELMES LEVELEIT OLVASTÁK FEL, —EGY ASSZONY, AKIT A FEHÉREK ÉS A NÉGEREK IS MEGTAGADTAK White Plains N. Y. 1925 november 15-én. (Az Újság alkalmi tudósítójától.) White Plains —­ a Rhinelander-család ősi birtoka­ié egy szen­zációs válópör színhelye. Előkelő francia ere­detű a Rhinelander-család, a hugenották üldö­zése idején menekült Amerikába. Roppant gaz­dag s az arisztokrata családok közt is a legelső. Most másról sem beszél egész Amerika, mint a legelőkelőbb család utolsó férfisarjáról, a sok­sok millió dollár várományosáról. 1924 novemberében nemcsak az előkelő körö­ket, de az egész közvéleményt hetekig foglal­koztatta, hogy Leonard Kip, a legifjabb Rhinelander titok­ban feleségül vette egy New-Rochelle-i sze­gény taxisoftor leányát. (New-Rochelle városát is Rhine­ander-férnak alapították valaha és kultiválták ősvadonból gyö­nyörű várossá.) Már a mesalliance maga is elég volt hozzá, hogy a lapok egyébről se írjanak, mint erről a házasságról, de valóságos társa­dalmi háború lett az ügyből, amikor a lapok szellőztetni kezdték, hogy az újdonsült Rhine­­landemé ereiben­­ néger vér folyik. Amerika kétségkívül demokrata és proklamálta a négerek egyenlő jogait, de az ilyen vegyes házasság mégis lehetetlen s maga után vonja a Ku-Klux-Klan drasztikus fellépését. Leonard Kip, bármennyire szerette is feleségét, a társadalmi kényszer alatt megindította a válópert, azon az alapon, hogy felesége félrevezette faját illetőleg. Elhitette ugyanis vele, hogy tiszta fehér származású, holott a valóságban apja félvér volt. Leonard Kip meg­indította a válópert, de ugyanakkor levelet­ irt feleségének, kérve, hogy fogadja fel a legkitű­nőbb ügyvédeket és bizonyítsa be fehérfajúságát. Hihetetlen érdeklődést kelt a per, amely az itteni törvényszéken folyik Mr. Marschhauser-nek, a Supreme Court elnökének vezetésével. Az első héten zsúfolásig megtelt a terem s fantasztikusan vegyes közönség szorongott lélekzetét visszafojtva. Társaságbeli hölgyek és urak néger kiváncsiakkal vegyest, mindkét nemből és minden korosztályból — noha az elnök a fiatal leányokat kitiltotta, te­kintettel az ügy kényes voltára. Négy tárgyalási napot töltöttek el azzal, hogy Rhinelander százszámra olvasta fel az asz­­szony leveleit. A nyers erotika még az öreg jogásznak­ is az ar­cába kergette a vért, idősebb nők és férfiak ké­nyelmetlenül feszengtek helyükön, olykor elta­karva arcukat —, csak a modern, fiatal hölgyek tartottak ki helyükön rendületlenül. Nem ügyvéddel, de egész jogtanácsosi karral vonult fel a nagy csatára mind a két fél. A férj ügyvédei vagyont költöttek bizonyítékok megszer­zésére. Angliába, Indiába s a nyugati Indiákig ter­jedtek kutatásaik s az összehordott bizonyítékok­ból kétségtelenül megállapították, hogy Jones asszony — igy hivják a nőt — a nyu­gati Indiákon oly nagyszámú vegyesfaju csa­ládok leszármazottja s legalább negyedrész­ben néger. De rájött az ifjú Rhinelander arra is, hogy a nála négy évvel idősebb leány, aki saját levelei szerint nem volt már egészen tapasztalatlan a szerelem terén, szándékosan és megfontoltan behálózta őt, amikor 17 éves korában a kezébe került. Egy húsz­éves, tapasztalt, sőt raffuxált nő és egy 17 éves ártatlan ifjú... Judge Mills, veterán jogi lángész, az utolsó négy év két legnagyobb perének győztes képvi­selője, Mr. Leonard Kip Rhinelander ügyészi ka­rának vezetője nyitotta meg a tárgyalást novem­ber 9-én s 73 évét meghazudtoló tűzzel ismer­tette ennek a szegény gazdag fiúnak ily korán tönkretett életét. Anyját 15 éves korában vesz­tette el tragikus körülmények között — robba­nás áldozata volt — s egyetlen fivére a háború­ban elesett. Ez a két tragédia nagyon súlyosbí­totta idegbaját, amelyben nyolcéves kora óta szenvedett s amely nyelvbénasággal párosult, úgy hogy csak kínnal s küzködéssel tud beszélni. Idegbetegsége folytán 17 éves korában egy ideg­gyógyász internátusába helyezték el s mialatt ott élt, ismerkedett meg Alice Jones-sal, akivel is­meretsége később szerelemmé fejlődött. «Egy fia­tal fiú, akire még nő nem mosolygott soha­, így jellemezte őt Mills. A fiúnak apja autót ajándé­kozott, ami lehetővé tette a fiataloknak, hogy esténként egyedül kiránduljanak. Három hónap­pal később a lány bejelentette a fiúnak, hogy Newyorkba megy s rövid tanácskozás után bele­egyezett, hogy a fiú elmenjen vele. Egy hétig laktak együtt mint férj és feleség, de idősb Rhi­nelander rájuk akadt s felpakkolta fiát, kísérő­vel kétéves utazásra küldötte. A fiatalok azonban állandóan leveleztek s ezek a levelek, telve színe­sen ecsetelt emlékekkel, most nyílt teremben ke­rülnek fel­olvasásra. Alice Jones Rhinelander leveleit, melyek fel­olvasása ezt az első hetet csaknem teljesen lo­ggiába, Jedge Mills négy csoportba osztva mu­tatta be. Ezzel a csoportosításokkal bizonyítani akarta, hogy: 1. A leány üldözte a fiút szerelmével s tulaj­­donképpen ő udvarolt. 2. Alogy előbb csak arra törekedett, hogy a fiúnak eltartott szeretője lehessen. 3. Hogy számtalan valótlan udvarlóval fel­ébresztve féltékenységét, kérésekkel és fenyegeté­sekkel rávette a fiút, hogy eljegyezze, majd el­vegye s végül. 4. Hogy a fiúnak két évig tartó távolléte alatt erotikus emlékekkel nyüzsgő levelekkel fokozta s tüzelte a fiú szerelmi képzeletét Alice Jones Rhinelander leveleinek legnagyobb része nem bírja a nyomdafestéket, de _a primitív stíluson s a rengeteg grammatikai hibán át is a férfi pszichológiájának bánni-----í latos ismerete ütközik keresztül. Naiv modorban a férfiak egész hadserege vonul keresztül sorain, köztük híres színész, zeneszerző stb., akik mind­­buktak rá.» Irt csábító aján­dékokról, amiket a «dear Len* kedvéért nem fogadott el, irt egy férfiről, akinek a házassági ajánlatát utasította vissza, ugyancsak a S dear Lete kedvéért. Tragikomikus volt, amikor ez a férfi a levelek minden sorát hazugságnak bélyegezte. Miatta szegény Len-nek nem kellett volna annyi álmatlan éjjelt eltöltenie. A jövő héten végez Judge Mills a fiatal Rhine­lander kihallgatásával s akkor Mr. Davisnek, a felség ügyvédjének adja át, aki fiatalsága dacára reputációt szerzett, mint a kriminalista s ismert arról, hogy kérlelhetetlen, mindent átható, der­mesztő kegyetlenséggel árasztja a keresztkérdések tüzét áldozatára. Valószínű, hogy a keresztkér­­dések során Mr. Rhinelander levelei is nyilvános­ságra kerülnek majd. Frappáns volt, amikor Mrs. Jones ügyvédje mindenkit meglepő drámai váratlansággal nyíltan beismerte, hogy ügyfele igenis vc- Az Ön fogai még egészségesek, de ha nem ápolja rendesen száját és foga­it / csakhamar mutatkozni fognak a külörrü­­döző betegségek jelei * melyek kínos órá­kat fognak Önnek okozni . Előzze meg ezt* Nem kell hozzá egyéb /­ csak egy pohár me­leg víz 5 néhány csepp Odoh Öblítse ki ez­zel alaposan a száját/ azután dörzsölje meg a fogait jól fogkefével - legcélszerűbben min­den étkezés után *, ez a legjobb és legolcsóbb módja a száj és a fogak ápolásának, mert az Odol gazdaságosabb­ mint bármely fogkrém vagy fogpor. Az Odol kulturfogalom. Az Odol az egész világéi i S­­z­i­jjLaijia-cj Ljiwi'i „.i,j/...,a£.aBggr~'l­'-'i. ,u w * 3

Next